A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 52. szám - A kihágásokról szóló magy. büntető törvények magyarázata - Birói ügyviteli szabályok. (A m. kir. igazságügyminiszter 1891. évi aug. 19-én kelt 4291. I. M. E . sz. rendelete az új birói ügyviteli szabályok kiadása tárgyában.) (Folytatás.)

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melleklet a »Jog« 52. szamához. Budapest. 1891. december 27-én. Köztörvényi ügyekben. Elbírálható az olyan kereset, melyben felperes esakis örökhagyó végrendeletének érvénytelenségét kéri kimondani, a nélkül, hogy kereseti Kárkérelmét esetleg a törvényes örökösödési joar s örökrészek megállapítására is kiterjesztette volna. Az újvidéki kir. törvényszék (1888. nov. 5. ">,844. sz.): Jovanovics György ügyvéd által képviselt T. Béla felperesnek, dr. Drakulics Pál Báes Bodrogmegye alügyésze, mint kirendelt gondnok által képviselt kiskorú T. István és T. Mladon alperesek ellen végrendelet érvénytelenítése iránt indított perében következőleg itélt: A kir. törvényszék T. Nityának 1879. évi nov. 6-án Ó-Becsén kelt végrendeletét érvénytelennek nyilvánítja és a peres felek között a költségeket kölcsönösen megszünteti, stb. Indokok: Az érvényteleníteni kivánt végrendelet záradékában az, hogy annak felolvasása a tanuk és végrendelkező együttes jelenlétében történt, hogy a végrendelkező tanuk előtt a végrendeletet kézjegyével ellátta, nem foglaltatiki Miután pedig az ^76. évi XVI. t.-c. 6. §-a azt, hogy az emiitett körülmények a végrendelet záradékában bizonvittassanak, mint a végrendelet lényeges alakszerűségét irja elő ; miután az alakszerű ke'léket nem pó'olhatja annak a perben történt bizonyítása, hogy a záradékban felemlitendök a fel nem említés dacára megtörténtek ; miután ezek szerint a végrendelet lényeges külkellék hiányával van: azt ezen oknál fogva érvénytelennek nyilvánítani kellett, stb. A budapesti kir. itélö tábla (1890. okt. 1. 24,703. sz.): Az elsöbiróság Ítéletét a perköltség kölcsönös megszüntetését tárgyazó rendelkezésében helybenhagyja, a kereset főtárgyára nézve tett rendelkezésében megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: Mind az érvénytelenittetni kért írásbeli magáuvégrende'et tartalma, mind a bec-atolt halálesetfelvételi ivbe tett bejegyzésekből kétségtelen lévén az, hogy örökhagyó az 1879. nov 7-én leszármazó örökösök nélkül elhalt T. Nitya, R. Jóka személyében özvegyet hagyott hátra, minthogy felperes egyáltalán semmi bizonyítékot nem hozott fel a tekintetben, de nem is állította azt, miszerint az örökhagyó hagyatékában ta1 ált javak örökhagyóra, az ő örökhagyó közös törzsétől származó olyan ági vagyont képeznének, melyekre nézve a hitvestársi öröklés helyt nem foghatna, minthogy továbbá R. Jóka az ingóságokból álló hagyatéki javakra örökösnek neveztetett, azt a körülményt azonban, hogy nevezett özvegy akár végrendeleti, akár törvényes öröklési jogáról lemondott volna, felperes szintén nem bizonyította s minthogy végre a hátrahagyott hitvestárs perben állása nélkül a hagyatéki javak jogi természete különben sem volna elbírálható s így a pernek ily iránybani kiegészítése célra vezetőnek nem mutatkozik ; ezeknél fogva felperest a végrendelet által érdekelt mindenik fél perbe nem vonása miatt keresetével elutasítani kellett, stb. A m. kir. Curia (1891. okt. 20. 876. sz.): A másodbiróság ítélete mtgváltoztatik, ezen per alperesekkel szemben megbirálhatónak kimondatik s ehez képest a másodbiróság ezen pernek érdemleges megbirálására utasittatik. Indokok: Tekintve, hogy felperes keresetében alperesekkel szemben csakis örökhagyó végrendeletének érvénytelenségét kérte kimondani, a nélkül, hogy kereseti zárkérelmét esetleg a törvényes örökösödési jog és örökrészek megállapítására is kiterjesztette volna ; tekintve továbbá, hogy alperesek felperes keresetének érvényesítése ellen kifogással egyáltalában nem is éltek; tekintve végre, hogy a felperes által megtámadott végrendeletnek esetleges érvénytelensége örökhagyó özvegyének érdekeit nem érintheti és az alperesek ellenében hozandó ítéletnek az örökhagyó özvegyére joghatálylyal nem lehet, mindezeknél fogva a végrendelet érvényessége, avagy érvénytelensége alperesekkel szemben az örökhagyó özvegyének perben állása nélkül is eldönthető lévén, a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával ezen per alperesekkel szemben érdemileg megbirálhatónak kimondandó és a másodbiróság ezen pernek érdemleges megbirálására utasítandó volt, stb. Á bérlő Josrköre. A bolt utcára nyíló falának használati joga. Lakás kiadását hirdető falragasz alkalmazása a bérbeadott helyiségre. A budapesti VI. ker. járásbíróság: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes arra alapítja keresetét, hogy alperes üzlethelyisége föl lévén mondva, felperes a boltajtók feletti és közötti falon a bolt kiadását jelző cédulát kifüggesztette, alperes azt pedig mindig letépte, annálfogva kéri alperest marasztaltatni arra, hogy felperes a kiadó cédulának az üzlethelyiségnek az utcára nyíló külső részein leendő alkalmazását tartozik tűrni. Ezen per elbírálásánál eldöntendő kérdés az, hogy a boltnak az utcára nyíló falak külső részének használati joga kit illet ? Hogy ezen használati jog a bérlőt illeti, kétségtelenül kitűnik a házbérszabályok egész tartalmából, de különösen a házbérszabályok 30. és 32. §-aiból, a melyekből nyíltan kitűnik, hogy a falhasználati jog a bédöt illeti és a bérbeadónak csak azon joga maradt fenn, hogy a mikénti használat csakis az ő beleegyezésével és hozzájárulásával eszközöltessék, De különben a bolt vagy lakás belső terjedelmének megfelelő utcára nyiló rész használati joga még azért is a bérlöt illeti, mert ez a bérelt helyiséggel és használhatásával oly szoros összefüggésben van, hogy az egymástól el nem választható, mert ha az üzlet vagy lakás utcára nyiló része feltétlenül a bérbeadó rendelkezésére állana, olykép, hogy azt a bérbeadó a bérlő megkérdezése s hozzájárulása nélkül ugy használhatná, mint a hogy az a bérbeatlónak tetszenék, esetleg oly körülmények fordulhatnának elő, hogy a bérlő a bérleményt nein használhatná olykép, mint azt használni jogosított vagy hogy a bérbeadó netáni használata által kárt szenvedne. Fpen ezen körülmény kikerülése végett állapíttatott meg a házbérszabályokban a bérlő használati joga és fentartatott a bérbeadónak a mikénti használatra vonatkozó használati joga. Nem ál! felperes azon állítása, hogy ő csak a helyiséget adta bérbe, mert ezen helyiség kiegészítő részét képezik a helyiséget körülzáró falak, mert azok nélkül a helyiség nem is használható. Mindezen okokból alperes jogosítva volt az üzletének megfelelő falak külső részén felperesnek azon használati jogát megtiltani, mely a fal használati jogával meg nem egyezik. 0891. május 30. 16,995/1891.) A budapesti kir. itélö tábla (1891. július 2-án, 24,985. sz. a.) : A kir. itélő tábla az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatja s alperest a felperes részéről 24 óra multán a felebbezésre való tekintet nélkül kérhető végrehajtás terhével kötelezi annak tűrésére, hogy a budapesti VI. ker. Terézkörút 36. sz. a. lévő háza falának külső oldalára felperes az alperes által e házban bírt lakás, illetve bolt mellett, e lakás és bolt bérbeadására vonatkozó fa'ragaszokat alkalmazhasson s illetve, hogy alperes az ily tartalmú falragaszok eltávolításától, az 1881: LX. t.-c. 222. §-ában foglalt törvényes következmények sűlya alatt tartózkodjék. Indokok: Az 1885. évi november 7-én kormányhatóságilag is jóváhagyott fővárosi lakbérlet-szabályok 23., 30 és 32. §-ainak egybevetéséből nyilvánvaló, hogy valamely bérbeadott lakás és bolt falai csak annyiban tekinthetők a bérlő használatában állónak, mennyiben a bérelt lakás és bolt használtatása végett feltétlenül szükségesek, vagyis : a bolt s lakás bérbevételével a bérlő azok falainak csak belső részére nyer használati jogot; a külső részére csak ugy, ha áz iránt való joga a bérleti szerződésben világosan kiköttetett. Alperes nem is állította, nemhogy igazolta volna, hogy a felperestől bérlett boltot és lakást oly kikötéssel vette volna ki: hogy ezek falai külső, különösen pedig utca felőli részének a használata is őt illeti a bérlet tartama alatt, kétségtelen tehát, hogy a kérdéses falak eme külső, különösen pedig utcai része alperesnek birtokába s használatába át nem engedtetett s ekként felperes birtokában maradt az vissza továbbra is, a birtokkal járó használható jogosultsággal egyetemben s legfölebb e használatnak olyatén korlátolásával, hogy felperes e használatot akképen, hogy alperest a bérlemény szerződésszerű, a lakbérleti szabályzat 12. i;-ának megfelelő használatában gátolja, nem gyakorolhatja. Minthogy azonban alperes nem is állította, de valószínűséggel sem bir a fenforgó körülmények közt, hogy felperes bérbeadó háztulajdonos amaz eljárása, miszerint az alperesi bolt mellett a lal külső oldalára a bérlet felmondása folytán szükségessé vált bérbeadási hirdetményt ragasztott fel, a bérleményi bolt s lakás használatában őt legkevésbé is zavarná vagy gátolná s igy a hirdetmény felragasztása felperes szabadon gyakorolható birtokának határán belül marad; minthogy továbbá alperes akkor, midőn az ily hirdetményeket a felperes kétségtelen birtokában lévő külső falról ismételten eltávolitá s azok kifüggesztését, felperes ahhoz való jogának kétségbevonásával megakadályozta, ez eljárásával felperest a fal külső oldalára vonatkozó birtokában s használati jogában megkárosította, ennélfogva az elsőbirói ítélet megváltoztatásával alperest eme birtokháboritó eljárástól eltiltani s illetve annak tűrésére kötelezni kellett, hogy felperes a kérdéses bolt s lakás bérbeadására vonatkozó hirdetményt a bolt mellett lévő fal külső utcai oldalára alkalmaztasson ; még pedig kötelezni kellett őt erre az 1881 : LX. t.-c. 222. §-ának ily esetre szóló rendelkezéseinek súlya alatt. S minthogy a perre alperes jogosulatlan eljárása szolgáltatott okot s pervesztessé is vált, az 1868: LIV t.-c. 251. §-a értelmében a perköltségben is marasztalandó volt. A kötelezettség teljesítésére kiszabott határidő meghatározása az