A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 48. szám - Dr. Wenczel Gusztáv

100 zálogjoggal bírván s a tárgyalás során tett nyilatkozata szerint követelését e külön tömegből kielégitendöleg érvényesítvén, az 1881 : XVII. t.-c. 152. §-a szerint felperes váltókeresetére nézve nem a csődbíróság, hanem a váltóbiróság volt illetékes Felperesnek az elsőbiróság által is osztott az a felfogása, hogy az 1881: XVII. t.-c. III. fejezetében körülirt megtámadási jog váltókeresetre hozott sommás végzés ellen beadott kifogások alakjában nem érvényesíthető és ennek folytán váltóperben elbírálás tárgyát nem is képezheti, nem bir alappal, mert az említett törvény 26. §-a szerint a megtámadási jog kereset és kifogás alakjában egyaránt érvényesíthető s az a körülmény, hogy a kifogás váltóperben adatott, e tekintetben különbséget nem tesz. Ebből folyólag tömeggondnok kifogásai egész terjedelmükben voltak bírálat tárgyává teendők. A váltótörvény 92.. 93- §-ain alapulható kifogásokat az elsőbiróság vonatkozó indokai szerint helyesen mellőzte. Tömeggondnok megtámadási jogán előterjesztett az a kifogása, illetve kérelme, hogy a felperes és S. Sámuel között az A. alatti váltó kiállítása által létrejött ügylet hatályon kívül helyeztessék, nem volt figyelembe vehető, mert a kifogásoló tömeggondnok beismerése szerint is az A) alatti váltó fedezetül adatott felperesnek, az okirat sokkal a csődnyitás, vagy a fizetések megszüntetése előtt kelt, az pedig, hogv a váltó oly célból állíttatott volna ki, hogy a csődhitelezők megkárosittassanak, tömeggondnok felperes tagadásával szemben nem bizonyította; az 1881. évi XVII. t. c. 27. §. 1. pontjának esete tehát fenn nem forog. De nem mondható hatálytalannak a váltóügylet az idézett törvény 28. §. 1. pontja alapján sem, mert tömeggondnok felperes tagadásával szemben azt sem bizonyította, hogy a váltóügylet visszteher nélkül, vagy színleges visszteher mellett köttetett, sőt beismerte, hogy az A) alatti okirat szerint felperes által vádlott jótállási kötelezettség ellenében, részint pedig állítólagos árútartozások fejében állíttatott ki, a fedezeti váltó ellenében pedig, a mint ezt az elsőbiróság is helyesen kifejtette, az adós tartozik bizonyítani, hogy az alapkövetelés, melynek fedezetére s nagyobb biztosítására a váltó adatott, már fenn nem áll. Ellenben tekintve, hogy felperes tárgyalás során nemcsak nem tagadta tömeggondnok kifogásaiban tett azt az előadást, hogy S. Sámuel ellen felperest megelőzőleg K. Zs. bécsi cég javára 4,890/85. sz. a. kielégítési végrehajtás, A. B. bécsi cég javára pedig 4,939/85. szám a. biztosítási végrehajtás rendeltetett el és foganatosíttatott, hanem válaszában kifejezetten beismerte, hogy az említett végrehajtásokról tudomást szerezvén, kért és foganatosított a saját követelése erejéig biztosítási végrehajtást. Tekintve, hogy a végrehajtás útján szerzett zálogjognál a közadós jogcselekményét a bírói kényszer helyettesíti; tekintve, hogy az a kereskedő, ki jogerejüleg megítélt követelést ki nem fizet, hanem végrehajtások foganatosítását s árúinak összeírását és lefoglalását tűri, fizetéseit megszüntetettnek tekintendő; tekintve, hogy a fizetések megszüntetése után az adós vagyona az összes hitelezők aránylagos kielégítésére kell hogy szolgáljon s abból egyes hitelező a saját javára semmit el nem vonhat és tekintve, hogy felperesnek arról, hogy S. Sámuel fizetéseit az imént kifejtett módon megszüntette, saját beismerése szerint tudomása volt s ennek folytán a tömeggondnok által erre vonatkozólag felhívott tanuk kihallgatása és a főeskü alkalmazása feleslegesnek mutatkozott: a felperes által az A) alatti váltó alapján kért és foganatosított biztosítási végrehajtást, mint az 1881 : XVII. t.-c. 27. §. 2. pontja alá tartozót a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak kimondani, minthogy felperes váltókeresetére nézve a kir. törvényszék csak az alapon bírt váltóbirói hatáskörrel, mert felperes kielégítését külön tömegből kívánta, ez pedig a fenti rendelkezés folytán megszűnt, a határozat jogerőre emelkedése után a váltóbirói elbánás alá nem tartozó keresetnek felperes kezéhez visszaadását elrendelni kellett. A perköltség kölcsönös megszüntetését az indokolja, hogy tömeggondnok kifogása csak részben vezetett eredményre, stb. A m. kir. Curia (1891. nov. 4-én, 476. sz.): A másodbiróság Ítélete, a mennyiben azzal kimondatott, hogy az alperes csődtömeg gondnoka által a sommás végzés ellen beadott kifogásokban a csődtörv. 26. §-a intézkedésénél fogva érvényesített megtámadási kifogások ezen váltóperben érdemlegesen elbirálandók, helybenhagyatik, egyebekben azonban mindkét alsóbb bíróság Ítéletei az 1881 : LIX. t.-c. 39. §. o) pontja alapján megsemmisíttetnek s az elsőfokban eljárt kir. törvényszék utasittatik, hogy felperes keresete felett hozzon a csődtömeggondnoknak a csődtörvény II. rész III. fejezete alapján érvényesített megtámadási kifogásainak c'rdcmleges elbírálásával újabb szabályszerű Ítéletet. Indok ok: Helyesen mondotta ki a másodbiróság, hogy a csődtömeg gondnoka részéről a sommás végzés ellen beadott kifogásokban, a csődtörvény I. rész III. fejezete alapján érvényesített megtámadási kifogások ezen váltóperben érdemlegesen elbirálandók ; mert a csődtörvény 26. §-a általános szabályként kivétel felállítása nélkül rendeli azt, hogy a megtámadási jog kifogás alakjában is érvényesíthető, arra nézve pedig ok fenn nem torog, hogy ezen általános érvényű szabály alól oly esetben, a midőn a megtámadási kifogás a váltóeljárás alá tartozó váltóperekben érvényesíttetik, kivétel tétessék. Ezen okokból a másodbiróság Ítélete, a mennyiben a csődtömeg gondnoka részéről ugy a váltóügyletnek alapul szolgáló szerződésnek, mint a felperes által váltókövetelése biztosítására szerzett bírói zálogjognak alapját képező végrehajtási foglalási cselekménynek a csődhitelezőkkel szemben való hatálytalanítása végett érvényesített megtámadási kifogásainak ezen váltóperben való elbirálhatását kimondotta, helyben volt hagyandó. Miután azonban az elsőbiróság, ítéletének vonatkozó indokolása szerint, a csődtömeg gondnokát, megtámadási kifogásai érvényesítése végett külön perútra utasította s igy azoknak érdemleges elbírálásába bele nem bocsátkozott, a másodbiróság pedig a megtámadási kifogásoknak ezen perben való elbirálhatásának kimondásával azokat egyszersmind érdemlegesen el is bírálván, olyan kérdést biráll el, a mi felett az elsőbiróság nem határozott, e szerint az 1881 : LIX. t.-c. 39. §. o) pontjába ütköző s ugyanezen törvényszakasz utolsó-előtti bekezdése szerint hivatalból is figyelembe veendő, oly lényeges alaki szabálytalanság esete forog fenn, a mely miatt mindkét alsóbb bíróság ítéletei meg voltak semmisitendők s az elsőfokban eljárt kir. törvényszék utasítandó volt, hogy felperes keresete felett az alperes által érvényesített fent megjelölt kifogások érdemleges elbírálására is kiterjedő Ítéletet hozzon, stb. A kereset a szinész-szövetkezet ellen indíttatván, a követelés az 1875 : XXXTII. t.-c. I. rész XT. címében szabályozott keresk. társaság ellen érvényesíttetett; ebből folyólag a perben csakis az alperesként perbe idézett szövetkezet kötelezettségének kérdése lehetett elbirálbató. Midőn tehát az alsóbiróságok nem a lelett, hanem a sóját személyében perbe nem idézett színházigazgató ! személyes kötelezettsége felett Ítéltek — törvénybe ütköző éá biva| lalból figyelembe veendő semmisséget maga nián vonó lényeges eljár.ísi hibát követtek el, mely a per felülvizsgálását lehetetlenné teszi. A szabadkai kir. járásbíróság (1889. évi augusztus hó 27-én, 4,083. sz. a.) : Dr. Blau Lajos ügyvéd által képviselt K. AnI tal felperesnek — Bokross Elek ügyvéd által képvisek Thalia szinész-szövetkezet alperes ellen 165 frt 79 kr; tőke és járulékai iránti perében következőleg itélt: Alperes köteles 64 frt tőkét I s járulékait felperesnek megfizetni, ha leteszi felperes a pótesküt arra, hogy ezen összeggel alperes adósa. Ha pedig az esküt le I nem teszi, ugy ezen összegre nézve keresetével elutasittatik, stb. ' Tartozik továbbá alperes D. Mór a kereseti többletet is, vagyis ! 101 frt 70 kr. tőkét és ennek járulékait felperesnek megfizetni, j ha nem teszi le a főesküt arra, hogy H. Károly nem volt jogosítva és alperes által is felhatalmazva alperest is kötelezőleg a Thalia nevében a számlabeli megrendeléseket eszközölni, hogy a : számlabeli tartozások őt nem terhelik és hogy Sz. Mihály, M. Mi! hály, H. Károly, M. Mari, Sz. Károly, F. Jenő, L. Gyula, K. Karoly és D. Sándor szövetkezeti tagok részére a Thália megrendelése folytán kiszolgáltatott, az A. alatti számlában felsorolt ruhaneműek ára ezek fizetésébe a Thalia által be nem tudatott, illetőleg fizetéséből le nem vonatott, ha pedig ezen esküt leteszi, ugy felperes keresetének ezen részével elutasittatik, stb. Indokok: A kihallgatott H. Károly vallomásával igazolva van, hogy az A. alatti számlabeli árúkat felperes a Thalia szövetkezetnek, illetve 64 frt erejéig alperesnek személyesen kiszolgáltatta, minélfogva a 61 frt felperesnek a félpróba kiegészítésére póteskü volt ítélendő, annak letétele esetén alperes ezen összegben marasztalandó volt. A kereseti többletre nézve alperes tagadásávalszemben egyéb bizonyíték hiányában a felperes által felajánlott és alperes által elfogadott főesküvel volt eldöntendő azon kérdés, fel h^talmazta-e alperes H Károlyt az A. alatti számlabeli árúknak a Thalia részére eszközölt megrendelésére, levonta-e a számlában megnevezett tagok fizetéséből a kiszolgáltatott árúk árát és általában terheli-e őt fizetési kötelezettség, mely eskü letétele esetén felperes a kereseti többlettel elutasítandó volt, ellenkező esetben pedig alperes marasztalandó volt, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1890. évi június hó 16-án, 47,070. sz. a.): Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, a felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: A felperes az A. alatt csatolt és a Thalia színtársulat terhére kiállított számla alapján, az alperest, mint a szabadkai »Thalia« szinész-szövetkezet igazgatóját vonta perbe, és őt a kereseti követelésben ama egyetemleges kötelezettség alapján kérte elmarasztaltatni, a mely őt, mint a Thalia szinészszövetkezet igazgatóját terheli. Az alperes a kereseti követelés fenállását és fizetési, illetve szavatolási kötelezettségét tagadta, azt adván elő, hogy ő már az 1887. évben a szövetkezetből kilépett, hogy ő a számlában kitett ruhaneműeket meg nem rendelte és hogy abban az esetben is, hogyha ő az igazgatósága alatt felmerült és a számlának 1-sö és 2-ik tétele alatt kitüntetett 70 frt és 64 írtért felelős volna, ez a két tétel — a számla tanúsítása szerint — már kiegyenlítve van. Az alperesnek ezt az utóbbi állítását valónak kellett elfogadni, mert H. Károly tanú vallomása az alperessel szemben tekintetbe nem vehető, a mennyiben ez a tanú, saját vallomása szerint, a jelen perben érdekelve van, igy tehát a felperes semmivel sem bizonyította azt az állítását, hogy a számlában kitüntetett 273 frt 30 krnyi résztörlesztés kizárólag az október havában történt megrendelésekből származott tartozási tételek apasztására volt fordítandó, következésképen az a jogszerű vélelem áll fenn, hogy a résztörlesztésekkel első sorban az 1-ső és 2-ik tétel alatti 70 frt és 64 frt lett törlesztve.