A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 49. szám - A törvényes idézési határidő - Birói ügyviteli szabályok. (Folytatás.)

94 A J O (J. tanuk vallomása e tekintetben mi bizonyítékot sem eredményezett egyéb bizonyíték hiányában felperes által alpereseknek kínált s ezek által elfogadott főesküt részükre megítélni s annak letevésétől függőleg kellett a keresetet annyival inkább elutasítani, mert alperesek az általuk beismert 46 frtnyi követelésre, felperes beismerése szerint is a kamatokkal együtt 64 frtot tényleg kifizetvén, felperest erre nézve kielégítették. Nem volt elfogadható a főeskünek alperesek általi olyképeni szövegezése, hogy alperesek megkapták a felperestől a kötvényben' összeget, mert alperesek maguk is beismerték, hogy a kölcsönt nem felperestől, hanem ennek jogelődje, néhai J. G.-tól vették fel és hogy a kötvény felperessel való összeszámolás folytán keletkezett, tehát a főesküvel bizonyítandó ténykörülmény csak az lehet, ha vájjon alperesek a kötvényt az abban foglalt tartozásuk tudatában állitották-e ki, minél fogva az a felperes általi helyes szövegezésében volt megitélendö. stb. A debreceni kir. itólö tábla (2,198/1891. p. sz.): Sz. Sz. J. ügyvéd által képviselt J. D. felperesnek, dr. B. B. ügyvéd által képviselt F. M. és neje M. E. alperesek ellen 160 frt tőke és jár. iránt a h.-böszörményi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett és az 1891. évi április hó 23-ik napján 1,678. sz. a. hozott ítélettel befejezett sommás perét alperesnek 1891. május hó 4-ik napján 2,108. sz. a. és felperesnek az 1891. évi május hó 10-ik napján 2,237. sz. a. közbetett felebbezése folytán az 1891. évi szeptember hó 16-ik napján tartott nyilvános ülésben vizsgálat alá vévén, következő Ítéletet hozott: Az elsőfokú bíróság ítéletének a per főtárgyára vonatkozó része helybenhagyatik, ugyanannak az Ítéletnek perköltségre nézve intézkedő része azonban megváltoztatik. Indokok: Az elsőbiróság ítéletének a per főtárgyára vonatkozó részét az abban erre nézve felhozott indokoknál fogva helybenhagy ni, ellenben a perköltségre vonatkozó részét meg kellett változtatni és az eskü letétele esetében felperest a perbeli és azzal kapcsolatos felebbezési költségben el kellett marasztalni, mert ez esetbeu felperes teljesen pervesztes lesz, az 1868. évi LIV. t.-c. 251. §-a értelmében tehát az ellenfélnek okozott költségekben marasztalandó. Az ügyvédi díjak és költségek megállapítása az 1868. évi LIV. t.-c. 252. §-ában találja indokát. A megszökött vagy elrejtőzött adós elle>iébeu a vagyoni elégtelenség valószínűvé tételét pótolja a megszökés vagy elrejtőzés igazolása, minélfogva a hitelezőnek ily esetben nem kell a csőd elrendeléséhez valószínűvé tennie azt, hogy az adós tartozásai annak vagyonát meghaladják. (Budapesti kii. tábla 1891. szept. 9. 5,034. sz. a.) Az eladó csakis oly adósságok és követelések iránt tartozik a vevő irányában szavatossággal, a melyek a vétel nyilvánkönyvi bejegyzését meselözöleg az eladott ingatlanra bekebelezve voltak, illetőleg az oly természetű és magát az eladott ingatlant közvetlenül terhelő állami és községi adó és illetékért felelős, melyek az eladást megelőzőleg esedékesekké váltak. Az átruházási illetéket, hacsak a szerződés ellenkezőt nem tartalmaz, mindig a vevő tartozik fizetni. (M. kir. Curia 1891. okt 22. 1,054. sz. a.) Kereskedelmi-, csőd és váltóügyekben. Alperes az óvadékot az annak alapul szolgáló jogviszony megszűntéd el visszatartani csak az esetben van jogosítva, ha felperes elszámolási kötelezettségének még eleget nem tévén, a neki kiszolgáltatott s ez által vissza nem szolgáltatott árúkra vagy azok értékére nézve irányában jogos követelése van. Felperes jogosítva van arra, hogy alperesnek a kiszolgáltatott árúkért befolyt vételárra irányuló követelése ellenében fel számitliassa az eladott árúkért beszolgáltatott vételárt, illetve az ennek fejében nyert értéket, továbbá az üzlet megszüntetésekor visszaszolgáltatott árútár értékét s az oly kiadásokat, melyeknek viselésére az alperes kötelezve van. A miskolci kir. törvényszék (1889. június 3-án, 518. sz.): Dr. Meizler Pál ügyvéd által képviselt R. Sámuel és F. Mór felpereseknek, dr. Mizner Ignác ügyvéd által képviselt W. és F. cég alperes ellen 2,000 frt iránti kereskedelmi perében alperes céget kötelezi, hogy elsőrendű felperesnek 2,000 frt tőkét s jár. megfizessen, stb. Indokok: Annak előrebocsátása mellett, hogy II. r. felperes I. r. felpereshez való jogközösségénél fogva beavatkozott s I. r. felperessel egy érdekűnek tekintetik, áttérve az ügy érdemére, miután alperes cég nyilván elismerte, hogy az I. rendű felperestől a másodrendű felperes helyett biztosítékul kapott 2,000 frtot felhasználta s az alperes cégnek II. rendű felperes által bérelt miskolci üzletének II. rendű felperessel való összeszámolás és leltár felvétele, tehát a másodrendű felperes terhére róható visszaélés vagy hiány kimutatása nélkül volt felosztása folytán az óvadékpénz visszatartásának szüksége s alperes cégnek az ahhoz való jogcíme, illetve jogosultsága megszűnt, ez okból alperes céget a 2,000 frt kereseti tőke s kamatainak elsőrendű felperes részére leendő kifizetésére kötelezni kellett, stb. A budapesti kir. itélö tábla (1890. június 26-án, 5,384.): Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok- Alperes beismerte, hogy elsőrendű felperes R. Sámueltől kapott 2,000 frt biztosítéki összeget, mely a sátoraljaújhelyi takarékpénztárnál egy betéti könyvecskén vo t elhelyezve, felvette és saját céljaira felhasználta, de azzal védekezik, hogy a biztosítéki összeg "megtartásához joga volt. mivel a bizományi üzletben annak feloszlásából a másodrendű felperes F. Mor részére bizományba kiszolgáltatott árúkból, melyeknek biztosítékául adatott a cautio, 3,899 frt 02 kmyi árúhiány találtatott, ennek fedezetere tehát jogosan fordította alperes a fedezetül szolgáló biztosítéki összeget. Megjegyzésével annak, hogy ebben a perben az a kérdés, hogy az üzlet bizományi volt vagy sem s hogy másodrendű felperes alperesnek bizományosa vagy üzletvezetője volt-e ? tekintettel arra, hogy itt csakis a cautio jogos megtartása, vagy jogtalan visszatartása képezheti elbírálás tárgyát, egészen közömbös; alperesnek felperesek tagadásával szemben azt kellett bizouyitani, hogy az alperesi cég miskolci fióküzlete részére másodrendű felpereshez elküldött árúkból az üzlet felosztása és II. r. felperestől átvétele alkalmával mennyi hiányzott, vagyis a kiszolgáltatott és visszaadott árúk visszavétele idejében az árúraktár, összehasonlítva a beszolgáltatott fizetések összegével, minő értékhiányt tüntetett fel ? Tekintve azonban, hogy alperes cég arra vonatkozólag, hogy az üzletnek 1887. évi október hóban történt végleges beszüntetése alkalmával leltár vétetett volna fel és hogy akkor az árúraktárban hiány és pedig az általa mutatott 3,899 frt 02 kr. hiány valóban mutatkozott voln:i, bizonyítékot nem szolgáltatott, az e tekintetben kínált az a főeskü pedig, hogy a bizományi üzletnek 1887. évi október hóban történt végleges beszüntetése előtt, nem lett az árúról leltár felvéve, figyelemmel arra, hogy a netaláni hiány konstatálásánál a beszüntetés ideje, nem pedig az azt megelőzött állapot lehet irányadó s hogy továbbá a beszüntetés előtti időben felvett leltár alperes által felmutatva szintén nem lett, mint nem a bizonyítás tárgyát képező döntő ténykörülményre vonatkozó, alkalmazást nem nyerhet. Tekiutve, hogy a 8"/. alatti könyvkivonat, mint alperes egyoldalú és másodrendű felperes hozzájárulása nélkül eszközölt bevezetése és ténykedésének eredménye felperesek határozott ellenzése folytán bizonyítékul szintén el nem fogadható; tekintve végül, hogy az 5,385/889. számú pernél 15v. alatt alperes által eredetiben bemellékelt első feljegyzési könyv utolsó lapján eszközölt bejegyzés, hogy másodrendű felperestől származott volna, alperes által nem bizonyittatott, süt ez irányban bizonyítási mód javaslatba sem hozatott, alperesnek az az állítása, hogy az üzlet végleges beszüntetése alkalmával az áráraktáruál 3,899 frt 02 kr. értékhiány mutatkozott, bizonyitatlanul maradt. Minthogy pedig alperes beismerése szermt is a R. Sámuel által adott 2,000 frt cautio az üzlet feloszlatása és beszüntetése alkalmával mutatkozó árúhiány biztositékául adatott, minthogy továbbá az üzletnek 1887. évi október hóban beszüntetése és feloszlatása a perben előadottakból is igazolást nyert, az a cél, melyre a 2,000 frt letétbe helyeztetett s melynek biztosítására a cautio leköttetett, az üzlet beszüntetése folytán elenyészvén és megszűnvén s a cautio visszakövetelhetési jogának időpontja bekövetkezvén, alperes a cautiót kivonni és saját használatára fordítani jogosult nem volt, miért is tekintettel arra, hogy az állítólagos 3,899 frt 02 kr. hiányt sem beszámítás, sem viszonkereset útján elleniratilag nem érvényesiti, sőt eme követelés egy részének viszonkövetelésként érvényesítését kifejezetten a másik perben helyezi kilátásba, hol valóban érvényesítette is, alperest a 2,00u frt biztosítéki összeg és kamata megfizetésére annál is inkább kötelezni kellett, mert az üzletnek leltár felvétele nélkül önkényű feloszlatása és az árúraktáraknak másodrendű felperes megkérdezése, beleegyezése és mint ez F. Mór és M. Ármin tanuk, mint vevők vallomásával bizonyítva van, leltár nélkül egy csomóban eladása folytán alperes maga tévén lehetetlenné, hogy a meglévő árú menuyisége, minősége és értéke s ez alapon a netaláni hiány constatálható legyen, nincs oly alap, melyre alperes támaszkodva a 2 •/. alatti biztositdki okmányban nyújtott azt a jogot, mely szerint a cautiot az üzlet beszüntetése után megtarthatta és mert állítólagos hiány címen felszámított 3,899 frt 02 kr. viszonkeresetbe nem helyezte, annak elbírálása pedig, hogy másodrendű felperes jogosan terhelte-e meg alperest, a könyvkivonatban feltüntetett, de alperes által kifogásolt összegekkel a cautio kérdésére befolyással nem lehet, az elsőbiróság Ítéletét a cautio visszafizetése iránti intézkedő részében ezért, másodrendű felperes perelhetési jogosultságát megállapító részében pedig azért kellett helybenhagyni, mert a biztosíték visszafizetése vagy megtarthatásának jogosultságára nézve a védelemre szolgáló bizonyítékokat II. r. felperes nyújthatván és mert I. r. felperes esetleges kötelezettsége II. r. felperes cselekménye vagy mulasztásából származván, figyelemmel arra is, hogy a cautio elvesztése esetén II. rendű felperest I. r. felperes irányában kártérítés terheli s hogy II. r. felperesnek perben állása alperes cégre nem sérelmes, az elsőbiróság helyesen állapította meg II. r. felperes perelhetőségi jogát, stb. A m. kir. Curia (1891. okt. 13. 383. vsz.) : Mindkét aisóbiróság ítéleteinek megváltoztatásával felperesek keresetükkel, mint időelőttivel elutasittatnak, stb. Indokok: A perbeli felek között az nem tartható vitásnak, hogy az alperes cége alatt Miskolcon felállított bizományi