A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 9. szám - Mi a bíró teendője, ha ügyvédjelölti képesítéssel nem biró segéd ügyvédjelölti minőségben tárgyal s a tárgyalás befejezése után ügyvédjelölti minőségét - miután ilyennel tényleg nem bir - igazolni nem tudja?

A J O Gr. 71 törvényszékek hatásköréhez utalt vizsgálati bűnügyekben, nemkülönben a kir. járásbíróságok hatáskörébe tartozó s magánvádra üldözendő vétségek és kihágásokban, hogy pedig a kisebb polgári peres eljárásra tartozó ügyekben az Iis77. évi XXII. t.-c. 36. §-a értelmében a képviseletből származó költségtöbblet a peres fél marasztalásánál figyelembe nem vehető és a meghatalmazott ügvvéd részére a képviseltetési díj meg nem állapítható, hogy továbbá a bűnügyekben azoknak vizsgálati stádiumában a sértett, vagy a vádlott képviselőjének a képviseltetési díja s költsége nem szokott megállapittatni a gyakorlat szerint, hogy végül a magánvidra üldözendő vétségek és kihágásokban, tekintve ezek kisebb jelentőségét, az ügyvédképviselök díjai igen mérsékelten szoktak a bíróságok által megállapittatni; mindezen ügyekben helyesen az ügyvédképviselők az ügyvédi rendtartás felhívott §-ára támaszkodólag meg nem elégednek a megállapított díjakban, hanem a per, illetve az ügy megnyerte esetére külön jutalmat is kötnek ki részükre ; nyilvánvaló az, hogy a perben, vagy az ügyben meghatalmazás alapján eljáró ügyvédképviselő csak ugy, mint maga a megbizó peres, vagy ügyfél érdekelve van. Már most figyelembe véve : hogy a meghatalmazott ügyvéd helyettese, az ügyvédjelölt ugyanolyan viszonyban áll a megbizó ügyvéd főnökével szemben, mint az ügyvéd maga a meghatalmazó peres- vagy ügyféllel, hogy az ügyvédi rendtartás 295. §-a szerint a helyettesítésben eljáró ügyvédjelöltért maga a helyettesítő ügyvéd felelős, annak eljárása emezt kötelezi, hogy az ügyvédjelöltre nézve igen nagy befolyással van az, vájjon a helyettesitéskép eljárt ügyet — mint mondani szokás — megnyerte-e vagy sem : nyilvánvaló, miszerint a helyettes is, vagyis az ügyvédjelölt szintén a felvállalt ügyben érdekelt személy. Ámbár — hála az égnek — jelenleg a judicaturánk oly módon áll, hogy a birói kar magasabb ethicai érzete, de meg a szigorú felügyelet, meg a fennálló törvények alaposabb s világosabb intézkedései következtében, alig fordulhat elő azon eset, hogy valamely eljáró bíró a fogadott esküjét is megszegje lelkiismeretlenül, tudatosan, meggyőződése ellenére az eljáró perbeli meghatalmazott ügyvéd, vagy annak helyettese az ügyvédjelölt egyéniségére, személyére, a rokonsági köteléket tekintve, Ítélhetne, mégis az emberi velünk született gyarlóságnál fogva megtörténhetnék, hogy a tárgyalás folyamán, kiváltképen ha az ellenfél ügyvéd, tehát szakember, képviselő nélkül jelenik meg, egy vagy más csekélyebb fontosságú intézkedésében előnyösebben érintené azon felet, kinek képviselője a meghatalmazott ügyvéd, vagy helyettese, ki vele érintett fokú rokonság vagy sógorságban áll a rokoni kötelék iránt viseltetett különös szeretetnél fogva s jgy nevezetesen a perbeli költséget illetőleg, melynek megállapításában eddigelé a bíró egyáltalában és sajnosán törvényhtz kötve nincs, a mennyiséget tekintve, mi pedig, habár csekélyebb fontosságú, de mégis káros hatással lehet nemcsak a perbeli ellenfélre, hanem magára a képviselt megbizó félre is. Mindezen előadottakat tehát figyelemre méltatva, mondhatni : a meghatalmazott ügyvéd és annak helyettese, az ügyvédjelölt, azon személyek közé tartoznak, kikről az 1868. évi LIV. t.-c. 56. §-ának b) pontja intézkedik, vagyis: fenforog ezen §-ban körülirt érdekeltség, ha a peres felek valamelyikét oly ügyvéd s illetve mint helyettesitett meghatalmazott, oly ügyvédjelölt képviseli, ki az eljáró bíróval másodiziglen oldalrokonságban s illetve sógorságban áll! Ruttkay Aladár, alsó-kubini kir. jrbirósági íiibiró. Mi a bíró teendője, ha ügyvédjelölti képesítéssel nem bitó segéd ügyvédjelölti minőségben tárgyal s a tárgyalás befejezése után ügyvédjelölti minőségéi — mintán ilyennel tényleg- nem bir — igazolni nem tudja .' A felvetett kérdés megvitatására egy gyakorlatomban előfordult concret eset indit és azt hiszem, a jogász-közönség, de különösen ügyvédtársi im ezen kérdés gyakorlati értékét méltányolni fogják. Az eset a következő: Egy sommás perben a kir. járásbíróság előtt tárgyalt igazolt és kamarailag bejegyzett helyettesem. A tárgyalás befejezése és a jegyzőkönyv aláírása után, az ellenfél a jogban való teljes járatlanságát árulván el, — azon megjegyzést tette jelzett helyettesem az ügyet tárgyaló bíró előtt, hogy az ellenfél helyett tárgyaló ügyvéd helyettesét kamarailag bejegyzett minőségének igazolására hivja fel, minek ez eleget nem tudván tenni s a tárgyalás és ezzel kapcsolatos tanuhallgatás be lévén fejezve, az én helyettesem és az ellenfél ügyvédjének helyettese a tárgyalást vezető biró közbenjárá-*a folytán abban állapodtak meg, hogy haza jővén, (miután úgy helyettesem, mint az ellenfél ügyvédjének helyettese budapestiek;, az ellenfél ügyvédjének helyettese másnap kamarailag bejegyzett minőségét helyettesem előtt igazolni fogja, miről a biró úr értesittetvén, ezzel az ügy befejezést nyer, a biró úr Írásban közli ítéletét. Ezen most jelzett megállapodásnak azonban ellenfelem tisztelt ügyvédjének helyettese eleget nem tett és ezért levélben felszólítottam a terminus lejártával, hogy a mennyiben a *-i biró előtt tett szóbeli igéretét be nem váltaná, őt be nem jegyzett jelöltnek és igy tárgyalásra jogosítottnak nem tarthatom és erről a tárgyalást vezető biró urat értesitendern. írásbeli felhívásomra sem egyik, sem másik irányban választ nem nyertem és időközben a budapesti ügyvédi kamaránál is meggyőződtem, hogy oly nevű ügyvédjelölt, minővel helyettesem tárgyalt, nincs bejegyezve. Néhány nap múlva kézbesittetik azonban hozzám egy idéző végzés a járásbíróságtól a kérdéses perből kifolyólag egy az ellenfél ügyvédje által beadott kérvény másolatával, melyben röviden az van jelezve, hogy miután a f. évi január 14-iki tárgyaláson a tárgyaló biró ellenfelem ügyvédjének segédjét bejegyzett minőségének igazolására szólította fel, ennek azonban eleget nem tehet, a járásbíróság mondja ki a tárgyalás érvényét, mert ellenfelem ügyvédsegédjének közjegyzőileg hitelesített meghatalmazása van főnökétől s mint ilyen, meghatalmazottja, ha nem is bejegyzett ügyvédjelölt, jogosult tárgyalni, legfeljebb a tárgyalási költség és napidíj nem állapittathatik meg részére. Ezen kérvény folytán a járásbíróság tárgyalást tűzött ki, melyre természetesen — és most már személyesen — meg is jelentem és észrevételeimet azon irárjyban, hogy ügyvédet csak ügyvédjelölt helyettesíthet, a törvénykezési rendtartás szabályai szerint meg is tettem, holott t. ellenfelem most már igazolt ügyvédi helyettesítéssel azon álláspontra helyezkedett, hogy a meghatalmazott meghatalmazási minőségét bármily irányban gyakorolhatja és ennek folytán ügyvédjelölti minőséggel nem biró helyettese jogosan tárgyalhatott. Rendkívül érdeklődéssel várom most a birói határozatot, melynek e kérdésre is ki kell terjeszkednie az indokolásban, miután annak a tárgyalási jegyzőkönyvben is nyoma van. Addig azonban felvetem tisztelt kartársaim előtt a következő kérdéseket és kérem, hogy szíveskedjenek ahhoz hozzászólani: 1. Tárgyalhat-e be nem jegyzett s ügyvédi minősítéssel nem biró egyén ügyvéd helyett, ha az ügyvédtől bármily meghatalmazása van ? 2. Mi a biró teendője, ha tényleg tárgyalt és a jegyzőkönyv aláírása után — mint az jelen esetben történt — ügyvédjelölti minősítését igazolni nem tudja, mert ilyennel nem bir? 3. Milyen vétséget követ el az ügyvéd, ki a meghatalmazásban a bíróság félrevezetésére ügyvédjelöltként helyettesit oly egyént, kiről tudja, hogy ily minősítéssel nem bir és mily vétséget követ el, ki ügyvédjelöltként tárgyal, annak adja ki magát, holott nem az ? 4. Mily érvénye van ily egyén általi tárgyalásnak, ha az ellenfél bármikor utóbb megtudja, hogy az, ki mint ellenfele tárgyalt, ügyvédjelölti minősítéssel nem bir ? Dr. Berger Mór, Ügyvéd Budapesten. Sérelem* A nagykátal kir. járásbíróság gyorspostája. (A budapesti kir. tábla nagyérdemű elnöksége figyelmébe.) Egyik ügyfelem javára 1889-ben végrehajtás lett elrendelve a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék által 66,769/889. sz. a. Ennek adós ingatlanaira leendő foganatosítására a nagykátai kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság lett megkeresve. Örvendetes tudomásul szolgálhat mindenkinek, kinek netán hasonló bonyolult és nehezen megoldható ügye volna ezen járásbíróságnál, hogy ezen végrehajtás foganatosítására mennyi idő szükséges. Ugyanis f. 1892. év február hó 10-én kézbesítve lett nekem az illető járásbíróságnak 4,463/889. sz. végzése, melyben értesittetem, hogy a végrehajtási zálogjog csakugyan bekebeleztetett adós ingatlanaira. A gyöngébbek kedvéért kiszámítottam, hogy csaknem három esztendő kellett ennek a nagy munkának teljesítésére. Tán megnézeti a b u d a p e s t i kir. tábla érdemes el n ö k e, hogy csak az én ügyem egyedül ilyen lassú lábú, vagy tán van még ott több, még lassúbb lábú ügy. Talán megmozdulnak azok a jogkereső közönség nagy örömére. Boldog idillikus állapotú ország' Egy ügyvéd. Vegyesek. Az örökösödési eljárás ideiglenes szabályozását célzó javaslat tárgyában az igazságügyminister által egybehívott szakértekezlet befejezte tárgyalásait. A javaslatot az értekezlet megállapodásai értelmében az elnöklő államtitkár szövegezni fogja. Értesülésünk szerint az igazságügyminister a törvényjavaslatot mielőbb a képviselőháznak beterjeszteni szándékozik. A kassai kir. tábla által az árverési vevő birtokbahelyezése kérdésében legújabban hozott teljes ülési határozatot a »Jogesetek Tárában« közöljük. Megelégedésünkre szolgál kiemelnünk, hogy lapunk volt az első, mely e fontos kérdést felvetette nemcsak, hanem mely a lapban folytatott élénk eszmecsere által lényegesen hozzájárult a kérdés tisztázásához. Ismét jele ez annak, mily jó szolgálatot tesznek t. munkatársaink, ha minden fontosabb, a gyakorlatban felmerült vitás kérdést lapunkban felvetik és minél számosabban hozzászólanak. * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven. teljes kézséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszsziik, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség.