A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 26. szám - A sommás eljárásról szóló törvényjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában

104 A JOG. járó bánásmódja miatt öt felkelteni nem merte és a férj ott megfagyott. A szegedi kir. törvényszék 1891. jun. j. 6,131. sz. : M. Pál I. r., P. Mihály II. r. vádlottakat a Z. Mihály irányában elkövetett s a btkv. 187. §-ának 2. bekezdésébe ütköző emberélet elleni bűntett s illetőleg a btk. 290. §-ába ütköző emberölés vétségének vádja s következményeinek terhe alól felmenti; ellenben özv. Z. Mihályné III. r. vádlottat a Z. Mihály irányában elkövetett s a btk. 287. §-ának 2 bekezdésébe ütköző s a 3. bekezdése szerint minősülő emberélet elleni bűntett miatt bűnösnek mondja ki s ezért őt a btk. 287. §-ának 3. bekezdése s a 289. §. alapján, azonban a 92. §. alkalmazásával egy évi börtönbüntetésre itéli. Indokok: Meit a vizsgálat és végtárgyalás adataival ellenkezőleg I. r. vádlott M. Pál beismeri, miszerint Nagylakon lévő házuknál 1891. febr. 27-én délután 4 óratájban Z. Mihály tanyaszoroszédja nagymérvű ittas állapotban azon kérelemmel kereste fel, hogy szánján őt is vinné ki a tanyájára. Vádlott ezen kérésnek engedve, csakhamar befogta lovait és együtt útnak indultak. Z. Mihály, alig hogy a városból kiértek, a szánon oly mélyen aludt el, hogy mire a tanyára kiértek, mozdulatlanul feküdt és miután felkölteni nem tudták, átküldött Z. Mihálynak a csak 25—30 lépés távolságra eső tanyai lakására ennek feleségeért, megüzenvén azt is, hogy férjét ittas állapotban hozta ki a tanyára és miután annyira elaludt, hogy nem tudják felkölteni, jöjjön érte, vezesse haza. K. Mihályné át is ment és midőn mintegy 10 lépés távolságról férjét a szánon aludni látta, a nélkül, hogy közeledett volna, szidalmakra fakadva, önsegélyre teljesen képtelen állapotban lévő férjét az eshetőségekre történt figyelmeztetés dacára, a 15 fokos rendkivüli hidegben a szabad ég alatt fekve, ott hagyta. Vádlott a városba visszaszáudékozván menni és tartva attól, hogy Z. Mihálynak, dacára annak, hogy téliesen volt öltözve, a nagy hidegben baja támadhat, maga ment át Z. Mihálynéhoz, figyelmeztetvén őt a következményekre, minthogy azonban tagadó választ nyert, tanyájára visszament, kocsiba fogatott és a városba visszautazott, meghagyván béresének P. Mihálynak, hogy küldjön ismét Z. Mihálynéhoz, hogy I küldjön legalább egy bundát, hogy férje meg ne fázzék és P. i Mihály I. r. vádlott is eljárt megbízásában, D. Pál kanász fiút küldötte Z. Mihálynéhoz, minthogy azonban ezen fiu is azzal jött vissza, hogy az asszony férjével nem törődik, bundát pedig, mivel magának sincs, nem adhat, maga P. Mihály is, miután Z. Mihályt — kit még esti 7 óratájon sem tudott felkölteni — egymaga a szánról levenni képes nem volt, de meleg ruhával sem rendelkezett, mivel betakarhatta volna, egész éjen át künt hagyta, ugy hogy reggel, midőn ismét megnézte, megfagyva halva találta, i P. Mihály III. r., valamint özv. Z. Mihályné a fenti tényállásnak reá vonatkozó részét szintén beismeri, utóbbi azt hozván fel védelmül, miszerint férje már többször volt hasonló részeg állapotban, mely ittasságát ha kialudta, semmi baja sem lett és igy ezúttal sem gondolt komolyabb következményekre. Hogy a kifakad?' sokra csak elkeseredettségében ragadtatta el magát, mivel férje valahányszor a városba bement, mindig leittasodott és olykor rendesen megverte. Hogy ez alkalommal is azért nem merte felkölteni, mert a veréstől tartott, arra pedig épen nem számított, hogy férje megfagyjon. A fentebb előadottak után figyelemmel arra, miszerint sem M. Pál, sem P. Mihály az elhunyt Z. Mihályhoz oly viszonyban nem állottak, mely őket a btk. 287. §-ának második bekezdése által meghatározott ápolásra, illetve segélynyújtásra kötelezné, de másrészt ők maguk részéről még emberi kötelezettségüknek is eleget véltek tenni akkor, midőn az elhunythoz legközelebb álló egyént, saját feleségét hivtak fel a segély nyújtásra: tekintve, hogy a btk. 290. §. ismérvét nem kötelezettségmulasztás, hanem oly positiv ' cselekmény képezi, melynél a büntetendő eredmény gondatlanságból a kellő vigyázat hiányából származik ; ennélfogva I. és II. r. vádlottat a btk. 287. §. második bekezdésébe ütköző emberélet ellen elkövetett bűntett, valamint a btk. 290. §. szerint minősülő emberölés vétségének vádja és következményé terhe alól felmenteni kellett. Ellenben özv. Z. Mihályné III. r. vádlottat, figyelemmel arra, hogy férjének teljesen képtelen állapotáról maga is meggyőződést szerzett, másrészt pedig a kérdéses időben uralkodott rendkivüli nagy hidegben tudhatta azt is, hogy férje bár télies, de a nagy hideget tekintve, még sem elegendő ruházat mellett, délután 4 órától kezdve egész éjen át a szabad ég alatt alvó állapotban hagyva megfagyhat, annál is inkább, mivel ezen eshetőségre többször is lett figyelmeztetve; tekintve, hogy férj és feleség, mint házastársak között oly benső viszony és szoros kapcsolat létezik, mely a kölcsönös ápolási kötelességet a leg- i nagyobb mértékben követelheti; tekintve, hogy vádlott az által, hogy férjét önsegélyre taljesen képtelen állapotban elhagyta és ez a 3. sz. a. naplózott boncjegyzőkönyv és az arra fektetett orvosi szakvélemény szerint ennek következtében megfagyás által életét vesztette, oly mulasztást, illetve kötelességszegést követett el, mely a btk. 287. §. második bekezdésének minden ismérvét magában foglalja; ennélfogva őt ebben bűnösnek kimondani és túlnyomó enyhitő körülményül vévén rovatlan előéletét, töredelmes vallomását, műveletlen állapotát, műveltségének oly alacsony mely szerint magatartásának következményeit is alig volt előre látni, továbbá az elhunyt férjének az orvosi boncje könyvvel is igazolt iszákos hajlamát, vádlottnak e miatti felháborodását, a btk. 92. §. alkalmazása mellett az itél meghatározott büntetéssel sújtani kellett, stb. A szegedi kir. itélő tábla (1891. nov. 18. 1,683. A kir. törvényszék Ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia (1892. jun. 9. 1,345. sz.): Mindkét bíróság ítélete megváltoztattatik és özv. Z. Mihályné vádlott ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentet Indokok: A vizsgálat és a végtárgyalás adatai s kétségtelen, hogy III. rendű vádlottnak férje ittason NagyJ I. rendű vádlott által szánon 1891. febr. 27-én ennek tany mely az elhaltnak tanyájától 30 lépésnyire esik, már alva vi ki, ottan a szánon alva hagyatott és dacára annak, hogy re téli öltözetében volt, megfagyás következtében halva találtatc Igaz ugyan, hogy I. rendű vádlott kanásza D. Pál üzent annak feleségének a vádlottnak, hogy az ittason a várkihozott és a szánon lévő férjét költse fel és vezesse haz vádlott maga is beismeri, hogy férjét, midőn látta, hogy i szánon alszik, sem fel nem költötte, sem annak betakarásár Mihály béresének újabb üzenete után valami takarót nem a Azonban elfogadandó volt vádlottnak az a mentsége, férjét nem merte felkölteni, mert közönségesen a városból itt szokott haza kerülni és akkor őt mindig megveri, de elfogad volt az a mentsége is, hogy maga nem bírta volna alvó gyengesége miatt haza vinni és valami melegebb ruhát adhatott férjére, mert ilyennel nem rendelkezett és hitte, hoj téliesen felöltözött férjének nem leend semmi baja, sőt ; hidegen még hamarabb kijózanodik. Ez okokból őt a férje segély nélkül hagyása miatt ( vád terhe alól fel kellett menteni. A tolvaj, a ki a tulajdonos által rendesen az ajtó föl( helyezett kulcscsal nyitja ki az ajtót és lop : a btk. 336. §. 4. p( alapján büntetendő. (M. kir. Curia 1892. márc. 22. 8,809/91. sz. a.) Azt. vájjon valamely üzlet a kisipar körét túlhaladj büntető biró határozza meg s e tekintetben sincs a szakértői ményhez kötve. Kisiparosnak felmentése vétkes bukás vádja (Btk. 416. §. M. kir. Curia 1891. nov. 27. 5,539. sz. a.) Vádlottnak katonai bíróság előtt tannképen tett vallon melyet a polgári bíróság előtt vádlottképen történt kihallgs alkalmával tett, figyelembe nem vétetett. Felmentés vállaik által a kincstár ellen posztószállitásból eredő csalás vádja est (Btk. 379. §. M. kir. Curia 1891. okt. 2. 4,025. sz. a.) Az erdöörök erdei kihágás esetében csak az illetékes hat végzése alapján tarthatnak házkutatást. Ilyen végzés nélkül ta: házkutatás esetén az ellenszegülés nem képez hatóság elleni szakot. (Btk. 165., 166. §. M. kir. Curia 1892. évi márc. 29. 9,55 sz. alatt.) Kivonat a Budapesti Közlönyéből. Csődök.- Schwartz Sarolta e., szolnoki tszék, bej. jul. 17, jul. 29, csb. Pataky István, tmg. Kis Antal. — Lengyel Kristóf e., m vásárhelyi tszék, bej. aug. 22, félsz, szept. 19, csb. dr. Illyés Lőrinc, dr. Láni Oszkár. — KrauSS R. T. e., brassói tszék, bej. szept. 5, okt. 4, csb. Kovács Károly, tmg. dr. Motoku Miklós. Pályázatok : A szegzárdi tszéknél aljegyzői áll. jul. 2-ig A szabadkai tszéknel II. oszt. jegyzői áll. jul. 6-ig. — A sz.-feh< jrbságnál aljárásbirói áll. jul. 7-ig. — A nagyváradi itélő tál elnöki titkári áll. jul. 7-ig. — A zilahi tszéknél birói áll. jul. 7A temesvári jrbságnál a 1 b i r ó i áll. jul. 7-ig. — A budapesti tszi birói áll. jul. 4-ig. — A miskolci tszéknél II. oszt. jegyző jul. 8-ig. — Az élesdi jrbságnál aljegyzői áll. jul. 8-ig. — A torn jrbságnál albirói áll. jul. 8-ig. — Az aranyos-maróthi tszéknél II. c jegyzői áll, jul. 8-ig. — A maros-vásárhelyi itélő tábla területén 14 gyakornoki áll. jul. 9-ig. — A miskolci jrbságnál albiró: jul. 8-ig. — A nagyváradi tszéknél II. o s z t. j e g y z ö i áll. jul. 8-i| A szatmár-németii tszéknél aljegyzői áll. jul. 8-ig. — A szab; jrbságnál aljegyzői áll. jul. 8-ig. Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvény-társaság"-nál Hold-utca 7. sz.