A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 18. szám - A tanukihallgatás kérdéséhez - Ügyvedi küzdelem a létért külföldön

70 A JOG. bírósághoz tegye át, mert az 1881 : LX. t.-c. 4. §-a szerint, figyelemmel a 3. és 5. §-okra, az osztrák-magyar birodalom másik államában hozott bírói határozatok és kötött egyezségek alapján, ezen állam bíróságainak megkeresésére a végrehajtás a viszonosság előfeltétele alatt — kivéve azon esetet, ha azon teljesítmény, mely végrehajtás utján érvényesíttetni szándékoltatik, hazai tiltó törvénybe ütközik — feltétlenül elrendelendő, miből, tekintettel az idézett törvény 136. §-ára is, mely szerint a telekkönyvi hatóság csak azt tartozik megvizsgálni, hogy a bejegyzés ellen forog-e fenn telekkönyvi akadály vagy nem, önként következik, hogy a 3. és 4. §-okban eralitett végrehajtást elrendelő bíróság alatt az a hazai bíróság értesítendő, mely a kérdésben forgó feltételek iránt határozni hivatva van s hogy az osztrák bíróság megkeresése alapján a telekkönyvi hatóság a végrehajtási zálogjog bekebelezése, illetőleg a végrehajtási jog feljegyzése tárgyában csak akkor határozhat, ha a 18. §. szerint illetékes bíróság, a jelen esetben tehát a battonyai kir. járásbíróság polgári osztálya a megkeresés alapján a végrehajtást elrendelte, minthogy azonban a fenforgó esetben ez nem történt: a kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság, semmiségre okot szolgáltató szabálytalanságot követett el akkor, midőn a közvetlenül nála beiktatott megkeresés alapján a helyett, hogy a megkeresést a polgári osztályhoz hivatalból áttette volna, a végrehajtásnak az illetékes hazai biróság által való elrendelése nélkül a végrehajtási zálogjog bekebelezése iránt intézkedett stb. A m. kir. Curia (1892. márc. 15-én 1,323.): A szegedi kir. Ítélőtábla végzése megváltoztatik s a másodbiróság az első bírósági végzésnek érdemleges elintézésére utasittatik: mert a kielégítési végrehajtás elrendelésére a fennálló viszonosságnál fogva illetékes bécsi cs. és kir. kereskedelmi törvényszéknek 38,253/89. számú végzésével a kielégítési végrehajtás ingatlanokra rendeltetvén el, az 1881. évi 60. t.-c. 3., illetőleg 18. §-a szerint a megkeresés foganatosítására a megkeresést a battonyai kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság illetékes stb. A zsidó házastársak közt létesült házasság az egyik házastársnak a keresztény vallásra való áttérése miatt az 1863. évi 15,940. sz. udvari rendelet 27. §-a értelmében fel nem oldható ugyan: a házasság feloldása azonban ez esetben is nemcsak az idézett reudelet 24., 25. §-aiban, hanem a 22. §-ban felsorolt okoknál fogva is feloldható. (M. kir. Curia 1892. március 8, 1,464. sz. a.) Midőn valamely területnek Magyarországhoz való tartozása vitás és ez iránt egy másik állam kormányával tárgyalások vannak folyamatban: ezen tárgyalások befejezéséig a magyar biróság hatásköre a vitás területre meg nem állapitható. (Magy. kir. Curia 1892. február 24, 876. sz. a,) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A váltótörvény 103. §-a első kikezdésének azon rendelkezése, a mely szerint a fizetés abban az esetben, hogyha a váltó lejárata vasárnapra, vagy a Gergely naptár szerinti valamelyik közönséges ünnepnapra esik, csakis a legközelebbi köznapon követelhető, ugyanazon törvényszakasz második kikezdésével a váltó-óvások felvételére is ki lévén terjesztve, a vasárnapon felvett óvás a váltói jogok fentartására érvényes váltói cselekménynek nem tekinthető. A kassai kir. törvényszók (1890. nov. 7-én, 7,025. sz.): L. Lipótnak K. János s t. ellen 40 frt 40 kr. iránti perében alpereseket kifogásaikkal elutasítja s az 1889. évi 6,835. sz. alatt kelt sommás végzés rendelkezésének hatályban tartásával kötelezi ör. K. János és K. János kifogásoló alpereseket 40 frt 40 kr. tőke és jár. lefizetni L. Lipót felperesnek, stb. Indokok: Alperesek kifogása ellenébeu V. János és V. Jánosné esküvel erősített tanúvallomásaikban igazolják, hogy K. Tános sajátkezűleg irta a kereseti váltó előlapján látható nevét K. János, ör. K. Jánosnak határozott megbízásából irta, mi által megdöntetik alpereseknek az aláírás ellen emelt kifogásuk. Alperesek azon további kifogásuk, hogy miután az óvást nem közjegyző, nem is járásbiró vette fel, a váltó-óvás kivétele nem a váltó tartalma által birtokosul legitimált egyén bemutatása alapján történt, az óvás felvétele pedig vasárnapon történt, az óvás szabályszerűen felvettnek, felperes visszkereseti jogai megóvására törvényszerűnek nem tekinthető s ez okból a kereset elutasítandó, figyelembe nem vehető : mert a vtj. 98. és az 1874: XXXV. t.-c. 25., 214. §-aiban foglalt rendelkezések figyelembe vétele mellett az aljárásbiró által felvett óvás törvényesnek tekintendő ; mert az óvás a vtj. 101. §-a értelmében a váltóbirtokos meghatalmazottja részére kiadandó, a kereseti váltót óvatolás végett bemutató Gy. Béla ügyvédnek a váltóbirtokos L. Lipót megbizásából történt közbenjárását pedig igazolja a váltónak az óvás idejében birlalatában léte, a váltón terepesként való szereplése, valamint a váltón alapuló keresetnek általa történt beadása, az ehhez csatolt, az óvás kivételét előzőleg a váltó lejárata napjával kelt meghatalmazás; s mert a vtv. 163. §-a szerint a törvényes szünnapok halasztás hatálya kiterjed ugyan az óvás kivételére is, miután azonban a szünnap csakis kedvezmény s csak annak részére, ki valar cselekményt teljesíteni, tartozik, kétségtelen, hogyha az ii kötelezettsége teljesítésénél a kedvezménynyel nem él s kötc ségét a szünnap dacára teljesiti, ez reá nézve jogvesztést : eredményezhet, hanem feltétlenül törvényszerűnek minősiti ' zett cselekményét. A felsorolt indokok alapján alpereseket kifogásaikkal el sitani és a kereset értelmében marasztalni kellett, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1891. ápril 13-áu, 9,14 Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, az 1889. DOV. 16-án 6,1 sz. a. kelt sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett perest keresetével elutasítja, stb. Indokok: A kereset alapját képező A. a. csatolt v; telepitett és minthogy a váltón az intézvényezettől különb személy van telepesként kijelölve, ennélfogva a váltó az 18 XXVII. t.-c. 43. §. első bekezdése szerint a telep helyén a V pesnél fizetés végett bemutatandó és a fizetés nem teljesít folytán ugyanott óvatolandó volt, a mely törvény szerint m szabott eme jogcselekmények elmulasztása, vagy nem törve szabta módon történt teljesítése esetében felperes mint a v; birtokosa, nemcsak a kibocsátó 2. r. alperes elleni visszkeres hanem az 1. r. alperes, mint elfogadó elleni váltó kereseti jc is a hivatkozott törvényszakasz második bekezdésének rendel zése szerint elveszti. A váltótörvény 98. §-a szerint a váltó-óvá kat a közjegyzői székhelyeken és e helyekhez csatolt járásbirós területeken a közjegyző teljesiti és az 1886: VII. t.-c. 93. szerint csakis az esetben, hogy a közjegyző bármely ok m eljárni akadályozva van, a halasztást nem szenvedő esetekbei közjegyző székhelyen lévő kir. járásbíróság vezetője végzi a: járásbíróság területén mindazon teendőket, a melyek a közjeg hatásköréhez tartoznak. Tekintve már most, hogy a B. a. melléi váltó-óvást nem az erre illetékes kir. közjegyző, hanem H. Sán kir. aljárásbiró vette fel, holott Abauj-Szántón, a hol az . óvás vétetett, közjegyzői székhely van, felperes pedig alperesek taga sával szemben nem is állította, annál kevésbé bizonyitotta, h< az óvás felvételében a közjegyző akadályozva volt, holott eni bizonyítása őt terhelte, mert habár abban az esetben, a mikor aljárásbiró a járásbiró helyett teljesít óvás-felvételt, vélelmezel is, hogy az aljárásbiró érintett saját hatáskörében járt el és e vélelemmel szemben a kifogásolót terheli a bizonyítás, a je esetben azonban, midőn nem a járásbiró, hanem a kir. közjeg; volt első sorban illetékes az óvás felvételére: ez a vélelem nem áll; tekintve végül, hogy a váltótörvényből származott jog fentartása és érvényesítése az abban meghatározott alaki felte lek szigorú teljesítéséhez van kötve, a miből önként folyik, hc az olyan óvás, mely nem az arra illetékes egyén által vétetett mint a váltótörvény 98. és az 1886 : VII. t.-c. 9. §-ának int kedésébe ütköző, tekintettel a jelen esetben fenforgó 1876: XX* t.-c. 43. §-ra, sem a kibocsátó elleni visszkereset, sem az elfoga elleni váltókereset fentartására nem alkalmas, miért is felper keresetével, az elsőbiróság ítéletének megváltoztatása mellett, hal a váltó, minthogy az 1889. évi november 1-én, tehát ünnepnap járván le és igy az ennélfogva 1889. november 3-án vasárnap óvatolható volt, elutasítani kellett, stb. A m. kir. Curia (1892. ápril 20-án, 880.) : A másodfc bíróságnak ítélete helybenhagyatik. Indokok: A kereseti váltón az intézvényezettnek abt megjelölt lakhelyétől különböző fizetési hely kijelölve s egys? smind az a személy is, a ki által ott a fizetés teljesítése Ígértei megnevezve lévéu, helyesen mondotta ki a másodfokú biróí azt, hogy felperes váltókereseti jogának elöföltételét ugy a vál elfogadó elsőrendű, mint az intézményezett másodrendű alpe ellenében a váltótörvény intézkedéseinek megfelelő érvényes ó felvétele képezi. A keresethez mellékelt óvás pedig annak tartalma szei 1889. november 3-án, a mely nap vasárnapra esett, vétetett A váltótörv. 103. §. első kikezdésének az a rendelkezé a mely szerint a fizetés abban az esetben, hogyha a váltó járata vasárnapra, vagy a Gergely naptár szerinn' valamely közi séges ünnepnapra esik, csakis a legközelebbi köznapon követ hető, ugyanazon törvényszakasz második kikezdésével a vál óvások felvételére is ki lévén terjesztve, nyilvánvaló, hogy az ó vasárnapon fel nem vehető. E szerint a törvény tiltó rendelkezése ellenére vasárnap felvett óvás a váltói jogok fentartására érvényes váltói csel ménynek nem tekintethetvén, a másodfokú bíróságnak ítéleti kereset elutasítására nézve ezen indokokból helyben v hagyandó. A csereszerződésre, a mennyiben kereskedelmi ügyletet kéj az 1875 : XXXVII. t.-cikkben a vételre megállapított szabály alkalmazandók, mindegyik fél az általa kötelezett szolgáltatá nézve az eladóval, a neki járó szolgáltatásra nézve pedig a vevő esvén egy tekintet alá. A cserélő tehát ellenfele késedelme esf ben a 353. §-ban körülirt jogokat gyakorolhatja, és ha az ügyi tői elállani kiván, miután maga már teljesített, az átadott cs tárgyát, vagy ha az természetben nincs meg, aunak értékét viss követelheti. (1891. okt. 30-án, 1,686/90. sz.)