A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 48. szám - Az örökösödési jog köréből. (1-ső felelet.)

356 A JOG. összes elitéléseit kimutatja. Ugyauezt a kivonatot kapják a közigazgatási hatóságok, ha a közhivatali képesség megítélése, magániskola nyitására való alkalmatosság megbirálása, vagy fegyelmi eljárás céljából kérik. Harmadik személy semmiesetre sem kaphat kivonatot; de kiadható annak, a kire vonatkozik, azonban ebben nem emlittetnek bizonyos csekélyebb jelentőségű elitélései. Ki van zárva az ezen kivonatban való felemlitésből: a 16 éven alóli személy első elitélése, ha 6 havi szabadságvesztésnél nem nagyobb, továbbá az egy havi fogházat és 500 frank pénzbüntetést meg nem haladó első elitélés, ha csak ^pást, sikkasztást, csalást vagy szemérem elleni bűncselekményt nem illet. Kimaradnak a kivonatból a sajtóvétség miatti elitélések is, kivéve azokat, a melyek rágalmazás vagy szemérem elleni cselekmények miatt keltek. Az egyetlen elitélés kimarad a magánosoknak kiadandó kivonatból, ha ez a vétség-büntetés elszenvedésétől számított 7 év, vagy a bűntett-büntetés elszenvedésétől számított 15 év után vétetik ki. Az első és az egyetlen elitélés be nem várására vonatkozó rendelkezések hatálya megszűnik a második elitéltetéssel. A javaslat a bűnrovás körüli visszaélésekről js intézkedik. Kskiidtszéki justitia. 1. Old meg az adósodat. Folyó évi september 25-én a 47 éves Roux Kelemen állott a szajnai törvényszék előtt azon vád alatt, hogy megölte unokatestvérét, Bonnafét. Utóbbi a vádlottnak 1,500 frankkal adósa volt, de szomorú vagyoni viszonyai miatt nem tudott fizetni. A hitelező egy mérges pillanatában az adóst egyszerűen agyonütötte. A védő, Viviani ur ékes szólása kieszközölte a dühös hitelező számára az enyhítő körülmények kegyét, ugy hogy csak 6 évi fegyházra lehetett Ítélni. 2. A rendes eset. Ugyanazon esküdtszék előtt september 30-án egy fiatal divatárusnö ügyét tárgyalták. Bellon Albertina azzal volt vádolva, hogy agyonlőtte szeretőjét. Az áldozatot, egy negyven éves vászonkereskedőt, Fiat Károlynak hivták. Mult év november havában ismerkedett meg vádlottal, kit magához vett lakására. Néhány hónap múlva, rosszul menvén dolgai és családja szemére vetvén a törvénytelen viszonyt, elhatározta, hogy szakítani fog ; nehogy azonban a válás nagyon nyers legyen, előbb reávette szeretőjét, hogy más lakásba menjen. A nő érezte, hogy mi van a dologban s mindent elkövetett, hogy a helyzeten változtasson ; de látván, hogy jó szóval célt nem ér, fenyegetésre fogta a dolgot. Hasztalan ; Piat nem engedett. Április 9-én az utcán csatlakozott hozzá s midőn a férfi egy vendéglőbe akart belépni, többször rálőtt, de nem találta. A leányt elfogták, de Piat vonakodott vallani ellene, azt állítván, hogy a revolver nem volt golyóra töltve; Albertinát szabadon bocsátották, bár be volt bizonyítva, hogy Piat kalapját a golyó átlyukasztotta. Tizenkét nappal később A védelem menetrendén kitűnik az, hogy a kir. fiscus a vádlott nemes voltáról tudomással nem birt, mert az nem volt publikálva azon megyében, hol az elfogatás történt, hivatalbóli beszerzésére pedig magát kötelezettnek nem tartotta. Ez is collisiót képezett, mert hazai törvényeink szerint a nemesség megtagadása büntetés alá esett. Indignatióval emiitette fel, hogy a kir. fiscus két alapot emiitett az elfogatásra, t. i. az in flagrauti esetet és a vádlott vagyontalanságát, holott szaklapját, mely évek óta már közkézen forgott, nem május 5-én, midőn letartóztatták, kezdte szerkeszteni és kiadni. Azon körülmény pedig, hogy azon időben a budai oldalon szerény mezei magányban élt, lapját küzdelem között szerkesztette és családja részére tisztelői aláírás utján segélyt gyűjtöttek, nem mondható teljes vagyontalanságnak. így se a tetten kapás, se a vagyontalanság az elfogatásra nem képezett alapos okot. Hivatkozott Esterházy Miklós hercegre, kinek jövedelmei nem fedezték kiadásait s még sem mondatott vagyontalannak. Kifogást tett az ellen is, hogy nem polgári hatóság, hanem katonai fegyveres erő által békés otthonában fogatott el. Magyarázta az 1546 : 19. és 20. cikkeket, melyek reá nézve hibásan alkalmaztattak. Ezeket speciálisoknak mondotta, Zápolya és Ferdinánd közötti küzdelmes évekből, midőn az egyik párt a másikat rebellisnek nevezte s katonai erővel meghóditandónak határozta stb. Ezen alaki védelem előterjesztése után kérte, hogy szabadlábra helyeztessék és mint ilyen, adhassa elő érdemleges védelmét. Indokolta ezt azzal, hogy a törvény a notaperben szabad védelmet enged, a mihez annál inkább ragaszkodni kell, hogy elfogatása a jövőben például ne szolgáljon, s hogy bizonyítékait összeszedhesse, hogy családját nyomorban ne hagyja, hogy az másoknak nemeslelkű, de mindenesetre keserves elviselésű segedelmére ne szoruljon. * A »Törvényhatósági tudósitások« szerkesztője notaperében a szabadlábra helyezési határozatot s a végeredményt akkor fogom közölni, ha az orsz. levéltárban őrzött eredeti iratokból kivonatot vehetek. Óhajtásom, hogy a szaklapok szerkesztői Kossuth azon lakát, melyben az első jogi szaklapot szerkesztette s hol elfogatott, emléktáblával tiszteljék meg. a leány meglátogatta szeretőjét és nőt talált nála ; ekkor azzal a követeléssel állott elő, hogy mondjon le e viszonyról. Tagadó választ nyervén, dühösen és újabb fenyegetések között távozott. Délben megleste az utcán a férfiút, szó nélkül követte és hátulról kétszer rálőtt; az egyik golyó oldalban találta, összerogyott. Erre a leány maga ellen irányozta a fegyvert s mellén meg is sérült. Piat másnap meghalt, szeretője felgyógyult. Bellon Albertina csinos barna leány, szemei beszélők, termete súgár, arca szelid. Jó munkásnőnek ismerték, de erkölcsei kissé könnyűk. Piat a negyedik szeretője volt. Gyászban jelent meg, arca alig néha tünt elő a zsebkendő mögül, könyei folyton omlottak. Szeretője halála — úgymond — kétségbeejti s csak azt sajnálja, hogy önmagát nem találta jobban. Az elnök kérdésére azt felelte, hogy szerelemféltő volt s elhagyatása nagy búba ejtette. Ezt az állítását nem támogatja semmi, múltja legkevésbé. A jury, 10 percnyi tanácskozás után, fölmentette. Albertina nyakába borult védőjének. Meg is érdemelte. Nyilt kérdések és feleletek. Az örökösödési jojr köréből. (1-sö felelet.) I. 1. Ha örökhagyó összes vagyonát valamely nő kiskorú élő és netán még születendő gyermekeire hagyja, oly kitétellel, hogy ezeknek nagykorúságáig a kamatok is tőkési tt essenek, az esetben az örökösök nagykorúságuk elérte esetén is csak akkor juthatnak örökségükhöz, ha auyjuk már meghalt; azt hiszem azonban, hogy előbb is, ha anyjuk előrehaladott kora, vagy egyéb okok miatt szülésre képtelen. 2. Az árvaszék, nemcsak hogy helyesen járt el, hogy ily feltételbe belenyugodott, de nem is volt joga máskép cselekedni, mert örökhagyó akarata a döntő. De még azon esetben is, ha joga lett volna örökhagyó akaratát megváltoztatni, hivatása ellen cselekszik, ha ezt teszi, mert a netán még születendő gyermekek, ha megszületnek, az ő felügyelete alá tartoznak; már pedig az árvaszéknek nem szabad a felügyelete alá tartozó kiskorúak érdeke ellen cselekedni, pedig a kiskorúak érdeke ellen cselekszik, ha a részükre rendelt örökséget visszautasítja. Hogy a kamatok tőkésittessenek, az is a kiskorúak érdekében van, mert ez esetben azok nagyobb összeget kapnak ki egyszerre ; kiskorúságuk idejében pedig ugy is a szülők kötelesek őket eltartani és nevelni. 3. Szigorúan véve, ily feltételek mellett nemcsak a tökéből, de még a kamatokból sem szabad kiutalványozni a kiskorúak részére ; de ha az árvaszék ezt tette, azért nem lehet mondani, hogy helytelenül járt el; mert meglehet, hogy a szülők a legnagyobb nyomornak lettek volna kitéve, ha az árvaszék nem könyörül rajtuk; ily esetben tehát az árvaszék csak liberálisan járt el, mert bizony örökhagyó sem akarta, hogy a szülők a legnagyobb szegénységben várják be a netán még születendő gyermekeket, a kik talán sohasem fognak megszületni. Az első pillanatra, ugy látszik, hogy itt ellenmondás van a 2. pontban foglaltakkal szemben, de a ki a tényleges viszonvokat is tekintetbe veszi, az nem fog ellenmondást látni, mert ha például az örökség 10,000 frt és két kiskorú van életben, akkor az árvaszék a netán még születendő gyermekek jogainak sérelme nélkül is | bátran kiutalványozhatott 500 frtot, mert nem valószínű, hogy annak a nőnek még 18 gyermeke szülessék. 4. Az összes kiskorúak nagykorúságra jutása után is édes anyjuk haláláig az örökség (ha az készpénz) a gyámpénztárban marad; különben az árvaszék méltányossági okokból bizonyos összegeket ki is utalványozhat, sőt az egészet is kiadhatja az anya életében, ha az örökösök, a mint az 1. pontban emiitettem, valami módon plausibilissé teszik, hogy anyjuknak több gyermeke nem lehet. II. A. örökhagyónak lemenői és felmenői nem lévén, összes vagyonát végrendeletileg B., C. és D. unokaöcscseire hagyja, azon kikötéssel, hogy ha D. előtte kiskorúságban, vagy leszár mazók nélkül halna el, ennek vagvona is B., C-re szálljon. Itt az első pillanatra világos, hogy örökhagyó intentiója az volt, hogy vagyona B., C. és D. családjában megmaradjon; B. és C. jutalékára vonatkozólag utóörökös nevezésre nem volt szükség, mert B. és C-nek bizonyosan vannak gyermekei; D.-nek a végrendelet alkotása idejében még nem lévén gyermekei, örökhagyónak azon eshetőséggel is kellett számolnia, hogy D.-nek egyáltalán sohasem lesznek gyermekei, erre az esetre pedig nem akarta, hogy D. »jutaléka« 1 idegeneknek jusson; tehát ugy intézkedett, hogy ha D. leszármazók nélkül halna el és pedig bármikor, akár örökhagyó előtt, akár utána, jutaléka B. és C-re szálljon. Ha valamely végrendelkező az első sorban kirendelt örökös halála esetére is akar intézkedni, akkor a két eset közül inkább azt fogja szem előtt tartani, hogy az első sorban kirendelt örökös 1 És nem »vagyona«, mert utóvégre D.-nek lehet valamikor szerzeményi, vagy mástól örökölt vagyona is, erről pedig örökhagyó bizonyára nem akart intézkedni.