A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 7. szám - A vadházasság büntetőjogi szempontból - Büntetőtörvénykönyvünk revisiója. 3. [r.]

Tizedik évfolyam. 7. szám. Budapest, 1891. február 15. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V.j Rudolf-rakpart !í. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP U I Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : negyed éTre 1 frt 50 kr. fél » 3 » — > egész • 6 > — » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : A vadházasság büntetőjogi szempontból. Irta : Scholmaschi Adolf, kir. aljárásbiró Oravicabányán. — Büntetötörvénykönyvünk revisiója. Irta: Bodor László, kir. tszéki biró Kolozsvárott. — Az utóajánlat kérdéséhez. Irta : G y a r m a t h y Ernő, kir. közjegyzöj. NagyEnyeden. - Adalékok a feltételes elitélés kérdéséhez. Irta : dr. G r uber Lajos, budapesti ügyvéd — Xyilt kérdések és feleletek. (Egy telekkönyvi sorrendi eset. 1. Ina : Szántó Gyula, ügyvéd N.-Kőrösön. — II. Irta . Gerébé nyi Károly, győri kir. törvényszéki biró. — 111. Irta: Marschalkó József, ügyvéd Szepes-Iglón — IV. Irta: Császár Lajos, nagy-szombati ügyvéd. — V. Irta: dr. Gullya László, brassói kir. tszéki aljegyző. — VI. Irta: dr. Miskolczy Sándor, ügyvéd Nagy-Bányán. - Közjegyzők iratai. Irta: dr. Ádám Sándor, ügyvéd Mezőtúron.) — Sérelmek. (A b.-hunyadi kir. járásbíróság. Irta : N é m a Ede, Bánffy-Hunyadon.) — Irodalom. (Felsőbíróságaink elvi határozatai. Készítette : dr. M a r k u s Dezső. — A szeszes folyadékokkal való kereskedés Magyarországon. O s v á t h Imrétől. — Visszapillantás A Szt.-Pétervároit tartott neinzelk. börtönügyi congressusra. dr. M a y e r S.-töl. — Szilágyi Dezső és jogi reformjaink. Kun Lászlótól.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Szerkesztőségi üzenetek. — Hirdetések. TÁRCA: Törvénykezés és napi sajtó. Irta: Dr. Guthi Samu, Budapesten. M-iiKKi.Ei: logesetek tára. Kelsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a oBudapesti Közlöny«-böl. (Csődök. - Pályázatok.) — A k o nzuli bíráskodás szabályozásáról szóló törvényjavaslat. A vadházasság büntetőjogi szempontból. Irta : SCHOLMASCHI ADOLF, kir. aljárásbiró Oraviczabányán. A hazánk déli megyéiben szokásos vadházasságok elterjedésének meggátlására ismételve felszólaltak egyes lapok, ezen bajt olyannak jellemezvén, a melynek megakadályozására hiányoznának törvényes eszközök. Olvasható volt oly vélemény is, mely szerint a 14-ik életévét be nem töltött leánynyal kötött vadházasság külön törvényhozási intézkedéssel megfertőztetésnek volna nyilvánítandó. Az alábbi sorokból ki fog tűnni, hogy ezen vadházasság ellen törvényt hozni nem csak felesleges, de kár volna azt a büntetendő cselekmények sorából kiemelni. Ha a délvidéken köttetni szokott vadházasság formáit a btv. szempontjából tekintjük, a legtöbb esetben közönséges bűntettel állunk szemközt. Ugyanis : 1. A földművelő serdült, katona-köteles fiának nőt keres; e célból B. falubelijével szerződést köt, melynek értelmében A. 20 frtot fizet B.-nek, ha leányát ágyasul adja fiának. B. hajlandó. A szokásos tor után, melynek költségeit B. viseli, leánya A. házába költözik, fiának ágyasa lesz, mely törvénytelen viszony addig tart, mig A. fia a leányt el nem űzi; vagy 2. A. leányát ágyasul adja B. fiához s fogadott vejének vesz egy börsubát, melylyel együtt B. fia A-hoz költözik. 3. Megesik az is: A. özvegy B. serdülő ifjút vesz házába, cselédkönyvet vált neki s aztán ágyasává lesz, kikötvén a viszony felbontása esetére B.-nek egy összeget. Kisértsük meg ezen esetek bármelyikét a btv. 247. §-a alá vonni s meggyőződhetünk, hogy a csábítás bűntettének kritériumait ezen esetek bármelyike kimeríti. A m. kir. Curia 1882. évi 906. sz. alatti ítélete * a btv. 247. §-ában felsorolt csábítás bűntettének három esetét külömbözteti meg a 247. §. helyes értelmezése szerint: »Az idézett §. esete szerint a bűntett cselekvő alanya csakis azon szülő lehet, a ki törvényes és természetes nőgyermekét »mással« nemi vagy természet ellen való fajtalanság elkövetésére csábítja; mig ugyanazon szakasz második rendelkezése, habár cselekvő alanyul csakis a szülőt jelöli meg: de a szenvedő alany már nem csupán a nőgyetmek, hanem egyáltalában az elcsábító szülő bármely nembeli gyermeke.« * B. J. T. IV. k. 7. sz »Az idézett szakasz harmadik, a külön második bekezdésben meghatározott esete n.m említi a »mással« való nemi közösülésre csábítást, és nem említi a nőgyermekét sem, hanem egyenesen csak azt rendeli, hogy az első bekezdésben meghatározott büntetéssel büntetendő az is, a ki a gyámságra s a felügyeletére bizott személyt ezen cselekményre csábítja.« »Ezen utóbbi rendelkezés nem szorítván a tényálladékot a mással való nemi közösülésre, csábításra, világosan a csábitóval való nemi közösülésre csábítást is átfoglalja és büntetési sanctiójával, az ifjúságnak a gyámok, felügyelők stb., általi megrontását egyáltalán sujtja.« A további kérdés ezek után már csak az lehet, mit kell a törvény szövegébe felvett ezen kifejezés »csábitja« alatt értenünk, azaz megállapitja-e a csábítás fogalmát a szülő azon tevékenysége, a melylyel kiskorú gyermeke megrontására, közbenjárása által annak egy más nembeli kiskorúval való házasságon kivüli egyesülését lehetővé teszi és előmozdítja, vagy szükséges a szülő részéről bizonyos fokozottabb tevékenység u. m. rábeszélés, bizonyos előnynyel való kecsegtetés stb. a mi a gyermeke akaratára is döntő befolyással lehet. Szerény véleményünk szerint nem, mert a töivény indokai szerint: »Ha azok, kik a természet kötelékeinél, vagy törvény, illetőleg a hatóság bizalmánál fogva tartoznak a reájuk bizott kiskorúak erkölcsiségének őrei lenni, maguk corrumpálják ezek erkölcseit, a törvény jogosan alkalmazza ellenük a teljes szigort.« E szerint a szülő természeti kötelessége gyermekének erkölcse felett őrködni, a gyám, gondnok, gazda a törvény vagy hatósági megbízás folytán. A fentebb felhozott 1. alatti példában nem mulasztásról, de kötelességszegésről van szó. A két gyermek szülője egyenes törekvése a vadházasságot létrehozni, annak létrehozásában közbejár s miután a viszony nem törvényes, mindkét szülő arra egyezett bele, hogy gyermekük házasságon kívül nemileg közösüljön és arra a módot maguk adták meg. Részükről mindaz megtörtént, a mit a csábítás elkövetésére a btv. 247. §-a megkíván. Mihelyt az elhálás megtörténik, a cselekmény be van fejezve. Talán még tovább ment a berlini főtörvényszék, csábitásnak minősítette : midőn a szülők a jegyeseknek megengedték a házassági bizalmaskodást és a házasság utóbb bármi okból létre nem jött. Az aktiv tevékenység a mi esetünkben határozottabb. A 3. alatt felhozott példában az eset még világosabb. A cselédtörvény a gazda egyenes kötelességévé teszi a cseléd erkölcstelenségét meg nem tűrni ; ha cselédjével szemben maga lép fel mint csábító, cselekményének büntethetősége kétes nem lehet. Mig tehát az 1. és 2. alatt felhozott példák a btv. 247. §-ának első, a 3. alatt felhozott eset a második bekezdés alá vonandók, de a minősítés kétes nem lehet. Felesleges ezek után bizonyítani, hogy a 14-ik életévét be nem töltött tisztességes nőgyermekkel kötött vadházasság a btv. 236. §-a, a 12 éven aluli nőgyermekkel kötött vadházasság pedig a btv. 232. §-a alá vonandó, mig a figyermek ezen korában, mint puszta eszköz, csakis a btv. 247. §-ának szenvedő alanya lehet, mire praecedens eset a fentebb idézett curiai Ítélet. Lapunk mai száma Büntetőtörvénykönyvünk revisiója.* Irta : BODOR LÁSZLÓ, kir. tszéki biró Kolozsvárott. III. Büntetötörvénykönyvünk a büntetendőség oszthatlans á g á n a k elvét fogadta el, a súlyositás elmélete alapján s azt következetesen keresztülvitte a VlII-ik fejezetben. Csak a pénz és mellékbüntetésekre vonatkozólag történt kivételes intézkedés. A btk. 9ti—99. §-ai a pénzbüntetésekre nem alkalmazhatók, minthogy a btk. 102. §. értelmében a pénzbüntetés, az összbüntetés alkotó elemét nem képezheti még akkor sem, ha szabadságvesztésre változtatik át, hanem »k ü 1 ö n« állapítandó meg. A joggyakorlat ennek a rendelkezésnek (a törvény indokolása alapján) olyan értelmezést adott, hogy a pénzbüntetés anyagi * Előző közlemények a »J o g« 3. és 5. számaiban. 13 oldalra terjed.