A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 6. szám - A kir. táblai kinevezések

A JOG, 45 hallgatja az árlejtést, melynek folyamán leütik az ingatlant az említettem nőnek javára ezer s néhány frtért. A másodhelyen (252/11.) hrszámmal jelzett ingatlan kikiáltásakor ismét az ügyvéd világosítja fel a venni szándékozókat arról, hogy ezen megjelölt ingatlan a rétnek felel meg s ö is bánatpénzt tesz le s az árlejtés folyamán megveszi pár száz frtért. Csak az árverés [után jön tisztába a vevő nő, hogy ö a csekély értékű rétet (nádas) vette meg oly szörnyű magas áron, az ügyvéd pedig a majdnem tízszeres értékű szántót potom-áron. Ez a vevő asszony, jóllehet ki lett játszva, tévútra lett vezetve egyik végrehajtató ügyvéd által, meg lett érzékenyen károsítva és még se lehessen neki joga, igaza, kereséséhez törvényes ut és mód ? ! Azzal, ha az előterjesztés joga a vevőre is kiterjesztetnék, nem ártanánk az eljárás szabatosságának, gyorsaságának, mert ugy is ritkább esetekben élnek vele, de ha ismerjük az árverés foganatosítása alkalmával használt különféle fortélyos módokat s elbeszélni halljuk a százrétü manipulatiókat az egyéni érdekek elősegítésére, bizony méltán óhajtjuk, hogy előterjesztéssel élhessen a vevő és az árverelö is. A 180. §-ban foglalt rendelkezés különféle értelmezésekre adott okot; nem a jogászközönségben annyira, mint inkább a közigazgatási, illetve községi hatóságoknál. Ha a vevő a megvett ingatlan birtokbavételében gátolva van, jogsegélyért a községi hatósághoz utaltatik első sorban. De egyik község sem követ a másikkal ugyanazonos joggyakorlatot. Egyik kirendel a vevő mellé két baktert; másik kiküldi a községi végrehajtót; harmadik egy előljárósági tagot küld assistensül a birtokbavezetéshez; a legtöbb azonban szépszerivel s ha igy nem sikerül, hivatalos tekintélyivel hat a vevőre, hogy menjen jogsegélyért a bírósághoz. 0 — a községi biró — nem ért a dologhoz. No hát az a törvényben járatlan falueleje csakugyan nem is ért ahhoz s a hozzá folyamodó vevő utóbb is a bírósághoz jön s birtokba vezetteti magát a bírósági kiküldöttel. Ezért, de általános elvi szempontból sem helyeselhető, ha bizonyos jogismeretet igénylő jogcselekmények foganatosításában eoncurrentia állíttatik fel a bíróság és község között s ezt a részét a 180-ik §-nak nyugodtan elhagyhatjuk. Az ezen §-ban megszabott 8 napos határidőt is kivánatos volna 15 napban megállapítani. Nem egy esetet tudok, midőn a vevő a 9-ik napon birtokba vezetést kért s reá következő másodikharmadik napon be is vezettetett, míg a reá következő napon a kérdéses ingatlanra utóajánlat adatott be. Ebből láthatjuk, hogy az árverés jogerőre emelkedése és az uióajánlat beadására megszabott kettős (8 és 15 napos) határidő milyen visszásságokra vezet és felesleges költekezésre ad alkalmat. Egyébiránt az árverés jogerőre emelkedésére megszabott 8 napi határidővel, hogy miért ne lehetne egyenlő az utóajánlati határidő is, miként az a roinisteri javaslatban csakugyan 8 napban volt felvéve, valósággal mi indok sem szól ellene, sőt épen az ezen elkülönítés folytán beállható esetet emlit fel dr. I m 1 i n g emiitettem könyvében a 182. §. magyarázatánál. Ezen előadottak után igen kivánatos, hogy az utóajánlat is 8 nap alatt adassék be. A végrehajtási törvény 187. §-a nyújtotta a legtöbb alkalmat a megvitatásra. A »| o g« utóbbi számaiban is olvastuk a L a n g e, Karácsony és Kálnay cikkeit. Épen az általuk felvetett kérdésre nem találunk a törvényben egyenes, világos intézkedést. A kérdés ez : beszüntethető-e az utóajánlat folytán kitűzött árverés a végrehajtást szenvedett kérelmére, ha ez igazolja: hogy az összes zálogjogilag biztosított hitelezőket kifizette ? Az utóajánlattevő, a ki törvényes alapon jár el, költekezik a saját érdeke mellett az ügy érdekében is, méltán megvárhatja, hogy a játékból szó nélkül ne hagyassék ki. Ez az utóajánlattevővel szemben egyenes injuria lenne. Ha igazolja a végrehajtást szenvedett beszüntetési kérvényénél, hogy az utóajánlattevö ahhoz hozzá járult, avagy hogy az utóajánlati kérvény bélyegköltségeit és bizonyos összeget ezen kérvényért utólag bíróilag megállapítandó költségre letétbe helyezett; ha igazolja, alapárveréseni vevőnek, de talá^ még a kincstári képviselőnek is hozzájárulását, ez esetre beszüntethető az árverés. Hiszen ha az utóajánlati kérvény folytán az alapárverés hatálytalanná válik is egy előnyösebb vételi ajánlat folytán; ha utóbb ez az ajánlat a beszüntetés folytán alapját veszti: nem tudom, a kincstár az alapárverésen történt és perfectuált vétel utáni illeték iránt vájjon nem támaszt-e igényt ? Az sem ritka eset, hogy más veszi meg az ingatlant, nem az utóajánlattevő, a ki már az árverés költségeit a végrehajtónak előlegezte. Arra nézve pedig, hogy ezen költségeket ne az utóajánlattevő viselje minden haszon nélkül, de viselje azt a vevő — a legutóbbi ajánlattevő — szintén, nincsen a törvényben intézkedés. A gyakorlatban irányadó volt dr. Imling idéztem könyve s hinni lehet, hogy az 187. §-hoz irt jótéteményes magyarázata (341. és 342. lapj szelleme és értelmében fog e §. kiegészíttetni akként, hogy az utóajánlati kérvény mellett letett bánatpénzzel együtt lesz visszautalandó az előlegezett költség is. A 189. §. a) pontjánál ezen meghatározás után : »biróilag megállapítandó költségek felveendő lenne: és »ügyvédi díjak«. Az eddigi szövegezés szoros értelmezésénél fogva nem egy eset fordult már elő, hogy csupán a kiküldöttnek kifizetett költségek és egyéb kész kiadások soroztattak csak első helyen, mig a meg| állapított ügyvédi díj a tőkével jutott egy rangsorba. E helyütt és hasonló módon lenne helye a csatlakozott végrehajtatok ügyvéde dijainak megállapításáról is. A végrehajtási törvény revisiója alkalmából alig lehet kitérni az ügyvédi kar azon jogos kívánalma elöl, hogy az árverési kérvény díja és költségei az árverési költségekkel együtt előnyös tételekként soroztassanak. Ez nem kedvezmény a perbeli ügyvédnek, hanem az őt megillető munkadíj és költség igazságos megtérítése. Ez tehát a 189. §. szövegébe felveendő és nem a 192. §-ban meghatározott helyen és módon sorozandó. A jó helyen betáblázott hitelező — kinek az adós a kamatot rendesen fizeti ~ nyugodtan vár a tőke kifizetésére, de a J sorrend végén álló hitelező nincs ily kellemes helyzetben, neki | a kamatot sem fizeti az adós, jóllehet módjában állana. Midőn tehát ez a hitelező árverést kér, egyrészt talán azért, hogy az Í adóst az árverés esetleges foganatosításával legalább részleges fizetésre ösztönözze, vagy pedig annak reményében, hogy nagyobb ; vételárak befolyása után talán némileg ő is nyer a tömegből valamit s midőn az előző hitelezők talán kényelmes nem akarása folytán — az ő kértére folyamatba tétetik az árverés és meg is tartatik, nagyon is méltányos, hogy ezen az eljárás folyamatba tétele alapiául szolgált kérvény díja és költségei a tömegben előnyös tételként soroztassanak. A 196-ik §-ban a sorrendi végzés elkészítésére 15 nap helyett igen elég lenne az eljárás gyorsabbá tétele szempontjából i a ministeri javaslatba felvett 8 nap. Nincs olyan szövevényes ügy, j bár mily különböző legyen is a telekkönyvi állapot és a kielégitésbeni részesedés aránya, hogy a sorrendi végzést ne lehessen : elkészíteni 8 nap alatt, a minthogy egy-két nap alatt el is készitI jük. Itt már az adós iránti kedvezmény minden vonatkozásai megszűnnek, csupán a hitelezők mielőbbi pénzhezjutása és az ügy befejezéséről lehet szó. A 196-ik §. értelmében a sorrendi végzés megszemlélés végett kiteendő, tehát — a pénzügyigazgatóságot kivéve — senkinek nem kézbesittetik. Én azt hiszem, hogy perru utasítás esetén a meg nem jelent hitelezőnek — kinek követelése kifogásoltatott — a sorrendi végzés kézbesítése elrendelendő s a 30 napi záros határidő a kézbesítés napján kezdődjék ; mert különösen a bíróság területén kívül lakó hitelező bizva abban, hogy betáblázott tőkéje sorozva leend, kamatokat pedig nem igényel, nem is megy a sorrendi tárgyalásra, miután követelésének törvényes alapja van. De ha mégis az adós — lehet alaptalanul másik hitelező előnyére — kifogásolja és a hitelező tőkekövetelése a 197. §-ban érintett jogkövetkezmény terhe mellett feltételesen soroztatik, erről a sorrendi végzés kiadmányán értesíteni kellene a meg nem jelent hitelezőt. Egyébiránt tudok esetet, midőn a kir. itélő tábla a sorrendi végzés érdemleges elintézése előtt rendelvényileg elrendelte a meg nem jelent s perre utasított hitelező részére a sorrendi végzés kézbesítését. A kir. táblai kinevezések. Kineveztettek: a budapesti kir„ ítélőtáblához 1. alelnökké : SárkáDy József jelenlegi budapesti királyi itélő táblai alelnök; //. tanácselnökökké : a budapesti királyi itélő táblához : B a r t a Béla, P o 1 g á r Ignác, G e c z ő János és Vavrik Béla jelenlegi budapesti kir. itélő táblai tanácselnökök ; a debreceni királyi itélő táblához : C s a t h ó Ferenc és Szél Farkas budapesti kir. itélő táblai birák; a győri királyi itélő táblához: Vági Mór és Zoltán Géza budapesti kir. itélő táblai birák ; a kassai királyi itélő táblához: Kriszt János jelenlegi budapesti kir. itélő táblai tanácselnök és Bernáth Elemér budapesti itélő táblai biró; a kolozsvári királyi itélő táblához : S c h n e i d e r József jelenlegi marcsvásárhelyi kir. itélő táblai tanácselnök és Heppes Miklós budapesti kir. itélő táblai biró ; a marosvásárhelyi királyi itélő táblához : Fekete Gábor jelenlegi marosvásárhelyi kir. itélő táblai tanácselnök; a pécsi királyi itélő táblához : Cseresznyés Sándor nag} kanizsai törvényszéki elnök; a pozsonyi királyi itélő táblához : dr. L a s z y József budapesti kir. itélő táblai biró; a szegedi királyi itélő táblához: B e r n á t h Géza és Gottl Ágoston budapesti kir. itélő táblai birák; végre a temesvári királyi itélő táblához: Horváth Jenő és Fiuk Adam budapesti kir. itélő táblai birák. 111. Királyi főügyészekké : a budapesti királyi főügyészséghez Kozma Sándor jelenlegi budapesti kir. főügyész ; a kolozsvári királyi főügyészséghez Vita Sándor jelenlegi marosvásárhelyi kir. főügyész;