A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 17. szám - Meddig tartanak a perek Austriában és meddig nálunk?

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melleklet a >Jog« 17. szamához. Budapest, 1892. április hó 24-én. Köztörvényi ügyekben. A vőlegény s menj asszony közt létesült házassági szerződésben a vőlegény által a szeretet jeléül igért összeg, mint a házassági egybekeli s tekintetéből igei t ellenhitbér a feleség vagyonából a hátrahagyott férjnek jár s az elhalt felesé* örököse által kielégítendő. A házasfelek közti jogügyletek érvényessége ily esetben az 1S74 : XXXV. t.-e. 54. a) pontja által megkívánt közjegyzői okirat kiállításához kötve nincs, mert a szerződő felek ínég jegyesek voltak. (lS8s. VII. t.-c. 21.. 22. §§-ok.) A soproni kir. törvényszék (1890. augusztus 2-án, 4,032. szám a.) : Cz. Márton felperesnek dr. Boán Endre t. főügyész által képviselt N. István mint kiskorú N. Judith törv. képviselője alperes ellen 200 frt s jár. iránti perében következőleg itélt: Alperes köteles 200 frt ellenhitbér követelést és jár. a néh. Cz. MártoDné után reá szállott vagyona, vagyis a farádi 525. számú tjkvben A. I. y 1. sor 1,163 hr., a farádi 877. sz. tjkvben A. I. f 1—2. sor stb. hrsz. a. felvett ingatlanokbóli tulajdoni járandósága erejéig felperesnek megfizetni, stb. Indokok: A 7,202/1887. sz. felhívási keresettel folyamatba tett felhívási perbeli hozott 5,562/1889. sz. végzés folytán Cz. Márton 200 frt irott hitbér követelésének érvényesítése végett a keresetet beadván, felperes keresetének helyt adni, alperest a követelésbe vett 200 frt és jár. megfizetésére kötelezni kellett, mert az alperesi részről valóság és valódiság tekintetében nem kifogásoit s a keresethez A. a. másolatban csatolt Farádon 1885. január 13-án felperes Cz. Márton, mint vőlegény és N. Eszter, mint menyasszony között létesült házassági szerződés 1. pontjában irt s a vőlegény által szeretet jeléül ígért 400 frttal szemben a szerződés 2. pontja szerint a menyasszony, elhalálozása esetére »szeretete jeiéük 200 frtot ígérvén, ennek alapján is, tekintettel arra, hogy felperes N. Eszterrel csakugyan házasságra lépett s ez utóbbi el is halálozott, a »szeretet jeléül«, vagyis a házassági egybekelés tekintetéből igért ellenhitbér a feleség "vagyonából a hátrahagyott férjnek még jár s annak örököse által kielégítendő. Alperesnek az A. a. házassági szerződés ellenében az 1874 : XXXV. t.-c. 54. §. a) pontjára és az 1876 : XVI. t.-c. 33. §-ára alapított kifogása nem volt bírói figyelembe vehető, mert az 1874 : XXXV. t.-c. 54. §. a) pontja a házasfelek közti jogügyletek érvényességét köti a közjegyzői okiratokhoz, ez esetben pedig a szerződő felek még jegyesek voltak, az 1886 : VII. t.-c. 21—22. §-ainak rendelkezése, az A. a. határozottan ugy címére, mint tartalmára házassági szerződés lévén, öröklési szerződést nem képez. Alperesnek a felperesi kereset kijavítására vonatkozólag tett kifogása sem volt figyelembe vehető, mert felperes keresetében alperest az örökség erejéig kérvén marasztalni, azon körülmény, hogy felperes válasziratában közelebbről alperes örökségét körülirta, a kereset kijavításának nem tekinthető, stb. A győri kir. itélő tábla (1891. szept. 7-én, 215.) : A kir. törvényszék Ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével eluta- ; sitja, stb. Indokok: Habár Cz. Márton felperes és elhalt neje N. Eszter a közöttük 1885. január 13-án létrejött szerződés megkötése idejében még csak jegyesek voltak és habár az ekkor érvényben volt 1874: XXXV. t.-c. 54. §-a a közjegyzői kényszert a jegyesek közötti ügyletekre kifejezetten ki nem terjesztette is, mégis, minthogy a jelen perbeli követelés alapját képező szerződés | kölcsönös hitbér kötelezést tartalmaz és mert a hitbér a házassági hűség jutalmazására lekötött ajándék, arra nézve tehát érvényes kötelezettséget a felek csakis mint házastársak vállalhattak, a kir. itélő tábla az A. a házasság szerződés érvényessége tekintetében ugyanazokat a körülményeket vette irányadókul, a melyeket a törvény a házasfelekre nézve előszab. Minthogy pedig a hivatkozott házassági szerződés az 1874 : XXXV. t.-c. 54. §-ában megkívánt kellékkel nem bír és mert alperes nem igazolta, hogy a hitbér iránt kötött ügyletet a házasság megkötése után közjegyző előtt újból megkötötte volna, ennélfogva követelése érvényes jogalappal nem birván, azzal őt elutasítani kellett, stb. A m. kir. Curia (1892. márc. 15. 9,056.) : A másodbiróság ítéletének megváltoztatása mellett az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben indokolása alapján, stb. Az eladási szerződés természetéből folyik az eladónak azon kötelezettsége, hogy az eladott tárgyat a vevőnek átadja s igy viszont eladótól sem tagadható meg azon jog, hogy szerződési kötelezettsége teljesithetése céljából az eladást megelőzőleg létezett birtokviszony alapján a netán más által elfoglalt azon birtokot per útján is követelje, mely általa a vevőnek eladatott s ezen jogára azon körülmény, hogy a tulajdonjog a vevőre már bekebelezve van, befolyással mindaddig nincs, inig ezen joga a vevő ténye következtében meg nem szűnik. A székesfehérvári kir. törvényszék (1890. február 6-án 440.): Kenessey Gyula ügyvéd által képviselt özv. N. Antalné, N. Imre és N. Antal felperesnek, Papp Gábor ügyvéd által képviselt özv. Sz. Jánosné és Sz. János alperesek ellen ingatlan birtoka s jár. iránti perében következőleg itélt: Felperesek keresetének részben hely adatik S alperesek köteleztetnek a sárbogárdi 602. sz. tjkvi A + 6. sorszám alatti ingatlannak a térrajzon »a a bb« betűkkel kitüntetett 353 •-öl területet tartalmazó részletét felperesek birtokába visszabocsátani, szűnő haszon fejében pedig évente 2 frt 63 krral számítva 1872. évtől kezdve eddig 18 évre már lejárt összesen 47 frt 34 krt s a tényleges visszabocsátásig még netán lejárandott éventei további 2 frt 63 krt megfizetni. A perköltségek kölcsönösen megszüntettetnek stb. Indokok: Másod- és harmadrendű felperesek nagykorúsága a válaszirat F. alatti okmányával, felperesnek kereshetőségi joga pedig a telekkönyvi állapot s az elsőrendű felperes által beismert birtoklási közösség utján igazoltatván, az e részbeni alperesi kifogások elvetendők voltak. Minthogy pedig a bírói szemle és a mérnöki felmérés határozottan megállapította, miszerint a kérdésben forgó sárbogárdi 602. tjkvi A + 6. sorszám alatti ingatlanból 482 D-öl terület alperesek szomszédos birtokában található fel; minthogy továbbá ezen foglalás jogalapja hiányában az elvont terület hasznai foglalókat jogosan meg nem illethetik, s e szűnő hasznok a 353 •-ölnek megfelelően évi 2 frt 63 krra becsültettek, minthogy továbbá az elfoglalt terület birlalói alperesek, a mennyiben sajátjukkal egybefüggően találtatott s az ellenkezőt alperesek nem bizonyítottak s minthogy végül felperesek adott észrevételeikben a birói szemle eredményéhez mérten keresetüket leszállították: mindezeknél fogva felperesek javára az ítélet rendelkező része értelmében kellett intézkedni s alpereseket úgy a visszabocsátásra, mint a szüuő hasznok megfizetésére kötelezni. Felperesek részben válván pernyertesekké, erre és a per körülményeire való tekintettel a perköltségek kölcsönösen megszüntetendők voltak stb. A budapesti kir. itélő tábla (1891. február 3-án 1,781.): Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s felpereseket keresetükkel elutasítja stb. Indokolás: Az A. a. becsatolt telekkönyvi kivonat szerint a II. és Ill-ad r. felperesek N. Imre és N. Antal egyáltalán nem tulajdonosai a sárbogárdi 602. számú tlkvben ez idő szerint felvett ingatlanoknak, a nevezett felperesek tehát a tulajdonjogból származtatott birtoklási jogaik érvénytelenítésére irányzott követelésükkel kereseti jog hiányában voltak elutasitandók. Az elsőrendű felperes özv. N. Antalnét pedig, ki a jelzett tlkvben 6. s 1,154/6/1. hrsz, alatt foglalt ingatlannak kizárólagos tulajdonosa, azért kellett keresetével elutasítani, mert a sárbogárdi 602. számú tlkvben 1,154. hrsz. alatt 11 hold és 400 négyszögöl területtel felvett birtokból B. C. alatt 4,800 öl K. Imre javára lejegyeztetett, továbbá mert úgy a keresethez csatolt, valamint a szakértői eljárásnál felvett térrajzból kétségtelenül kitűnik, hogy a vitás terület nem a felperes javára a lejegyzés után fenmaradt ingatlanból, hanem a K. Imrének eladott birtokrészből foglaltatott el és mert ezek szerint a vitás terület a 2,105. számú telekjegvzőkönyvbe átvitt ingatlan tartozékát képezvén, annak birtoklását esetleg csak a tulajdonos, de nem felperes követelheti stb. A m. kir. Curia (1892. március 9-én 3,628.): A másodbiróság Ítélete megváltoztatik, felperesek kereseti joga megállapíttatik és a másodbiróság utasittatik, hogy ennek megfelelően hozzon új Ítéletet stb. Indokok: Felperesek keresetüket arra alapítják, hogy a sárbogárdi tinódi 602. sz. tjkvi ingatlanból, jelesül az 1,154/6/1. hrsz. részletből 3 holdat harmadik személynek eladván, ezen területből azután alperesek szomszédos birtokában benfoglalt bizonyos terület hiányozván, a szerződésileg kötelezett átadás eszközöltetése céljából alpereseket a jogtalanul elfoglalt birtok kibocsátására és az elvont haszonvételek megfizetésére köteleztetni kérik. A tlkvi állapot szerint az emiitett 1,154/6/1. birtokrészlet I. r. felperes tulajdonát képezi s igy a kereseti jog megállapítása csak azon kérdéstől függ, vájjon bir-e elsőrendű felperes a jelzett joggal vagy sem, mert ha igen, akkor azon körülmény, hogy első és másodrendű felperesek is csatlakoztak I. r. felpereshez, sérelmet semmi esetre sem foglal magában és az emiitett esetben I. r. felperes jogosítva van II. és III. r. felpereseket pertársakul elfogadni, mert ez által harmadik személyre hátrány nem háramlik. Minthogy pedig az eladási szerződés természetéből folyik az eladónak azon kötelezettsége, hogy az eladott tárgyat a vevőnek átadja és igy viszont I. r. felperestől sem tagadható meg