A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 21. szám - A birói függetlenség Angliában

81­vádlott ugyan 12 éven alóli korban levő leányaival közösült, de ezt nem tudván, terhére a sértettnek épen fenforgó kora a btk. 82. §-a alapján be nem tudható és vádlott csak azért büntethető, a mire szándéka irányult és kiterjedt, vagyis azért, hogy a 14-ik évében levőnek hitt leánynyal közösült annak beleegyezésével. A büntetési tételt illetőleg azt a btk. 92. §-a alkalmazásával vádlottra az elsőbiróság Ítéletében vádlott javára felhozott túl­nyomó enyhitő körülmények alapján szabta ki a kir. itélő tábla a jelen Ítélet szerint. (1889. máj. 14. 18,587. sz.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1890. évi ápr. 2., 1889. évi 10,353. sz.) Sértett félnek és bűnvádi feljelentésre jogosítottnak tekintendő azon evangélikus lelkész, a ki feljelentést tesz azon oknó!, mert a katholikns lelkész e?y az ev. valláshoz tartozó hívőt az 1811:5. évi LIII. t.-e. által előirt formaságok megtartása nélkül a r. kath. esry­házba felvette és a r. kath. egyház szertartása szerint eltemette. A ceglédi kir. járásbiróság (1890. augusztus 14-én, 2,374) : P. József evang. lelkésznek H. Antal abonyi apátplébános ellen J. Pál evaiig. vallású egyénnek a róm. kath. egyházba való fel­vétele miatt beadott panasz-feljelentését — mint bűnvádi eljárásra nem alkalmast — elutasítja stb Indokok: T. József ev. lelkész feljelentést tett H. Antal apátplébános ellen azért, mert ennek segédlelkésze V. József J. Pált, mint az ev. valláshoz tartozó hívőt az 1868. évi LIII. t.-c. által előirt formaságok megtartása nélkül a róm. kath. egyházba felvette s H. Antal őt a róm. kath. egyház szertaitása szerint eltemette. A feljelentéshez csatolt levelek azt is igazolják, hogy J. Pál ev. vallású egyén halálos ágyán fejezte ki azon óhaját, hogy ő a kath. egyház kebelébe felvétessék és ugyanezen levelek egyike, mint a hivatalból beszerzett halottlevél azt is bizonyítja, hogy ]. Pál a róm. kath. egyházba történt felvétel után másnapra meghalt. H. Antalnak ezen eljárása azonban büntetőjogilag üldö­zendő cselekményt nem képez. Ugyanis az 1868. évi LV1I1. t.-c. 1. és 2. §-a szerint más vallásra a törvény által előirt feltételek és formák megtartásával áttérni annak szabad, a ki életkora 18-ik évét már betöltötte. Ugyanezen t.-c. 3. §-ában azon fel­tételek vannak körülírva, melyekhez az áttérés kötve van, a 4., 5., 6. és 7. §-ok pedig a formaságokat írják elő. A -'í. §. szerinti feltételekhez képest az áttérni kívánó áttérési szándékát saját lelkésze előtt nyilatkoztatja ki s ezen nyilatkozatot 14 nap eltelte után ismétli. Az ev. vallású J. Pálnak ezen feltételt teljesíteni lehetetlen volt azért, mert mint igazolva van, áttérése után más­napra meghalt. A tényállás szerint J. Pál halálos ágyán fordult azon hitfelekezet lelkészéhez, a kitől lelki megnyugvását, a kath. egyházba való felvételt remélhette. J. Pálnak ezen joga a termé­szettől öröklött joga, az embernek veleszületett szabadsága, mely­től törvényeink és rendeleteink szerint megfosztva nincs s ilyen áttérés miatt a magyar büntetőtörvények és rendeletek büntető rendelkezést nem tartalmaznak. H. Antal büntetendő cselekményt nern követett el még azért sem, mert ő J. Pálnak a kath. egy­házba felvételéről a községben lévő kath. lelkészt értesítette és ha az annak tudomásul vételére nem illetékes, a bejelentett át­térést az illetékes lelkészi hivatallal közölhette. Az 1868. évi LIII. t.-c. alapján tehát H. Antal büntető uton felelősségre nem von­ható. De H. Antal cselekményében az 1879. évi XL. t.-c. 55. §-ábra körülirt valláselleni kihágás sem foglaltatik, mert ezen szakasz értelmében csak az követi el a megjelölt kihágást, a ki egy életkorának 18-ik évét még be nem töltött kiskorú egyént az 1868. évi XXXIII. t.-c. rendelkezése ellenére vesz fel más fele­kezetbe. Minthogy pedig a feljelentő lelkész ilyen cselekményt nem is panaszol, minthogy továbbá a beszerzett halottlevél tartalma szerint J. Pál a 18-ik évét már meghaladta s ő halálos ágyán lévén, a törvényben előirt feltételeket nem is teljesíthette, H. Antal ellen a kbtk. 53. § a alá eső kihágás tényálladéka nem látszik fenforogni. Ekként T. József feljelentése H. Antal ellen büntetendő cselekményt nem tartalmazván, az — mint a bűnvádi eljárásra nem alkalmas — elutasítandó volt. A budapesti kir. itélő tábla (1890. december 2-án, 44,750. szám): Tekintettel arra, hogy feljelentő T. József sem személyi viszonyaiban, sem magánérdekeiben a panaszolt cselekmény által nem érintetett: ezeknél fogva sértett félnek nem lévén tekinthető, a kir itélő tábla ugyanannak az elsőfokú végzés ellen bejelentett felebbezését visszautasítja stb. A m. kir. Curia (lt>91. március 24-én, 1,890/1891. sz.) : A feljelentő T. Józsefet állásánál fogva az általa panaszolt ügyre nézve a felebbezési jog megilletvén, a kir. itélő tábla végzése megsemmisíttetik és ugyanazon bíróság utasittatik, hogy az ügy érdeme iránt határozzon stb. A sértett fél vallomásának teljes hitelű bizonyítékul elfoga­dása azon alapon, hogy az általa előadott n>indazon körülmények, melyek vádlotton kivül mások által is észlelhetők voltak, a kihall­gatott tannk vallomásaival a legkisebb részletekig azokkal egyező­leg liizonyittattak. A pancsovai kir. törvényszék (1890. január 17 én, 408. szám.): H. Joca vádlottat az ellene a btkv. 232. §-ába ütköző erőszakos nemi közösülés és a btk. 321. §-ába ütköző személyes szabadság megsértése bűntetteinek vádja és következményeinek terhe alól felmenti stb. Indokok: A vizsgálat és bizonyítási eljárás folyamán sértett M. Flóra határozottan azt állította, hogy vádlott öt ígére­tekkel lakására c?alta s ott erőszakos nemi közösülést követte el, azután pedig lezárta és ekkép személyes szabadságától meg­fosztotta. Tekintve azonban, hogy a kihallgatott tanuk terhelő adatokat nem szolgáltattak arra nézve, hogy vádlott panaszos ellenében bármi erőszakot használt volna és hogy személyes sza­badságában bármi módon is akadályozta volna; tekintve továbbá, hogy panaszosnő előadása által is beigazoltatott, hogy ö vádlott meghívása folytán ment ennek lakására és figyelemmel arra, hogy mikor vádlott a háztól eltávozott, panaszos előadása szerint vád­lott az ajtót reája nem zárta s így miután módjában állott panaszosnak bármikor szabadulni, irányában erőszak használata igazolva nincs, miért is vádlottat személyes szabadságmegsértés bűntettének vádja alul ez indokból, erőszakos nemi • közösülés bűntettének vádja alul pedig azért felmenteni kellett, mert a tekintetben csakis sértettnő vallomása terheli vádlottat, vádlott tagadásával szemben azonban sértettnek egyedül álló terhelő vallomása vádlott elitéltetésére alapul nem szolgálhat stb. A budapesti kir. itélü tábla (1890. május 19-én, 8,168. , szám): Az elsőbiróság ítéletét részben megváltoztatja, vádlottat j bűnösnek nyilvánítja a btk. 232. §. 1. pontjába ütköző erőszakos nemi közösülés bűntettében s azért 4 évi fegyházbüntetésre ítéli, I a személyes szabadság megsértése bűntettére vonatkozó részében 1 az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: Sértett M. Flóra azon panaszát, hogy vádlott vele egy késsel agyonszurással való fenyegetés mellett erőszakosan közösült, támogatják tanú S. Alexandra azon vallomása, hogy vádlott a sértettet hozzá elvezetvén a végett, hogy tanú sértettet a bordélyházába vegye fel és tanú sértettet e célból megvizsgál­ván, azt tapasztalta, hogy a sértett nemző része egészen véres volt, megkérdezvén pedig sértettet az iránt, az sírva panaszolta el, hogy vádlott vele a fentebb emiitett módon erőszakosan közösült, támogatja ugyancsak sértett fentebbi panaszát tanú S. Koszta éjjeli őr is, a ki sértettel hajnal tájban az utcán találkoz­ván, itt sértett ugyancsak elmondta a nevezett tanú kérdésére, hogy az éjjel vádlott vele a fentebb emiitett módon közösült, támogatja végül sértett panaszát a vádlott azon beismerése, hogy a sértettet magához vivén, azzal nemileg közösült, vádlottnak az erőszakra vonatkozó tagadása a sértettnek a fentebb jelzett két tanú által támogatott előadása, valamint az által is bizonyí­tottnak jelentkezvén, hogy a tanú által tapasztaltak a tett elköve tése után rövid idő múlva észleltettek és sértettnek elhagyatott állapota is oly jelenséget képezvén, a mely az általa e részben előadott tények való volta mellett szól, ezeknél fogva vádlott bűnössége meg volt állapítandó, a jelen ítéletben kitett büntetésre volt elitélendő, egyebekben az elsőbiróság Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik stb. A m. kir. Curia (1891. március 24-én, 9,286.): A másod­biróság ítélete az abban kifejtett indokokból s még azért hagyatik helyben, mert a kérdéseit éjnek eseményeiről M. Flóra sértett által előadott mindazon körülmények, melyek vádlotton kivül mások által is észlelhetők voltak, a kihallgatott tanuk vallomásá­val legkisebb részletekig amazzal egyezőleg bizonyittatván: a nevezett sértett fél vallomása teljes hitelű bizonyítékul volt el­fogadandó. A magyar királyi államvasutak igazgatóságának köréhez a bűnüldözés nem tartozik s így eme hatóság előtt emelt bünvád ha teljesen alaptalannak bizonyul is — a büntetötörvénykönyv 227. és 2(>0. §-ának rendelkezései alá nem vonható. (M. kir. Curia 1891. ápr. 23-án, 10,732. sz.) Kivonat a ,,Budapesti Közlöny"-böl. Csődök: Schvarcz Benő e., pécsi tszék. bej. jun. 15, félsz. jul. 6, csb Kerese Miklós, tmg. dr. Müller János. — Fleseh Lázár e., fehértem­plomi tszék, bej jun. 13, félsz. jul. 10, csb. dr. Lallossevits János, tmg. Szent­miklósy János. — Váradi Sándor e., nagy-kikindai tszék, bej. jun. 13, félsz, jul. 4, csb. Hoffmann Frigyes, tmg. dr. Fischhof Henrik. — KÖkh Gusztáv e., varasdi tszék, bej. máj. 31, tmg. dr. Erkartics Ferenc. - Grósz József e., n-váradi tszék, bej. jun. 30, félsz. jul. 8, csb. Jelencsik István, tmg. dr. Várady Zsigmond. — Lemuth János e., fiumei tszék, bej. jul. 11, félsz, jul. lü, csb. Bolmarcich János, tmg. dr. Bélien András. — Bogdán Betli c, kalocsai tszék, bej. jun. 23, félsz, jul 22, csb. Elekes Bálint, tmg. dr. Szántó Lajos. — VnliOVÍts Jozefin e., zágrábi tszék, bej. jun. 15, tmg. Say Nándor. — J. Knarr és A. Grund e., gyulafehérvári tszék, bej. jul. 30, félsz. aug. 26, csb. Veress Jenő, tmg. Rejöd József. — Yastag Imre e., szegszárdi tszék, bej. jul. 16, félsz. aug. 8, csb. Borsódy György, tmg. dr. Spányi Leó. — KreCS Ábrahámné e., egri tszék, bej. jun. 15, félsz. jul. 13, csb. Losonczi Farkas Kálmán, tmg. dr. Konrád Géza. Pályázatok: A budapesti VII. ker. járásbíróságnál albirói áll. máj. 29-ig. — A deési tszéknél birói áll. máj. 30-ig. — A gyöngyösi járásbíróságnál egy, esetleg két dijas joggyakornoki áll. jun. 3-ig. — A gyulafehérvári tszéknél, a nagy-enyedi és marosujvári járásbíróságnál egy-egy díjas joggyakornoki áll. jun. 18-ig. — Az orsovai járás­bíróságnál aljegyzői áll. jun. 4-ig. — A hódmezővásárhelyi jbiróságnál aljegyzői áll. jun. 4-ig. Nyomatot* a .Peati konyvn7omi»-r»»T.vénT-t«ra>m.ta"-n«l. I Holrt-utR7.ii 1 . mzÁin

Next

/
Oldalképek
Tartalom