A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 24. szám - A magyar jogászegylet börtönügyi bizottsága - Még egyszer a nagy-enyedi kir. jbiróság

206 A JOG. módszer, részint a javítóintézetbe utaltak nagy korkülönbsége, részint azok múltja és különböző kvalifikációja miatt szinte lehetetlenné teszi a kitűzött célt: a nevelést és munkában való oktatást. Igazolja ezt a gyakorlat, de az is, hogy az igazságügyi kormány e körülményre figyelmet fordított a büntető törvény módosítása dolgában beterjesztett javaslatában, a mely azonban — szerző szerint — gyökeres javulást szintén nem igér. Értekezése végén azt javasolja, hogy a meghatározott időtartamra itélt fiatal bűnösök számára egy országos börtön volna építendő, javitóin'ézetbe pedig csupán a büntető törvénykönyv 84. §-a alapján elitéltek, vagy kérelem útján oda utalt, 12 évnél nem fiatalabb és 17 évnél nem idősebb egyének lennének szállitandók, ugy, hogy 21 éves korukig maradjanak ott. A 21 éves kort szerző a módosított véderőtörvénynyel okolja meg. A felolvasást megéljenezték. A magyar jogászegylet börtönügyi bizottsága az őszi ülésszakra a következő kérdéseket tűzte ki megvitatásra : 1. Helyes és a büntetés rendeltetésének megfelel-e büntetőtörvényünknek és a végrehajtási rendeleteknek a fiatal korú bűntettesekkel szemben elfogadott rendszere általában véve és különösen a 16-ik éven alul lévő egyénekre vonatkozólag; helyes-e a büntető törvény azon álláspontja, a) hogy a 16-ik életévet betöltött egyénekkel szemben, eltekintve a 87. §. rendelkezésétől, a büntetési rendszernek teljes szigorát alkalmazza a nélkül, hogy a 16—18. életkorúakra vonatkozólag is átmeneti büntetési tételeket állapitana meg; b) nem volua-e az általános megelőző rendészet szempontjából célszerű és a jövendőbeli criminalitás csökkentése céljából szükséges, törvényes rendelkezéseknak alkotása oly egyének javítására és nevelésére vonatkozólag, kik a büntetőjogi beszámítás kezdő korát még nem érték el, mindazonáltal határozott bünhajlamnak kétségtelen tanúságát szolgáltatfák. Ezen kérdés tekintetében véleményadásra felkérettek : Vargha Ferenc kecskeméti kir. alügyész, Csiky Lajos debreceni reform, theologiai tanár, Krajcsik Soma a kolozsvári javitó intézet igazgatója, Vámos Béla kecskeméti főkapitány, Gaál Manó Tál ideigl. nyugd. javitó-intézeti igazgató. 2. Tekintve, hogy a gyakorlati életben gyakori jelenség, hogy a szülők gyermekeiknek nevelését teljesen elhanyagolják, de sőt erkölcstelen foglalkozásuk és bűnös életmódjuk által azoknak erkölcsösségét veszélyeztetik, minélfogva célszerűnek és szükségesnek mutatkozik a gyermekeket ily szülőknek hatalma és vészteljes befolyásolása alól mentesíteni: mily intézkedések volnának teendők tekintettel az 1877. évi XX. t.-cikk 22. és '23. §-aiban foglalt rende'kezésekre is, ezeknek hatályosítása végett és oly célból, hogy a gyermekeknek erkölcsös nevelése mindenkoron biztosíttassák ? Ezen kérdés tekintetében véleményadásra fel kérettek : Farkas Lajos komáromi kir. törvényszéki bíró, dr. Fekete Gyula ar.-maróthi kir. törvényszéki biró, dr. Gruber Lajos budapesti kir. alügyész, dr. D o 1 e s c h a 11 Alfréd budapesti kir. törvényszéki aljegyző. 3. Fenforog-e annak szüksége, hogy büntetési rendszerünkben a rövid tartamú szabadságvesztés-büntetéseknek alkalmazási tere megszorittassék és ha igen, mily büntetési nemek kínálkoznak azoknak helyettesítésére ? Ezen kérdés tekintetében véleményadásra felkérettek: Dr. Kelemen Mór kir. curiai biró, Lukács Adolf pécsi kir. táblai biró, dr. F a y e r László egyetemi rk.'tanár, dr. B a u mg a r t e n Izidor budapesti kir. törvényszéki biró. 4. Megfelel-e büntető törvényeinknek a pénzbüntetések behajthatlansága tekintetében elfoglalt álláspontja az ezen büntetési nem alkalmazásában rejlő alapgondolatnak; nem volna-e ennek megfelelőbb a pénzbüntetésre elitélt egyéneket teljes vagyontalanságuk és illetve fizetési képtelenségük esetében kereseti képességüknek az államkincstár javára való értékesítése által megbüntetni ? A mennyiben pedig a jelen átváltoztatási rendszer fentartandónak találtatnék, nem szükséges-e egyfelől az 1879. évi XL. t.-c. 22. §-át összhangzásba hozni az 1878. évi V. t.-c. 53. §-ával oly értelemben, hogy kihágás esetében kiszabott és két forintot meghaladó pénzbüntetés átváltoztatásánál is 1 forinttól 10 frtig terjedő összeg helyett egy napi szabadságvesztés-büntetés számitható, másfelől törvényes megállapítása annak, hogy a pénzbüntetés összege és az átváltoztatási kulcs az elítélt vagyoni viszonyaihoz képest alkalmaztassák oly értelemben, hogy a napi keresményükből élők ellenében a pénzbüntetésnek lehetőség szerint eredeti alakjában teendő végrehajtásának előmozdítása céljából lehető kicsiny átváltoztatási kulcs vétessék alkalmazásba ? Ezen kérdés tekintetében véleményadásra felkérettek: Székács Ferenc kir. curiai biró, Tóth Gerő és T a r n a i János budapesti kir. ítélő táblai bírák, Bodor László kolozsvári kir. törvényszéki biró, dr. T r ai b e r Vince budapesti kir. alügyész. 5. Alkalmas-e az elzárás nélküli kényszermunka intézménye arra, hogy önálló büntetési nemként szerveztessék; ha igen, mily mérvben és mily feltételek mellett? Ezen kérdés tekintetében véleményadásra felkérettek: Szerényi Kálmán budapesti kir. főügyészi helyettes, H a t z in g e r Sándor szegedi börtönigazgató, Kovács József illavai és Uhlyárik Albin soproni feuyintézeti igazgatók. 6. Megegyeztethető-e a büntetési rendszer céljával, hogy a szabadságvesztésre itélt egyének közmunkálatokkal szabadon foglalkoztassanak ; ha igen, a szabadságvesztés-büntetések mely nemeire vonatkozólag volna ezen rendszer meghonosítható és mily módozatok mellett ? Ezen kérdés tekintetében véleményadásra felkérettek : Dr. Jeszenszky Sándor m.-vásárhelyi kir. főügyészi helyettes, Becsey Gyula jászberényi kir. járásbiró, Kisfaludy László budapesti kir. törvényszéki fogházfelügyelő, A t z é 1 Béla a szegedi börtön ellenőre. 7. Célszerűnek és kielégítőnek bizonyult-e büntetési rendszerünknek az ismételten visszaeső bűntettesekkel szemben követett rendszere; lehetséges és szükséges-e ilynemű egyénekkel szemben akár a büntetési nem, akár a büntetés belterjessége tekintetében, akár végül büntetésüknek kiállása után különös rendszabályokat alkalmazni ? Ezen kérdés tekintetében véleményadásra felkérettek : Dr. Heil Fausztin budapesti és Tassy Pál győri kir. ítélő táblai birák, dr. E d v i Illés Károly nyugalmazott kir. ügyész, B a 1 k a y István váci fegyházigazgató. Ausztria és külföld. A polgári peres eljárás reformja Franciaországban. A francia képviselőház nemsokára tárgyalás alá fogja venni azt a javaslatot, melyet a kormány a polgári peres eljárás reformja tárgyában terjesztett elő s melyre vonatkozó'ag a bizottsági jelentés már a ház asztalán fekszik. A javaslat a Code de procédure leglényegesebb részeit átalakítja s célja az, hogy a perek elintézését gyorsitsa s az eljárást megszabadítsa azoktól a felesleges formalitásoktól és technikai akadályoktól, melyekben a különben helyes elveken felépült eddigi eljárás bővelkedett; e mellett sokkal hatályosabbá iparkodik tenni a szóbeli tárgyalás elvét. Érintetlenül hagyja azonban a békebirák előtti eljárást, a felebbezés rendszerét és a végrehajtást, a melynek tekintetében az orvoslás szüksége nem volt anuyira érezhető. •Leglényegesebb újítása a javaslatnak az, hogy a rendes és sommás perek közötti különbség, a mint az jelenleg fennáll, megszűnik. Ehhez képest az előzetes békéltetési eljárás — mellesleg legyen mondva — teljesen elesvén, a keresetre hozott végzés nem lesz többé puszta felhívás arra, hogy az alperes meghatározott időben avouét nevezzen, hanem rögtön tárgyalási határnap tűzetik ki, a melyen a biróság a fölött dönt, vájjon az ügy előkészítő iratok nélkül vétessék e tárgyalás alá, vagy előkészítő iratok utján kerüljön ismét a biróság elé. Annak a gyakorlatnak, mely lehetségessé tett?, hogy az avouék hirlapcikkekkel töltsék meg a periratokat s igy tegyék nagyobbá azok terjedelmét, teljesen véget vet a javaslat. Ezt kiegészíti a javaslatnak az a rendelkezése, hogy az avouék is tárgyalhatnak a biróság előtt oly ügyekben, melyekre nézve a biróság az előkészítő iratok mellőzését határozza el. A bizouyitási eljárást, mely az eddigi perrendtartásnak leggyengébb oldala volt, mert az enquéte-rendszer által a pernek éppen ez a része vonatott el az itélő tanács szemei elől, teljesen átalakítja a javaslat. A kormány eredeti javaslata felakarta hatalmazni a bíróságot arra, hogy a körülmények szerint vagy a tárgyalás folyamán, vagy kiküldött biró előtt vétesse fel a tanubizonyitást. A bizottság azonban ezt nem fogadta el, hanem azt a rendelkezést iktatta be javaslatába, hogy a bizonyítás a nyilvános tárgyaláson történjék. Nyilt kérdések és feleletek Örökösödési eljárásban perreutasitás. (Kérdés.) Midőn az örökösök oly ingatlan vagyont kívánnak hagyatéki eljárás útján beszavaztatni és átíratni, melyet az örökhagyó még életében eladott s igy hagyaték tárgyát sem képezi, a vevő pedig, a ki a kérdéses ingatlan békés birtokában van már évtizedek óta, az eljárás során jegyzőkönyvileg a kérelem ellen tiltakozik : perreutasitásnak vagy beszavazásnak vau-e helye? Eiman László, palánkai ügyvéd. Sérelem. * Még egyszer a nagy-enyedi kir. jbiróság. Meglepett a »J o g« folyó évi 21. számában Colonarius urnák »Miseriák a nagy-enyedi kir, járásbíróságnak cím alatt e becses lapok »Sérelem« rovatában megjelent közleménye, mely az igazságügyminiszter ur figyelmébe van ajánlva.^ Megvallom, hogy sok tekintetben örvendettem ennek a közleménynek, de az a cinismus, melylyel azzal szemben a nagyenyedi kir. járásbíróság érdemes vezetője : CsernátoniV. Péter ur — megjelenése után viselkedett és nyilatkozott — bosszantott. Bosszantott pedig azért, mert az a cikk, a mint én azt Col on a r i u s úrtól el is vártam, nem hiszem, hogy azért Íródott volna, hogy a járásbiró ur gyönyörködjék benne, hanem azért, hogy addig is, mig a kolozsvári kir. itélő tábla méltóságos elnöke teendő felterjesztés kapcsán az illetékes helyen a fogalmazó* Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készéggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban aj mindig tudatandó. A szerkesztősig.