A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 25. szám - Politikai Szemle

A J O Gr. 21: új expediensröl kell gondoskodnom. Kétségkívül nehezebb lesz a helyzet, de az ily nehézség a kötelességtudó ügyvédet vissza nem riasztja. Vártam tehát rövid ideig, hogy az ostromot elölről kezdjem, de időközben a kir. tábla szeretve tisztelt elnöke súlyos beteg lett és csak hónapok múlva vehette át újból — mindnyájunk örömére — az elnöki teendőket. Addig pedig türelemmel várnunk és mindenuap újból rettegnünk kellett a Damokles kard gyanánt fejünk fölött csüngő végrehajtástól és csődtől, két tisztességes család polgári léte megsemmisülésétől. Folyó évi március hó 26-án jelentem meg újból Vajkay ö méltósága szine előtt, a ki szokott jóakarattal és jóindulattal lúgadott. Tőle kellett hallanom a rejtély megoldását, sürgető kérvényem elutasításának előttem addig megfoghatatlan okát. Elutasításom folyománya volt az előadó azon nyilatkozatának, hogy a sürgető kérvénynek semmi alapja sincs és hogy a pernek s o r o n k i v ü 1 való előadására egyáltalában semmi szükség nem forog fenn! Ez újabb érdekes adatot szolgáltatott psychologiai tanulmányaim kibővítésére; az ár szóba sem kerülhetett ott, a hol a tanulság oly megbecsülhetetlen. Kérésemre az eluök újból megígérte az újabbau beadandó sürgető kérvényem kedvező elintézését és téuyleg már folyó évi március hó végén az előadó birtokában is volt a, pernek soronkivül való előadatását rendelő elnöki végzésnek. És mindazonáltal nem történt semmi. Hét hétre mult és az ügy nem lett kitűzve. Harmadszor is — de most már felemmel együtt — próbáltam szerencsét. F. évi május hó 21-én tisztelegtünk újból a tábla elnökénél, a ki a tanácselnökhöz és május 22-én a tanácselnöknél (itt már csak magam jártam), a ki a tábla elnökéhez utasított. Mindketten hatalmukon kívül állónak jelentették ki az ügynek a referens akarata ellenére való soron kívüli elintézését ! Kezdtem a dolgot alaposan nem érteni. Az elnök felem előtt is megerősítette azt, hogy a második sürgető kérvény kedvezően lett elintézve; — ezt igazolja különben azon negatív bizonyíték is, hogy kérvényemre újabb elutasító végzést nem nyertem. Másfelől a 4,291/1. M. 1891. sz. birói ügyviteli szabályok 344. §-ának 2. bekezdése szerint: »az 1887 : XXX. t.-c. 7. §-ának esetében valamely ügynek soron kívüli elintézése iránt az elnök rendelkezík.« Mig az 1887: XXX. t.-c. 7. § a szerint: »a felebbviteli bíróságok egyes esetekben . . az érdekelt félnek indokölt kérelmére a szünidő alatt az ügyek elintézését elrendelhetik«, addig az ügyviteli szabályok fennidézett szakasza határozottan és positive azt mondja, hogy az elnök rendelkezik. A külömbség szembeszökő és jogászok előtt magyarázatra nem szorul. Másfelől bajosan feltehető, hogy valamely táblai biró az elnöki rendelkezést és az ügyviteli szabályok 162. § át semmibe sem véve, az ügy elintézését »csak azért i s« elodázhassa. Ez oly nagymérvű fegyelmezetlenségre vallana, mely komoly kórtünetképen jelentkeznék és a leggyorsabb és leggyökeresebb orvoslást igényelné. Talán lesz alkalmunk ezen viszonyokkal más alkalommal behatóbban foglalkozni. Mais revenons a nos moutons. 1892. évi június hó 18-án irome sorokat és a per még mai napig sincs előadásra kitűzve. És önkéntelenül merül fel etőttem a kérdés: mire való a törvény és az elnöki jóakarat, ha a biró azok egyikét sem respectálja ? Mert a legjobb törvény is csak holt betű marad, ha az gyakorlatilag keresztül nem vitetik A többire már csak néhány szóval reflectálok. Felperesnek sikerült kedvező helyzetét kihasználni és oly egyezségre lépni, mely legvérmesebb reményeit is túlszárnyalta, mert alperesek kereskedői legfőbb kincsüknek, jóhimevüknek meghozták minden még erejüket felül is haladó auyagi áldozatot. Több ezer frt árán létesült az egyezség, a nagyságos ur bölcseségére pedig többé rá nem szorulunk. Vájjon — ha elfogulatlan jury elé állítanám, — menekülue e a kártérítés kötelezettsége alól ügyfeleimmel szemben? Bécsi ember létére az egyik ügyfelem keserű gúnynyal azt jegyzé meg: »Lám, ez magyar igazságszolgáltatás.« Éu szégyenkezve pirultam és hallgattam ! Közelebbről érdeklődőknek és a nagymélt. m. kir. igazságügymmiszteriumnak bővebb adatokkal szívesen szolgálok. Egy veterán ügyvéd. Irodalom. ^Politikai Szemle.« Harmadik füzet. Szerkeszti: Dárdai Sándor. A most megjelent füzet nagyobbszabású dolgozatai a következők : A főváros közigazgatásának szervezése. Irta: Busbach Péter, orsz. képv. Szerző elismeri ezen cikkében, hogy a főváros fejlődésére meg van vetve az alap, de ennél megállania a fővárosnak nem szabad; építeni, anyagilag és szellemileg folyton fejlődnie és főleg a visszaesésektől megóvni ugy a fővárosnak önmagának, mint az országnak és a törvényhozásnak egyik legfontosabb feladata. Hogy a főváros tovább fejlődhessék, hogy feladatát, európai fővárossá válni, elérhesse; ehhez még sok és nagy munkára, erős és szakadatlan haladásra, mindenek felett pedig egy állására és munkájára büszke polgári osztályra van szüksége Oly polgári osztályra, mely állásá ban, foglalkozásában nem talál lealázót és azért nem siet ez állás porát minél hamarabb letisztítani cipőjéről és egy más osztály be nem fogadott tagjává lenni!.. . hanem küzd és halad. Küzd jogaiért, küzd a társadalmi balitéletck, küzd az állami igazságtalanságok ellen. Keres tágabb cselekvési tért, szabadabb mozgást, hogy mint az államnak eminens közege, mint főváros, hivatását teljesíthesse; küzd egészséges organismusért, mely hatalmán befolyását biztosítsa. Ezen elv keresztülvitelére szerző határozott tanácscsal szolgál, melynek megszivelését legszélesebb körökben ajánlhatjuk. A második nagyobb dolgozat Matlekovicstól, a Politikai Szemle legbuzf5óbb munkatársától származik, ki ezen füzetben a gyári felügyelőkről értekezik. Gazdasági intézményeink önálló, független eriticusa gyanánt tűnik fel Matlekovies ezen cikkében is, óvatosságra int a socialisticus törvényhozásban, nehogy azzal nehezen fejlődő gyáriparunknak gátakat készítsünk, foglalkozik a külföld hasonló intézményeivel és egészséges, gyakorlati tanácsokat ad a gyári felügyelők intézményének behozatala körül. Leipziger Vilmos nagyiparos az állami ital mérési jövedék módosításáról értekezik. Fabinyi Gusztáv, ki mint magasabb rangú hadbíró 10 évig működött, becses és érdekes tanulmányt közöl a katonai büntető igazságszolgáltatás reformjáról, éles eriticát gyakorolva a jelen állapotokon és önálló javaslatot közölve ezen felette fontos ügy reformálásáról. A főhiba szerinte a még Mária Teréziától származó büntetőperrendtartásban rejlik, ez szorul tehát első sorban újításra. Nálunk — úgymond — a katonai igazságszolgáltatás, még a jogászközönség legnagyobb része előtt is, nehezen hozzáférhető voltánál, az eljárás titokzatos, a nyilvánosságot kizáró természeténél fogva nagyrészben »terra incognita.« Előterjesztendő javaslata indokolása és könnyebb m ^gérthetésének céljából szükséges tehát, hogy: 1. a mai katonai büntető-perrendtartásnak reformot igénylő fontosabb intézkedéseit; 2. ezek után — összehasonlítás céljából — a többi államok katonai büntető eljárásának idevágó rendelkezéseit a jogászközönséggel megismertesse és 3. a tért ily módon előkészítve, reformjavaslatát bemutassa. Két nagyobb dolgozatot találunk még e gazdag tartalmú füzetben: egyik az új porosz községi rendtartásról, d r. Kmetty Károlytól, a másik az amerikai EgyesültÁllamok iskolaügyének szervezetéről Dárdai szerkesztő tollából. Következik még a külföldi folyóiratok szemléje, dr. Vázsonyi Vilmostól. A Politikai Szemle ezen füzetének ára 1 frt 20 kr. s kapható minden könyvkereskedésben. Előfizetési ára az 1892. évfolyam 6 füzetének 5 frt, mely összeg az Athenaeumhoz küldendő, vagy bármely könyvkereskedőnél lefizethető Vegyesek. Rendkívül érdekes elvi jelentőségű határozatot hozott a Curia váltótanácsa Manoilovich elnöklete alatt, a váltókezes visszkereseti jogának elévülése tárgyában. Hazánkban ez az első eset, mely eldöntést nyert; de a német legfőbb keresk. bíróság váltójogi judicaturában, mely váltójogunk hasonlatossága mellett a némettel, ránk érdekkel bír, sem fordult még elő egy ilyen jogeset eldöntése. A nagyfontontosságú esetet közölj ük a »Jogesetek Tárá«-ban. Uj curiai biró. Dr. Beck Hugó budapesti ügyvéd curiai biróvá lett kinevezve. Régen nem fogadott a magasabb birói és ügyvédi kar oly egyhangú elismeréssel kinevezést, mint ezt. A magasabb birói kar, mert új tagjában kitűnő jogászi képzettségű, irodalmilag általánosan ismert és hosszú gyakorlat által kipróbált erőt nyert; az ügyvédi kar pedig, mert soraiból közvetlen a legmagasabb birói székre érdemesítették egyik tagját. A kart tisztelte meg az igazságügyminister e kinevezésben. Beck Hugó, különösen a biztosítási jog terén elsőrangú szaktekintély és a curia kereskedelmi tanácsa, mely nagytudomáuyú és a mellett kiváló gyakorlati érzékű elnöke, Manoilovich Emil vezetése alatt Daruváry nagy birói traditiot nem csak fentartani, de növelni is tudta, judicaturájának egy új erős elemét fogja Beck Hugóban nyerni. Fogadja az új curiai biró, kinek tollából lapunk is közölt dolgozatot, őszinte szerencsekivánatainkat díszes állásához. A következőkben adjuk Szinnyei (»Magyar irók élete és munkái) után életrajzi adatait: Beck Hugó, jogtudor, ügyvéd, szül. 1843. jan. 13. BajáD ; a gymuasiumot Baján végezte, a jogot a budapesti és bécsi egyetemen hallgatta. 1865-ben jogtudori s 1867-ben ügyvédi oklevelet nyert. 1868-ban önálló ügyvédi gyakoilatra lépett s ez idő óta Budapesten mint több bank és biztosító intézet jogtanácsosa működik. A budapesti ügyvédvizsgáló bizottsá.gnak (14 év óta) s a magyar jogászegyletnek igazgatósági tagja. Értekezései és cikkei a kereskedelmi-, váltó- és csődjogból, összesen mintegy 60, a következő lapokban jelentek meg: »Jodtud. Közlöny« (1873.), »Magyar Igazságügy* (1874-1892.),