A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 16. szám - Bolgár igazságügy

A J Felhívom ennélfogva a debreceni kir. tábla kerületében lévő kir. törvényszékek és járásbíróságok vezetőit, hogy eme figyelmeztető rendeletein tartalmát a vezetésére bizott bíróság tagjaival alkalmazkodás végett közölni szíveskedjenek. Kelt Debrecenben, 1892. február 18-án. 11. Körrendelet a debreceni kir. itélö tábla elnökétől, a debreceni kir. itélö tábla kerületében működő k i r. j á r á s b i r ó s á g o k h o z. (378/1892/e. sz.) A birói ügyviteli szabályok 86. §-ának 3-ik pontja alapján szükségesnek látom a felügyeletem alatt álló kir. járásbíróságokat az illetőségi jogkörükbe utalt bűnügyeknek alaposabb, könnyebb, gyorsabb elintézése és helyesebb kezelése tekintetéből figyelmeztetni a következőkre : 1- ör. A 2,265/1880. szám alatt kelt igazságügyrain. rendelettel kibocsátott eljárási szabályok 27. § ában előirt ./. tábla harmadik rovatába nem az eljárás tárgyát képező cselekmény miDÖsitése (p. o. 333. §-ba ütköző lopás vétsége; 365. §. alá eső jogtalan elsajátítás vétsége stb.) jegyzendő be, hanem a minősítendő cselekmény alkotó jelenségei, vagyis a minősítés mellőzésével csupán azok a mozzanatok írandók be, melyek a büntetendő cselekmény felismerésére és az eme cselekmény jelenségeiből vonható minősítésre a megfelelő adatokat s az azok nyomán emelendő vádnak ténybeli alapjait szolgáltatják i,pl.(l892. évi február hó 3-án nyilt helyről, N. N. tői 1 fit 50 kr. értékű 3 db. tyúk idegenittetett el). 2- or. Kerülni kell az Ítéletnek ugy rendelkező, mint indokolást tartalmazó részében is a vádlottaknak csupán oly kép való megjelölését, hogy azok hányad (első, másod stb.) rendű vádlottak, minthogy a számok által való ilyes megjelölés könnyen tévedésre vezethet; hanem a vádlottak az Ítéletben, valamint ha azokra az Ítélet indokaiban hivatkozás történik, ezekben is mindenkor névszerint nevezendök meg. Ugyanez áll a tanukra nézve is. 3- or. A tárgyalási jegyzőkönyvekben a tanuk kihallgatása sok esetben összegezve vétetik fel, akként, hogy : K. István, N. Ferenc, T. Bálint stb. tanuk kihallgattatván, előadták stb.; e szabálytalanság mellőzendő és minden egyes tanú vallomása jegyzőkönyvben elkülönítetten veendő fel, úgyszintén kiváló gond forditandó arra is, hogy a tanuk vallomása ne csak egyedül a vádbeli cselekményre, hanem az elj. szabályok 4. §-nak rendelkezéséhez képest, lehetőleg annak előzményeire s indító okára, valamint arra a kérdésre is kiterjesztessék, hogy honnan meriti a tanú tudomását és ellenséges vagy érdekeltségi viszony nem forog-e fent a tanú és a felek között. 4- er. Tapasztaltam továbbá, hogy a kir. járásbíróságok számos esetben a testi sértések (könnyű és súlyos testi sértés vétségei) miatt emelt vádaknál a panaszfeljelentés alkalmával bemutatott orvosi látleletet és véleményt a testi sértés minősitésének alapjául minden további adat beszerzése nélkül elfogadták akkor is, ha eme véleményben nem állapíttatott meg a sértés meggyógyulásának tényleges ideje, hanem abban csakis következtetés foglaltatott arra nézve, hogy a panaszolt sértés mennyi idő alatt fog begyógyulni. Minthogy a btk. 301. §-a értelmében a testi sértések minősítésének alapjául a gyógyulás tényleges időtartama szolgál, a nélkül pedig, hogy ez a minősítési alap kétségtelenné tétetnék, a felsőbb bíróság sem lehet abban a helyzetben, hogy az ily ügyeket érdemlegesen felülvizsgálat alá vehesse, ugyanazért az ügyek gyorsabb elintézhetése tekintetéből oly esetekben, midőn az orvosi vélemény az egészséghábontás helyreállításának időtartamára nézve határozott állítást nem tartalmaz, eme kérdés a tárgyalás alkalmával az elj. szab. 63. §-a értelmében tisztába hozandó. 5- ör. Az ítélet kihirdetését tanúsító záradékban pontosan és minden kételyt kizárólag ki kell tüntetni, hogy a felebbező a birói határozatnak melyik részét tartja sérelmesnek (elj. szab. 86. §.); p. o. midőn a magánvádló ellen viszonvád emeltetett s midőn ő ehhez képest egyszersmind viszonvádlott is : akkor kitüntetendő, hogy a felebbezést mint magánvádló és ugy is mint viszonvádlott, vagy csak mint magánvádló jelentette-e be. Ugyanekkéut kell eljárni a kir. törvényszék, mint másodfokú bíróság ítéleteinek kihirdetésénél is. 6- or. Tapasztaltam, hogy oly esetekben, midőn becsületsértés vétsége és közcsend ellenikih á g á s miatt tétetett az eljárás folyamatba és csak a becsületsértés miatt elitélt élt felebbezéssel, az ügyiratok az 1883. évi VI. t.-c. 1. §-a ellenére a kir. itélö táblához terjesztetnek fel. Az eljárás gyorsítása végett figyelmeztetem a kir. járásbíróságokat, hogy oly esetekben, midőn a kir. ítélő táblának másodfokú birói hatóságához utalt büntetendő cselekmény, a kir. törvényszék, mint másodfokú bíróság hatáskörébe tartozó csclekménynyel kapcsolatban vétetik elbírálás alá és csak azon cselekmény képezi a felebbvitel tárgyát, mely a kir. törvényszék másodfokú bírósága alá tartozik : az ügyiratok közvetlenül az illetékes kir. törvényszékhez terjesztendők fel. Miről a debreceni kir. itélő tábla kerületében lévő kir. törvényszékek és kir. járásbíróságok vezetőit azzal a felhívással értesítem, hogy eme figyelmeztető rendeletem tartalmának a kir. törvényszékek tagjaival tudomásvétel végett, a kir járásbíróságok tagjaival pedig alkalmazkodás végett leendő közlése iránt intézkedni szíveskedjenek. Debrecen, 1892. február 18. OG. 135 Ausztria és külföld. Bolgár igazságügy.* (Eredeti tudósítás.) Áttérek törvényhozásunknak ezidei legfontosabb alkotására, a nyugdíjtörvényre. E törvény, mely belső alkatára nézve mixtúra compositum, a mennyiben a belföldi katonai és tanítói s pár külföldi, kivált a szerb és román nyugdíjtörvényekből vett intézkedésekből s némely uj toldásokkal összetétetett, 1891- évi december hó 14-én (ó naptár szerint) szentesítést nyert s mint fönnebb emlitém, f. évi január hó 1-én lépett életbe s 4 fejezetre oszlik 53 szakaszszal. Alapelve e törvénynek a hivatalban becsületesen s szeplőtlenül töltött szolgálat. E tekintetben az első fejezet (1—5. §§), mely az általános határozatokat tartalmazza, ismétli az alkotmányban f 166. sz.) kimondott elvet, hogy t. i. az állami szolgálat bármely ágában hivatalnoki vagy más minőségben töltött idő, az e törvényben meghatározott feltételek alatt igényt ad nyugdíjra. Ugyanezen jogot ád a törvény a bolgár állami szolgálatban alkalmazott idegen alattvalónak is, a mennyiben utólag megszerzik a bolgár állampolgárságot s a kiszolgált időnek felét mint bolgár állampolgárok töltötték. Ez után következnek a nyugdíjtól megfosztó okok : 1. Hazaárulás és hüségsértés és 2. mindazon büntettek, melyek maguk után vonnak fegyház- vagy börtönbüntetést és polgári és politikai jogok elvesztését. Két nyugdíjnak vétele tilos s az ezen tilalmat megszegő nyugdíjas elveszti nyugdíját. A törvény (5. sz.** kétféle nyugdíjt ismer: 1. Szorosabb értelemben vett nyugdíjt kiszolgált idő fejében és 2. r o k k a n t-n y u g d í j t (invalidna penszija\ A nyugdijak első kategóriájáról intézkedik a II, fejezet (6 — 22. sz.). A nyugdíj iránti jog kezdődik 15 évi szolgálat után, a midőn a hivatalnok, ha nyugdíjaztatik, utolsó 5 évi átlagfizetésének felét kapja, teljes fizetést pedig csak 30 évi szolgálat után, a fizetés mértéke szintén az utolsó öt évi fizetés átlagos (közép) összege szerint állapíttatván meg. Irnigy állapittatik meg fokozatosan a nyugdíj akkor is, hogyha a hivatalnok 15 évnél több és 30 évnél kevesebb időt szolgált. Mindazonáltal nyugdíjt kap a hivatalnok 10 évi szolgálat után is, a következő két esetben: 1. Hogyha ennyi (10 évi) szolgálat után további szolgálattételre betegség vagy haladott kor miatt képtelen és 2. hogyha 10 évi szolgálat után elbocsáttatik (felmentetik avagy »more patiio beszélve« elcsapatik). Ilyen esetben a nyugdíj az utolsó 5 évi fizetési átlag egyharmadrésze '/30 rész pótlékkal minden évre, mely 10 éven felül van. Fennebb mondtuk, hogy csak az állami szolgálatban töltött idő számit. E szabály alól azonban a magukról is egy kicsit gondoskodó képviselő urak számos kivételt tettek. így keresztül vitték, hogy nemcsak a városoknál s közigazgatási bizottságoknál töltött szolgálat, hanem még az állam felszabadítása előtt, tehát a török uralom alatt bolgár nyilvános tanító és városi vagy kerületi orvos minőségben töltött szolgálat is beszámittassék. (Magától értetődik, hogy sok képviselő a fenti kategóriába esik.) így aztán egy sereg nyugdíjas keletkezett, a kikért már most minekünk, fiatal hivatalnokoknak fog kelleni a nyugdíjat fizetni. Ennyit zárjel alatt. — Hogy azonban a miniszterek se maradjanak hátra, a 13. szakaszban azt az intézkedést vétették fel, hogy a miniszteri állásban töltött szolgálat kétszeresen számittassé k. (Van is ám ráció benne, mert bizony a minisztereink szolgálata hadi 1 á b o n i szolgálathoz hasonlítható.) A szabadságban töltött idő beszámittatik a szolgálati időbe, kivéve azon időt, melyen át a hivatalnok nem húzott fizetést. Ép ugy nem számittatnak be a szolgálati időbe a félbeszakítások, ha t. i. a hivatalnok bizonyos ideig szolgálat nélkül volt, pl. leköszönt vagy elbocsáttatott s aztán újból kineveztetett. Számtalan ilyen eset van nálunk. Ilyenkor csakis a tényleg leszolgált idő (a félbeszakítás előtt és után) számíttatik be. Mozgósítás, illetve háború esetén az állam határain belül töltött idő egyszeresen, a határon túl töltött idő pedig kétszeresen számíttatik (15. sz.). Nincs joga nyugdíjt követelni azon hivatalnoknak, a ki önként lemondott, kivéve ha e lemondás aggkor vagy betegség miatt történt. A miniszterek ellenben, még ha nincs is annyi szolgálatidejük, a mennyi szükséges volna nyugdíjélvezetre, lemondásuk t. i. demissiojuk után mindenesetre kapnak nyugdíjt, még pedig | fizetésük egyharmadát. (18. sz.) A nyugdíjélvezet a szolgálatból való kilépés napjától számíttatik, de csak oly esetben, hogyha az ez iránti kérvényt a jogosított egyén kilépésétől számított két hónapi határidőn belül beadta (az illető ressortminiszterhez); különben a nyugdíj a kérvény beadásának napjától számíttatik. A nyugdíjas családjának (utódainak) igénye azon naptól kezdődik, melyen a nyugdíjas maga megszűnt nyugdíját élvezni. Gondoskodva van azonban azon családokról is, melyeknek feje, a jelen törvénynek visszaható erejénél fogva nyugdíjt élvezhetett volna. Ez esetben is az utódoknak nyugdija az illető kérvény beadásának napjától kezdődik. (17. sz.) A nyugdíjalap — melyből a nyugdíjak kifizettetnek — * Előző közlemények a »J o g« 12. és 13. számaiban.