A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 21. szám - Az ügyvédség jövője külföldi képekben - Mizériák a nagy-enyedi kir. járásbíróságnál

A JOG. 183 Az egyik albiró teljesen el van foglalva a nagy mérvben szaporodó érdemleges telekkönyvi ügyekkel, s csak legnagyobb erőfeszítéssel képes azokat, a mennyire lehet, currentiábau tartani, s arra már absolnte nem juthat ideje, hogy a nagyszámú bűnvizsgálatoknak tárcájába osztott részét is elvégezze. Ám attól lehet tartani, hogy utóvégre, a mint collégája, a polgári referens már megtette, kénytelen lesz a bíinvizsgálati ügyekben érkező sürgetéseknek engedni s akkor elhárithatlanul be fog állani a telekkönyvi osztálynál az a torlódás, a mi volt pár év előtt, mikor a Gyulafehérvárról ide áthelyezett C s e g e z i albiró (most Báuffy-IIunyadon járásbiró) a telekkönyvi referádát 'J,300 (KettőezerháromszÁz) darab restantiával vette át, a minek káros hatását ma is érzi a telekkönyvi hivatal, mert közel 1,500 (Ezerötszáz) darab, a biró által elintézett darab vár a foganatosításra, s még egy csomó a kiadványozásra. A harmadik biró — sedes vacantia után véve át a polgári referádát — pár hónapi restantiát kapott, s máig sem képes az e miatt támadt nehézségektől menekedni. Ezen kivül ő is kapván egy csomó sürgetett bíínvizsgálatot, s tárcájába utaltatván a sommás perek mellé az összes bagatell ügyek is, lehetetlen valaha is currentiába jönnie. A melléje beosztott aljegyző is ezen munkaközben új ember lévén, vajmi keveset lendíthet az ügyek gyorsabb menetén. Ha mindezekhez hozzáveszszük még azt, hogy egyedül a telekkönyvi referens töri egy kissé a román nyelvet, a járásbiró és a polgári referens pedig csakis tolmács segélyével képesek megérteni a feleket és magokat a felekkel megértetni, nem lehet csodálni, ha csak hónapokra lehet a polgári ügyekben tárgyalási határnapokat kapni, ha a sommás ügyekben csakis birkatürelemmel győzi a fél, s a fél által zaklatott ügyvéd bevárni az Ítéleteket, s ha kissé távolabb fekvő és nehezebben járható helyekre helyszíni tárgyalásra határnapot kapni az utópiák közé tartozik. Ily körülmények között el van keseredve a jogkereső közönség, el vannak keseredve az ügyvédek, s el maguk a birák is, kiknek munkakedvét mód felett apasztja, s apasztani fogja ezután is, ha látják, hogy a legjobb akarattal, teljes erőfeszítéssel sem képesek currentiába jönni és a ressortjukba osztott ügyeket elintézni. Ha nem jön gyorsan segítség, még pedig gyökeres segítség, el fog merülni a bíróság mindenik osztálya a hátralékok tömkelegében, s ha majdan életbelép az új sommás eljárás, alig leend azon helyzetben Nagy-Enyed bírói kara, nem hogy alkalmazza, de még csak hogy alaposan tanulmányozhassa is azt. A kir. táblai elnökök felügyeleti működése igazán üdvös eredményű csak ugy lehet, ha észreveszik a hiányt ott, a hol van s annak elenyésztetésére megteszik a kellő javaslatokat. lőjjön el a kolozsvári kir. Tábla erélyes elnöke — várva várja megjelenését városunk minden jogásza — vizsgálja meg a járásbíróság ügyforgalmát és ügymenetét személyesen, mert papirosról helyes Ítéletet alkotni nagyon bajos, s ha látni fogja, hogy elégtelenek az erők, tegye meg a lépéseket a viszonyok javítására, ha másképen nem lehet, javaslatba hozva felső helyen az enyedi járásbírósághoz még egy bírói állás szervezését. Coloniarins. Vegyesek. Ártatlanul elitélve. A Budapesti Hirlap a következő szenzációs hírt hozza : »Samsal Katica goszpodinceni lakos 1886. évben férjét megölte, holttestét felaprította s a kemencében elégette. Bűntársa állítólag Drakulics Sándor volt. A törvényszék Samsal Katicát tizenöt évi fegyházra Ítélte, Drakulicsot pedig fölmentette. A Curia Drakulicsot is vétkesnek találta s életfogytig tartó fegyházra, Samsal Katicát pedig halálra ítélte, mely ítéletet a király életfogytig tartó fegyházra változtatott át. A végtárgyaláson Drakulics ellen, a ki váltig tagadta a gyilkosságban való részességet, Samsal Katica és ennek kis fia bizonyított. Most, miután Drakulics már hat évet töltött az illavai fegyházban, váratlan fordulat állott be. Samsal Katica ugyanis és ennek időközben fölserdült fia a boldogtalan ember ártatlanságát bizonyítják, miért is megújították ellene a vizsgálatot s e célból az asszonyt MáriaNosztráról, Drakulicsot pedig Illaváról Újvidékre kisérték. Drakulics hat éven át minden évben erősítgette a fegyházban járt miniszteri biztos előtt ártatlanságát, de hasztalan. Most végre Samsal Katica a mária-nosztrai kath. papnak töredelmesen meggyónta bűnét és fölkérte a papot, hogy tegyen jelentést Drakulics ártatlanságáról. Később maga is jelentkezett a fegyház igazgatójánál és töredelmesen vallomást tett.« A Magyar Jogászegyletben f. hó 14-én, dr. Vázsonyi Vilmos tartott egy felette érdekes előadást: »A szavazás decentralisatiója az országgyűlési képvisel őválasztásoknál« címmel. A felolvasás a központi szavazás ellen irányul, az ellen, hogy a kerület összes választóinak egy helyen és egy időben kelljen a szavazás megejtésére egybegyűlniük. Ellene szól ennek az egyéni, de a nemzetgazdasági szempont Í3, mert a központba való távozás a választót több nap gazdasági eredményétől fosztja meg; ezeken kivül még a választási szabadság szempontja, mert a közlekedési akadályok és természeti események is döntő súlylyal lehetnek a választás eredményére, holott erre csak a választók akaratának szabad befolyással birnia. Felhozza még azt is, hogy a választók tömeges együttléte erőszakosságokra ad alkalmat. A választók nem hajlandók a központi szavazással járó vagyoni terheket viselni és csak akkor mennek be szavazni, ha a jelölt beszállítja és megvendégeli őket. így a törvényhozás dilemmába jut: ha megtiltja a kettőt, akkor a választók tetemes része otthon marad, ha pedig elnézi, corrumpált embereknek enged politikai befolyást. A dilemmából egy út vezet ki: decentralisálni kell a szavazást, még pedig minden oly országban, a hol nincs magas census. Csakhogy vigyázni kell arra, hogy a szavazó körök elaprózása újabb visszaéléseknek ne nyújtson tért. A községi szavazás nem helyes tehát, hanem célszerűbb olyan kisebb szavazó körök alakítása, melyek a decentralisatio minden előnyével birnak, a nélkül, hogy a szavazás actusának törvényes befolyása veszélyeztetve volna. Ez a rendszer uralkodik az európai államok legtöbbjében. Részletesen ismerteti ezután amaz államok viszonyait, a hol a szavazás központi (Belgium, Dánia, Luxemburg, Magyarország), majd a hol községi (Franciaország, Görögország, Svájc) és arra jut, hogy a községi szavazás nem republikánus alkotás, hanem III. Napóleon müve, a ki azt reactionarius célzattal hozta be. Áttérve a mérsékelt szavazási decentralisatióra, szól Olasz-, Németország, Anglia stb. viszonyairól. Fejtegeti ezután, hogy mily alapon és ki alakítsa a szavazó-köröket, valamint a központban működő főküldöttség és a szavazó-körökben lévő küldöttségek hatáskörét. Végszavában a magyar viszonyokra tér át. Elitéli, hogy a curiai bíráskodásról szóló javaslat megengedi a választók beszállítását és szükséges ellátását. A javaslat indokolásának amaz érve, hogy ezt a központi szavazás teszi szükségessé, nyilt bevallása annak, hogy nálunk a központi szavazás összes hátrányai kifejlődtek. E miatt semmivé lesz a törvénynek az a rendelkezése, hogy a passiv választói jog ugyanazon kellékektől függ, mint az activ választói jog, mert sikeresen csak oly jelöltek mérkőzhetnek, a kik a választási költséget meggyőzik. A javaslát a felolvasó szerint csak ugy hathat üdvösen, ha minden vonalon üldözi a választási corruptiót; nem törvényes szabályozását, hanem kiirtását tűzi ki célul, ha szakítva a visszaélésekkel egybeforrt központi szavazással, rálépne a szavazási decentralisatio alapjára. — A szép felolvasást élénken megéljeneztek. A nyomdából kikerült falragaszokra a nyomdász neve és lakása feljegyzésének elmulasztása sajtóvétséget képez, melynek elbírálására nem a közigazgatási hatóság, hanem a kir. bíróság illetékes. A belügyminiszternek 1891. évi dec. 1-én, 3,342. kih. sz. a. kelt határozata Cs. vármegye közönségének. A vármegye alispánjának f. évi jul. hó 9-én, 38. kih. sz. a. kelt másodfokú Ítélete, mely szerint a cs—i járás főszolgabirája által hozott elsőfokú ítélet, nem felebbezett részének érintetlenül, felebbezett részének helybenhagyásával S. János, cs — i lakos, nyomdász üzletvezető, falragaszokon neve és lakása megjelölésének és az előirt üzleti könyv vezetésének elmulasztása miatt az 1848. évi XVIII. t.-c. 41. és 39. §-ai, továbbá az 1891. évi 414. eln. számú belügyminiszteri rendelet alapján 50 és 50 frt pénzbüntetésben, nem fizethetés esetében 5 és 5 napi elzárásban, továbbá az eljárási és a felmerülhető tartásköltségek megfizetésében marasztaltatott el, az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván : az egész eljárással együtt megsemmisíttetik illetékességi kör hiánya miatt és minthogy panaszlott azon cselekménye, hogy a nyomdájából kikerült falragaszokra nevét és lakását feljegyezni elmulasztotta, az 1848. évi XVIII. t.-.c. 41. §-ába ütköző sajtóvétséget képez, az iratok az Elj. Ut. 17. §-a értelmében a kir. bírósághoz rendeltetnek áttétetni. A vagyonfelügyeleti batóság, a községnek törzsvagyona elidegenítése iránti határozatától a jóváhagyást megtagadhatja ugyan, arra azonban, hogy a községet akarata ellen az eladásra kötelezze : nincs jogositva; ha csak zár alá helyezés esete fenn nem forog; de ekkor is az e részben fennálló szabályok korlátai között. A m. kir. belügyminiszter 14,924. számú határozata: B. vármegye közönségének. B. vármegye erdőeladási ügyében a m. évi december hó 9-én s folytatva tartott bizottsági közgyűlésben 511/13,776. sz. a. hozott határozatát V. Viktor felebbezése folytán felülvizsgálván, azt indokainál fogva annál is inkább helybenhagyom, mert a vagyonfelügyeleti hatóság a községnek törzsvagyona elidegenítése iránti határozatától a jóváhagyást megvonhatja ugyan, arra azonban, hogy a községet akarata ellen az eladásra kötelezze, nincsen jogositva, ha csak a zár alá helyezés esete fenn nem forog, akkor is azonban az ily intézkedés csak kivételesen és az e részben fennálló szabályok korlátai között történhetik. Az utcai közlekedést akadályozó lerakodás által elkövetett kihágás nem az 1890. évi I. t.-c. 136. §-a, hanem az 1879. évi XL. t.-c. 119. § a szerint büntetendő. A m. kir. belügyminiszter 1891. évi 3,849. sz. határozata: T. vármegye közönségének. A vármegye alispánjának m. évi július 23-án 493/kih. sz. a. kelt másodfokú Ítélete, mely szerint a p — i járás főszolgabirája által hozott elsőfokú Ítélet helybenhagyásával L. Kóbi és L. Antal r—i lakos kereskedők, kereskedésükhöz tartozó fenyőszálaknak a közlekedést akadályozólag az utcán elhelyezése miatt, az 1890. évi I. t.-c. 130. §-a és az 1889. évi XL. t.-c. 119. §-a alapján 30-30 forint pénzbüntetésben, nem fizethetés esetében 3- 3 napi elzárás-