A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 4. szám - Egy francia államügyész a törvényalkotás módszeréről s közegeiről

JOGESETEK TÁRA FELSŐBÍRÓSÁG! HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 4. számához. Budapest, 1891. január 25-én. A m. kir. Curia teljes tanácsülésí döntvénye. (Polgári ügyekben.) 50. szám. Az a jelzálogos hitelező, a ki a fizetési sorrena megállapításánál a telekkönyvi elsőbbség figyelmen kivid hagyásával mellőztetett, szemben a jogerőre emelkedett sorrendi végzéssel, jogosult-e külön peruton érvényesíteni követelését azon hitelező ellen, a kinek követelése az őmellőzésével soroztatolt és kielégítést nyert/ (5,674/890., 6,553/882., 5,373/886. és 578/890. P. számokhoz.) Határozat. Az a jelzálogos hitelező, a ki a sorrendi tárgyalásra szabályszerűen megidézve vagy a sorrendi végzésről értesítve lett, abból az okból, mert a fizetési sorrend megállapításánál a telekkönyvi elsőbbség figyelmen kívül hagyásával mellőztetett, rendszerint nincsen jogosítva követelését külön pernton érvényesíteni az ellen a hitelező ellen, a kinek követelése az ö mellőzésével soroztatott és kieléaritéit nyert. 1 ndokok: Az 1881 : LX. t.-cikknek a kielégítési sorrend megállapítása végett követendő eljárást szabályozó 18°. és következő szakaszai szerint az összes telekkönyvi érdekeltek megidézése mellett tartandó s a kiküldött biró által vezetendő sorrendi tárgyaláson a jelzálogos hitelezőknek a nyilvánkönyvi rangsorozat szerint kielégítendő követeléseit akkép kell felszámítani, illetőleg a kifizetési sorrend tervezetét akkép kell megállapítani, hogy a bekeblezett követelések a szerint, a mint ellenük kifogás emeltetett, vagy kifogással meg nem támadtattak, külön-külön rovatba iktattatnak s a felszámítás mindaddig folytattatik, mig a kifogás alá nem vett tételek által a vételár kimerítve nincs, vagy az összes jelzálogos követelések fel nem számíttattak. A sorrendi tárgyalás befejezése után a telekkönyvi hatóság a kifogás alá vett minden tétel tárgyában a kifogásttevőknek és az ellenérdeküeknek nyilatkozataikat s az előterjesztett bizonyítékokat tartalmazó jegyzőkönyv alapján a sorrendet akkép állapítja meg, hogy a kifogás alá nem vett tételek perre utasítás mellőzésével, a kifogással megtámadottak pedig perre utasítás mellett soroztainak. A végrehajtási törvénynek idézett rendelkezéséből, valamint abból, hogy a 192. §. 6. bekezdése szerint a megidéztetése ellenére meg nem jelent jelzálogos hitelező részére csupán a bejegyzett tőkekövetelés veendő számításba, kétségtelen, hogy a bekeblezett követelések, akár tétetett ellenük kifogás, akár nem, a kielégítési sorrendben nem mellőzhetők, kivéve a végrehajtási törvény 191. §-ában megjelelt oly követeléseket, melyeket a sorrendi tárgyaláson meg nem jelenő hitelezők fel nem SÍ ámítottak s a melyek felszámítás nélkül a követelés összegének ismeretlen volta miatt számszerűleg a sorrendbe fel sem vehetők. Ezekből következik, hogy az a jelzálogos hitelező, ki a sorrendi tárgyalásra meg nem idéztetett, vagy a kielégítési sorrendről nem értesíttetett, nem fosztható meg attól, hogy a sorrendben a törvény rendelete ellenére mellőzött követelését illetőleg, a vételárból kielégítést nyert későbbi hitelező ellen rangsorozati elsőbbségét per utján érvényesíthesse. Ellenben az a jelzálogos hitelező, ki szabályszerű megidéztetése ellenére a sorrendi tárgyalásra mog nem jelent s a kifizetési sorrend ellen a végrehajtási törvény 199. §-ában megjelölt határidő alatt felfolyamodással nem élt, mellőzött követelésére nézve a kielégítést nyert későbbi hitelező ellen elsőbbségi jogát per utján nem érvényesítheti, mert a végrehajtási törvény az elárverezett ingatlan vételárának mikénti felosztását szabályozó kivételes rendelkezéseiben minden hitelezőnek elég alkalmat és módot nyújtott nyilvánkönyvi jogának érvényesítésére. Mivel azonban nincs kizárva annak lehetősége, hogy valamelyik hitelező részére már kifizetett, illetőleg fenn nem álló vagy színleges követelés soroztatott, a későbbi hitelező pedig az ellen csak azért nem élt jogorvoslattal, mert a körülmények előtte akkor ismeretlenek voltak, vagy csak később jut azok tudomására : ily esetben, mivel az, hogy bárki más kárával gazdagodjék, a törvény és igazsággal ellenkezik, kivételesen megengedhető, hogy oly hitelező ellen, ki a részére sorozott összeget rosszhiszeműen vette fel, az ez által károsodott utána következő hitelező külön peruton jogát érvényesithesse. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia polgári szakosztályainak 1890. nov. hó 21-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1891. évi január hó 5-én tartott teljes ülésben. Köztörvényi ügyekben. Az 1874 : XXXIV. t.-c. 54. §-nak az a kivételes rendelkezése? hogy az ügyvédi jutalomdíj megállapítására vonatkozó egyezkedés érvényességéhez okirat szükséges, kölcsönös és az egyezkedő feleket egyaránt kötelező, a vitatott megállapodás tehát csakis okirattal, de nem föeskiivel bizonyítható. (M. k. C. 1890. dec. 24-én. 4,075.) Ha az egyedül felelős postamester a postai teeudöket minden ellenőrzés nélkül olyan egyénnel végeztette, a ki kellő szakképzettséggel még nem birt és a ki ennek következtében egy postai küldemény kiszolgáltatásánál szabálytalanul járt el, a melynek folytán a felelős postamester fegyelmi nton kártérítésre köteleztetett, minthogy a szakképzettséggel nem biró alperessel szemben az ügy jelzett állásában vétkesség fenn nem forog, ez az ennek eljárása következtében felperesre hárult kárt, mint vétkén kivül okozottat, ! annyival kevésbé tartozik megtéríteni, mert a jelzett postaküldemény kezelése körül szabálytalannak talált eljárás a postamester ! saját eljárásának tekintendő és igy annak következményei is őt , magát terhelik. A S.-a-njhelyi kir. tszék (1889. márc. 5. 20. sz.) : Bessenyey ! Bertalan ügyvéd által képviselt özv. O. Ferencné, sz. B. Zsuzsánna : felperesnek személyesen védekező P. István alperes ellen 630 frt és jár. iránti perében következő ítéletet hozott: Alperes tartozik j 630 frt tökét felperesnek megfizetni, stb. Indokok: Felperes keresetlevelében előadja, hogy férje, néh. O. Ferenc, volt n.-mihályi postamester 1856. évben a homonnai postát is tartván, a kezelőséggel alperest bizta meg; alperes pedig, mint postakezelő egy 1856. évi január 2-án Homonuára érkezett 2,490 pengő frt és 30 krt tartalmazó és P. Eduárd nevű egyénnek címzett levelet szabályellenesen felnyitott, minek következtében kitűnvén, hogy a levélboritékon kitüntetett összegből 900 pengő, vagyis 945 frt hiányzik, felperes férje a megtartott fegyelmi vizsgálat folytán a hiányzó összegnek a postakincstár részére való megtérítésére köteleztetett; ezen összegből azonban felperes férjének kegyelmi uton 315 frt elengedtetvén, a többi 630 frtot kénytelen volt kifizetni s illetve tűrni, hogy ezen összeg tisztviselői járandóságaiból levonassék. Felperes, mint néh. férje O. Ferencnek özvegye s egyedüli örököse kéri tehát, hogy alperes a kereseti összegnek és járulékainak az ő részére leendő megfizetésében elmarasztaltassak. Felperes az F. és G. alatt mellékelt okmányokkal igazolván a;:t, hogy férjének sem leszármazó, sem felmenő örökösei nem maradtak, alperesnek azon kifogása, hogy felperes perelhetőségi joggal nem bír, figyelembe vehető nem volt s felperesnek, mint hitvestársi örökösnek perelhetőségi joga, tekintettel az ideiglenes törvénykezési szabályok 14. §-ának intézkedésére, megállapítandó volt. A per érdemében felperes az A. alatti okmánynyal igazolta, hogy a Lipcséből P. Eduárd ciróka-aluhai lakosnak küldött és 2,490 frt 30 krral megterhelt levélből 900 pfrt hiányozván, ezen összeget a ra. kir. államkincstár visszafizette a szász kir. főpostaigazgatóságnak, viszont a kassai kir. postaigazgatóság ezen 900 pengő, vagyis 945 írtnak a m. kir. államkincstárnak leendő megtérítésére O. Ferencet, mint n.-mihályi postamestert s egyúttal homonnai postahivatali vezetőt kötelezte és pedig azon indokból, mert a homonnai postahivatalnál az ő személyes felelőssége mellett alkalmazott postakiadó P. István a kérdésben lévő levelet minden ok nélkül felnyitotta, az értesítőlevelet a címzettnek nem egyidejűleg szolgáltatta ki a pénzküldeménynyel és a leadó vevényben 2,490 frt 30 kr. érték helyett helytelenül 1,588 frt 15 krt tüntetett ki, mely szabálytalan eljárásnak az lett a következménye, hogy a levélből eltűnt 900 pfrt a szász kir. főpostaigazgatóságnak visszatérítendő volt. A C. alatti okmány tanúsítja, hogy felperes férjének, néh. O. Ferencnek a 945 frt marasztalási összegből 315 frt kegyelmi uton elengedtetvén, az általa kártalanítandó 630 frtból 1868. évi máj. 5-ig 401 frt öS1/^ kr. fizettetett be a kassai postaigazgatóság pénztárába s hogy a hátramaradt 228 frt 36y2 kr. is kifizetve lett, igazolja a G. alatti okmány tartalma, mely szerint néh. O. Ferenc, volt n.-mihályi postamester után semmiféle kincstári tartozás hátralékban nincsen. Alperes azzal védekezik, hogy a kérdéses 900 pfrtnak ki által történt elsikkasztása tárgyában a bűnfenyitő eljárás minden irányban megindittatván, ő a befejezett bünvizsgálat folytán a sikkasztás vádja és következményei alól felmentetett és ártatlannak nyilváníttatott és ennek következtében sem a postaigazgatóság, sem néh. O. Ferenc s illetve jogutódja nem lehettek többé jogosítva őt a kérdéses összeg eltűnése miatt felelősségre vonni s annak visszatérítését követelni.