A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 49. szám - A budapesti ügyvédi kamara és a bűnügyi védelem kirendelése

A J tosabb ügyekben a védelmek egynéhány, nem mindig arra valók kezébe kerültek és általuk mintegy monopolizáltattak, mind az Ügyvédi kamarának, mind maguknak az illető törvényszéki elnököknek figyelmét magukra vonták. Miként történhetett ez, vájjon a börtönörök, vagy egyik-másik vizsgálóbírónak kedvezményezése folytán, kitudni nem lehetett. Már ekkor megpenditietett kamarai körökben, hogy a bűnügyi védelem kirendelését a kamarára kellene bizni, ép ugy, mint ez a polgári ügyekben a szegény, illetve pártfogó ügyvédek kirendelésével történik az 1874: XXXIV. t.-c. 28. §-a alapján. N o v á k Kamii, volt budapesti törvényszéki alelnök és a büntető osztály vezetője ez eszmét felkcrolta és annak gyakorlati keresztülvitele szempontjából a kamarához átirt. Utána Székács Ferenc vette át a tszék büntető osztályának vezetését és éveken át nyugodott az ügy. Most ismét fel lett elevenítve a kérdés Zsitvay Leó alelnök'előzékenysége folytán, sőt mi több, a kamara már is egy bizottságot is küldött ki ennek a »kérdés«-nek tanulmányozására. Nem tudjuk, mi lesz a bizottság nézete. A mi nézetünk az, hogy a bűnügyi védelem kirendelésének a kamara által semmi törvényes alapja nincs, hogy az a fent ecsetelt bajnak — ha az tán még fennállana — semmi módon elejét nem veszi es végre, hogy a bűnügyi védelem ellátására a vádlottak érdekeire csak hátránynyal járhat és azért célszerűtlen. Nincs törvényes alapja, mert az ügyvédi kamara szigorúan körülirt hatáskörrel bir. Az ügyvédi kamara választmánya nem adhat magának több jogot, mint mennyit a törvény ráruházott. Az ügyv. rendt. 27. §-ának 5. pontja, egybevetve a 28. §-al, mutatja, hogy csak »v agyon talán perlekedők« részére rendelhet ki a kamara pártfogó ügyvédet. Perlekedők és >Telek« alatt bizonyára egy processualista sem értett még bűnügyi panaszost vagy terheltet vagy vádlottat. Az ügyvédi rendtartás életbelépte óta mindig ugy magyarázták ezt az ország ügyvédi kamarái és bíróságai, hogy a bűnügyi védelem kirendelésének joga nem vonható az ügyv. rendt. 27, illetve 28 §-a alá. De másrészt védőt nemcsak »vagyontalan« felek ügyeiben kel' rendelni, de rendelni kell minden 5 évi szabadságbiinteté-sel sújtott bűncselekménynél. Volna tehát két kirendelési foruni, egyik a kamara, másik a bíróság. Tehát a kamara kirendelési joga csonka maradna. .Már pedig a kamara minden kirendelést a maga hatáskörébe akarná vonni. De nem nyújtana a kamara által való védőkirendelés semmi orvoslást ama fent ecsetelt baj ellen sem. Mert elvégre nem kötelező a védelem minden bűncselekménynél, hanem mint a j gyakorlat tartja, csak az 5 évi szabadságvesztéssel sújtott bűncselekményeknél. Ezeknél is a Curia gyakorlata szerint a védő kirendelése csak a végtárgyalásra kötelező a bíróságra. Már pedig azon védői elemek, melyek valamely sensatiós vagy I különben »érdekes« vagy »értékes« ügyben a védelemre szert akarnak tenni, azt már alig, hogy a vizsgálat kezdődik, már meg i is kerítették. Van erre -- a mint a tapasztalat mutatta — ok és j mód elég. A kamara kirendelési jogával ezen elemek ellen mindenesetre későn fog mindig érkezni. Végül a vádlott érdekeit is komolyan veszélyeztetve látjuk | az esetre, ha a kamara rendelné ki a védőket. Ott ugyanis, hol becsületről, szabadságról, gyakran életről van szó, mint a ! bűnügyekben, ott azt meg kell kívánni, hogy azon közeg, melyre a védő kirendelése bizva van, ismerje tehetségét, képességét, ! hajlamát, tudományát, lelkiismeretességét, szóval egyéniségét j annak, kit védőül bizonyos ügyben ki akar rendelni. Sőt ismernie j kellene azon ügyet, természetét, minőségét, melyre nézve valamely I védőt kirendel. Csak az ügy és a védő egyéniségének ismerete j adhatja meg annak a megítélését, vájjon rábizható-e ezen vagy j azon kezekre eme vagy ama ügy. A kamara nem ismerheti ugy a védő ügyvédeket, mint a bíróság, mely előtt azok mindig színről-szinre ügyködnek. Még kevésbé ismerheti a kamara az ügyet és meg nem ítélheti, nem-e ! gyönge, avatlan kezekre bizott-e oly ügyet, mely a legnagyobb gyakorlottságot, erőkifejtést és odaadást igényel. Az ügyet csak a bíróság ismerheti, és azért leginkább ez van azon helyzetben megítélhetni, ki a legény a gáton. Vádlott érdeke tehát parancsolólag követeli, hogy azon ! hatóság rendeljen számára védőt, mely leginkább van azon helyzetben azt az ügyvédet ismerni, ki azután a vádlott baját ismeri legjobban. Ezen hatóság pedig — a bíróság. Azért hagyjuk csak meg a védőkirendelés jogát a biró • ságnál. —" s. m. Büntetőügyi egyesület cím alatt mult hó 29-én új jogász- I társaság alakult meg Budapesten. Az egyesület egyik tagját j képezi az egész Európára elágazó nemzetközi büntető egyesületnek, azonban önálló társaság gyanánt alakult meg. Ott voltak az alakuló gyűlésen a többi közt: Csemegi Károly és Manojlovics Emil, curiai tanácselnökök, Székács Ferenc és Kelemen Mór, curiai birék, Majovszky Vilmos, törvényszéki elnök, Németh Péter, kir. táblai biró, Hódossy Imre és Győrffy Gyula, országgyűlési képviselők, Wlassics Gyula és Fayer László, egyetemi tanárok stb. A nyomban megejtett választás eredménye a következő : Elnök: Csemegi Károly. Alelnök: Hódossy Imre. Titkárok: dr. Baum- [ OGr. garten Izidor, dr. Illés Károly. Választmányi tagok: Daruváry Alajos, Manojlovics Emil, Kozma Sándor, Wlassics Gyula, dr. Friedmann Bernát, dr. Fayer László. Választás után Csemegi elnök a bizalmat megköszönve, tetszéssel fogadott beszédében kiemelte, hogy a jövő gyökeres átalakulásának titka abban van, ' miképen leszünk képesek a bűntettek ellen nagy praeventiv rendszabályok egész társadalmi rendszerével küzdeni. Ez képezze az í új egyesület tevékenységének irányadó gondolatát is. — Nem ' gondolták-e meg az egyesület alapitói, hogy tán sok lesz a jóból. Nem e helyesebb lett volna az új egyesület céljait egy, már fenn' álló egylet keretében megvalósítani? A Magyar Jogászegyletben Schwarcz Gusztáv dr. ügyvéd és egyetemi m. tanár ur »a magyar magánjog fel, é p i t é s é r ő 1« mult hó 2l-én igen érdekes felolvasást tartott. Schwarz dr. ur azt óhajtja, hogy a kir. Curia ítéleteinek közlése ! —- a német birodalmi törvényszék határozatainak mintájára — a kir. Curia birái részéről történjék, ugy, hogy hivatalosan állapítanák meg a közlendő eseteket, a megfelelő tényállás és a megokolás részleteivel. Ez eseteket a Curia birái adnák ki kötetenj kint, vagy a legfőbb ítélőszék bíráinak hivatalos közreműködésével 1 egy szerkesztő-bizottság volna a kiadó. A kiadást a Magyar , Jogászegylet, az igazságügyminiszterium, esetleg a szaklapok '• anyagilag is támogatnák. íme a vázlata Schwarz ur tervének, a ! melyet elvben helyeslünk és a melynek kiviteléhez a magunk részéről tőlünk telhetően szívesen hozzá is járulunk. Mert nagyon természetes, hogy sem egy ember, sem pedig egy szaklap nem képes a Curia minden fontos és érdekes határozatát — bár csak kivonatosan is — gyűjteni és közzétenni. Legyen tehát valamely ily tartalmú gyűjtemény bármennyire gondos, törekedjék \ az akármilyen teljességre : ez utóbbi óhaj hajótörést fog szenvedni j az anyag nehéz hozzáférhetőségén egyrészről, a csekély anyagi siker kilátásán másrészről. Már pedig az olyan fáradságos munkára, mint a milyen az irattárak átkutatása, nem igen vállalkozhatni megfelelő kárpótlás nélkül. Ennek hangsúlyozása fontos, mert nálunk szégyenkezve szokták e kérdést érinteni, noha mindenki belátja alaposságát. Másképen alakulna a dolog a kir. Curia közbelépésével. Nemcsak a legfőbb biróság nagy tekintélye vezetné be e gyűjteményt a nagy világba: de lehetségessé válnék az erők egyesítése egy közös cél felé, a munka helyes megosztásával. Egy minden irányban helyes és hiteles gyüjteménynyel állnánk szemben, melynek használhatóságát növelné a tényállások közlése, a mi most csaknem lehetetlen, mert a Curia irattárában nincsenek periratok, hanem csakis ítéletek. Úgy védi kör Nagyváradon. H1 a t k y Endre ügyvéd, a nagyváradi ügyvédi kamara elnökének kezdeményezése folytán mozgalom indult meg az ügyvédi kör létesítése iránt. A pozsonyi jogász-egylet iárgyában mult hó 15-én megtartott előértekezlet abban állapodott meg, hogy először is kimondta, hogy a jogász-egylet eszméjét helyesli és annak megvalósítását kívánatosnak tartja, azután pedig egy héttagú bizottságot küldött ki, a melynek feladata lesz az alapszabálytervezetet tüzetesen megvizsgálni és az alakuló közgyűlés egybehivásáról gondoskodni. Ezen bizottságba beválasztattak az eddig jelentkezettek közül: dr. Kramolin Victor, kir. ügyész; dr. Fésűs György, kir. akad. jogtanár; dr. Lábán Lajos, kir. táblai elnöki titkár ; dr. Neumann József; dr. S t e r n Mór és dr. Sándor Endre ügyvédek. A kassai kir. főügyész ur a sajtóügyi közvádlói teendőket 1892. jan. 1-étől kezdve hatósága egész területén közvetlenül maga szándékszik ellátni, miért is a köteles példányok azontúl oda küldendők. A »Pozsonyi Szemle«, mely e hirt közli, azt következő észrevételekkel kiséri : »Ugy látszik, a drága fizetéssel ellátott, de sajnos, mostani bűnvádi eljárásunk mellett semmittevésre kárhoztatott főügyész urakat bántja az a tudat, hogy majdnem teljesen ingyen húzzák fizetéseiket és azért legalább a lehetőség határain belül keresnek némi foglalkozást, illetve szórakozást a területükön megjelenő lapok elolvasása, vagy betekintése által. Távol van tőlünk a gondolat, hogy azon ártatlan foglalkozás ellen kifogást tegyünk. De — ugy látszik — hogy az unalom oly intézkedésekre is viszi a tisztelt főügyész urakat, a melyekkel hatáskörüket határozottan túllépik. így pl. teljesen megbízható forrásból arról értesültünk, hogy a kassai kir. főügyész ur azoktól, a kik az ő hatósága alá tartozó valamely a 1 ü g y é s z i állásra pályáznak, megkívánja, hogy magukat egy általa megtartandó valóságos vizsgának vessék alá. Szerény tudtunkkal a sikerrel kiállóit birói, vagy ügyvédi vizsga az ügyészi állásra feltétlenül képesit. Miért is a főügyész urnák azon intézkedése, hogy a pályázókat még külön vizsga letételére kényszeríti, határozottan helytelen és törvényellenes. És minthogy a törvények azért vannak, hogy azokat mindenki — még a koronás király is — megtartsa: azért bátorkodunk a kassai főügyész ur jelzettújitását az igazság ügyminiszter ur szíves figyelmébe ajánlani.« — Tán mégis kissé felültették laptársunkat az alügyészi vizsgával. A sajtó ügyekre vonatkozó intézkedést csak helyeselhetjük. Sélley Sándor, a szegedi kir. itélő tábla nagyérdemű elnöke a napokban fejezte be — mint a »Szeg. Jog. Lap.«-ban