A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 2. szám - A birósági végrehajtók díjazása. (1. r.)

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 2. szamához. Budapest, 1892. január 10-én. Köztörvényi ügyekben. >"em tekinthető a vevő késedelmes fizetőnek akkor, midőn az eladót a fizetéssel ismételve megkínálja, ez utóbbi pedig a pénz felvételét ismételve megtagadja. Ekkép a vevő nem is snjtható a késlekedés szerződésileg kikötött ama következményével, hogy a vételár lerótt első felét elveszítse és a szerződés megszűntnek tekintessék. A pestvidéki kir. törvényszék (1889. dec. 12-én ">,393.) : Kerek János ügyvéd által képviselt B. Ignác felperesnek Kiss Albert ügyvéd által képviselt ifj. C. István alperes ellen ingatlan tulajdonjoga és járadékai iránti perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik, alperes viszonkeresetének hely adatván, köteles felperes az urii 39. sz. tjkvben A -+- 318. hrsz. belsőséget és az azon épült 128 népsor számú házat alperesnek birtokába bocsátani stb. Indokok: Tekintve, hogy felperes keresetében elismeri, hogy a kereseti ház hátralékos vételára — mint a B. alatti szerint csak 18S8 évi október 10-én helyezett a monori kir. járásbíróságnál letétbe 1888. évi Szent-Mihály napján, vagyis szept. 29-én lett volna általa fizetendő és elismeri, hogy ennek átvételével alperest ekkor meg nem kinálta és pedig állítólag- az indokból, mert alperes az ez^n összeg lefizetésére egyidejűleg kiállítani kötelezett s a telekkönyvi átíratásra alkalmas szerződést ki nem állitá; tekintve, hogy a telekkönyi átíratásra alkalmas szerződést alperes — a mint ezt felperes válasziratában állítja — csak a vételár teljes lefizetése után volt köteles kiállíttatni; tekintve, hogy J. Elek tanú vallomása szerint a szerződés kiállítási költségeket is felperes volt köteles viselni, tehát a szerződés írásba foglalása is öt terhelte; tekintve, hogy J. Elek és B. István tanuk vallomása szerint — kik az adásvételi ügyletnek létrejötténél jelen voltak — szerződési feltételül ki volt kötve, hogy a mennyiben vevő a vételári részletek bármelyikét pontosan le nem fizetné, ugy a vételi ügylet megszűnik s vevő a már fizetett vételári részletet elveszti, a ház tulajdonjoga pedig eladót illetendi ; tekintve, hogy ez utóbbi szerződés-feltétel kikötése nem törvényellenes ; tekintve, hogy felperesnek ez ügyben 1888. Szent-Mihály napja után kifejtett ténykedése, miután azt, hogy fizetési halasztást nyert, nem is állítja — bírói figyelembe nem jöhet; kétségtelen, hogy felperes szerződési kötelezettségének pontosan eleget nem tett s hogy viszont alperest ezen adásvételi ügyletből kifolyólag mulasztás nem terheli. Minthogy pedig a szerződési feltételeket be nem tartó tél azon féllel szemben, kit mulasztás nem terhel, a feltételek jogi következményeit viselni tartozik, ennélfogva felperes, ki az 1888. évi Szt.-Mihály napján esedékessé vált részletet pontosan le nem fizeti, a kereseti ingatlan tulajdonjogát alperestől nem követelheti, ezért tehát keresetével elutasítandó vo't, sőt miután szerződési feltételül kiköttetett, hogy a vételár nem pontos fizetése esetére a vételi szerződés megszűnik és alperes tulajdonosa marad a kereseti ingatlannak ; felperes pedig a már fizetett vételári részletet elveszti, alperes viszonkeresetének helyt adni és részére, mint tulajdonos részére a kereseti ház birtokát annak kimondása mellett, hogy a vevő a már fizetett vételárrészletet sem követelheti vissza alperestől, megítélni kellett stb. A budapesti kir. ítélő tábla 11891. január 28-án 1,822.): Az első bíróság ítéletét megváltoztatja : az urii 39. számú tjkvben A + 318. hrsz. ingatlanság tulajdonát adás-vétel címén felperes részére megítéli, minek folytán kötelezi alperest annak tűrésére, hogy 15 nap elmultával kérhető végrehajtás útján felperes a tulajdonjogot a kérdéses ingatlanra a maga javára ez ítélet alapján bekebeleztethesse, tartozik továbbá alperes felperesnek perköltségeit megfizetni; alperest pedig viszonkeresetével elmozdítja stb. Indokok: Felperes állítása és J. Elek és B. István ügyleti tanúk vallomása szerint a peres felek közt létrejött adásvételi szerződés értelmében felperes a vételár utolsó 150 frtos részletét 1888. szept. 29-én Szt.-Mihály-napkor tartozott lefizetni. Gy. András alperesi tanú azt bizonyította, hogy ez idötájt felperes a tanyára indulóban levő alperest az utcáról visszahívta, hogy a fizetést nála eszközölhesse; felperes azonban nem tért vissza. F. Adolf tanú pedig azt vallotta, hogy 1888. október 1-én felperes ismét felkereste alperest a lakásán és a loO frt vételárhátralék és 5 frt kamat leszámlálása mellett, ez összeggel megkínálta, de alperes azzal a kijelentéssel, hogy szüret után fogja a dolgot rendezni s ekként a fizetési határidőt mintegy elodázta, a pénzfelvételt megtagadta; ugyanez történt néhány nap múlva Gyomron is az alperes szüretelése alkalmával. Sőt hogy ezután néhány nap múlva szintén megkínálta felperes a hátralevő vételárral alperest a községházánál is, J. Elek és B. István tanuk igazolják, a kik egyszersmind azt is vallották, hogy ez alkalommal felperes csupán azért tagadta meg annak felvételét, mert felperes a túlkövetelt 80 frtot megfizetni nem akarta. Ily körülmények közt felperest késedelmes fizetőnek tekinteni nem lehetvén : a késlekedés szerződésileg kikötött ama következményeivel sem lehet sújtani, hogy a vételár korábban lerótt első felét elveszítse s a szerződés megszűntnek tekintessék. Minélfogva, minthogy felperes a vételár-hátralékot a B. alatti végzés tanúsítása szerint birói letétbe helyezte s így a maga részéről a szerződésnek eleget tett: az első birói ítélet megváltoztatásával felperes keresetének helyt adni s alperest ekként teljesen alaptalanná vált az iránti viszonkeresetének elutasításával, hogy a peres ingatlan az ő tulajdonába és birtokába visszamenjen s a felvett vételári részletet is megtarthassa, a kereseti ingatlan felperest illető tulajdonának elismerésére és mint pervesztest a felperesnek okozott perköltség megfizetésére is kötelezni kellett stb. A ni. kir. Curia (1891. november 20-án 3,157.) : A másedbiróság ítélete a per főtárgyára nézve indokolásánál fogva helybenhagyatik, a perköltségre vonatkozólag ellenben mindkét alsó bíróbíróság ítélete megváltoztattatik s a perköltség a per körűimé nyeinél fogva kölcsönösen megszüntettetik stb. Ama kifogás, hogy a haszonbéri szerződés felsőbb hatóság által jóváhagyva nem lett, figyelembe nem vehető, mivel az 1886. évi XXII. törvénycikk§<i4, §-a csak a 6 éven tnl terjedő haszonbérleteknél kivánja meg a törvényhatóság jóváhagyását. A szászsebesi kir. .járásbíróság (1891. márc. 30. 327.): Sz. község felperesnek Sz. János alperes ellen 900 frt óvadék letétele iránt felperest keresetével elutasítja stb., mert eltekintve attól, hogy az 1890. évi nov. 2;3-án kelt bérleti szerződés felsőbb jóváhagyását felperes bizonyítani nem tudta saját beismerése szerint; már pedig tekintve, hogy a községi vagyon feletti rendelkezésről lévén szó, az ügylet jogérvényességéhez felsőbb jóváhagyás feltétlenül szükséges, mi okmánynyal igazolandó és az ennek beigazolására felajánlott főhit figyelembe nem vehető, miután a szerződés 19. § a értelmében bérbeadó köteles a bérlemény tárgyát becsérték mellett szabályszerű leltárral átadni bérlő tényleges birtokába, mit hogy nem tett, maga felperes beismer, már pedig annak megtörténte ép ugy érdekében áll al-, mint felperesnek és mindkét félre oly lényeges szerződési feltétel, hogy annak felperes által nem lett teljesítése feljogosítja alperesi az általa elvállalt kötelmek megtagadására, tekintve a bérleti szerződés két oldalú természetét, azért alperes a felperes által elvállalt kötelezettség teljesítéséig az óvadék letételére kötelezhető nem volt és felperest ez iránti keresetével elutasítani kellett. A kolozsvári kir. itélő tábla (1891. június hó 2-án, 160.) : Az első bíróság ítéletét megváltoztatja és kimondja, hogy alperes köteles az 1890. nov. 24-án közte és Sz. község között létrejött haszonbéri szerződésből folyó kötelezettségei biztosítására 900 frt óvadéki összeg erejéig ingatlan vagyonára felperes község javára a zálogjogot bekebeleztetni stb. Indokok. A tárgyalás során bemutatott haszonbéri szerződés 24. pontja szerint alperes határozottan kötelezte magát 900 forint óvadékösszeg erejéig felperes község részére ingatlanaira leendő bekeblezés által biztosítékot nyújtani, vagy 900 frtot készpénzben óvadékul 'letenni. Ezen a valódiságára nézve kifogás alá nem hozott szerződésben elvállalt kötelezettség alapján alperest a fentebbi rendelkezés szerint marasztalni kellett, mert ama kifogás, hogy a szerződés felsőbb hatóság által jóváhagyva nem lett, figyelembe nem vehető, mivel az 1886 : XXII. t.-c. 24. §-a csak a hat éven túl terjedő haszonbérleteknél kívánja meg a törvényhatóság jóváhagyását és miután alperes maga sem állítja, hogy a szerződés létesítése körül az idézett törvény 9. fejezetébe előirt szabályok meg nem tartattak volna, ennélfogva a szerződés érvényességét annál kevésbé kifogásolhatja, mivel beismerése szerint a haszonbérletet tényleg folytatja is. Még kevesebb tekintetet érdemel ama további kifogás, hogy a bérlet tárgya átadásánál a leltár felvétele mellőztetett, mert ez a dolog természete szerint első sorban felperesre nézve ugyan lehet hátrányos, de a szerződést és ebben elvállalt főkötelezettségeket meg nem szüntetheti. Tekintve azonban azt, hogy a fentebb idézett szerződési pontban foglaltak szerint alperes tetszés szerint kétféle módon nyújthat biztosítékot, azért a ptv. 906. §-ára figyelemmel alperes az óvadéknak készpénzben való letételére csak arra az esetre volt kötelezendő, ha a szerződésben első sorban kötelezett zálogjogi biztosítást nem eszközölné. A m. kir. Curia (1891. dec. 11. 6590.): A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik.