A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 7. szám - Adalékok a feltételes elitélés kérdéséhez. 7. [r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBÍRÓSÁG! HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 7. számához. Budapest, 1891. február 15-én. Köztörvényi ügyekben. Az egyházi kegyúr nem térén eleget az öt terhelő azon kötelezettségnek, hogy a lakhatatlanná vált lelkészi lakot újonnan felépítse, sőt a tényleg rozzant épület kijavítására, a püspök felhívására sem tevén semmi intézkedést, az egyházmegy e nem esketik el azon keresettől, Tiogy az általa ezen épület elöállitAsiíra fordított költségek azon részéaek megtérítését a kegyúrtői követelje, mely öt ebbeli minőségében terheli. A sátoralja-ujhelyi kir. törvényszék: 1888. október hó 21-én 6,054. sz. | Szmoligovics Szilárd ügyvéd által képviselt dr. Vályi János eperjesi gór. kath. püspök felperesnek Spilenberg József ügyvéd által védett gr. A. Manó alperes ellen 3,000 forint s járulékai iránti perében felperest keresetével elutasítja, a perköltséget azonban a peres felek között kölcsönösen megszünteti stb. Indokok: Felperes keresetlevelében azt állítja, hogy a mezölaborci parochialis épület az 1884. évben elannyira lakhatatlanná vált, hogy annak lakóit minden pillanatban beomlással fenyegette s minthogy alperest mint ezen parochia kegyurát a parochiális lak felépítésére eredmény nélkül szólította fel, az egyházmegyei hatóság kénytelen volt azon lakházat az 1885. évben felépíttetni, mely építkezésnek 3,000 frtot tevő költségeit alperes ez ideig nem téritvén meg : kéri ötet ezen összegnek s ez után a kereset beadásától számítandó kamatainak megfizetésére köte leztetni. Tekintve azonban, hogy az alperesileg is kifogásolt B. alatti községi bizonyítvány szerint annak megállapítására, hogy a régi mezölaborci parochiális épület lakhatatlan volt, bizonyítékul el nem fogadható, mert valamely laknak a személybiztonságra nézve veszélyes volta csakis szakértők által állapitható meg, tekintve, hogy felperes beismerése szerint is a kérdéses laknak állapotát s különösen azt, hogy abban a lakás életveszélyes s hogy annak újonnani felépítése múlhatatlanul szükséges, valamint azt is, hogy a felépítés: költségek mennyire tehetők, közigazgatási hatósági eljárás vagy előleges birói szemle utján megállapittatni elmulasztotta, tekintve, hogy alperesnek azon állítását, miszerint a per tárgvát tevő lakház lakható s még kijavítható volt, az e tekintetben kihallgatott tanuknak azon vallomásai, hogy azon lakház nagyobb költséggel kijavítható lett volna, támogatják s így felperes által alperes csakis a kiigazítási költségek megtérítésére lett volna bíróságilag is kötelezhető, melyet felperes nem hogy bizonyított, de keresetét erre nem is irányozta, tekintve végre, hogy felperes a fentebbiek szerint a kérdéses lakház újonnan való felépítésének szükségét, alperes tagadásával szemben, be nem bizonyította, felperest ez okból keresetével feltétlenül el kellett utasítani. Felperes által annak beigazolására, hogy a kérdéses lakház lakhatatlan volt, alperesnek felkínált eskü iránti intézkedés az alperesi ellenzés folytán, de azért is mellőzendő volt, mert már mint fentebb is kifejtetett, valamely háznak lakhatatlan volta csak szakértők véleménye s nem eskü alapján állapitható meg. A per költségei a peres felek közt azon okból szüntettettek meg, mert felperes alaptalan perlekedőnek egészben nem tekinthető stb. A budapesti kir. itélö tábla: (1890. évi február hó 18-án 6,833. sz.) az elsőbiróság ítéletét a per főtárgyára vonatkozó részben megváltoztatja s alperest arra kötelezi, hogy felperesnek 2,514 frt 63 kr. tőkét s kamatait megfizessen, a keresetnek ezt meghaladó részével felperest elutasítja, az első bírósági ítéletnek a perköltségről rendelkező részét pedig helybenhagyja stb. Indokok: Kétségtelen tény az, hogy alperes a mezölaborci gör. kath. egyház kegyúra, a kegyurasággal járó kötelezettségénél fogva pedig tartozik alperes a paplakot jókarban fentartani, kijavíttatni, sőt a szükséghez képest újból fel is építtetni. Beismert tény az, hogy felperes, mint egyházmegyéje javainak főgondnoka, 1884. évben figyelmeztette alperest, hogy a parochiális épület tarthatlanná vált s egyúttal felszólította őt, hogy az épületet lakható állapotba állíttassa helyre. Beismert tény az is, hogy alperes a szükséges javításokat nem eszközöltette, alperes tehát olyannak tekintendő, mint a ki felperesnek további szükséges intézkedései megtételében eleve megnyugodott. Ily állásában az ügynek döntő körülmény csak az, vájjon szükséges volt-e a paplaknak újbóli felépítése ? S. Márk, F. Lipót és K. István tanuk szerint a paplak 1885. évben már oly rossz állapotban volt, hogy a _ padlás egy része ledőlt, a szobák közfala el volt rothadva, a fából épült falat a szél ette, a fedélzet pedig teljesen rothadt volt. Ezen tanúvallomások kellő bizonyítékot szolgáltatnak arra nézve, hogy a parochiális épület újbóli felépítése szükséges volt, mert ezen épület sárból volt épitve, annak megbirálásához tehát, hogy az bedőléssel fenyeget, különös műszaki ismeret, vagy szakképzettség nem kívántatik s ilyen egyszerű épületnek az állapotát megszemlélés után oly egyének, kik maguk is faházban laknak, igen jól felismerhetik. Ily körülmények között felperes kötelességszerűen járt el, midőn az épületet újból felépítette, a felépítés költségeit pedig alperes kegyúri kötelességénél fogva megtéríteni tartozik. Megvizsgálandó még, mennyibe került az épület ? Minthogy erre nézve felperes adatot felhozni nem tudott, az összeg megállapításánál a becsüsök véleményét kellett alapul elfogadni és pedig miután törvényeink szerint ily építkezéseknél a napszámost és fuvart a hívek kötelesek szolgáltatni, az erre fordított kiadás levonásba hozatott. Az épületre fordított anyag és kézművesek munkájának becsértékét a birói szakértő 2,718 frt 25 krajczárra, a felperesi szakértő 2,754 frtra és az alperesi szakértő 2,071 frt 40 krra teszik, megjegyeztetvén, hogy az alperesi szakértőnek azon véleménye, hogy a tégla értéke is a hí ekre rovassék, mint indokolatlan el nem fogadtatott. Ehhez képest a három becsüs által véleményezett összegek középösszege 2,jl4 frt 63 krt tesz. Az első birói ítélet a per főtárgyára venatkozó részében tehát ezeknél az indokoknál fogva megváltoztatandó, a perköltségről rendelkező részében pedig a per körülményeire való tekintettel, helybenhagyandó volt stb. A m. kir. Curia: (1891. január hó 8-án 4,386. sz ) A budapesti kir. itélő tábla ítélete oly részbeli változtatással, hogy a marasztalási összeg 2,394 frt 95 krban állapittatik meg, egyebekben helyben hagyja stb. Indokok: Habár felperes elmulasztotta a mezölaborci lelkészi épületnek lakhatatlanságát, annak újonnan való felépítésének szükségét, továbbá az új épületnek költségirányzatát közigazgatási hatóság útján előlegesen megállapittatni, mégis tekintve, hogy a tanuk vallomása által a régi épületnek használhatlansága és rozzant volta igazoltatott, hogy az új épület a célnak megfelel és túlságos költekezéssel és fényűzéssel nem építtetett s tekintve, hogy alperes a felperesi püspök felhívására a tényleg rozzant épület kijavítása, illetve helyreállítása iránt mi intézkedést sem tett : ennélfogva az egyházmegye nem eshetik el azon keresettől, hogy az általa ezen épület előállítására fordított költségek azon részének megtérítését alperestől követelhesse, mely őt, mint a fentebbi egyház kegyurát terheli: miért is a kereset megítélésére nézve a másodbirósági ítélet ezen és az abban felhozott indokokból helybenhagyatik. Az összeg megállapításánál más bizonyítékok hiánya miatt a szakértők véleményei szolgálnak irányadókul és miután a felperesi szakértő véleményében az anyagok elhordása, az alap kiemelése, az agyaghordás és a munkásoknak adott pálinka címen felszámitott 175 frt alperes terhére nem esik, ezen szakértő által a kézművesek és anyagok fejében felszámitott összeg csak 2 forinttal vehető fel, mihez a másod bíróság által alperesi szakértőnél 2,071 frt 40 kr. és a birói szakértőnél 2,718 frt 50 krra elfogadott összegeket számítva, kijön 7,443 frt 90 kr., melynek harmadrésze képezi a kereseti összeget: 2,481 frt 93 krt, mely összegből azonban levonandó a lebontott épület elárverezési anyagértéke és pedig S. Izsák tanú vallomása szerint 86 frt 35 krt, marad a megtérítendő összeg 2,394 frt 95 kr., mely kamataival együtt megítéltetett, az ezen túli összegre nézve elutasittatott stb. Abban az esetben, ha a zárlat a szerzői jog bitorlása miatt kéretik, zárlatot kérő már a külön folyamata és ekként önállőan felszerelendő zárlati kérvényben tartozik igényét törvényszerűen bizonyítani, a mi annyival is inkább szükséges, mert panaszolt jogosult bizonyítani azt, hogy a fenforgó esetben a fordítási jogosultságot megszerezte, ily bizonyítás pedig egyedül az igazolt jogosulttal szemben kísérelhető meg. (1884. XVI. t.-c. értelmében köv. elj. tárgyában 1,686/1884. sz. u. kibocs. lg. M. rendelet 1. 21. §. a) p. első bekezd, és 26. §.) A budapesti kir. törvényszék (1890. nov. 27. 43.906./90.) : T. et St. párisi könyvkereskedő és D. I.ucien párisi Írónak G. Gusztáv budapesti lakos, könyvkiadó elleni zárlati ügyben. V é gz é s: Felperesek kérelme és a megtartott tárgyalás folytán G. Gusztáv budapesti lakos, könyvkiadó ellen a nála megjelent »Aus den französischen Kasernen, Unteroffiziere (Sous-Offs) Milit'arischer Román von Lucien Descaves aus dem französischen übersetzt von Ludwig Wechsler, Budapest, Gustav Grimm l890.« címlappal ellátott könyv összes példányaira a zárlat ezennel elrendeltetik. A zárlat foganatosítása végett a budapesti V. ker. kir. járásbíróság ezen végzés két példánybani áttétele mellett megkerestetik. A költségek iránti intézkedés az érdemleges határozat hozatalának időpontjára hagyatik fenn. Mert: Az 1884. évi VI. t.-c. pótcikke szerint az osztrákmagyar monarchia és Franciaország közt 1866. évi december ll-én