A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 47. szám - A budapesti ügyvédi kamara választmánya

186 A J O Gr. határában végbement tagosításról sincs tudomásuk, a földbirtok­nak az egyes birtokosok részére történt átadásánál jelen nem voltak s egyáltalában a B. alatti nyilatkozatban foglaltakat csak feltevésekre alapítják, de azt sem tudják, hogy a kérdéses föld­területen hány hold volt kukorica-, dohány- és herével bevetve ? Az A. alatti bizonylatot kiállító T. Péter és N. Móric tanú a bizonyítványban igazolni kívánják, hogy »az 1887. évben Tisza­Szöllös határában E. István által birt birtokokból a tagosítás alkalmával Gy. Kálmánnak jutott területet felmérték, azt 52 holdnak találták, melyből 22 hold búzavetés, miről 660 kereszt termést olvastak meg, minek keresztje szemül 50 klgrammot adott, a 30 hold kukorica-, dohány- és herevetés volt, mi szintén holdan­ként 40 frtot jövedelmezett, ezeknek termését E. István az 1887. évben leszedte és a földet 1887. év végén Gy. Kálmán rendel­kezésére bocsátotta. Kihallgatásuk alaalmával eme tanuk az F alatti bizonyítvány tartalmát valónak jelentették ki ugyan, azonban alperesnek ellen­kérdéseire mindkét tanú kijelenti, hogy nem tudja, hogy a tago­sítás alkalmával mily terület adatott át Gy. Kálmánnak, P. Péter tanú előadása szerint a B. Mór kijelölésére lépéssel mérte meg a kérdéses területet; hogy hány hold búzavetés volt, nem tudja, a kereszteket nem olvasta s nem tudja, hogy keresztje 50 klgrammot adott, hogy a here-, dohány- és kukoricavetés összesen és egyen­ként mennyi volt, minő volt ennek termése, mennyit jövedel­mezett és hogy átadta-e alperes a kérdéses területet 1887. év végén Gy. Kálmánnak ? — tanú nem tudja. Í zen tanú tehát, az általa vallomásában különben való tartalmának kijelentett bizonylat tartalmát vallomásával egészben megerőtleniti, illetve megcáfolja. N. Móric tanú a területet csak lábbal meglépve határozza meg, a búzatermést keresztenként felolvasta s egy kereszt ter­mését megmérés nélkül becsülte 50 klgrammra; hogy mennyi volt a here-, dohány- és kukoricával bevetett föld külön-külön, azt nem tudja, a termés mennyiségét nem tudja s annak értékét csak hozzávetőleg becsülte holdanként 40 frtra, a föld átadásáról mit sem tud. Az L. alatti bizonylatot kiállító H. József és P. Sámuel tanuk csakis a 22 hold búzavetésre vonatkozólag, mint E. István­nak a kérdéses földön volt aratói igazolják, hogy ott 500 kereszt­nél több termett s a termés keresztenként egyre-másra 2 vékát adott szemben. Ugyanezen tanuk azonban az alperesi ellenkérdő pontokra adott feleletükben kijelentik, miszerint nem tudják, hogy az általuk emiitett sirokháti 22 hold búzavetés a tagosítás alkalmával Gy. Kálmánnak jutott és kinek tulajdona volt, ugy kijelentik, hogy őket, mint E. István aratóit, a kérdéses 22 hold búzavetés aratásá­ban senki sem akadályozta s az ellen senki nem tiltakozott. Magára a kereseti ama perdöntő körülményre tehát, hogy a korábban E. István tulajdonát képezett s a tagositási új ki­osztás alapján 1886. évi nov. hóban felperes jogelődje, Gy. Kál­mánnak adatott földterületből 30 holdat, avagy bármennyit, al­peres az 1887. év tavaszán elfoglalt kukorica-, dohány- és herével bevetett, a termést beszedte és hogy eme 30 hold termése holdanként 40 frt értéket képviselt, alperes tagadásával szemben felperes semmi törvényes bizonyítékot sem szolgáltatván, őt kere­setének a 22 hold búzavetés értéke : 2,954 frt 50 kr. iránti részé­vel az általánosan elfogadott törvényes gyakorlat s az ezzel meg­egyezőleg az érdekelt felek közt létrejött s a 2'/. alatti jkönyvben foglalt, H. József és T. Sámuel tanuk ama vallomásaival, hogy a kérdéses 22 hold búzavetésnek E. István részérei learatása ellen annak idején senki sem tiltakozott, érvényében támogatott meg­állapodás alapján, keresetének a 30 hold kukorica-, dohány- és herevetés értéke 1,200 frt iránti részével pedig, mint mivel sem igazolttal, elutasítani kellett, stb. A budapesti kir. itólö tábla (1890. nov. 3. 30,126. sz. a.): Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperes kárkövetelési jogát megállapítja, egyszersmind utasítja a kir. törvényszéket, hogy felperest a kérdéses földterület régibb és új földkönyv kivonatá- J nak szabályozására hívja fel, annak utána a szakértők meghallga­tásával állapítsa meg az alperes által beszedett termés értékét és a kifejlendökhez képest hozzon határozatot. Indokok: A periratok tartalmával, minden kétséget ki­zárólag bebizonyitottnak veendő, hogy a tisza-szőllősi tagositási perben hozott Ítéletnek 188li. évi nov. hava 13-án történt végre­hajtás alkalmával felperesnek jutott, de azelőtt alperes tulajdonát j képezett birtokrész ugy adatott át, a mint az átadás alkalmával | létezett és a kérdéses terület fentartás nélkül bocsáttatott felperes birtokába és tulajdonába, eme bizonyított tény ellenében az al­peres által bemutatott közbirtokossági jegyzőkönyv 10. pontja még ' az esetben sem volna figyelembe vehető, ha annak keletkezési j ívén túl is hatályt tulajdonítani lehetne, mert alperes maga sem állítja, hogy a tagositási perben hozott Ítélet végrehajtására vonat- j kozó jegyzőkönyvbe a közbirtokosságnak említett határozata fel­vétetett volna, vagy az a jegyzőkönyvben megemlittetett volna s minthogy ily körülmények közt a fentebb említett birói átadás a j kérdéses földterületre nézve felperes részére korlátlan birtok- és ; tulajdonjogot állapított meg, a tulajdonost pedig a föld haszon­élvezete megilleti, minthogy továbbá a per során bebizonyíttatott, hogy alperes a felperesnek átadott földterületnek termését be­hordatta, ezért felperesnek alperes ellen kárkövetelési jogát meg­állapítani, egyszersmind a kir. törvényszéket a kijelölt irányban további bizonyítási eljárás foganatosítására utasítani kellett, stb. A m. kir. Curia (1891. szept. 17. 1,075. sz; a.): A kir. tábla ítélete megváltoztattatik s az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben, stb. Indokok: A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete az abban felhozott indokoknál fogva és még azért is helybenhagyandó volt, mert igaz ugyan, hogy a mennyi­ben a birói átadás után és annak ellenére az előbbi tulajdonos, az új tulajdonosnak átadott földből valamely részt elfoglalva, annak, bár önmaga által előállított termését saját részére fel­használta volna, ezért az új tulajdonosnak kártérítéssel tartozik, mindamellett felperes a kukorica-, dohány- és heretermés értéke iránti követelésével elutasítandó volt, mert alperes tagadásával szemben felperes azt tartozott volna bizonyítani, hogy alperes az 1886 évi nov. 23-án történt birói átadás után olyan földet mívelt, illetve használt kukorica-, dohány- és heretermés előállítására, a mely a bírói átadás alkalmával felperes jogelődjének jutott. Fel­peres azonban az ennek bizonyításául használni kivánt B., D., E., F., J. és L. alatti okiratokkal, illetve az ezekben foglaltak valódi­ságának igazolására felhívott tanukkal, nemcsak a jelzett körül­ményeket nem mutatta ki, minthogy ezekre nézve semmi tüzetes adat sem az okiratokban, sem a tanuk vallomásában nem foglal­tatik, de ezek tartama általában véve olyan határozatlan, hogy azok alapján még akkor sem volna megállapítható, hogy alperes a felperes jogelődjének jutott földnek egy részét az átadás után és mily mérvben s mi módon használta-e, ha a peres felek birtokára vonatkozó régibb és új földkönyv kivonata becsatol­tatnék, mivel ezek csakis az tlőbbi és a jelenlegi tényleges álla­potot tüntetuék fel, de ezek a felperes perbeli állításai mellett, illetve a perbeli döntő körülmények tekintetében adatot maguk­ban nem foglalván, a további bizonyítás elrendelése, illetve a szakértők meghallgatása sikerre nem vezethetne, stb. Habár a protestánsok házasságát szabályozó rendelet sze­rint a házassági kötelék felbontásának egyik lényeges feltétele az, boiry a házasfelek közt fenforgó viszály megszüntetése lelkészi és birói békéltetés által kiséreltessék meg, ettől el lehet tekinteni az esetre, ha az egyik házasfél elmebetegség miatt meg nem hall­gatható s ennek felgyógyulása esetére sincs semmi remény arra nézve, hogy vele a másik házasfél, indokolt engesztelhetlen gyű­lölség miatt, békében és egyetértésben éljen. (M. kir. Curia 1891. okt. 13. 5,690. sz. a.) Az eskütételre az esküre kötelezett fél személyesen idézendő. Tlyeu idézés hiányában az esküre kötelezett félnek elmaradása nem eredményezheti azt, hogy az eskü le nem tettnek nyilvánittassék, habár az illető idéző végzés ezen perfél perbeli képviselőjének kézbesittetett. (A kassai kir. ítélő tábla 1891. évi október hó 21-én, 4,458. p. sz. a.) A haszonbérlő által magára vállalt községi pótadó haszonbér természetével birónak tekinthető nem lévén, a fizetési kötelezettség elmulasztásából kifolyólag a haszonbérleti szerződés megszüntetése iráni indított keresetre a sommás bíróság illetékes nem lehel. (A budapesti kir. itélő tábla 1891. szept. 24. 28,117.), Közös osztatlan tulajdont képező tárgyak vagy joirok birtokát megvédeni, foglalás esetén visszakövetelni és ez iránt pert indítani, a közös tulajdonosok bármelyike jogosult. A kir. kisebb haszonvételek javadalmas úrbéres községekben kizárólagos nri jog. A ínég nem arányosított jogra nézve egyeseknek hosszabb gyakorlata egymagában véve a jogosult irányában valamely külön jogot meg nem állapit és a jogosultnak a ínéir nem rendezett jog arányosításához való jogosultsága el nem évitbető. (A kassai kir. tábla 1891. október 20-án, 2,660. p. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Az 1881. évi L1X. t.-c. 95. §. 3-ik bekezdésének azon rendel­kezéséből, mely szerint az illetőség elleni kifogás az ott érintett külön bíróságok előtt, hivatalból történt elhalasztás esetét kivéve, az első tárgyalásnál teendő meg s hogy erre a felek a bíróság által íigyelmeztetendők, okszerűen következik, hogy eme kifogás megtételének az ideje csak akkoráit be, midőn a külön bíróság már tényleg megalakult, mert a tárgyalás is, melynek kezdetén a kifogás megteendő, esak akkor veheti kezdetét. A budapesti árú- és értéktőzsde választott bíróság: Dr. Rozgonyi Jakab ügyvéd által képviselt A. .. és F cég felperesnek dr. Deutsch Izidor ügyvéd által képviselt H alperes ellen 1,557 frt 33 kr. iránti perében. (1891. évi április hó 25-én 238. sz. a. elutasító végzés az iratoknál hiányzott.) A budapesti kir. itélö tábla : (1891. évi augusztus hó 10-én 4,678. sz.) Az első bíróság végzését megváltoztatja, alperes ille­tékességi kifogásnak helyt nem ad és az elsőbiróságot a per

Next

/
Oldalképek
Tartalom