A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 29. szám - A szombathelyi ügyvédi kamarának. 2. [r.]

A J A szigorúbb felfogás szerint az érdeksérelem bpgyőzésére a hitelesének legalább valószínűsíteni kell azon körülményt, hogy az átlós nevén visszamaradt b rtok követelésének fedezésére nem elegendő. (Lfi. 1874. jul 6. 5,790. sz.) A gyakorlat; élet azonban azt tanúsítja, hogy a jelzálogos hitelezők a terhek épségben tartása, illetve mellékjelzálogkénti átvitele melletti lejegyzésnél ennél kisebb terjedelmű garantiával is beérik, a mennyiben a lejegyzést azon esetben sem tartják érdekeikre sérelmesnek, illetve az ellen kifogást nem emelnek, ha a lejegyzés utján származott újonan nyitott tkvi betétben foglalt, valamint a régi tkvi betétben visszamaradt ingatlanok együttes értéke által fedezetet találnak. A mely felfogás helyessége a tkvi rendtartás által is támogattatik, mert a lejegyzésnek fentebb érintett fajánál a zálogjogok mellékjelzálogként átvitetuek az újonan nyitandó tkvi betétben s ez által, hogy a követelés több zálogtárgyra kebeleztetik be, az ugyanazon és osztatlan követelés tekintetében a zálogtárgyak közt egyetemlegesség származik. (Tkvi rendt. 106. §.) Az egyetemlegesség jogi természete involválja, hogy a jelzálogos hitelező ugy az új tkvi betétben, mint a régi tkvi betétben visszamaradt ingatlanokból akár külön-külön tetszés szerinti sorrendben, akár egyszerre és együttcsen — végrehajtás utján — kielégítheti magát; az ingatlan pedig a lejegyzés dacára, mint zálogtárgy, fisicailag teljes terjedelmében fennáll, a változás a hitelező szempontjából csupán az, hogy az eddig egy tkvi jószágtestből álló zálogtárgy, megosztás folytán több zálogtárgygyá alakul, mely körülmény, figyelemmel a kisebb terjedelmű ingatlanok nagyobb forgalmának könnyebbségére, nem ritkán még értékemelkedésre vezet. Ezen körülménynek tulajdonitható, hogy — mint azt huzamosabb időn közvetlenül tapasztalni szerencséin van — a hitelezők, illetve képviselőik, a hitelezők meghallgatására kitűzött határnapon rendszerint meg sem jelennek, ez által concedálván az idéző végzésben meg nem jelenésük esetérc felállított azon vélelmet, hogy a lejegyzés ellen kifogást nem emelnek. Es itt méltán felvethetjük azon kérdést, hogy a hitelezői beleegyezés igazolásának kötelező volta, illetve a tulajdonjog bekebelezését késleltető sok időveszteséggel, esetleg költséget okozó hitelezői meghallgatás — a tehermentes lejegyzés esetét kivéve — nem-e egy céltalan és szükségtelen intézkedés a tkvi rendtartás keretében? e kérdésre hazánk Királyhágóntúli részén érvényben lévő, 1870 febr. 5-én kibocsátott, úgynevezett erdélyi tkvi rendtartás igeulöleg felel, a mennyiben a lejegyzések ezen fajánál a jelzálogos hitelezők beleegyezésének kimutatását nem kivánja, ezt csakis a tehermentes lejegyzésnél irja elő. (56. §. d) pont.) A fentebb elmondottak után kétségtelen, hogy ezen tkvi rendtartások idevágó intézkedései az ingatlanok szabad forgalma megkönnyítése, egyszersmind a gyorsaság és olcsóság elveinek hódolva, jobban megfelelnek a gyakorlati élet igényeinek, mint a nálunk érvényben lévő tkvi rendelet idézett szakaszában foglalt elavult és túlhaladott álláspont. Szerény nézetem szerint a bírói gyakorlatnak az erdélyi tkvi rendtartás aualogiájára támaszkodva, módjában állana a terhek mellékjelzálogkénti átvitele, illetve azok épségben tartása mellett kérelmezett lejegyzéseknél a hitelezői beleegyezés igazolásától, illetve azoknak tárgyaláson leendő meghallgatásától eltekinteni s ezt csakis a tehermentes lejegyzés esetére tartani fenn, annál is inkább, mert a bajnak kútforrását a tkvi rendelet 56. §-a d) pontjának általános jellegű kijelentésében látom, mely kellő distinctio hiányában alkalmat adott azon grammaticai magyarázatnak, melyből a bírói gyakorlat kiindult, hogy a hitelezői beleegyezés igazolása s ennek hiányában a hitelezők meghallgatása a lejegyzés megengedhetöségének sinc qua nonját képezi. Más eset forog fenn azonban a tehermentes lejegyzésnél, mivel itt a biztosítéki alap nyilvánvalóan csökken s azért itt a hitelezői meghallgatás nélkülözhetlen, de itt bírósági gyakorlatunk szemben a hivatkozott törvényhely szószerinti értelmével, mely szerint, ha a hitelezők beleegyezése nem igazoltatik, illetve az a hitelezők előleges meghallgatása mellett sem éretnék el, a bíróság azon esetben, ha a lejegyzést a hitelezők biztonságára nézve sérelmesnek nem találja, saját belátása szerint határoz, azon álláspontot foglalja el, hogy a hitelezők beleegyezésének kinyerése nélkül tehermentes lejegyzés el nem rendelhető, tehát még a hitelezők indokolatlan makacssága esetén sem, mivel a zálogjog peren kivül meg nem szorítható. (4,027/873. Dtr. f. IX. 227.) Kétségtelen, hogy ezen elméletileg helyes felfogás jobban megfelel a szerzett jogok tiszteletének, de ez ellenében gyakorlati szempontból méltán ellenvethetni, hogy célszerűtlen és szükségtelen a feleket a költséges és hosszadalmas per útjára terelni, midőn ez egyszerű ténykérdésű ügyekben a hitelezők meghallgatásával a speciális viszonyok és körülmények figyelembevételével a megtartott tárgyalás után a tkvi hatóság módjában áll kellő alapot szerezni azon döntő ténykörülmény elbírálására, hogy a visszamaradt ingatlan által rendelkezik-e kellő biztosítéki és kielégítési alappal, mert magában a zálogtárgy terjedelmének csökkentése nem sérti meg a zálogjog constitutiv elemet, a teljes mérvbeni kielégithetési jogot, a mely jogosítványnál több a hitelezőt különben sem illeti meg. Az előadottak conclusiójaként, azt hiszem, méltán levonhatjuk azon kívánalmat, hogy a joggyakorlat a tehermentes lejegyzés OG. 239 tárgyában — mint azt a tkvi rendelet vonatkozó szakaszának logicai és grammaticai magyarázata nemcsak ki nem zárja, sőt inkább támogatja — a tkvi eljárás, illetve a tulajdonjog átíratása keretén belül a hitelezők meghallgatásával, de azok ellenmondása dacára is saját belátása szerint határozzon; a terhek épségben tartása, vagyis azok átvitele melletti lejegyzésnél pedig ugyancsak a joggyakorlat, vagy a mi még általánosabb és közvetlenebb hatással birna szemben azon körülménynyel, hogy a hivatkozott szakaszhely grammaticai magyarázata az általunk perhorrescált álláspontnak ad tápot, a tkvi rendelettel hasonerejü jogforrás által nyerne kifejezést, vagyis inkább kipótlást a mutatkozó hézag ama kijelentéssel, hogy a hitelezői beleegyezés igazolása, annak hiányában pedig a hitelezői meghallgatás mellőzendő. Belföld. A szombathelyi ügyvédi kamarának 1891. évi jelentéséből az igazságügyi miniszterhez a következőket emeljük ki: II. Áttérve az ügyvédség és jogszolgáltatás terén tett tapasztalatokra a jelentés ezeket mondja: Panaszaink, sérelmeink és óhajaink lajstroma évtized óta évről-évre úgy hasonlít egymáshoz, mint egyik tojás a másikhoz és ez ana'ogia kiterjed az ország egész területére. A 24 társkamara jelentései egymástól tartalom és lényeg tekintetében a legkevésbbé sem különböznek. Nincs egyetlen társkamara sem, melynek jelentéseiben uj ügyvédi rendtartás alkotása iránti kérelmek évről-évre meg ne újulnának, nincs egy sem, mely az ügyvédi állás folytonos hanyatlása miatt állandó panaszokat ne tartalmazna. A lefolyt évben sem történt egyetlen törvényhozási intézkedés sem, mely sejtetni engedné, hogy az igazságügyi kormány a reformmunkálatok sorába tartozónak elismert ügyvédi rendtartás felé actualis lépéseket tenni szándékoznék. Sürgetéseinket és kérelmeinket ma már csak ismételhetjük, azoknak indokolását ellenben mellőzzük, mert ma már nem képez nyilt kérdést az ügyvédi rendtartás ujjá-alkotásának szüksége és ennek elodázhatatlansága ; nem az elv helyes vagy helytelen voltának megállapításáról lehet már ma szó, hanem csak arról, hogy Nagyméltóságodnak 1889-ik évben részletezett reformprogrammjának azon része, mely egy uj ügyvédi rendtartás javaslatának beterjesztését még azon ülésszakban kilátásba helyezte: ma már activ megvalósítás stádiumába helyeztessék. A mult év jogügyi törvényhozása összesen 3 törvénycikket eredményezett és pedig az 1891 : XVI. t.-cikket, mely az 1866. és 1889. évi telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló törvények módosítását tárgyazza ; az 1891 : XVII. t.-cikket, mely a birói és ügyészi szervezet módosításáról és az 1891 : XXXI. t -cikket, mely a consuli bíráskodásról szól. A lefolyt év igazságügyi törvényhozásának ezen eredményeit tehát kielégítőknek nem jelezhetjük, nem pedig azért, mert a megalkotott 3 törvénycikkben nem láthatjuk Nagyméltóságod 1889. évben felállított nagyszabású, s hazánk jogászvilága által kitörő lelkesedéssel fogadott s a szebb jövő zálogául reformprogrammjának megfelelő nyilvánulásait. Általános érdekű, s a jogélet egész egyetemét felölelő alkotásokat várunk. Magáujogunk codificatiója, a kötelmi jog rendezése, a családjogi és örökjogi törvények egyöntetű szabályozása ; a polgári és büntető perjogok egyszerre történendő megalkotása és mielőbbi életbeléptetése s a novelláris törvényhozási foltozás szokásával való teljes szakítás az, a mit Nagyméltóságodtól várunk és kérünk ! Nem habozunk kimondani, hogy minden novelláris javítgatását meglevő törvényeink hézagaiuak a jelen viszonyaink közötti legveszedelmesebb rendszernek tekintjük, mert a különben ismert hiányokat törvénykezésünk bölcsessége a legtöbb esetben esetről-esetre korrigálni képes, a novelláris módosítások ellenben csak arra ^szolgálnak, hogy a gyökeres megoldás napját késleltessék. Ep ezen o ból korainak és időelőttinek tartjuk u j a b b k o r i törvényhozásunk legkiválóbb alkotásának a büntető törvénynek módosítását is. A módosítandó szakaszok századrész annyi anomáliát és esetleg jogsérelmek veszélyét nem rejtik magukban, mint a rendszeres büntető eljárás hiánya folytán a »sárgakönyv« hézagos és bizonytalan irányú útvesztői és a legujabbkori büntető perjogi elméletek subtilis meredélyei között ingadozó mai eljárási gyakorlatunk. Es a kir. ítélőtáblák tényleges decentralitiója csak egy ujabb sürgető okot képez arra, hogy törvényhozásunk ma már csak gyökeres és áta'ános s nem foldozgató és részleges munkálatok megvalósításához fogjon. A kir. Ítélőtáblák ugyanis — a jogorvoslatokat korlátozó 1881: XL1X. t.-c. folytán — számos perben végforum gyanáut járván el, migánjogun'c szabályozatlan eseteiben területeiken partialis jogszokásokat fognak életre kelteni, ha a mielőbbi codificatio meg nem őrzi a fenyegetett jogegység bástyáját. Nem szorul e mellett bizonyításra, hogy hitelünk — melyre a küszöbön lévő valutarendezés után rendkívüli módon fellendülő külkereskedelmünknek és forgalmunknak égető szüksége leszeu — mindaddig nem lesz képes gazdasági és ipari