A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 11. szám - A büntető-törvénykönyvek módosítása tárgyában összehívott igazságügyministeri enquéte határozatai

A JOG. 85 lefoglalt igényelt ingókat Vass Mihály kezelte. Ezeknélfogva s a végr. törv. 49. §-a értelmében a peres ingók helyesen foglaltattak le Vass Mihály tulajdonaként. Ily körülmények közt, a midőn a rosszhiszemüség és a kijátszási szándék is ki van derítve, felperest nemcsak keresetével elutasítani, de a szükségtelenül okozott költségek fizetésére is kötelezni kellett volna. A kassai kir ítélő tábla (Balázsovits előadása folytán') 1891. évi október 7-én sz. a. következő itéletet hozott: A kir. ítélő tábla az elsöbiróságnak ítéletét abban a részében, mely szerint az 1888. évi junius 22-én felvett végrehajtási jegyzőkönyvben.... összeirt ingóságok a végrehajtási zár alól felperes pótesküjétől feltételezetten feloldattak, megváltoztatja és ezekre nézve felperest keresetével feltétlenül elutasítja és felperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy alperesnek a felebbezési költségnek beszámításával 28 frt 50 krban meghatározott perköltséget nyolc nap alatt megfizessen, a kir. ítélő tábla ugyanezt az ítéletet abban a további részében, mely szerint a felperes által 911/88, szám alatt beadott előterjesztés a most neheztelt itélettel elintézettnek mondatott ki, szintén megváltoztatja és a kir. járásbíróságot utasítja, hogy a fentebb hivatkozott előterjesztés felett hozzon külön és önálló határozatot stb. indokok: Az 1888. évi junius 12-én felvett végrehajtási és az 1888. évi julius 2 án felvett zárlati jegyzőkönyvből kétségtelenül magállapitható, hogy a lefoglalt ingóságok a végrehajtás foganatosítása alkalmával felperesnek a végrehajtást szenvedő férjével közös lakásán és közös birlalásáb a n találtattak. Felperes ezekből az ingóságokból a.... tételszám alatt összeirottakat D. K. kárpitostól mintegy 10—12 év előtt saját pénzén való megvásárlás által megszerzetteknek s így a saját külön tulajdonának állítja, mig a többi ingóságokat, jelesül a 2-ik tétel alatt összeirt tehenek egyikét adásvétel utján való szerzés, illetőleg pedig azon a címen igényli, hogy ő azokat kelengyeként hozta férje házához. Tekintve azonban, hogy a házasság tartama alatt történt vagyonszerzésre nézve föszerzönek midenkor a férj vélelmezendő, ennek ellenében felperes tartozott volna bizonyítani, hogy a D. K. - tói történt vásárlás idejében olyan saját önálló vagyonnal birt, mely ennek az állítólagos szerzésnek alapját képezhette volna, de ezt felperes nem bizonyította, mert erre a döntő körülményre nézve D. K. tanúnak vallomása még bizonyítékot sem nyujt, a mennyiben arról, hogy a vételárt felperes különálló saját vagyonából fizette és a vásárlást a maga számára eszközölte, ez a tanu említést sem tesz. De máskülönben a per adatai sem teszik valószínűvé azt, hogy felperes saját önálló vagyonnal birt volna, mert a tárgyalási jegyzőkönyvhöz B. alatt becsatolt telekkönyvi kivonat is azt igazolja, hogy felperes azt a nyaralót, melyben férjével közös háztartást vitt és melyben az igényelt ingók találtattak, nem a saját vagyonából szerezte, hanem a férjétől ajándékba kapta, miből jogszerűen következtethető, hogy ennek a nyaralónak felszereléséhez állítólag tartozó ezek az ingóságok is a felperes férje által és ennek pénzén szereztettek és felperesnek férjével közös birlalásába ekképen jutottak a nélkül, hogy azok felperes tulajdonává váltak volna, a mennyiben a nyaralóval együtt felperes részére ajándékozottaknak csupán azon az alapon, hogy a nyaraló mostanában a felperes tulajdona, nem tekinthetők annál kevésbé, mert felperes arra nézve, hogy a kérdéses ingókat ajándékozás címén vagy más törvényes módon tulajdonába megszerezte, alperes tagadásával szemben a törvényszerű bizonyítást meg sem kísérletté. Mihez képestfelperesnek a D. K. kárpitostól vásárolt ingóságokra vonatkozó tulajdoni igénye megállapitható nem lévén, feli perest az elsöbiróság ítéletének e részbeni megváltoztatásával feltétlenül el kellett keresetével utasitani, a többi ingóságokra vonatkozó részében pedig az elsöbiróság itéletét helyben kellett hagyni, mert felperes sem azt, hogy a 2. tételszám alatt összeirt tehenek egyikét saját pénzén ér a maga részére vette, sem azt, hogy a többi összeírt ingókat kelengyeként hozta férje házához s különösen hogy ezek a lefoglalt ingó!: az állítólagos kelengyével azonosak, alperes tagadása ellenében nem bizonyította. Az elsöbiróság itéletének a perköltségre vonatkozó rendelkezésének megváltoztatásával felperest az alperes részére felszámított perköltségben a prts. 251. § - a a 1 a p j á n kellett elmarasztalni. Ellenben tekintettel arra, hogy felperes az 1881. évi LX. t. -c. 34. és 35. §-a alapján a végrehajtás ellen J888. évi junius 29-én 911. sz. a. beadott előterjesztéssel élt, melynek folytán a tárgyalás meg is tartatott, efelett, mint a törvény által engedett jogorvoslati mód felett, külön és önálló határozat lévén hozandó, az elsöbiróság ilyen érdemleges határozat kozatalára volt utasítandó. A m. kir. Curia 1892. évi január l2-én 10, 138/1891. sz. a. (llyés Károly előadása alapján) hozott ítéletében kimondta: A kassai kir. ítélő táblának ítélete az 1888. évi junius 22-én felvett végrehajtási jegyzőkönyvben.... tétel alatt összeirt ingókra és a perköltségre vonatkozó felebbezett részében helyes indokainál fogva helybenhagyatik. Egyéb részeiben a másodbiróságnak itélete érintetlenül marad. A büntető-törvénykönyvek módosítása tárgyában összehívott igazságügyministeri enquéte határozatai. * Btk. 40. §. A kik egy évnél rövidebb fogházra itéltetnek lehetőleg magánelzárásban tartassanak. (A jelenlegi 40. §. igy hangzik: »A kik fogházra ítéltetnek, rendszerint csak azon esetben vannak az éjjeli és nappali magánelzárásnak alávetve, ha büntetésük egy évnél hosszabb időre terjed«; ezen határozmány tehát a rövid időre elzártakat teszi ki leginkább a coutagiumnak. ) 42. §. A javító intézetbe utalásnál a tartam ne állapittassék meg a birói ítéletben, mivel nem tudható előre, hogy mennyi idő lesz szükséges az illető ifjúkori egyén kényszernevelésére. 53. §. Mindkét codexre kihatólag mondassék ki, hogy a pénzbüntetés az elitélt vagyont és kereseti viszonyaihoz mérten állapítandó meg. (Hogy jelenleg nem vétetnek kellőleg figyelembe a vagyoni és kereseti viszonyok, mutatja az, hogy évenkint körülbelül 50, 000 ember szabadságvesztés-büntetésben állja ki a pénzbüntetést s ez által a pénzbüntetés teljesen denaturalizáltatott. ) A 'pénzbünt tés részletekben való törlesztése is engedé- lyezbető legyen. (Ma is engedélyezhető volna ugyan, de ritka kivételtől eltekintve, nem teszik, — hivatkozván arra, hogy kifejezetten nincs megengedve. ) A feltételes elitélés intézményének behozatalát az értekezlet lehetőnek és kívánatosnak tartja. 85. a. A 16 — 18 év közti ifjukorú egyénekre nézve a 85. I §-nál magasabb, a rendes büntetési tételnél alacsonyabb külön büntetési skála állittassék fel. 92. §. Azon esetben, midőn a büntetési tétel maximuma nem több, mint 5 évi fegyház, a végső minimum 3 havi börtön legy n. (A Btk. szerint tudvalevőleg ily esetben 6 havi börtön a végső minimum. ) 94. A 94. §-ból kihagyandók ezen szavak: »a vádlott hibáján kivüli hosszú tartama«. (Az új 91. §. igy hangzanék: »A vizsgálati fogság a szabadságvesztés- vagy pénzbüntetésbe beszámitandó, s az ítéletben mindenkor kiteendő, hogy az által a büntetésből mennyi vétetett kitöltöttnek, * stb. 113. §. A vagyon elleni bűncselekmények esetében az indítvány átmenjen a sértett fél örököseire. 165. §. A hatósági közeg elleni erőszak esetében a büntetés az eddigi három évig terjedhető börtön helyett három évig terfedhető fogház legyen. 177. a. §. A kényszerítés vétsége felveendő volna a magánosok elleni erőszak fejezetébe. A kényszerítésnek azonban olyasmire kell történnie, »a mire a kényszeritett nem volt kötelezve«. Ennek megfelelöleg a zsarolásról szóló 350. §-ban »jogtalanul« helyett »jogtalan« teendő s e §. igy hangzanék: »A ki azon célból, hogy magának \agy másnak jogtalan vagyoni hasznot szerezzen«, stb. 236. a. §. Aki 14. évét be nem töltött tisztességes leánynyal fajtalankodik a megfertőztetést követi el. 239. §. A sértett fél indítványa nélkül indítandó meg a bűnvádi eljárás, ha a szemérem elleni bűntett vagy vétség nyilvánosan vagy a nyilvánosságnak kitett helyen követtetett el. 247. a. §. Az üzletszerű kerítés büntetés alá helyeztessék. 260. §. A 260. §. esete, vagyis rágalmazás akkor vétessék fenforgónak, ha a vádolás gondatlanul történt. 261. §. A realis injuriára nézve a büntetés fogházban állapittassék meg. A törvény által alkotott testületek, hatóságok vagy azok küldöttségei vagy tagjai ellen elkövetett becsületsértés, rágalmazás vagy erőszakoskodás az eddiginél szigorubban lesznek büntetendők. * 291., 314. 418., 419. §§. A pénzbüntetésnek mint mellékbüntetésnek a 291., 314., 418. és 419. §§-ban foglalt minimuma szüntettessék meg. (Ezzel a pénzbüntetésnek mint mellékbüntetésnek minden minimumai kiküszöböltetvén a törvényből, megszűnnék azon, némely bíróságok gyakorlata által provokált , anomalia, hogy a főbüntetés lehet 1 frt, a mellékbüntetés azonban | ugyanazon esetben nem lehet kevesebb, mint 50, 100, illetve 200 frt. ) * Most, hogy az enquéte határozatainak megfelelő javaslat az igazságiigyminiszteriumban nemsokára elkészül, időszerűnek tartjuk e határoza| tokat közölni. A szerkesztőség.