A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 27. szám - Korlátolt felelősségű társaságok Németországban

106 A JOG. A budapesti kir. keresk. ós váltótörvényszék: Mint­hogy a »The Mutual new-yorki életbiztosító-társaság magyar­országi képviselösége« a keresk. törvény 214, §-ához képest az 1891. évi rendes közgyűlés jegyzökönyvét, az 1890. évi általános mérleget, továbbá a keresk. túrvény 457. §-ához képest az álta­lános bevételek és kiadások összeállítását és a keresk. törvény 242. §-ához képest pedig az 1891. évi betüsoros tagnévjegyzéket, ugy az 1891. évi II., III., IV. évnegyedi tagváltozási kimutatását mindezideig be nem mutatta : meghagyatik a nevezett szövetke­zet helyi képviselőségének, hogy a keresk. törvénynek a szövet­kezetekre is alkalmazandó 221. §-a alapján kiszabandó különbeni pénzbírság terhe mellett 14 nap alatt mutassa be. (1892. március 4-én, 12,964. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: »The Mutual new-yorki biztosító társaság magyarországi vezérképviselösége« cégnek a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék mint kereskedelmi bíróság előtt folyamatba tett és az 1892. évi március hó 4-ik napján 12,964/892. sz. a. hozott végzéssel elintézett perenkivüli ügyét, nevezett vezérképviselőségnek az 1892. évi április hó 19. napján 23,245. sz. a. közbetett felfolyamodása folytán az 1892. évi június hó 2-ik napján tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: A kir. itélő tábla az elsöbiróság végzésének felfolyamodás­sal meg nem támadott részét érintetlenül hagyja, felfolyamodással megtámadott azt a részét ellenben, mely által a »The Mutual new-yorki biztosító társaság magyarországi képviselőségei az 1891. évi betüsoros tagnévjegyzéknek és az 1891-ik évi I, II., III., IV. negyedévi tagváltoznsi kimutatásoknak különbeni pénzbírság terhe mellett leendő bemutatására köteleztetett, megváltoztatja, ennek az intézkedésnek helyét nem találja s a kir. törvényszéket ennek megfelelő további szabályszerű eljárásra utasítja, felfolya­modási munkadíj és költség megállapítását pedig vonatkozó kére­lem, illetve felszámítás hiányában mellőzi. Indokok: A külföldi részvénytársaságokra és szövetke­zetekre vonatkozólag, különösen ama feltételekre nézve, melyek mellett külföldi kereskedelmi társaságok fióktelepei vagy képvise­lőségei Magyarország területén bejegyezhetők, ugy ama módo­zatok tekintetében, melyeket az említett részvénytársaságok és szövetkezetek itteni üzletük folyama alatt követni tartoznak, a magyar kereskedelmi törvénykönyv tüzetes rendelkezéseket tar­talmazván, nyilvánvaló, hogy a inig egyrészt azok a törvényben előirt kötelezettségeknek szigorúan megfelelni tartoznak, ugy más­részt oly cselekmények véghezvitelére, melyeket rájok nézve a törvény mint kötelezettséget fel nem sorol, a külföldi részvény­társaságok és szövetkezetek nem szoríthatók, vagyis a hol a tör­vény kifejezett rendelkezéseket tartalmaz, ellenkező irányú — ki­terjesztő — magyarázat helyet nem foghat. A kereskedelmi törvénynek a külföldi részvénytársaságok magyarországi fióktelepeinek, illetve képviselőségeinek bejegyez­tetése s az itteni működésüknél követendő irányelvek és kötele­zettségek iránt rendelkező 210 — 217. §-ai a hivatkozott törvény­nek 230. §-a szerint a külföldi szövetkezetekre is megfelelő alkal­mazást nyernek. A kereskedelmi törvény 214. §-a tüzetesen felsorolja azokat az okmányokat, melyeket a külföldi kereskedelmi társaságoknak belföldi képviselősége az illetékes törvényszéknek időnkint be­mutatni tartozik ; ezek között azonban a be- és kilépett szövet­kezeti tagok és felmondott üzletrészek jegyzéke, valamint a tagok betűrendes névjegyzéke nem foglaltatik. Már ebből is kétségtelen, hogy a kereskedelmi törvénynek a belföldi szövetkezetekre vonat­kozó 242. §-ának rendelkezése külföldi szövetkezetek irányában nem alkalmazható. De nem alkalmazható azért sem, mert a kereskedelmi tör­vény 246. §-a szerint szövetkezetekre is alkalmazandó 218 -222. §-ok kifejezetten meghatározván azokat az eseteket, melyek miatt a külföldi kereskedelmi társaságok itteni képviselősége büntethető vagy birságolható, ott a kereskedelmi törvény 242-ik §-ában elő­irt jegyzékekről és kimutatásokról nemcsak említés téve nincs, hanem az ilyen képviselőségek ellen csak két esetben mondja a büntetést alkalmazhatónak, ugyanis : ha ezek az itteni üzlet foly­tatására szánt tökét más célra fordítják, vagy az országból ki­vonatni engedik (219. §. 3. pont), avagy: ha ezek a 214. §-ban foglalt határozatokat meg nem tartják. Hogy a törvénynek ez az értelmezése helyes, kitűnik végre abból is, hogy azok között az esetek között, melyek miatt a keres­kedelmi törvény 217. §-a értelmében a külföldi kereskedelmi társaságoknak, a cégjegyzékből való törlése bárki által kérhető, a kereskedelmi törvény 211. §. 3. pontja, a 213. §. s a többször emiitett 214. §-a tüzetesen meg van jelölve, de a 242. §-a emii­tett kimutatások vagy tagjegyzékek bemutatásának elmulasztásáról a 217. §. 1., 2., 3., 4. és 5. pontjai emlkést nem tesznek. A kereskedelmi törvénynek itt kifejtett tüzetes rendelke­zésével szemben a külföldi szövetkezeteknek a 242. §-ban fel­sorolt kimutatások és névjegyzékek beterjesztése iránt leendő köteleztetése a keresk. törvény 211. §. 4-ik pontjából vont követ­keztetés útján sem mondható ki, mert a külföldi részvénytársa­ságok és a 230. §. alapján a szövetkezetek is cégük bejegyezte­tésével egyidejűleg kijelentik ugyan, hogy belföldi ügyleteik tekintetében a magyar kereskedelmi törvény rendelkezéseihez alkalmazkodnak; de a társaság letelepedése, annak a cégjegy­zékbe bevezetése, valamint a belföldi üzletnek minő szabá szerint kötelezett folytatása nem bir a részvénytársaság v; szövetkezet ügyletének jellegével, hanem a mondott cselekméu az ügylet köthetésnek előfeltételét képezik, melyeknek be n tartása esetén a külföldi kereskedelmi társaságoknak törlés kereskedelmi törvény 217. §-a alapján bármikor kérhető s ez á ügylétek további kötése megakadályozható és mert a kereskedelmi törvénynek a szövetkezetek fennáll; ellenőrzése iránt rendelkező szakaszai a belföldi és külföldi s vetkezeteket egyenlő elbánásban részesitik, csak az ellenőr módja különbözik, a mennyiben a belföldi szövetkezetek elI őrzése a kereskedelmi törvény 242. §-a szerint is, a külföldit pedig csak a 2l4. §. szerint eszközlendő, miből önként fol; hogy a szövetkezetek helyzetének egymás fölötti előnye tény fenn nem forog. Mindezeknél fogva, tekintve, hogy a kereskedelmi törvé nek a külföldi részvénytársaságokról és szövetkezetekről renc kező 210—217., 218-222. és 230. §-ai a 242. §-ban körű kimutatások és tagnévjegyzék bemutatását nem rendelik, n mint a törvényben tüzetesen meghatározott kötelezettsége! pedig azoknak belföldi képviselőségei nem szoríthatók, helytelei rendelkezett a kir. törvényszék, midőn a többször emiitett 1 §-t a külföldi szövetkezetek iráuyában alkalmazandónak talá ugyanazért végzésének felfolyamodással megtámadott részét m< változtatni kellett. (Budapesten, 1892. június 2-án. 1,976/892.; A váltókövetelés jogérvényesen átruházottnak tekintendő engedmény alapján, meiv külön okiratba foglalva és igy a vált rávezetve nem lett. (1876: XXVII. t.-c. 16. §.) A zombori kir. törvényszók: Felperes keresetével utasittatik. Indokok: Igaz ugyan, hogy a váltóból eredő jogok eng< mény utján is érvényesíthetők; minthogy azonban az engedmí a V. T. 16. §-a alapján a váltóra vagy annak másolatára vag^ másolathoz csatolt lapra vezetendő s minthogy ezen törvényes í lék nélkül engedmény alapján váltójogokat érvényesíteni nem lei­felperes azon oknál fogva, hogy az engedmény kiállításánál e figyelemmel nem volt, a hivatkozott szakasz ellenére kiállított alatti engedményre alapított keresetével elutasítandó volt. (18 március 20-án, 1,423. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsöbiróság Ítéletét m< változtatja és az első bíróságot utasítja, hogy ennek az itéletr jogerőre emelkedése után a kereseti követelés értelmében hozz ítéletet. Indokok: Alperesek a kifogásokban nem tagadták ; hogy felperes ifjú Sch. Károlynak engedményese s habár az alatti okirat valódiságát és tartalmát tagadták is, beismerték viszc hogy azt ifjú Sch. Károly állította ki s igy abbeli kifogásukban a kifogás, hogy felperesre a kereseti váltó kellően engedménye; nincs, nem foglaltatván ; a viszonválaszban pedig ezzel a kifogás az 1881. évi 2,851. I. M. E. sz. rendelet 21. §-a szerint elkésv ez a kifogásuk figyelembe vehető nem volt; minthogy azonban elsöbiróság felperest kereseti joghiány miatt utasította el s a ke seti követelés érdemében nem határozott, ennélfogva Ítéletét m változtatni s felperes kereseti jogát megállapítva, az első birósá a kereseti követelés érdemében határozathozatalra utasítani kell (1891. január 27-én, 1890. évi 3,790 sz.) A m. kir. Curia: A másodfokú bíróságnak ítélete helyb hagyatik. Indokok : Az engedményesként fellépő felperesnek kei hetőségi jogosultsága ellen alperesek részéről csakis a visz< válaszban felhozott kifogást felperes, következő periratában, ani elkésetten történt érvényesítése miatt nem kifogásolta s e szei az ezen okból figyelmen kivül nem hagyható ugyan : mindazoná a másodfokú bíróságnak ítélete, a melylyel felperes kereseti j< megállapittatott, helyben volt hagyandó azért: mert a felperesnek jogelődje, a ki a váltót, a per ad< szerint, az ellenében is kibocsátott sommás végzés alapján foga tositott végrehajtási eljárás folyama alatt váltotta magához, ab eredő jogait a felperesre az 1868 : LIV. t.-c. 167. §-a kellékeii megfelelő F. alatti okirattal ruházván át, felperes a teljes hil magánokirattal reá ruházott váltókövetelést váltói úton érvény teni jogosítva van, miután a V. T. 16. §. intézkedésével ninc kizárva a váltókövetelési jognak más módon is, mint a váltó hát vezetett engedmény útján való átruházása. (1892. február 19­1891. évi 798. váltószám.) Bűnügyekben. A btkv 96. §-a a cuinulatiót,a 97—99. §-ok annak (a cuiuulation mérséklését, együttesen tehát az anyagi bűnhalmazat eseteiben mérsékelt cumulatio rendszerének fennállását juttatván kifejcze és emelvén törvényes érvényre: épen az által, inert e szakas egymást kiegészítik s mert ennélfogva mindannyiszor, valahánys az ítéletben összbiintetés mondatik ki — eltekintve a 100. §. < tétöl — a 96. §. a három következő szakaszok valamelyike okvetlenül és szükségszerüleg alkalmazásba jön : téves és a bt általános része VIII. fejezetével ellenkező azon gyakorlat, mely anyagi bűnhalmazat fenforgását kimondva és határozott ideig tí összbüntetést alkalmazva, a cumulatiót mérséklő illető szakasz zését mellőzi, avagy ennek idézését egyenesen mellőzendőnek n vánitja. A m. kir. Curia: Súlyos testi sértés bűntette és vétse' vei vádolt V. K„ D. I.. Sz. A. és Sz. I. elleni bűnügyben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom