A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 28. szám - Az örökösödési eljárás módosításának tervezete

Tizenegyedik évfolyam. 28. szám. Budapest, 1892. július 10. Szerkesztőség: V., Rndolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások akiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) U IGAZSÁGÜGY ÉRDtlEIIEK KEPTOLEIl A UUiH ÚGÍÉI, Blfi' Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Melyben, vagy vidékre bérmentve küldve : negyed érre 1 frt 50 kr. fél » 3 » — » egész » 6 > — » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Nyilatkozat. — Az örökösödési eljárás módosításának tervezete. Irta : R á c s k a y Sándor, boros-jenői kir. járásbiró. — A büntetőtörvénykönyv revisiójárol. Irta: Polgár József, vámos-mikolai kir. járásbiró. — Belföld. (A szombathelyi ügyvédi kamarának 1891. évi jelentése.) — Sérelem. (A pozsonyi törvényszék kezelési ügymenete ) — Irodalom. (Magyarország városi rendőrsége és ennek újjászervezése. Irta : dr. R é d e i Miklós.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsobirósá^i határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) A »Jog törvénytára* t. előfizetői jelen szántunkhoz mellékelve veszik a f. évi törvénycikkek íj. és 14. ívét (193-224. lap). Az esetleges reklamációkat kérjük 8 napon belül hozzánk intézni. A kiadóhivatal. Nyilatkozat. A Budapesten megjelenő jogi szaklapok alulirt szerkesztőinek megállapodása értelmében a törvénykezési szünet ideje alatt, azaz július hó 8-tól nugusztus hó 2l-ig bezárólag, lapjaik félívvel kisebb terjedelemben fognak megjelenni. A rendes terjedelem e csökkenése, melyet a törvénykezési szünet természetszerűen hoz magával, a téli hónapokban ki lesz pótolva, nehogy a t. előfizetők e fenti megállapodás folytán hátrányt szenvedjenek. Budapest, 1892. július hó 1-én. Dr. Tarnai János =. k., Dr. Wolf Vilmos s. k., a „Magyar Igazságügy- szerkesztője. az „Ügyvédek Lapja" szerkesztője. Dr. l ayer László s. k , Dr. Stiller Mór s. k. és űr. Révai 1 ..Jogtudományi Közlöny- szerkeszti je. Lajos a. k., a „Jog" szerkesztői. Németh Péter s. k., Dr. Márkus Dezső s. k., a -Büntető Jog Tára- szerkesztője. a"„Jogi Szemle" szerkesztője. Dr. Rótli Pál ». k . a „Kereskedelmi Jog- és Ismeretek Tára" szerkesztője. Az örökösödési eljárás módosításának tervezete. Irta . RÁCSKAY SÁNDOR, boros-jenői kir. járásbiró. Csanády István járásbiró urnák a »J o g« f. évi 19. számában fenti cím alatt közzétett megjegyzései a címben foglalt javaslatra részben annyira homlokegyenest ellenkeznek szerény nézetemmel, hogy nem hagyhatom azokat megjegyzés nélkül. Nézetem szerint az örökösödési eljárás célja nem oly magas, mint azt cikkíró ur meghatározza, hogy t. i. a közjó érdekében szolgálja az igazságot; csupán az, hogy ugy magán-, mint közérdekből a birtok, különösen az ingatlan birtokviszonyokat a telekkönyvi állapottal összhangba hozza. Ennek szükségességét igazolja azon itt egyszerűen constatált körülmény, hogy a kormány épen a betétszerkesztési munkálatok incidenséből határozta el magát egyrészt az anynyiszor perhorreskált kötelező hagyatéki eljárás behozatalára, másrészt a telekkönyvi betéteknek a tényleges birtokos nevére való felvételére vonatkozó javaslatok előterjesztésére. Már most, ha a kötelező hagyatéki eljárás nemcsak elvileg a törvényben lesz megállapítva, hanem célravezető eszközök alkalmazásával gyakorlatilag is életbe lép, különösen első időben olyan munkahalmazt képez, melylyel az új sommás eljárási javaslat szerint ismét munkaszaporulatra kilátással biró egyes biróságoLapunk mai szán kat megterhelni annyi volna, mint a tengerbe vizet önteni. Ebből a szempontból határozottan helytelennek tartanám a bíróságokat hagyatéki ügyek perenkivüli intézésével t helni. De sőt tovább megyek és felvetem a kérdést, nem lehetne-e az úgynevezett hagyatéki bírósági eljárást teljesen kiküszöbölni. Nézzük csak közelebbről a dolgot, minő hatásköre van a hagyatéki biróságnak, értve a nem peres hagyatékokat, az úgynevezett hagyatéki eljárásban. Vegyük első sorban a törvényszéki eljárást; megkapja az örökösök kérvényét, felszerelve mindazon bizonyítékokkal, melyek valószínűvé teszik, hogy ők a kizárólagos örökösök; a törvényszék kibocsátja az első blankettán a szokásos hirdetményt ; a hirdetményi határidő sikertelen lejárta esetén — a mi ezer esetben 999-szer előfordul — a második blankettán a felek közt létrejött osztályegyezség értelmében kitölti a második blankettát és elküldi a telekkönyvi hatósághoz. A járásbíróságok hasonlóan csak a szükséges blankettákat töltik ki, mert itt meg az érdemleges munkát a közjegyző végzi. Kérdem tehát, szükséges-e eféle blanketta - munkával ugy a törvényszékeket, mint a járásbiróságokat terhelni, nem volna-e sokkal egyszerűbb és praktikusabb azon cél elérése szempontjából, hogy az örökséget képező ingatlan az örökhagyó nevéről az örökösre átírható legyen, az egész hagyatéki ügyet a telekkönyvi hatóság elbírálása alá bocsátani minden előleges retorta nélkül, hiszen igy épen olyan qualifikált birák elintézése alá kerülne az ügy, mint az úgynevezett hagyatéki uton és félannyi idő- és munkakimélés mellett ugyanazon cél el lenne érve; ismételve hangsúlyozom: egyezséggel befejezett hagyatéki ügyekről beszélek. Arra a tehető ellenvetésre, hogy a telekkönyvi hatóság a hagyatékátadásra nem illetékes, bátor vagyok megjegyezni, hogy ez egy felesleges cafrang a magyar jog szemponjából, mely az »ipso jure« örökösödési elv talaján áll. A felett ezúttal nem vitatkozom, helyes-e a hirdetményi vagy ez nélküli eljárás, csak azt akarom kiemelni, hogy mind a kettőt fentartani felesleges, válasszuk azt, a melyiket helyesebbnek tartjuk, mert megtörténhetik, különösen haajavaslatbanvázoltmindkét eljárást továbbra is fentartjuk, hogy ugyanegy hagyatékot a végrendeleti örökös hirdetményi, a törvényes pedig j á r á s b i r ó s á g i eljárás utján adat át magának, mint ez a gyakorlatban elő is fordult. A javaslatra legyen szabad nekem is néhány megjegyzést tenni. Első sorban szükségesnek tartanám, hogy ne csak a haláleset, hanem a hagyatéki leltár is hivatalból vétessék fel és terjesztessék be az illetékes hatósághoz; szükséges ez egyrészt a halálesetnél jelen nem lévő örökösök, másrészt a kimutatás érdekeinek megóvása szempontjából; tudjuk, hogy az örökösödési perek tényálladékát rendszerint azon vitás körülmény is képezi, minő ingók képeznek hagyatékot. Azt feltétlenül perhorreskálom a már fentebb emiitett okokból, hogy a különben is megterhelt járásbíróságok hagyatéki tárgyalásokkal is terheltessenek. És mit szóljunk ahhoz, hogy a minden — mondjuk szelíden — jogi ismeretet nélkülöző elöljáróságok még mindig jogi képzettséget igénylő, illetve felmerülhető kérdések elbírálásával bízatnak meg; hisz erre nincs is szükség, a kötelező hagyatéki eljárás behozatalával bizonyára szaporítandó közjegyzői kar szívesen elvállalja azt a terhet, hogy a csekélyebb 1 9 oldalra terjed.