A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 28. szám - A szombathelyi ügyvédi kamarának 1. [r.]

112 Indokok: R. Péter és R. József vádlottak beismerik, hogy 1890. szept. 8-án H. Eleknek 1U0 írton felül értékelt 3 lovát a legelőről ellopták, mely cselekményük, tekintettel arra, hogy R. József előadása szerint még 16 életévét el nem érte és az ellenkező begyőzhető nem volt, megállapítja R. Péter ellen a lopás bűntettét s R. József ellen a btk. 85/3) §. alapján a lopás vétségét. M. Antal beismeri, hogy a lopott 3 ló közül loO frton felül értékelt 2 lovat egy lóért elcserélt, noha azonban R. Péter terheli a felbujtáson kivül azzal, hogy a lopásról tudott s a lovakat lólevél nélkül vette át, az ellene orgazdaság bűntette miatt emelt vád alól felmenteni kellett, mert a tanuk vallomása által beigazoltatott, hogy M. P. Antal a cserét nappal, többek tudtával, hosszabb alku, levéladás Ígérete, egyenérték adása mellett tette s hogy R. Péter lovak átadásával foglalkozott, mihez képest terhelő vallomása és a lólevél nélkül való csere, a lopás utján való szerzésrőli tudat beigazolásához elégséges adatnak nem találtatott, ellenben a lólevél nélkül való cserébe vétel az 1888. évi VII. t.-c. 154/a) §-ba ütköző kihágást megállapítván, vádlott ebben vétkesnek volt kimondandó; továbbá, mert ugyanazon vádlott beismeri, hogy R. Pétertől a lóleveleket meg nem kapván, az l/a. és 1/b. n. sz. alatti két lólevelet meghamisította oly módon, hogy az azokban beirt bélyegeket a cserébe kapott 2 ló bélyegének megfelelőleg kijavította s beigazoltatott az is, hogy az ekként meghamisított egyik lólevelet M. Istvánnak a neki eladott lóval együtt átadta, a btkv. 391. §ba ütköző közokirathamisitás bűntettében s mert M. József és P. János csendőrök tanúsítják, hogy ugyanazon vádlott a bűnjelül beszolgáltatott 50 frtot azért adta M. József őrsvezetőnek, hogy a lovakat csapják bitangságba s csinálják el a dolgot, a btk. 470. §-ba ütköző megvesztegetés vétségében is bűnösnek volt kimondandó. M. István ellen egyedül M. József tanúsítván, hogy ezen vádlott is igért neki 50 frtot, vádlott tagadásával szemben a btkv. 470. §-ba ütköző vétség törvényszerűen beigazolható nem lévén, ezen vád alól ezen vádlott felmentendő volt. M. Antalné tagadásával, illetve K. Jánosné sógorasszonya vallomásával is erősitett azon előadásával szemben, hogy az 50 frtot ezen vádlott adta át M. József őrsvezetőnek, minthogy a biztosíték fejében kivánta, M. József és P. János csendőrök tanúsítják, hogy mielőtt M. Antal az 50 frtot M. " Józsefnek átadta, M. Antalné azért, hogy a lovakat csapják bitangságba s csinálják el a dolgot, 20- 30, majd 50 frtot igért, miért is ezen vádlott ellen a btk. 470. §-ba ütköző vesztegetés vétsége megállapítandó volt. B. Pál beismeri, hogy a harmadik lopott lovat R. Pétertől jóhiszemben lólevél nélkül megvette, miért ezen vádlott az 1868 : VII. t.-c. 154/a) 1. §-ba ütköző kihágásban vétkesnek találtatott. A büntetések kiszabásánál figyelembe vétetett M. Antal büntetett, a többi vádlottaknak büntetlen előélete, továbbá az, hogy a lovak a tulajdonoshoz visszakerültek, R. Péternek, R. Józsefnek s B. Pálnak beismerése és M. Anlalnéra nézve azon körülmény, hogy férje érdekében cselekedett. A budapesti kir. itélö tábla (1*91. nov. 3. 21,252. sz.): Osszbüntetés esetén a vádlott ellen az ugyanazon egy Ítéletben megállapított szabadságvesztésbüntetések egy nemben lévén megállapitandók, a kir. ítélő tábla M. P. Autal ellen a kihágás miatt esetlegesen meghatározott egy napi elzárást ugyanannyi tartamú börtönre változtatja át s ezen kiigazítással a kir. törvényszék Ítéletét felebbezett részében indokolásánál fogva helyben, nem felebbezett részében pedig érintetlenül hagyja. A m. kir. Curia (1892. jun. 10. 938. sz.): Habár M. P. Antal ellen az orgazdaságrá nézve gyanuokot képez, hogy állítólag egy ismeretlen cigánytól marhalevél nélkül szerezte meg csere utján a lovakat, továbbá R. Péternek azon vallomása, miszerint ö a csere alkalmával megmondta, hogy a lovakat távol eső vidéken lopta, másrészről azonban tekintve, hogy M. P. Antal ez utóbbi körülményt nem ismeri be s hogy az 1890. szept. havában megszerzett lovak egyike még 1891. évi január havában is az ő birtokában volt, a másik pedig testvérénél találtatott, holott az időközben készített hamis járlatok segélyével azokon könnyen túladhatott volna s hogy a Cs. János és P. János kifogástalan tanuk vallomása szerint a M. P. Antal által cserébe adott egy ló nem volt csekélyebb értékű azon két lónál, a melyet ezért R. l'étertől kapott, ezen körülmények figyelembe vétele mellett és az elsöbiróság által felhozott indokok alapján helyesnek kellett elfogadni az alsóbb bíróságok ítéletének azon rendelkezését, mely szerint M. P. Antal az orgazdaság vádja alól felmentetett. Tekintve azonban, hogy M. P. Antal két külön marhalevelet hamisított meg s tekintve, hogy ezen két rendbeli közokiratnak hamisítását azon célból követte el, hogy ez által magának jogtalan vagyont szerezzen egyrészről azzal, hogy az új marhajáriatokért járó díj fizetésétől szabaduljon, másrészről pedig, hogy a járlatok segélyével a lovakért magasabb vételárt kaphasson, ellenében a btk. 392. §. szerint minősülő kétrendbeli közokirathamisitás bűntettének tényálladéka tekintendő megállapítottnak, de miutáu a kir. ügyész csak a btk. 391. ij. alapján emelte a vádat, a 392. §-ban meghatározott fegyházbüntetés nem alkalmazható ugyan, a nevezett vádlott cselekménye azonban ezen súlyosabb minősítés folytán és még azért is szigorúbb beszámítás alá veendő, mert a kétrendbeli okirathamisitás miatt a btk. 99. íjában meghatározott magasabb büntetési tételből szabandó ki a bűnösség fokának megfelelő osszbüntetés; tekintve végül, hogy a nevezett vádlottra az 1888 : VII. t.-c. 154, S-ának a^ pontjába ütköző kihágás miatt kiszabott 10 frt pénzbüntetés főbüntetést képez s tekintve, hogy a btk. 53. íj-ának második bekezdése szerint csakis a mellékbüntetésül kiszabott pénzbüntetés változtatandó át — behajthatlanság esetén — olynemű szabadságvesztésbüntetésre, a melyre a vádlott a pénzbüntetésen felül ítéltetett, a jelen esetben tehát ezen kihágás miatt főbüntetésül kiszabott pénzbüntetés — behajthatatlansága esetén — nem börtönnel, hanem elzárással helyettesítendő ; tekintve végül, hogy az 1888. évi VII. t.-c. által kihágásnak minősített cselekmény miatt kiszabott pénzbüntetés az ezen törvény 156. §-ában megjelölt és nem _ az 1887 : VIII. t.-c. 1. §-ában meghatározott célokra fordítandók; ezeknél fogva mindkét alsóbb biróság ítéletének részben való megváltoztatásával vádlott M. P. \ntal a btk. 391. §-ába ütköző s a 392. §. szerint minősülő kétrendbeli közokirathamisitás bűntettében mondatik ki bűnösnek s ezekért és az alsóbb bíróságok által terhére megállapított megvesztegetés vétségeért a btk. 391., 392., 470., 96., 98. és 99. §-ok alapján összbüntetésül az ítélet foganatba vételétől számítandó két évi börtönre ítéltetik, az 1888. évi VII. t.-c. 154. §-ba ütköző kihágás miatt kiszabott 10 frt pénzbüntetés ugyanazon törvény 156. §-ában megjelölt célokra fordíttatni rendeltetik s ezen pénzbüntetésnek behajthatatlansága esetén szabadságvesztésre leendő átváltoztatására nézve a kir. itélő tábla Ítéletének e részben való megváltoztatásával nz elsöbiróság Ítélete hagyatik helyben, egyebekben a kir. itélö tábla Ítélete M. P. Antalra vonatkozó felebbezett részében, az elsőbíróság Ítéletéből elfogadott indokoknál fogva helyben, nem felebbezett részében pedig érintetlenül hagyatik. A kir. járásbíróságok hatásköréhez utalt vétségek s kihágások elkövetése eseteiben az eljárásra rendszerint az 1880. aug. 15-én, 22(55/1. M. E. szám alatti lg. M. rendelet 8. §-a szerint azon kir. jbiróság illetékes, melynek területén a vétség vagy kihágás elkövettetett. Az illetékesnek kimondott kir. járásbíróság helyett célszerűségi oknál fogva más biróság- kiküldésének kieszközlése nincs kizárva. A in. kir. Curia (1891. június 14-én, 5,407.): Rágalmazás s becsületsértés vétségével vádolt E. István elleni bűnvádi ügyben következő végzést hozott A vámos-mikolai és az esztergomi kir. járásbíróságok között felmerült illetékességi összeütközés megszüntettetik s jen bűnvádi ügvben az eljárásra a vámos-mikolai kir. járásbíróság mondatik ki illetékesnek. Indokok: A kir. járásbíróságok hatásköréhez utalt vétségek s kihágások eseteiben követendő eljárás tárgyában 1880. aug. 15-én 2,265/1. M. E. sz. a. kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet 8. §-a szerint a kir. járásbíróságok hatásköréhez utalt vétség vagy kihágás elkövetése esetében az eljárásra rendszerint azon kir. járásbíróság illetékes, melynek teiületén a vétség vagy kihágás elkövettetett s habár az idézett igazságügyminiszteri rendelet 9. §-a szerint a feljelentést a vádlott lakhelyének járásbíróságánál is meg lehet termi, minek folytán ezen járásbíróság a nála feljelentett vétség vagy kihágásra nézve illetékessé vá'ik, kivéve, ha illetékessége ellen a vádlott, vagy a magánvádló vagy az illető kir. ügyész kifogást teszen. Tekintve, hogy A. Ignác esztergomi lakos, E. István szintén esztergomi lakos ellen a vámos-mikolai kir. járásbíróságnál tette, az ellenében ugyancsak a vámos-mikolai kir. járásbíróság területén elkövetett rágalmazás s becsületsértés vétségei miatt a feljelentést; tekintve, hogy ennek folytán a fönnebb idézett igazságügyminiszteri rendelet 8. §-ának rendelkezéséhez képest s a 9. §-ban meghatározott fel ételek hiányában a vámos-mikolai kir. járásbíróság illetékes, a jelen bűnvádi ügyben eljárásra : a felmerült illetékességi összeütközés megszüntetésével a vámos-mikolai kir. járásbíróság volt az eljárásra illetékesnek kimondandó. Miről a vámos-mikolai kir. járásbíróság azzal a megjegyzéssel értesíttetik, hogy az illetékesnek kimondott kir. járásbíróság helyett célszerűségi oknál fogva más biróság kiküldésének kieszközlése nincs kizárva, stb. Kivonat a „Budapesti Közlönyéből. Csődök : Raskovics Vásza e., fehértemplomi tszék, bej. aug. 20, félsz, szept. 16, csb. dr. Lalossevits János, tm. Rosui p. János. — néh. Kis JállOS e., debreceni tszék, bej. aug. 10, félsz, szept. 7, csb. dr. Vass Antal, tmg. dr. Hollandéi- Dezső. — Hirschler Áron és neje Bernát Eleonóra e., egri tszék, bej jul. 29, félsz. aug. 24, csb. Petróczy János, tmg. dr. Koppányi Dávid. — Hirschler Albert e., szombathelyi tszék, bej. aug. 5, félsz, szept. -2, csb. Sarlay Ferenc, tmg. dr. Németh Gyula. — Ifj. Pálmay István e., szegedi tszék, bej. szept. 12, félsz, szept. 30, csb. Steingassner Akos, tmg. dr. Kókay István. — Klein Sándor e., újvidéki bej. aug. 27, félsz, szept. '.», csb. dr. Devich László, tmg. Boromissza Kórber és Hirsch e., budapesti keresk. és váltótszék, bej. aug. lo, félsz szept. 7, csb. dr. Baumgartner Károly, tmg. dr. Virava János. — Városi Lajos e., gyulai tszék, bej. szept. 20, félsz. okt. 11, csb. Pallay Jenő, tmg. dr Singer Béla. — SoÓS és Hary e., tordai tszék, bej. aug 10, félsz, szept. 6, csb. Vájna Vince, tmg. Molnár Károly. Pályazatok : A vágsellyei jrbságnál a Ibi ró i áll. jul. 17-ig. A gyula, tszéknél aljegyzői áll. jul. 20-ig. - A zombori tszéknél birói aii. jril. dO-ig. A szolnoki jrbságnál al birói áll. jul. 20-ig,A vajda-hunyad. jrbságnál albirói áll. jul. 22 ig. - A temesvári tszék"i, i ón J 22'Íg- _ A budaP"ti V. ker. jrbságnál két albirói all. július 20-ig. tszék Tivada Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvény-társaság'--nál. (Hol l-utcza 7. szám )