A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 7. szám - Adalékok a feltételes elitélés kérdéséhez. 7. [r.]

A J O Gr. 53 nek. De meg e kívánalom igen sok esetben az idő rövidsége miatt nem is teljesíthető, pl. ha a netán már ki is fizetett követelés elhalt személv javára van bekebelezve s a hagyatéki eljárás befejezést még nem nyert, avagy kifizetett kincstári tartozásról van szó s a zálogjog törlési kérést pénzügyi hatóságaink csigalassúsága miatt kivájni nem lehet. Végezetül még megjegyzem, hogy a Kálnay ur cikkében felhozott azon eljárás, miszerint az utóajánlat folytán az előbbi árverési vevőnek bánatpénze hivatalból visszautaltatik, a törvényben sehol sem találja alapját, sőt nézetem szerint helytelen és törvényellenes. Az utóajánlat folytán elrendelt folytatólagos árverés, az első árveréssel egységes jogügylet létrehozó cselekmény lévén, ide is alkalmazandó a törvény azon rendelkezése, hogy a bánatpénz árverelöknek hivatalból csak akkor adandó vissza, ha már az árverelt dolog a legtöbbet Ígérőre leüttetett. Minélfogva az előbbi árverési vevő és a vele egy cathegoriába sorolandó nem legmagasabb utóajánlatot tevők bánatpénze csakis az ingatlannak a folytatólagos árverésen történt leütése után utalandó ki hivatalból s előbb a 173 §. végpontja értelmében csakis nevezettek határozott kérésére. — . Adalékok a feltételes elitélés kérdéséhez.* Irta : Dr. GRUBER LAJOS bpesti ügyvéd. A büntetés végrehajtásának javítása nagyon jól eszközölhető és pedig kiváltképen lehetőleg a magánelzárás tökéletesítése és különös szigorítások alkalmazása által a nagyon rövid tartamú szabadságbüntetések részére, különösen az élelmezés kevesbitése által. A magánelzárás teljes keresztülvitelét eddigelé egyáltalán csakis pénzügyi aggályok akadályozták. Ha a megjelölt javításokat létesitik, akkor a rövidtartamú fogházbüntetések a lehető legnagyobb hatékonysággal fognak birni a javítási cél teljes tekintetbe vételével ugy, hogy minden ok, mely azok eltávolítását kívánná, elesnék. Egy soha meg nem oldott feladatot fog képezni teljesen romlott és megátalkodott egyének számára könnyű delictumok miatt feltétlenül hatékony büntetéseket találni, mely feladatot a feltételes elitélés segélyével legkevésbé sem lehet megoldani. A 13. vélemény elismeri, hogy a rövidtartamú szabadságbüntetések hatástalansága és kártékonysága miatt emelt panaszok lényegükben alaposaknak tekintendők. Azon állítás, mintha az elitéltek a kis fogházakban a bűnösökkel való közösség által megrontatnának, ugyan túlzott, mivel ezen fogházakban többnyire csak könnyű vádlottak tartózkodnak, kik ugyanazon bírósági kerületből valók; a koldusok és a csavargók azonban elkülönítve tartatnak. Az említett visszásság azonban a nagyobb fogházaknál még inkább előtérbe lép és egyáltalán alig lesz keresztülvihető, hogy a börtönügy a kötelező magánelzárás által a megjelölt módon valóban reíormáltassék. Ennek következtében a feltételes elitélés mint alkalmas pótszer mutatkozik a rövidtartamú szabadságbüntetések részére. Természetesen ennél csakis egészen rövid büntetések jöhetuek tekintetbe ; Liszt hallei tanárnak javaslata nagyon is messzire megy és el nem fogadható.** Alkérdés b) : Vajon bebizonyult-e, hogy ily (rövidtartamú szabadság-i büntetések végrehajtásával oly szigor volt összekötve, mely a vétkezés mértékéhez semmi arányban sem állott? Ezen kérdésre általában nemmel kell válaszolni. A büntető törvények általában enyhék és a büntetések igen alacsony minimális mértékeinek megállapítása által kielégítő tért biztosítanak a bírónak a végett, hogy különösen enyhe természetű eseteket a méltánvosságnak megfelelő büntetéssel sújthasson. (Egyes véleményekben itt arra történik utalás, hogy a nép inkább a túlenyhe, mint a túlszigorú büntetések miatt panaszkodik.) A büntető törvénykönyv némely intézkedéseinél ugyan azt észlelték, hogy a minimális tételeket, akár a büntetés neme, akár a büntetés mértéke tekintetében, nem szerencsésen választották. Ez áll különösen a közösen elkövetett magánlaksértésre (német BTK. 123. §. 3. bekezdés) nézve, melynél gyakran oly csekély kihágás tényálladéka forog fenn, hogy az egy heti fogházban megállapított büntetési minimum túlszigorúnak látszik. (A német törvény ezen cselekményt egy héttől egy évig terjedhető fogházzal rendeli büntetni. Nálunk a BTK. 331. §-nak 2. pontja ugyanazért hat hótól három évig terjedhető börtönt állapit meg.) Hasonló szempont alá esik némely más büntetési tétel is, pl. az, mely a zártörést (német BTK. 137. ij., magyar BTK. 359. §.), a hitelezők megkárosítását (német csődtörvény 211. §., német BTK. 288. §., csalás a magvar BTK. 386. §-a szerint; utóbbi * Előző közleményeket 1. *. »J o g« m. évi 38., 39. és f. évi 4. számában. ** Liszt javaslatának 1. §-a igy hangzik: -Bei j e cl e r Verurtheilung zu Gefangnissstrafe kann das Gericht, wenn die Gefángnissstrafe nicht wegen Annahme mildernder Umstande an Stelle von Zuchthaus ausgesprochen wurde und der Verurtheilte bisher Freiheitsstrafe im Inlande weder ganz noch theilvveise verbüsst hat, anordnen, dass die Vollstreckung der erkannten Strafe bis auf weiteres auszusetzen sei.« (Lásd »Zeitschrift für die gesammte Strafrechtswissenschaft • X. kot. 81. lap és »Gerichtssaal« XLIIt. köt. 1. és 2. fűzet, 126. lap.) A Liszt által javasolt büntetési rendszer szerint a 2 évig terjedő szabadságbüntetést fogházban kellene elszenvedni, ezen időn túl fegyházban. A német Btk. 16-dik §-a szerint a fogház büntetése öt évig terjedhet és e tekintetben a magyar Btk. 25-dik § a teljesen hasonló intézkedést tartalmaz. | szerint, ha a kár 50 frt értéket túlhalad, a büntetés öt évig terjedhető börtön), a vétkes bukás vétségét (német csődtörvény 210. §., magyar BTK. 416. §.) illeti, mely esetben csak fogházbüntetés van megállapítva, holott némelykor fordulnak elő esetek, melyek kívánatossá tennék, ha a biró azokban pénzbüntetést szabhatna ki. Ezen intézkedések száma azonban nem nagy és ezek könynyen megváltoztathatók a BTK. megfelelő módosítása által. (Folyt, köv ) Nyilt kérdések és feleletek. Egy telekkönyvi sorrendi eset. í. (Felelet.) A »J o g« f. évi 5. számában megjelent fenti című kérdésre I következőkben adom feleletemet, a 600 frt vétetármaradványi ból kap : 1. A. 50 frtot, miután B.-nek 500 frt erejéig adott elsőbbséget. 2. B. kap a javára A. által engedett elsőbbség folytán, A. zálogjogának a rangsorozatában 50 frtot, ezen kívül, miután a 1 hátralékos 500 frtra C-vel egyenlő rangsorozattal bir, a hátrai lékos 500 frtnyi összegnek aránylagos részét = 500/5so-ad részét. 3. C. kapja az 500 frtnak so/5so-ad részét. B. azért nem kap az A. által engedélyezett rangsorozatban 50 frtnál többet, mert C-nek joga van ahhoz, hogy B.-vei aránylagos kielégítésben részesüljön a vételárhátraléknak A. követelé| sét felülmúló egész részéből, mivel akkor, midőn ő zálogjogát B.-vel egyidejűleg megszerezte, követelését csupán A.-nak 100 forintnyi követelése előzte meg. C. jogsérelmet szenvedne az esetben, ha B. az A. által engedett elsőbbség rangsorozatábau az egész 100 frt erejéig nyerne kielégítést. Szántó Gyula, ügyvéd Nagy-Kór'ós'ón. II. A »J o g« 5-ik számában megjelent »egy telekkönyvi sorrendi kérdés«-re vonatkozólag, következőkben fejtem ki nézetemet: Ha A. B-nek elsőbbséget nem engedett volna, A-nak a 600 frtnyi vételárból 100 frt jutna és igy a megmaradt 500 frt : vételár-maradékból B. és C. egyidejüleges hitelezőknek , 550 frt I és 80 frtnyi követelései arányához képest jutna 436 frt 50 kr. és [ 63 frt 50 kr. Tekintettel most már arra, hogy A. B-nek 550 frt erejéig elsőbbséget engedett és igy A.-nak a 600 frtnyi vételárból már csak 50 frt jut és ezen összeg A-nak minden körülmények közt jár is, C-nek pedig a fentiek szerint 63 frt 50 kr. jutván, B.-nek csak 436 frt 50 kr. + 50 frt, azaz azon 50 frt, melyeket A. elsőbbségi nyilatkozata folytán veszíteni kénytelen volt és melyekhez C-nek igénye nem lehet, mert ezek B.-t elsőbbségi jogánál ! fogva kizárólag illetik, összesen tehát 486 frt 50 kr. juthat, mi által a 600 frtnyi vételár kimerittetett. Azon körülmény tehát, hogy B. és C. követelései egyenlő rangsorozattal lettek bekeblezve, csak B. kárával járhat és ezen kár megfelel azon 63 frt 50 kr.-nak, melyek C-nek jutottak; mert ellenkező esetben B. 486 frt 50 kr. + 63 frt 50 kr. = i 550 frt, tehát egész követelése erejéig nyert volna kielégítést. Gcrebényi Károly, gyári kir. törvényszéki biró. III. Véleményem szerint a kérdésre helyes feleletet csak ugy adhatunk, ha vizsgáljuk : hogyan lett volna megállapítandó a sorrend, ha A. a maga 100 frtját illetőleg, B-nek elsőbbséget nem ad. Kétséget nem szenved, hogy ez esetben a 100 frt sorozása \ után az egyenlő rangsorral bekeblezett 550 frt és 80 frt között a vételár 500 frtnyi hátraléka aránylagosan lett volna elosztandó, esett volna tehát az 550 frtra 436 frt 51 kr , a 80 frtra pedig 63 frt 49 kr , Az elsőbbségadás folytán, mely különben csakis A. és B. j közötti jogviszonyra vonatkozik és C. jogát nem érinti, a megállapítandó sorrend némileg változik. C, kinek követelését az elsőbbségadás nem érintheti, megkapja a fentemiitett 63 frt 49 kr., mig B. az elsőbbségadás folytán az 550 frtra kapja a fentiek szerint A. javára sorozott 100 frtot és az 550 frtra sorozott 436 frt 51 krt, vagyis kap I összesen 536 frt 51 krt, mig A. követelése az elsőbbségadás folytán semmit sem kap. Marschalkó József, ügyvéd, Sze$es-Iglón. IV. Előrebocsátandó, miszerint A.-t azon körülmény, hogy B. és C. egyenlő rangsorozatot nyert, ép oly kevéssé érdekelheti, mint C-t az elsőbbség átengedés kérdése; azért is A.-nak B.-veli J jogviszonya, C-re való tekintet nélkül bírálandó el. Miután A. első helyen biztosított 100 frt követelésére nézve B.-nek 550 frt erejéig az elsőbbséget átengedte, ugy a 600 frt i vételárból csupán B. 550 frt követelését meghaladó 50 frtra I tarthat igényt. A 100 frtos követelésre még jutó további 50 frt, B. követelésére jár, az elsőbbség átengedése folytán. C, B-vel egyenlő rangsorozatot nyert A. 100 frt követelése j után; tehát ezen követelés kielégítésével maradó 500 frt vételár-