A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 21. szám - Az ügyvédség jövője külföldi képekben - Mizériák a nagy-enyedi kir. járásbíróságnál

A J egybehangzó, a harmad bírósághoz i gúny be vett felébb ez éssel megtámadott marasztaló határozat a 1 a p j á n a kielégítési végrehajtás elrendelh e t ö. Indokok: Az 1879. évi május 1-sö napján 4,544. szám alatt kibocsátott igazságügyi miniszteri reudelet 7-ik pontjának második bekezdése szerint az 1874 : XXXIV. t.-c. 44. és 48. §-ában felsorolt kötelességszegések miatt az ügyvédek ellen emelt panaszok elintézésénél hozott marasztaló határozat végrehajtása az 1368 : I.1V. t.-c. intézkedései szerint eszközlendö. Az 186S : L1V. t.-c -nek az 1879-ik évben hatályban volt :i24 — 474._ §-ai helyébe az 1889: LX. t.-c. lépvén, az emiitett marasztaló határozatok végrehajtása is most már e t.-c. szerint eszközlendö. (Az 1881 : LX. t.-c. 1. §-ának b) pontja szerint a polgári bíróságoknak jogerőre nem emelkedett ama marasztaló ítéletei, a melyek ellen a végrehajtásra halasztó hatálylyal nem bíró felebbezés használtatik, végrehajtható közokiratót képeznek. Minthogy pedig az 1881 : LIX. t.-c. 48. §-a szerint a harmadbirósághoz igénybe vett felebbezés a másodbiróságtól helybenhagyott marasztaló Ítélet végrehajtását nem akadályozza, minthogy továbbá az 1874: XXXIV. t.-c. 66. §-a alapján hozott marasztaló határozat az ítélettel egy tekintet alá esik ; és minthogy végre az 1874 : XXXIV. t.-c. 66. §-a, a másodbíróságtól helybenhagyott határozat ellen a harmadbirósághoz megengedett felebbezést a végrehajtást felfüggesztő hatálylyal fe. nem ruházza: ennélfogva ki kellett mondani, hogy »az 1874 : XXXIV. t.-c. 48 §-ában emiitett kötelességszegés miatt ama törvénycikk 66. §-a alapján ügyvéd ellen emelt panaszra nézve hozott kát egybehangzó, a harmadbirósághoz igénybe vett felebbezéssel megtámadott marasztaló határozat alapján a kielégítési végrehajtás elrendelhető«. Kelt Kolozsvárt, 1892. márc. 7. Hitelesíttetett 1892. márc. 11. Ujabb árverést rendeld határozat elleni felfolyamodásnak nincs felfüggesztő hatálya. (A győri kir. itélö tábla 1892. január 19-én, 250. szám.) Kereskedelmi, csőd- s váltóügyekben. Ha a Tasuttársulat az áruküldeményt utasítás ellenére a cziuizettnek kiadta és ekkén azt felperes rendelkezése alól végkén kivonta, az árunak ily módon történt kiadása egyértelmű azzal, mintha az áru felperesre nézve elve-zett volna. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. ítélő tábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével feltétlenül elutasítja. Indokok: A kereskedelmi törvény 390. §-a szerint, mely a 410., illetve 424. §. értelmében a vasutakra nézve is irányadó, az árú elveszése miatt támasztható kereset attól a naptól számított egy év alatt évül el, a melyen az árú a címzettnek, ille.ve a feladó utasításához képest másnak kiszolgáltatandó volt volna. Felperes arra alapítván keresetét, hogy alperes vasút az árú- j küldeményt idejekorán kapott utasítás ellenére a címzettnek kiadta és ekként azt felperes rendelkezése alól végkép kivonta, kétségtelen, hogy az árúnak ily módon történt kiadása, a mennyiben az igazoltatik, egyértelmű azzal, mintha az árú felperesre nézve elveszett volna, minélfogva alperes kifogása következtében a fent idézett törvényszakaszok nyomán vizsgálandó, hogy felperes keresete és pedig ez esetben attól a naptól számított egy év alatt adatott-e be, a melyen alperes az árút a címzettnek tényleg kiadta. Tekintve, hogy ezt a napot ma^a felperes is keresetében 1887. évi augusztus hó 22-ikére teszi, a keresetet azonban csak 1888. évi december hó 21-én, vagyis egy éven túl adta be; tekintve, hogy az ezen időpontot megelőző levelezés és alkudozás a kereset beadásátó1 számítandó elévülési időre nincs befolyással, keresete elévült és mint ilyen elutasítandó volt. A m. kir. C'uria: A másodbiróság ítélete a benne felhozott helyes indokoknál fogva helybenhagyatik. (1892. évi márc. 11. 982.) A kötlevél szerint kikötött tozsdebiróság illetékességétől egyik fél sem térhet el egyoldaltílag; nincs tehát jogosítva a kötlevélből eredő igényeit a rendes bíróság előtt érvényesíteni. A budapesti kir. itélő tábla 1,849,891. sv.) Bűnügyekben. A btk. 172. §. második bekezdésének esetében is az izgatásnak egyenes felhívásban kell nyilvánulnia. A 172. §. alá eső izgatás vétségének ismérveihez az izgatás hatása nem tartozik, az ezen törvényszakasz alá eső izgatás elkövettetvén már az által, ha az a 171. §-ban meghatározott módon j véghez vitetett, mert midőn az izgatás hatással van a gyülekezetre, I O G-. 83 azaz ha az izgatás eredménye az izgató által célzott büntetendő cselekmény megkísértett vagy bevégzett elkövetésében nyilvánult, ez oly minősítő körülményt képez*, mely esetben az izgatás már nem a 172. §., hanem a 171. $. alá tartozik - ezen törvényszakasz értelmében büntetendő. A gyulai kir. törvényszék: D. Béla vádlottat a btk. 172. §-a 2-ik bekezdése alá eső izgatás vétségében bűnösnek mondja ki és ezért 3 havi állam ogházra és 200 frt pénzbüntetésre ítéli. Indokok: A megejtett vizsgálat és a mai napon megtartott végtárgyalás folyamán vádlott D. Béla beismerte, hogy Nagy-Szénás községben a munkáskör részére helyiséget, az általa ! bérben bírt ház kibővítése által ő készíttetett, hogy a mnnkáskörbe való beiratkozás az ő üzletében történt, hogy egyáltalában a nagyszénási munkáskör, melynek az alapszabályokban bevallott célja a közművelődés terjesztése, be nem vallott célja pedig a mezei munkások munkabérének felemelése és az arató részek nagyobbitása iránti törekvés és tömörülés volt, az ő kezdeményezése és fáradozása folytán jött létre, beismerte továbbá, miszerint a mezei munkások ügyét magáévá tette s azt saját ügyével közös ügynek tekintette, hogy a mezei munkások a munkáskör alapszabályainak engedélyezése előtt folytonosan az ő üzleti helyiségében gyülekeztek és ott naponta nagy számmal voltak jelen, azonban határozottan tagadta azt, hogy a munkásokat valamely osztály vagy a tulajdonjog intézménye ellen izgatta volna. Tekintve azonban, hogy a vizsgálat és a végtárgyalás alkalmával kihallgatott H . , . Géza tanú eskü alatt azt vallotta, hogy vádlott D. Béla üzletében folyó évi április havában a jelen volt munkásoknak azt mondotta: »csak most tartsanak össze és ha jön a takarás ideje, a búzát lü-én meg fogják kapni és ha az uradalmak a munkát vidékieknek fogják kiadni, s ki lesznek zárva a munkából, akkor kénytelenek lesznek rátörni az urakra, és ha összetartanak (t. i. a munkások) akkor győzni fognak« ; tekintve továbbá, hogy ezen tanú eskü alatt még azt is vallotta, hogy vádlott előtte egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy azért van elrekedve, mert sokat kell beszélni »a marháknak^ értvén alatta az üzletében megjelenni szokott munkásokat, de van is ebből haszna, mert ma is 60 frtot vett be : minthogy továbbá D . . . Mihály tanú eskü alatt szintém azt vallotta, hogy vádlott az üzletében jelen volt munkásoknak azt beszélte: »ha összetartanak, mindent kivihetnek, az urak mindent megadnak, a mit tőlük követelnek; csak most tartsanak össze, félnek már az urak« ; tekintve továbbá, hogy ezen tanú azt is vallotta, hogy vádlott a munkások egyikének azon kijelentésére, hogy az uradalmi ispán a fuskózásért nem úgy fizette ki a bért, a mint kidoboltatta, azt felelte : »ja, kellett az uraknak szivarra, a mit a szegény ember béréből levontak«, mig a munkások egyikének azon megjegyzésére, azért panaszra hiába mennének a hatósághoz, hogy a bért az ispán levonta, vádlott azt válaszolta: »persze, hogy hiába mennének panaszra a hatósághoz, mert azok is urak, ők is az urakkal tartanak és a szegény embernek nem fogják pártját« és tekintve végre, hogy ezen tanú azt is vallotta, hogy a munI kások D. Bélának fentebb emiitett izgató szavaira kijelentették, »hogy nem vállalnak olcsóbb munkát, csak kilencedén hordás nélkül és ha nem lesz kenyerük, onnan vesznek, a hol lesz« ; ezek szerint a nevezett két tanú vallomása által, habár ezen tanuk nem együttes jelenlétükben történt kijelentésekről tanúskodnak és vádlottnak részleges és a bebizonyított tényállásnak megfelelően tett beismerés által be van bizonyítva, hogy vádlott az üzletében tömegesen megjelent munkásokat a birtokos osztály elleni gyűlölségre és a tulajdonjog intézménye elleni erőszakos cselekményre izgatván, e cselekményében a btk. 172. §. 2-ik bekezdése alá eső izgatás vétségének ismérvei találhatók fel: ugyanazért vádlottat a fentebb előadottaknál fogva a hivatolt §. alá eső izgatás vétségében hűnösnek kellett kimondani. A büntetés kimérésénél enyhítő körülményül vétetett vádlottnak eddigi büntetlen előélete és hogy izgatásának tényleges eredménye nem volt, ellenben súlyosító körülményül vétetett, hogy a munkások izgatását önérdekből, haszonlesésből azért tette, hogy mintegy a munkások pártfogójának, tanácsadójának tüntetvén fel magát, ez által azokat kereskedői helyiségébe csábítva, nagy üzleti forgalmat csinálva, magának anyagi hasznot szerezzen. Ezen enyhítő és súlyosító körülmények figyelembe vételével vádlottat az Ítélet rendelkező részében kitett szabadságvesztésbüntetés elszenvedésére Ítélni kellett. (1891. szeptember 10-én, 2,738. sz.) A nagyváradi kir. itélő tábla: A semmiségi panaszt elveti, a kir. törvényszék Ítéletét pedig megváltoztatja s D. Béla vádlottat az ellene a btk. 172. §. 2-ik bekezdésébe ütköző izgatás vétsége miatt emelt vád és következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: A kir. törvényszék helyesen járt el akkor, a , mikor a védő által kért vizsgálatnak pótlását el nem rendelte és I a kihallgatott tanukat vallomásukra megeskette, mert annak szán-