A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 19. szám - A képviselőház igazságügyi bizottsága

A .10e-i. nyitási rendszert s azt, hogy az ügyek jobban fognak tárgyáltatni, I mint a hogy eddig történhetett. A kúriának az lesz a befolyása, hogy a nagy ügyekben hozott határozatai által befolyásolja a bíróságok joggyakorlatát; kisebb ügyekben egy állam sem volt képes annyira szaporítani birói karát, hogy minden ügy hozzá legyen felvihető s erről 1 nekünk is le kell mondanunk. Szóló a miniszter figyelmébe ajánlj.1 azt, vájjon szükséges-e birtokpereket s örökösödési pereket 300 forintig, anyagi törvények meghozataláig a járásbíróságokhoz utalni ? Továbbá a felebbviteli eljárásra vonatkozó dispoziciók tekintetében is azon aggályái fejezi ki, hogy azok könnyen megronthatják a szóbeliség jó hatását s hogy kívánatos lenne, miként itt is a I tiszta szóbeliség alkalmaztassuk. Bármiként döntessenek is azonban el a részlet-kérdések, szóló a javaslatot őszinte örömmel üdvözli 8 általánosságban elfogadja. V e s z t e r Imre azon nézetben van, hogy egy perrend | alkotásánál első kérdés az, minő birói személyzetre fektessük azt, i vájjon egyes vagy hármas bíróságok legyenek-e hivatva Ítélni. Az eddigi vegyes rendszer megállhatott a Írásbeliség mellett, de midőn a szóbeliséggel szakítani akarunk, kérdés, vájjon nem lenne-e ! helyes szakítani a vegyes rendszerrel s az elsőfokú bíráskodást tisztán egyes bíróságokra ruházni? Szóló azt hiszi, hogy a szóbeliség behozatalával megszűnnek azou okok, melyek az eddigi vegyes rendszert motiválták. Jó juszticiánk csak úgy lehet, ha az összes polgári perekben az első fokon egyes birák Ítélnek. Egész Európában az egyes birói eljárás felé irányuló tcudencia uralkodik és ez a tendencia a mi jogéletünkben is erős gyökereket vert. A helyesebb igazságszolgáltatás érdekein kivül a pénzügyi szempontok is erre utalnak. Szóló nem tartja helyesnek a bifurkació további fenlartását és a reformnak az egész vonalon való behozatala mellett foglal el állást. M a t u s k a örömmel üdvözli a javaslatot s készséggel hozzájárul általánosságban való elfogadásához. Komjáthy Béla azon álláspontot foglalja el, hogy bár szerette volna a szóbeliség teljes behozatalát s kevés akadályát is látja ennek, de nem bir azon bátorsággal, hogy erre vonatkozó aggályai folytán akadályozza ama javaslat elfogadását, mely legalább az igazságszolgáltatás egy rész.'t jobbá s olcsóbbá fogja tenni. Belemegy tehát a részletes tárgyalásba s annak eredményétől teszi függővé végleg adandó szavazatát. Görgey Béla általánosságban elfogadja a javaslatot. A biró alaposabban fogja e rendszer mellett kezelni a pereket, mig ma jól tudja, hogy a per végleges eldöntése tőle távol eső tényezőktől függ, a mi közel fekvő ok arra, hogy pongyolán dolgozzék, b, körülmény leginkább teszi kívánatossá a reformot, mert alkalmas a bíróság színvonalának emelésére. Szóló nézete szerint sokkal célszerűbb a fokozatos átmenet a szóbeliségre. Ha a jelen javaslat aránylag könnyen fog átmenni az életbe, bizonyára mihamar követni fogja azt a szóbeliség behozatala a rendes pereknél is. Kaj uch nem tagadja, hogy idővel lehetséges lesz az elsőfokú bíráskodást teljesen egyes bíróságokra ruházni, de az egész szervezet gyökeres átalakítását tenné szükségessé s mindenesetre ezekkel elodázná a szóbeliség behozatalát. Szóló általánosságban hozzájárul a javaslathoz. Bölönyi Ödön annyival inkább hozzájárul a javaslathoz, mert a Polónyi által felhozott tárgyi ellenérvek a vita folyamán | szólóra nézve meggyőzőleg lettek megcáfolva. A mi Polónyi személyes érvét illeti, arra csak annyit jegyez meg, hogy a jelen reformot, mint egy alkotandó nagy miinek kiegészítő részét itéli meg s igy reá nézve Polónyi személyes érve sem lehet indító ok arra, hogy a javaslatot a legnagyobb örömmel ne fogadja el. A törvényjavaslat ezután általánosságban elfogadtatott. A f. hó 3-án tartott folytatólagos ülésben kezdetét vette a törvényjavaslat részletes tárgyalása. Az első szakasznál (sommás eljárás alá s a királyi járásbíróságok hatáskörébe tartozó ügyek) J e 11 i n e k előadó részletes indokolás kíséretében elfogadásra ajánlja a járásbíróságok hatáskörének javasolt kiterjesztését. Horváth Lajos attól tart, hogy ha oly dolgok utaltatnak a járásbíróságokhoz, melyek csak hosszabb kutatás után hozhatók tisztába, úgy a döntés az igazság rovására fog történni. Ha megmaradnánk azon hatáskör mellett, melyet az 1881:L1X. t.-c. állapít meg, sokkal kevesebb nehézséggel járna az új rendszer életbeléptetése. Szóló ellene van annak, hogy a járásbíróságokra bárminő új teher ruháztassék s ily irányban javasolja az 1. §. módosítását. Szilágyi miniszter utal arra, hogy a hatáskör kiterjesztésénél két szempont volt irányadó ; az egyik az, hogy a sommás eljárás a szóban forgó ügyeknél nagyobb garauciáját nyújtja a helyes Ítélkezésnek ; a másik az, hogy a gazdasági élet határozottan megköveteli, mikéDt az apróbb szubstráturau ügyek kivétessenek a jelenlegi rendes eljárás keretéből, melyek felemésztik az ügy szubstrátumát s oly eljárás által intéztessenek el, a melyet megbírnak. Hogy e szempontokkól helyesen van-e megvonva a §-ban a kiterjesztés határa, az leghelyesebben az egyes pontoknál ítélhető meg. Veszter szintén a jelenlegi egyesbirósági hatáskor megtartása m.-llett nyilatkozik. Ha az mondatik ki, hogy az e §-bafl felsorolt ügyek a járásbíróságokhoz tartoznak, ebből az következik, hogy minden egyéb ügy kollegiális bíróságokhoz utaltatik, éz pedig praejudikálna szóló azon álláspontjának, melyet az elozo ülésen kifejtett, hoiry első fokon minden ügy egyesbiroságilag intéztessék el. Miután e javaslatnak bevallottan egyik célja a kísérletezés, helyesebb megmaradm itt az 1881-iki törvény által megállapított hatáskörben. Polónyi e javaslatnál kardinális elvnek tekinti azt, hogy a járásbirósági hatáskör kiterjesztése tüzetett ki feladatul és szóló e kérdést az általános vita által már szuperáltnak is tekinti. Különben is az első fokon a teljes egyesbirósági rendszernek lévén maga is hive, el kell fogadnia azt, a mi e rendszerhez közelebb visz. Szóló kéri, hogy a bizottság térjen át a §-nak pontonkinti tárgyalására. Chorin Horváth Lajos indítványát még akkor sem tartaná elfogadhatónak, ha a járásbíróságok e §-bau kontemplált hatásköréből egyes pontok kihagyatnának. Fluger a §. rendelkezéseit igen célszerűeknek találja s azok pontonkiuti tárgyalása mellett nyilatkozik. A bizottság mellőzvén Horváth Lajos azon indítványát, hogy a járásbíróságok hatásköre az 1881 : L1X. törvénycikk által megállapított határok közt tartassék lenn, áttér a §. pontonkinti tárgyalására. A §. 1. pontjánál Chorin indítványozza, hogy a számadási viszonyból eredő perek, mint a melyek bonyolultabb természetűek, továbbá a csődügyekből származó u. n. megtámadási keresetek hagyassanak ki a járásbirósági hatáskörből. Veszter már kifejtett álláspontjából kifolyólag legalább tágítását óhajtván az egyes birói hatáskörnek, az ötszáz forintos értékhatár helyett az ezer forintnyinak felvételét javasolja c pontban, hozzájárulván egyébként ahhoz, hogy a megtámadási keresetek hagyassanak ki. Szilágyi miniszter, Teleszky államtitkár, Jellinek előadó, Mohay, Polónyi, Mandel és Komjáthy felszólalásai után a §. első pontja változatlanul elfogadtatott, a számadási keresetekre vonatkozólag 12. §. kiegészitendőnek határoztatván. A bizottság f. hó 5-én tartott ülésében folytatta a sommás eljárásról szóló törvényjavaslat első szakaszának (sommás eljárás alá s a járásbíróságok hatásköréhez tartozó ügyek tárgyalása) tárgyalását. A szakasz második pontja, mely szerint a járásbíróságok hatásköréhez tartoznak »az 1874 : XVIII. t.-cikk 7- §-ában a kir. törvényszékek hatásköréhez utasított perek, ha a per tárgyának értéke 500 frtot meg nem halad«, elfogadtatván, Teleszky államtitkár indítványára az első pontba beillesztendőnek határoztatott. A szakasz harmadik pontjánál, mely szerint a járásbíróságok hatásköréhez tartoznak, »az 1881 : L1X. t.-c. 6. §-ában a birtokbíróságok hatásköréhez, valamint az 1868:L1V. t.-c. 44. §-ábaa a telekkönyvi hatóságokhoz utasított perek, ha a per tá gyának értéke járulékok nélkül 300 frtot meg nem halad«, Polónyi az értékhatárt 500 frtra tartja fölemelendőnek, viszont a következő pontban az örökösödési pereket kihagyván a járásbirósági hatáskörből. Chorin úgy az e pontban érintett birtokpereket, mint az örökösödési pereket kihagyandónak tartja a járásbirósági hatás körből. — Teleszky államtitkár előterjesztvén a birtokbirósági s örökösödési perekre vonatkozó statisztikai adatokat, ellene nyilatkozik annak, hogy e perek teljesen kihagyassauak a járásbirósági hatáskörből, azt azonban, ha a bizottság célszerűnek tartaná, nem ellenzi, ha az értékhatár a perek mindkét osztályára nézve 300 frt helyett 200 frtban állapittassék meg. — A bizottság beható tanácskozás után változatlanul elfogadta a pontot, valamint a §. következő pontját is, mely szerint a járásbíróságok hatáskörébe tartoznak az 1868:L1V. t.-c. 37. §-ában emiitett örökösödési perek, ha az egész hagyaték értéke az adósságok s terhek levonása nélkü[ 300 frtot meg nem halad«. A szakasz ötödik pontjánál, mely a járásbíróságokhoz tartozó ügyeket a per tárgyának értékére való tekintet nélkül állapítja meg, Polónyi nemcsak határozott összegben kötelezett készpénz vagy határozott mennyiségben kötelezett helyettesíthető ingóság iránti keresetekre, de minden oiy perre nézve, mely kivételes vagy ügybirósághoz utasítva nincs, megadandónak véli a feleknek azon jogot, hogy okmányilag kiköthessék a sommás eljárást. — A bizottság hosszabb tanácskozás után mellőzte ezen indítványt. — Polónyi legalább a munkabérekre nézve kimondandónak tartja, hogy kiköthető a sommás eljárás a nélkül, hogy előre meg legyen határozva az összeg a szerződésbe \ A bizottság több tagjának felszólalása után nem járult ezen indítványhoz. A pont azon rendelkezésénél, mely szerint a járásbíróságok hatásköréhez tartoznak két évnél nem régibb kamatok, életjáradék, tartási és élelmezési kötelezettségek iránti keresetek, ha a főkötelezettség a törvényen vagy teljes hitelű okiraton alapszik, K o mj á t h y két év helyett három év felvételét javasolja, Mohay az évekhez való megkötést átalában mellőzendőnek tartja. A bizottság hozzájárul Komjáthy indítványához. A pont ama rendelkezéseinél, melyek a haszonbérleti viszonyból eredő keresetekre vonatkoznak, Mohay annak kimondását javasolja, hogy általában a járásbíróságokhoz utaltassanak a haszon-