A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 25. szám - Politikai Szemle

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melleklet a »Jog« 25. számához. Budapest, 1892. június hó 19-én. Köztörvényi ügyekben. A váltókezes az általa kezeseit elfogadó ellen nem lephet fel az általa kezelési kötelezettsége alapján kifizetett eredeti hitelező' jogutódjaként, hanem az ö váltókereseti joga önállóan lévén elbírálandó, az elévülésnek az eredeti váltóhitelező által indított keresettel történt félbeszakítása az ö javára nem szolg-álhat. Az elévülési idö kezdete az elfogadó elleni kereseti jognál valamennyi erdekeit, tehát annak a váltókötelezettnek részére is, a ki a váltói későbh váltotta be, a váltónak lejáratától számítandó. A váltójogi elévülés ínegakasztására csakis a jogosított által az illető váltókötelezett elleni kereset megindítása vagy perbejelen-; tés alkalmas. A m. kir. Curia (1892. jun. 14 én, 1,034/91 váltó szám): Dobál Antal ügyvéd által képviselt A. Miklós felperesnek dr. Bogdánt?}- Lajos ügyvéd által képviselt K. Dávid alperes elleni S65 frt töke s jár. iránt a kolozsvári kir. törvényszék mint váltóbiróság előtt folyamatba tett s ugyanott az 1S91. évi március hó 25-én 10.805. sz. a. kelt ítélettel elintézett és felperes felebbezésére a kolozsvári kir. ítélő tábla által 1891. évi május 26. napján 55/91. sz. a. elbírált váltóperét alperes felebbezésére nyilvános üléséhen vizsgálat alá vévén, következő Ítéletet hozott: A kolozsvári kir. itélö táblának ítélete megváltoztatik s az első fokban eljárt kir. törvényszéknek ítélete hagyatik helyben és felperes az abban meghatározott 16 frt 80 kr. perbeli költségeken felül köteles alperesnek 3 nap alatt különbeni végrehajLás terhe mellett az alperes képv. részére munkadíj és költség fejében saját fele irányában 18 frt 65 krban ezennel megállapított felebbezési költséget megfizetni. Indokok: A kir. itélö tábla Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróságnak felperest keresetével elutasító ítélete, az abban felhozott indokokból és még azért is hagyatott helyben: mert felperes, mint a ki a váltóösszeget a váltó eredeti hitelezőjének váltókezességi kötelezettsége alapján fizette ki, habár a váltó reá engedményeztetett is, az általa kezeseit elfogadó ellen nem léphet fel az eredeti hitelező jogutódjaként, hanem a váltótörvény 69. §-a szerÍDt önálló váltókeresetnek megindítására van jogosítva, e szerint az ö váltókereseti joga, az általa kielégített váltóhitelezőne-k az elfogadó ellen érvényesített kereseti jogától függetlenül és önállóan lévén elbírálandó, az elévülésnek az eredeti váltóhitelező által indított keresettel történt félbeszakítása az ő ^avára nem szolgálhat ; mert az elévülési idő kezdete az elfogadó elleni kereseti jognál valamennyi érdekelt részére, tehát annak a váltókötelezettnek részére is, a ki a váltót csak később váltotta be, a váltótörvény 84. ^-a szerint a váltónak lejáratától számítandó, a kereseti váltó lejáratától a felperes keresetének msginditásáig pedig a háiom évi elévülési idő már eltelt; és mert végre a váltójogi elévülésnek megakasztására, a váltótörvény 87. §-a szerint, csakis a jogosított által az illető váltókötelezett elleni váltókeresetoek megindítása, vagy a perbejelentés alkalmas. A pervesztessége folytán a perköltségben elmarasztalt felperes a sikeres felebbezésnek azzal egy tekintet alá eső költségében szintén el volt marasztalandó. Alperes a kereseti ingatlan birtokát ugyanattól az egyéntől nyervén, a kinek jogán és tetszésétől függően felperes azt birta, önhatalmú foglalónak nem tekinthető, sommás visszahelyezésnek pedig csak az önhatalmú foglaló ellen van helye. A lippai kir. járásbíróság: (1891. április 18-án 1,949.) L. Ernő ügyvéd által képviselt V. Vaszilie felperesnek Sz. József ügyvéd által képviselt V. Meila alperes ellen visszahelyezés és jár. iránti perében következőleg itélt: V. Meila alperes köteles az álliósi 223. sz. tlkvben felvett 2,139. hr. sz. 2 hold területű ingatlant birtokába és használatába visszabocsátani stb. Indokok: Alperes elismerte, miszerint az álliósi »Petrás« dűlőben fekvő és az álliósi 223. sz. tljkvben felvett 1,139. hrsz. ingatlanhoz tartozó 2 hold földet felperestől elfogadta, azt felszántotta és búzával be is vetette, elismerte továbbá azt is, hogy felperes ezen egész ingatlant a foglalást megelőző 2 éven át békésen birtokolta és használta, védelmére azonban azt állítja, miszerint kérdéses ingatlant a volt tlkvi K. Isvántól szintén tlkvileg kitüntetett tulajdonjogilag szerezte, míg ellenben felperes a 2 hold földet csak használatul nyerte K. Istvántól. Alperes eme beismerése által a birtokháboritás ténye megállapittatván, őt a kereseti 2 holdnak felperes birtokába és használatába leendő végrehajtás terhe melletti átengedésre elitélni kellett,annál is inkább, mivel a tulajdonjog kérdése sommás visszahelyezési perekben figyelembe nem jöhet és ennek érvényesítése külön per útjára tartozik. A temesvári kir. Ítélőtábla : (1892. január 9-én 4,800.) az első bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az első bíróság ítéletét indokainál fogva s még azért is helyben kellett hagyni, mert a peres terület tekintetében felperes birtoklásának megszűnésére s ebből folyólag alperes birtokba vételének jogos voltára nézve alperes nem hozhatja fel sikeresen azt a viszonyt, a mely felperes és a peres területet eladó K. István között fenforgott. A m. kir. Curia: (1892. május 20-án, 2,491.) Mindkét alsó bíróság ítélete megváltoztatik s felperes keresetével elutasittatik. A perköltség pedig kölcsönösen megszüntettetik. Indokok: Alperesnek azt az állítását, hogy a kereseti ingatlau használatát annak tulajdonosa K. István felperesnek csak ideiglenesen és oly kikötéssel engedte át, hogy az ingatlant, a mikor neki tetszik, felperestől ismét visszaveheti, felperes kétségbe nem vonta. Úgyszintén nem vonta kétségbe felperes alperesnek azt az állítását sem, hogy a kereseti ingatlant alperesnek K. István adta át. E szerint a kereseti ingatlan birtokát alperes ugyanattól az egyéntől nyerte, a kinek jogán és tetszésétől függően felperes azt birta. Alperest tehát önhatalmú foglalónak tekinteni nem lehet, sommás visszahelyezésnek pedig csak az önhatalmú foglaló ellen van helye. Alperes a tárgyalás során felperest költségben elmarasztalni nem kérvén, a perköltséget kölcsönösen megszüntetni kellett. A hagyatéki vagyonnak zár alá vétele a kir. járásbíróság előtt folyamatba tett tárgyalás |közben kérelmeztetvén, ezen kérelem folytán a prdt. őSO. §. értelmében a kir. járásbíróság mint hagyatéki biróság köteles az iratoknak a perre utasítás céljából a törvényszékhez való áttétele előtt a hagyaték biztosításáról gondoskodni és a zárlat elrendelése kérdésében intézkedni. A m. kir. Curia: (1892. április 29., 3,112.) Azon illetőségi összeütközés elintézése tf'rgyában, mely T. Jakabné hagyatéki ügyében a kassai kir. törvényszék és a szepsi kir. járásbíróság közt felmerült, a peressé vált hagyaték biztosítása iránti intézkedések megtételére a szepsii kir. járásbíróságot mondja ki illetékesnek : mert a hagyatéki vagyonok zár alá vétele a kir. járásbíróság előtt folyamatba tett tárgyalás közben kérelmeztetett, ezen kérelem folytán tehát a polg. törv. rdt. 588/E. értelmében a kir. járásbíróság, mint hagyatéki bíróság az iratoknak a perre utasítás céljából a törvényszékhez való áttétele előtt a hagyaték biztosításáról köteles volt gondoskodni és e szerint a zárlat elrendelése kérdésében neki kellett volna határozni. Habár a felperes által bemutatott okirat ügy alaki tekintetben, mint tartalmának joghatálya tekintetében is a keletkezésének idejében hatályban állott osztrák törvények szerint bírálandó meg; tekintve, hogy az osztrák polgári törvénykönyv 778. §-a szerint a gyermektelen egyén által az örökösödésre nézve tett intézkedés azon esetben, ha utóbb gyermeke születik, hatályát veszti, — továbbá ugyanezen törvénykönyv 879. §-ának 4. pontja az oly szerződést, a melylyel valamely még élő egyén után várt örökség elidegenittetik, érvénytelennek mondja ki, a törvényes örökösödési jog felperesre érvényesen átruházottnak nem tekinthető. A temesvári kir. törvényszék (1887. nov. 3-án 10,922.): Kisfaludy Zsigmond ügyvéd által képviselt F. Fülöp és neje felpereseknek, nem védekezett K. Jefte és Prepeliczai Dezső ügyvéd által védett K. Stefán alperesek ellen örökjog elismerése és jár. iránti perében következőleg itélt: Néh. Sz. Vikentie és Anna hagyatékára felperesek törvényes örökösödési joga elismertetik és köteleztetik K. Stefán úgyis, mint kk. K. Mojzse gyámatyja alperes, a román szt.-mihályi 397. számú tjkvben foglalt 379. hr. sz. házhely és kézi malom tulajdonjogát és birtokát átengedni és emez ingatlan elvont haszonvételei fejében 1883. évtől kezdve a birtok átadásáig 20 frtot és a perköltségeket megfizetni. Indokok: A keresetlevélhez B. alatt beügyelt haláleseti felvétellel igazoltatott, hogy néh. Sz. Vikentie 1868. évben végrendelet és leszármazó nélkül elhalt, ennélfogva hagyatékát, nevezetesen a kereseti ingatlanokat neje Sz. Anna örökölte, ki után törvényes örökösként egyedül K. Joanna maradt, utóbb nevezett azonban a keresetlevélhez E. alatt beügyelt és a hagyatéki ügyiratok mellett eredetben meglevő, a hagyatéki tárgyalás alkalmával nem kifogásolt és igy teljes hitelt érdemlő, de különben is a tanúkihallgatással valódinak bizonyult okirat szerint örökségéről, nevezetesen a kereseti ingatlanokról felperesek javára lemondott. Emez örökségérőli lemondás érvényesnek volt veendő, az 1859. évben eszközöltetvén, az akkor hatályba volt ausztriai polgári törvénykönyv 551. §-a szerint a megnyílandó örökségéről is le-