A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 26. szám - A sommás eljárásról szóló törvényjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában

102 A JOG. Ellenben alperes viszonkeresetének, mely az 1881: LIX. t.-c. 8. §-a alapján e helyütt helyesen érvényesíttetett, helyt kellett adni, mert a felperes által perbeli előadásai szerint alperes irányában gyakorolt tilalmazások és azon kereseti előadás mellett, hogy az alperes által 1889. július havában tett építkezési előkészületek folytán ellene visszahelyezési pert indit, alperesnek joga van arra, hogy a felperesileg nyilvánított tilalmazások és általa szándékolt gátló intézkedések ellen tulajdonjoga korlátlan gyakorolhatásának felperessel szemben való biztosithatására birói oltalmat vegyen igénybe és minthogy az alperesi tulajdonjog korlátlanságából következik az. hogy felperes őt telkének és a felette levő légürnek szabad használatában akadályozni jogosítva nincs, ellenben alperes azt tekintet nélkül felperesnek vélt, de a fentebbiek szerint meg sem szerezhetett jogára akadálytalanul használhatja, a viszonkereset alapján ki kellett mondani, hogy felperes az alperesnek saját telkével és a fölötti légürrel a felperesi nyiló ablakokra való tekintet nélkül való esetleges rendelkezését tűrni tartozik; nem jöhetvén figyelembe felperesnek azon hivatkozása, hogy az építkezések engedélyezésére a közigazgatási hatóságok illetékesek, mert jelen itélet által csak a felperesnek kötelezettsége állapíttatván meg, az alperest korlátlan tulajdonjogából törvény szerint megillető szabad rendelkezési jogával szemben a közigazgatási hatóságnak a netalán alperes által megkezdendő építkezésbe közrendészeti szempontból való beavatkozási joga jelen itélet által távolról sem érintetik. A pozsonyi kir. ítélő tábla (1891. október 9-én, l,2u7): Az első bírósági Ítéletet abban a részében, mely szerint a felperest keresetével elutasította, helybenhagya, a viszonkeresetre vonatkozó részében azonban megváltoztatja és alperest is elutasítja viszonkeresetével stb. Felperes keresetének elutasítására vonatkozó első bírósági Ítéleti rész hivatkozott indokainál fogva volt helybenhagyandó. A viszonkeresetével pedig az alperest azért kellett elutasítani, mert a perhez csatolt telek kivonat szerint az alperes a galgóci tjkben felvett 49. számú háznak korlátlan nyilvánköuyvi tulajdonosa és őt mint ilyent a tulajdonával járó jogok megilletik, ennélfogva ezen jogoknak a jelen perben kérelmezett ujabbi kimondása felesleges és az ez iránti viszonkereset tárgytalannak tekintendő. A m. kir. Curia (1892. május 17-én, 416.) : A kir. táblának ítélete helybenhagyatik. Indokok: Ablakszolgalom tulajdonképen csak akkor keletkezik, ha valaki világosság, levegő vagy kilátás nyerése céljából jogot szerez idegen falon ablakot nyitni. Ily szolgalomról jelen esetben szó sincs. Ezenfelül nyerhet valaki szomszédja ellenében oly szolgalmi jogot is, hogy ez ne eszközölhessen saját telkén oly építkezést, a mely a szomszédos épületen levő ablakoktól a világosságot, levegőt vagy kilátást elzárná. Ily kérdés képezvén a jelen kereset tárgyát, minthogy mindenki saját telkével az időre való tekintet nélkül szabadon rendelkezik, felperes azt, hogy alperes arra köteleztessék, hogy a galgóci 49. számú háztelken oly építkezéstől szolgalmilag tartózkodjék, a mely építkezés felperes szomszédos 48. számú házának falán nyitott ablakoktól a világosságot, levegőt és kilátást elzárhatná, eredménynyel csak akkor követelhetné, ha bebizonyíthatná, hogy alperes magát erre vagy nyíltan kötelezte, vagy a midőn ily építkezést megkísérelt és ebben felperes által gátoltatott, a szándékolt építkezéssel felhagyott és ettől az időponttól kezdve a törvényes elévülési idő letelt, vagyis hogy alperes tulajdonával való szabad rendelkezési jogát e tekintetben saját ténye folytán vesztette el. Minthogy felperes a fenn körülirt körülmények egyikét sem bizouyitotta, sőt az általa hivatkozott A. a. eladási szerződésben valamely tutajdonjogi korlátozás még alperesek jogelődei irányában sem köttetett ki, helyesen utasíttatott el keresetével stb. A felperes birtokát körülövező gát, a viz által okozható károknak megszüntetésére szolgáló munkálatnak tekintendő lévén, annak létesítéséhez a mennyiben az által harmadik személy érdeke érintetnék, az 1885 : XXIII. t.-c. 13. és 42. §-aikoz képest hatósági engedély szükséges. De ha ezen gát már régibb idő óta f'enáll, ugyanezen törvény ">0. §-ához képest alperes kötelességében állott, a mennyiben ezen gátat magára nézve károsnak tartotta, annak átalakítását a hatóságnál kieszközölni. A gát tulajdonosa a törvény szerint felelős lévén, alperes önhatalmú eljárását érdekének védelme sem mentheti és a jogellenes cselekménye által okozott kárért ő felelős. A mezőtúri kir. járásbíróság:: (1890. december 11-én, 6,310.) Sz. Pál ügyvéd által képviselt Cs. F. Kálmán felperesnek dr. A. Sándor ügyvéd által képviselt E. Sz. Zsigmond alperes ellen 189 frt kárösszeg és jár. iránti perében következőleg itélt: A kereset föltétlenül elutasittatik. A perbeli költségek kölcsönösen megszüntettetnek. Indokok: A budapesti kir. itélő táblának 59,634/89. sz. a. kelt feloldó végzésével elrendelt újabbi bizonyítási eljárás rendén alperes részről hivatkozott K. István és ifj. K. Tamás perrendszerűleg kifogás alá nem eső tanuk vallomásával kellőleg bizonyította alperes, hogy felperesnek az »Aliban« levő földjén az ezt övedző árokpart átvágása nélkül is nagymennyiségű hóviz állott s jóllehet ez a vetés teljes elpusztulását nem eredményezte de mert a déli vasút oldal felől az ott összegyülemlő vizeké fogó gát megnyittatott, az onnan kifolyó viz nemcsak a fel] de általában az »Ali«-ban levő összes birtokosok földjeit ar elöntötte, s a vetést kimosta, hogy ennek következtében évben sem a felperes, sem a szomszédos többi birtokosokna termésük sem lett. Minthogy pedig az előző bizonyítási e rendén kihallgatott tanuk vallomásainak legnagyobb része s: a felperes birtokán álló hóviz már magában is jelentékeny okozott volua ; minthogy továbbá K. István tanú is azt val hogy a vasút felől lebocsátott viz seraraisitette meg felperes seit, feltéve, ha valónak és igazoltnak vétetnék is, hogy al] az árok partját átvágván, annak következtében a saját vizel peres földjére bocsátotta : alperes legrosszabb esetben az árol helyreállítására, de kártérítésre kötelezhető egyáltalán nem v de mert azon kereseti jogalap, hogy felperes károsodása alj jogtalan cselekményének lenne következménye, különben nyert igazolást felperest ezen okokból keresetével elutasita perbeli költségeket pedig, tekintettel a per körülményeire, csönösen megszüntetni kellett. A budapesti kir itélő tábla: (lS9o. szeptember 9,106.) A kir. törvényszék Ítéletét a kereset főtárgyára vonatl részében oly értelemben hagyja helyben, hogy felperest kere vei, mint időelőttivel utasítja el, a perköltségekre vonatkozó r ben ugyanazt az ítéletet megváltoztatja s felperest kötelez összes perköltségek viselésére stb. Indokok: Felperes kártérítést követel azon az ala hogy alperes a felperes földbirtokát körülvevő gátat átvág ekkép a szomszédos földön meggyülemlett vizet felperes föle bocsátván, ez által nemcsak az abban volt buzavetés semm meg, hanem annak következtében, hogy a viz tartósan felp földjén maradt, annak használata az egész 1888. év foiya lehetetlenné vált. Ezen az alapon azonban felperes kártérítést aboan az esetben követelhet, ha alperes az által, hogy a ; átvágta, jogellenes cselekményt követett el. Jogellene pedig alperesnek ezt a cselekményét csak akkor 1 ! tekinteni, ha felperes jogosítva volt kérdéses földbirtokát g körülvenni és a már meglevő gátat magasítani. Annak a kér nek elbírálására azonban, hogy ez a jog felperest megill vagy sem, az 1885 : XXIII. t.-c. 13., 42. és 177. §-ai értelmt nem a biróság. hanem a közigazgatási hatóság van hivat kötelezően a kártérítési kereset sikerrel addig meg nem iudit'r mig a kártérítés jogalapja közigazgatási uton jogérvényesen nem állapittatik. E közigazgatási eljárás a per adatai szerint meg nem indíttatván, felperes keresetét idő előtt tette folyami minélfogva az idő előtti per által alperesnek okozott költs* megtérítésére és az 1868 : LIV. t.-c. 251. §. értelmében kö zendő volt. A m. kir. Curia: (1892. május 5-én, 9,129.) A másod! ság Ítélete megváltoztatik és a jelen peres ügy már ezúttal é mileg elbirálandónak kimondatik, mihez képest az eljáró má biróság utasittatik, hogy ezen peres ügyet érdemileg bírálja t Indokok: Felperes keresetét azon kárának megtéri iránt indította, melyet alperes az által okozott neki, hogy a peres birtokát körülövező gátat átvágván, a földjén összegyűl lett belvizet felperes földjére bocsátotta. Habár kétséget nem szenved, hogy a felperes birtokát k( övező gát a viz által okozható károknak megszüntetésére szol munkálatnak tekintendő s ennélfogva annak létesítéséhez, a mei ben az által alperes érdeke érintetnék, az 1885 : XXIII. t.-c. és 42. §-aihoz képest hatósági engedély volt szükséges, teki azonban, hogy ezen gát már régibb idő óta fenáll, az sem s védhet kétséget, hogy ugyanazon törvény 50. §-ához képest peres kötelességében állott, a mennyiben ezen gátat magára n károsnak tartotta, annak átalakítását a hatóságnál kieszkös annál inkább, mert az okozott kárért a gát tulajdonosa a tör' szerint felelős lévén, alperes önhatalmú eljárását érdekének véd< sem mentheti. Minthogy azonban alperes önhatalmúlag járt el, a mer ben felperesnek kárát valóban és kizárólag alperes jogellenes lekménye okozta, az okozott kárért ő felelős s a miatt, hog] peres a törv. 50. §-ához képest a közigazgatási hatóság inti dését igénybe nem vette, felperes keresetével nem volt el sitható. Felperes keresete nem lévén tehát idő előtti, annak érc elbírálására kellett a másodbiróságot utasítani Kereskedelmi, csőd- s váltóügyekben. A váltókezes az általa kezeseit elfogadó ellen nem léphe az általa kezességi kötelezettsége alapján kifizetett eredeti hit( jogutódjaként, hanem az ö váltókereseti joga önállóan lévén rálandó, az elévülésnek az eredeti váltóhitelező által indított 1 settel történt félbeszakítása az ö javára nem szolgálhat. Az elévülési idő kezdete az elfogadó elleni kereseti jo valamennyi érdekelt, tehát annak a váltókötelezettnek részére ki a váltót később váltotta be, a váltónak lejáratától számita A váltójogi elévülés megakasztására csakis a jogosított álta