A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 23. szám - A külföldön és hazánkban a tőzsdék fölött gyakorlott felügyeleti jog

92 A JOG. »Dieser Weg ist nur deshalb bewilligt worden, weil lhnen vielleicht Jemand mit einem Schippel in die Seite gestossen hat.« Ezen törvényes időben előterjesztett magánvád alapján a kir. ügyész a btk. 258. és 262. §-ai alá eső nyilvános rágalmazás miatt emelt vádat. A váddal szemben R. János beismeri, hogy a kérdéses gyű­lésen az erdei út miatt ennek ki által történt engedélyezése tárgyában ő is kérdést intézett a panaszos biróhoz. Beismeri továbbá, hogy midőn a biró a közgyűlés határo­zatára utalt és a vádlottnak ily határozatról tudomása nem volt, a közgyűlésen az útra való engedélyt illetőleg és a biróra vonat­kozólag németül ezeket mondotta: »Vielleicht hat den Richter Jemand in die Seite hinein gestossen.« Tagadja azonban, hogy a «Schippel« kifejezést használta volna. Tagadja, hogy az általa beismert kifejezéssel a birót meg­vesztegetéssel, vagy egyáltalában büntetendő cselekménynyel gyanusitani szándékolt volna és azt állítja, hogy e szavak hasz­nálatánál csak a főerdészszel való jóbarátságára gondolt és arra, hogy talán ő volt az, kinek biztatására panaszos az útnak hasz­nálatát megengedte. De miután S. György és E. Lipót tanuk a panaszszal egyezőleg határozottan állítják, hogy vádlott a »mit einem Schippel« kifejezést is használta s e két tanúnak [határozott vallo­mását, a többi tanuk negativ vallomása, vagyis hogy ők a »mit einem Schippel« kifejezést nem hallották, meg nem cáfolja, mi­után az ekként bizonyított incriminált kifejezés, sőt a vádlott által beismert szavak értelme az előzményekre és a beszéd tárgyára való tekintettel kétségtelenül az volt, hogy a biró az út haszná­latára az engedélyt azért adta meg, mert megvesztegetve lett és e szavak összefüggésükben másként, illetve a vádlott védekezésé­ben előadott értelemben nem magyarázhatók ; miután vádlott a panaszos, mint hatósági tagnak hivatalos eljárására vonatkozólag nyilvánosan oly tényt állított, mely valódi­sága esetében a panaszos ellen a büntető eljárás megindításának okát képezte volna; ezeknél fogva R. Jánost a btk. 258. és 262. §-ai alá eső nyilvános rágalmazás vétségében vétkesnek kellett kimondani. A büntetés kiszabásánál a kir. törvényszék enyhítőnek vette, hogy a büntető törvény súlya alá eső cselekmény miatt még elitélve nem volt, ellenben súlyosítónak, hogy a panaszost minden ok nélkül rágalmazta. A budapesti kir. itélő tábla (1891. október 19-én 5,983.): Az elsőbirói ítéletet vonatkozó indokainál fogva s még azért is helybenhagyja, mert hogy a B. T. K. 262. §-ába ütköző vétséghez megkívántató nyilvánosság fenforog, az elsőbiróságilag megneve­zett tanuk vallomásaikból s vádlott által kétségbe vont ama körül­ményből kitetszőleg, hogy az eset képviselőtestületi gyűlésen adta elő magát, bizonyítva van. A vádlott részéről használtnak beismert ama nyilatkozat pedig: »vielleicht hat den Richter jemand in die Seite hinein gestossen« lett légyen az a kifejezés »mit ein Schippel« használva, vagy sem, ebben az esetben közömbös, mert az előz­ményekre figyelemmel ezen kétségtelenül komoly ügyben már ezen általános elterjedt szólásmód köztudomású értelménél fogva egyébnek, mint akár megvesztegetésre, akár jogtalan előny nyúj­tásra vonatkozó sérelmes gyanúsításnak nem tekinthető. S vád­lottnak ez a kifejezett gyanúsítása a vádlott bűnösségének meg­állapítására nézve annyival inkább alkalmas alapot nyújt, mert a vádlott azt, hogy az általa kifejezett gyanúsítás többektől jutván neki tudomására, ő, mint a közügy megóvására hivatott közeg, a szállongó hirt tisztázni óhajtja, bizonyítani meg sem kísérletté, de ez irányban a gyűlésen fel sem lépett, de a felhívott tanúnak vallomásaiból sem nyert megállapítást ez a körülmény, mintha vádlott a gyanúsítást, mint másoktól hallottat beszélte volna el, sőt az eljárás során s ismételve a felebbezésben azzal védekezik, hogy ő maga a közgyűlésen abban a véleményben nyilatkozott, miszerint a magánvádló az erdészszel jó barátságban lévén, annak biztosítására tehát mintegy hivatalos állásával meg nem egyeztet­hető kedvezés, illetve előnynyújtásból, ha mindjárt szívességből is, engedte meg magánvádló az út használatát. Ebből folyólag a vádlott magánvádlót beismerése szerint is oly alaptalan gyanusi­sitással illette, a mely ellenében a btk. 262. §-ában előirt rágal­mazás vétségét kétségtelenül megállapítja. A m. kir. Curia (1892. május 3-án, 506.) : Mindkét alsó­bíróság ítélete részben megváltoztattatik és vádlott a nyilvános rágalmazás vétsége helyett a btk. 261. és 262. §. alá eső nyilvános becsületsértés vétségében mondatik ki vétkesnek és ezért a btk. 92. §-ának alkalmazásával 60 frt fő- és 20 frt mellékbüntetésre ítéltetik. Indokok: Vádlottnak a község közgyűlésében az összes jelenvoltak előtt bizonyos Kovács községbe vezető útnak meg­történt engedélyezésére vonatkozólag panaszos községi biróra irányzott ama szavai, hogy az engedélyezés azért történt, mert talán a birót valaki oldalba lökte, gyanúsító meggyalázó kifejezést képezvén, de meghatározott tényt magában nem foglalván, vád­lottat rágalmazás helyett nyilvános becsületsértés vétségében kel­lett bűnösnek kimondani. A fenforgó körülmények mellett azonban, tekintetbe véve vádlottnak községi törvénybirói állását is, a főbüntetésül törvény­ben meghatározott fogházbüntetés legkisebb mértéke is túlsz lévén, a btk. 92. §-ának alkalmazásával megfelelő pénzbüi volt reá szabandó. Főbenjáró ügyekben a megszüntető határozatok is hivat i'eliih izsgálandók. A győri kir. itélő tábla végzett: Minthogy Cz. J ellen a vizsgálat halált eredményezett, szándékos cselek: miatt rendeltetett el, minthogy továbbá a bűnvádi eljárási gyai szerint a véghatározatok, tehát a megszüntetési végzése mindazon esetekben hivatalból felülvizsgálandók, midőn a olyan szándékos cselekményre irányult, melynek eredményi halál következett be, minthogy végül a kir. ügyésznek ez irán bejelentett felebbezése következtében az iratok felterjesztve le a kir. itélő tábla az elsőbiróság megszüntető végzését hivat veszi felülvizsgálat alá és azt indokolásánál fogva helybenha (1892. jan. 12. 1,922/1891. sz ) A in. kir. Curia következő végzést hozott: A kir. tábla végzése felhívott és elfogadott indokainál fogva hely hagyatik. (1892. márc. 11. 1,608. sz.) A m. kir. pénzügyi közigazgatási birósá elvi jelentőségű határozatai. i<735- Árverési elrendelő végzés elleni felfolyamodás ill. díjj. 13. tétel. IV. 14. pontjában meghatározott áll bélyegillcték alá esik. {1891. évi 12,393. sz.) 1,736. A százalékos Ítéleti illeték a jogérvényesen Í ilélt tárgy értékétől járván, az a körülmény, hogy a peres j az Ítélet jogerőre emelkedése ntán a megitéltnél kisebb össze< egyeztek kt, az Ítéleti illeték mérvére befolyással nincsen. ( évi 15,639. sz.) 1,737- Államvasutak üzletvezetőségéhez, habár levél ban intézett megkeresés, melylyel valamely üzletvezetőségi viselő levonásainak közlése kéretik: bélyegköteles. (1891. 15,281. sz.) 1.738. Városi képviselőtestületnek közérdekű határi ellen bejelentett felebbezés megindokolásához szükséges ai beszerzése végett a polgármesterhez intézett beadvány: il mentes. (1891. évi 15,833. sz.) 1.739. Az adókivető bizottság határozata ellen in felebbezést elkésés címén visszautasítani csakis a felszóla, bizottság van jogosítva. (1891. évi I6,I82. sz.) 1.740. Az állami kedvezményben részesített gyári 2 latok, a gyári telkek és épületek megszerzéséért és átiratc járó illetékek alól az esetben is fel vannak mentve, ha a zés már a vállalat megalakulása után történt. {1891 16,749. sz-) 1.741. Ha a f öldtulajdonos a bérlő által emelt épüle, külön bérjövedelemben részesül, ez a jövedelem: járadí tárgyát képezi. (1891. évi 16,776. sz.) 1.742. A fokozatos illetek megszabásánál a külföld pénz csak abban az értékben vehető fel, melyben közpénztár, elfogadtatik és ilyenkor ehhez az értékhez az árkeletÁ hozzá nem számitható. (1891. évi 16,199. sz.) 1.743. Semmiségi okot képez: ha a vadászjegy n vadászat és adóköteles fegyver bejelentésének elmulasztása, két rendbeli jövedéki kihágás miatt a bírság egy össz állapittatik meg. (1891. évi 17,107. sz.) Kivonat a „Budapesti Közlöny-bői. Csődök: Zakariás és Száintartó e., tordai tszék, bej. félsz. aug. 2, csb. Vájna Vince, tmg. Lengyel Kristóf. — Izsóff Mii nyitrai tszék, bej. jun. 2, félsz. jun. 7, csb. Horváth József, tmg. Bo Antal. — Schlesing'er Jakab e., trencséni tszék, bej. jul. 18, aug. 8, csb. dr. Kéler József, tmg. dr. Lichtenstein Adolf. — 1 Gyula e., komáromi tszék, bej. jun. 25, félsz. jun. 27, csb. Skóday tmg. dr. Vásárhelyi Domokos. Pályázatok : A deési kir. ügyészségnél ügyészi áll. jun. 1 A szegedi itélő tábla kerületében 12 díjas joggyakorno jun. 12-ig. — A dicső-szent-mártoni jrbiróságnál albirói áll. jun. II A váczi jrbiróságnál aljegyzői áll. jun. 15-ig. — A győri ítéli kerületében 6 dijas joggyakornoki áll. jun. —. — A n.-tap< jrbiróságnál albirói áll. jun. 17-ig. Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvény-társaság'^-nál. (Hold-utcza 7. szám.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom