A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 5. szám - Még egyszer a sommás visszahelyezés és mesgyeigazításról

18 A JOG neheztelték és így a kisajátítónak a felobbezésben foglalt amaz állítása, hogy az első bíróságnak 6,621/87. sz. határozatában fog lalt az az intézkedés jogerőre emelkedett, alaptalan. Minthogy pedig a kisajátító részéről állított az a körülmény, hogy a kisajátító társaság és a hevesi közbirtokosság közt az a megállapodás jött létre, hogy egyes birtokosoktól kisajátított területek kártalanítási árát a hevesi közbirtokosság fogja kifizetni, a jelen kártalanítási eljárásban tekintetbe nem vehető, mert az a kérdés csakis a kisajátító társulat és a hevesi közbirtokosság közt oldandó meg. Az elsöbiróság tehát helyesen, sőt a kisajátító társaság 2,728. 1887. számú kérvényének megfelelően intézkedett, midőn kimondotta azt, hogy a kártalanítási összeget a kisajátító társaság tartozik kifizetni. E részben tehát az elsöbiróság határozatát helybenhagyni kellett. Az 1881. évi XLI. t.-c. 30. §-a szerint a kisajátított területek birtokba vételétől számítva a kártalanítási összeg után a kifizetésig, vagy a birói letétbe helyezésig 6°/° kamat fizetendő, ezt a kötelezettségét a kisajátító társaságnak tehát szintén kimondani kellett. Az elsöbiróság az 1881. évi XLI. t.-c. 46. §-a rendelkezésének megfelelően az ismeretlen tartózkodása és a távollevő érdekeltek részére ügygondnokot rendelt ki, ennek díja a kártalanítási eljárás költségéhez tartozván, az idézett törvény 65. §-a alapján helyesen intézkedett az elsöbiróság, a midőn a költség fedezésére a kisajátító társaság részéről letétbe helyezett összegből a gondnok részére a megállapított díjának megfelelő összeget kiutalványozta, az elsöbiróság határozatát tehát e részben helyben kellett hagyni. A m. Uir. Curia (189.). augimtus 26 3.60l/p. 1890.): Az elsőbiróságok fennebb idézett határozatai ama részeikben, melyek szerint az 1,616., 1,621. és 1,628. hrsz. birtokrészleteknek darabokra szakítása által szenvedett értékcsökkenés fejében 624 frt 94 kr., továbbá 537 frt 94 kr. és 247 frt 41 kr. összegek állapíttattak meg, feloldatnak s a kir. törvényszék utasittatik, hogy ama területekben szenvedett értékveszteség megállapítása végett, mely területek az idézett birtokrészletekből a kisajátítást szenvedők tulajdonában maradtak, a korábbi becsléseknél nem működött új szakértők alkalmazásával új becslést eszközöljön s anuak utána e kérdésben új határozatot hozzon. Egyebekben a másodbiróság határozata helybenhagyatik. Indokok: Az 1881 : XLI. t.-c. 23. §-a azt rendeli, hogy oly esetben, ha valamely birtoktest a vasút által részekre szakittatik, elkülönzötten vétessenek számításba a kisajátítást szenvedőknek azok az igényei, melyek egyfelől a tényleg kisajátított területek kártalanítását, másfelől pedig a ki nem sajátított (a kisajátítást szenvedők tulajdonául megmaradó) területek értékveszteségeért (23. §. 1. pont) követelt kártalanítást tárgyazzák. Mindazonáltal az 1889. jun. 27 én foganatosított becslésnél működött szakértők a részekre szakítás folytán beállott értékveszteségei: nem a kisajátítást szenvedők tulajdonában megmaradó területekért, hanem egészen szabálytalanul, a kisajátított területekért állapították meg, vagyis azokért, a melyekért a volt tulajdonosok már amúgy is holdankint 200—200 frttal lőnek kártalanítva. De az alsó bíróságok is eme, szakértői szabálytalan becslés alapján, szintén a tényleg kisajátított területek térmértékét fogadták el a részekre szakítás által szenvedett értékveszteség kiszámitásának alapjául, a helyett, hogy a kisajátítást szenvedők tulajdonában megmaradó területeknek, vagyis az illető birtoktestek tényleg ki nem sajátított részeinek kártalanítása iránt határoztak volna. Eme téves alapokon hozott határozatokat tehát a harmadbiróság érdemileg felül nem bírálhatja. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. 1. A tőzsdebiróság hatásköre kiterjeszthető-e a részvénytársaság és ennek alapitója, illetve részvényese között a részvényaláírásból folyó peres kérdések elintézésére .' 2. A részvénytársaság alapitói között létrejött szerződés alapján, még ha a felek magukat a tőzsdebiróság illetékességének alávetették is, ezen kivételes bíróság hatásköre meg nem állapítható oly kereseti igényre nézve, mely nem az alapítónak alapitól, hanem részvényesi ténykedésén alapul. Egy helybeli közkereseti társaság a társaság beltagjai között létrejött részvénytársasági alapítási szerződés alapján részvénytársasággá átalakulván, az alapítási szerződés értelmében a közkereseti társas cég vagyona akként ment át a részvénytársaság tulajdonába, hogy a közkereseti társaság tagjai az őket a közös vagyonból megillető vagyonrész ellenértékét az új részvénytársaság részvényeiben kötötték ki és ezen részvényeket a részvényaláirási íven jegyezték is. Az alapítási szerződésben a közkereseti társaság egyik tagja G. Gy. kikötötte magának, hogy 3 évig a részvénytársaság igazgatója legyen, a közkereseti társaság másik tagja R. J. pedig szavatosságot vállalt társiagjával szemben, hogy az igazgatói állásra vonatkozólag közte és G. Gy. között létrejött szolgálati szerződést a részvénytársaság alakuló közgyűlése el fogja fogadni. A részvénytársaság megalakult, G. Gy. szolgálati szerződését a részvénytársaság alakuló közgyűlése elfogadta, G. Gy. igazgatója lett a részvénytársaságnak, azonban G. Gy. az igazgatói állástól az igazgatóság által elmozdittatván, G. Gy. a budapesti árú- és értéktőzsde választott bírósága előtt, melynek az alapítási szerződésből folyó peres kérdésekre nézve a felek magukat alávetették és a mely alapítási szerződést a részvénytársaság a maga részéről is elfogadta, pert indított a részvénytársaság ellen az iránt, hogy a részvénytársaság köteleztessék a felperes által a részvénytársaságba betett vagyon ellenértékének vagyis 285,600 frtnak készpénzben való k.fizetesére, mert - úgymond a részvénytársaság öt jogtalanul elmozdítván igazgatói állásától, az alapítási szerződést nem teljesítette, ennélfogva felperes sem tartozván azt teljesíteni, a va .yonbetétnek társulati részvényekben megállapított ellenértékét most már nem tartozik részvényekben átvenni, hanem annak készpénzben való kifizetését követelheti. Ezen perben II. rendű alperesként a közkereseti cég volt tarstagjat és társalapítóját R. J -t is belevonta felperes az alapítási szerződésben elvállalt és fentemiitett szavatosság alapján, dacára amak, hogy ezen alperesre vonatkozólag a választott bíróság már egy előző perben kimondo'ta, hogy a szavatosság megszűnt, a midőn a részvénytársaság az alapítási és szolgalati szerződéseket alakuló közgyűlésén elfogadta, indokolván felperes még Keresetét azzal, hogy az ö joga feléledt II. rendű alperes ellen, me-t ez tette az indítványt az ö elmozdítása iránt. Az alperes a tőzsde választót: bíróságának hatáskőre és illetékessége ellen kifogást emelt. A budapesti árú- és értéktőzsde válazstott bírósága (726/1890. t. v. b. sz. a.) a következő határozató: hozta: Dr. Mezei Mór ügyvéd által képviselt G. Gy. bpesti lakos magánzónak dr. Ullmann Sándor ügyvéd által képviselt E. M. G. G. részvénytársaság, ezelőtt G. és R. bpesti bej. cég I. rendű és R. J. gyáros II. rendű alperes ellen 1890. június 30-án 726/1890. sz. a. 285,500 frt s jár. iránt iudítot: perében 1890. évi október hó 6-án megtartott tárgyalás befejeztével, miután a pere-; felek között megkisérlett egyezség nem sikerült, következőleg végzett: A bíróság miudkétrendű aiperes irányában leszállítja hatáskörét stb. Indokok: Felperes ezen bíróság illetékességét az A/, alatti társaság feloszlási szerződésre B/. szerint kötött részvénytársaság-alapitási szerződésre, végre a D/. alatti szolgálati szerződésre alapítja; mindhárom szerződés felperes és II. r. alperes közt jött létre s a két utóbbihoz az alakuló közgyűlésen I. rendű alperes részvénytársaság is hozzájárult. A birói illetékesség kérdésének eldöntésénél mindenesetre vizsgálat tárgyát kell, hogy képezze az a körülmény, vájjon a kereseti igény azon jogviszonyon alapul-e, melyre nézve a felek magukat a bíróság illetékességének alávetették. I. Elsőrendű alperes részvénytársaság irányában felperes arra alapítja keresetét, hogy a részvénytársaság vele szemben nyilvánvaló szerződésszegést követett el az által, hogy öt a nála viselt vezérigazgatói állásától is elmozdította, miből felperes azon igényét vezeti le, hogy a részvénytársaságra alapitói, illetve részvényesi minőségben átruházott és szerződés szerint 1,42 S db. részvénynyei kifizetendő 285,600 frtnyi értékű betétét I. r. alperes részvénytársaságtól készpénzben visszakövetelje. Ez az igény nem alapitható sem az A/, alatti társaság feloszlási szerződésre melyhez I. r. alperes különben sem járult hozzá, sem a B/. alatti alapítási szerződésre, mely az alapítók egymásközti viszonyait szabályozza, sem végre a szolgálati szerződésre, mert felperes keresetében nem annak teljesítését követeli, mi őt, mint alapitót, vagy mint a részvénytársaság által alkalmazott igazgatót e szolgálati szerződés alapján megilletheti, hanem visszakövetelheti, mint részvényes, a részvénytársaságtól részvénytőkéjét. Nincs itt helyén annak megbirálásába bocsátkozni, vájjon a részvényes egyáltalában fel van-e jogosítva a részvénytársaság tartama alatt attól részvénytőkéjét visszakövetelni, e helyütt csak annak megállapítása szükséges, hogy felperes kereseti igénye határozottan a részvényes igénye a társaság ellen. Minthogy pedig ezen igény a birói illetékesség támogatása végett csatolt szerzőtlésekre nem fektethető, mert ezek egyike sem vonatkozik a részvényes és részvénytársaság közt fennálló jogviszonyra, minthogy továbbá az e viszonyból eredő peres kérdések elintézésére e bíróság hatásköre az 1881: LIX. t.-c. 94. §. egy pontja alapján sem terjed ki: a birói hatáskört L r. alperes irányában le kellett szállítani. II. Felperes másodrendű alperes elleni azonos igényét ennek a részvénytársaság abbeli kötelezettségeiért vállalt szavatosságára alapítja, hogy felperes három éven át vezérigazgatói minőségben fog alkalmaztatni a részvénytársaságnál s II. r. alperesnek e bíróság 1,608/1889. sz. ítéletével már megszűntnek kimondott ebbeli szavatosságát feléledettnek állítja II. r. alperes oly tevékenysége által, melyet a részvénytársasági közgyűlésen, mint nagyrészvényes, fejtett ki. Pedig nyilvánvaló, hogy a felperes által keresetéhez csatolt s a tőzsdebiróság kikötését tartalmazó szerződések közül egyik sem vonatkozik a felperes, mint részvényes, vagy akár igazgató közt fennálló jogviszonyra s ezért a bíróság hatásköre II. r. alperes ellenében sem volt megállapítható. E végzést a bíróság a felek előtt nyomban kihirdette. (Budapest, 1890. október 6-án) A budapesti kir. itélő tábla (7,971/R. 1890. sz. a.): A tőzsdebiróság határozatát helybenhagyta a következő indokolással: Az elsöbiróság helyesen mondta ki, hogy az 1881 : LIX. t.-c. 49. §. a) pontja szerint hatásköre taxatíve felsorolt egyes ügyletekből felmerülő peres kérdésekre terjedhet ki, erre az esetre azonban n6m'„ ™ert kétségtelen, hogy a kereset tárgyát nem adásvételi szerződésre alapított vételárkövetelés képezi, mint felperes állítja, de oly követelés, mely az elsőbirósági itélet szerint felperes, mint az I. rendű alperes részvénytársaság egyik alapitója és mint részvényes között, másfelől pedig maga a részvénytársaság és annak egy másik alapitója és részvényese között a társaság alapítása tekintetében kötött ügyletekre lényegileg véve részvénvek aláirá-