A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 47. szám - A budapesti ügyvédi kamara választmánya

A JOG. 351 vények az írásbeli jelentkezések (12. §.), a törvényszéki elnökök, illetőleg • hivatalfonökök és a közjegyzői vagy ügyvédi kamara kísérő iratai (6. §.) es a személyi táblázatok másolatai visszaküldetnek, ahhoz az elnökhöz, a ki azokat az igazságügyminiszterhez közvetlenül felterjesztette. (14., 15. §§.) r. ... .Az elnok * pályázati kérvényeket a pályázóknak — esetleg hivatalfon ok eik, a közjegyzői vagy az ügyvédi kamara útján — visszaadja, a kweru iratokat és a személyzeti táblázatok másolatait pedig, úgyszintén a Kir. Curia elnöke az Írásbeli jelentkezéseket, későbbi javaslatnál leendő figyelembe vétel végett az elnöki iratok között megtartja. Minősítési kellékek. 17. íj. ítélő bitónak vagy bírósági hivatalnoknak ki nem neveztetik, a ki 1. az 1SS3 : 1. t.-c. 1. tj. a) és />) pontjaiban megállapított általános minősítési kellékekkel nem bir; 2. ki azzal a képzettséggel nem bir és azoknak a különös feltételeknek meg nem felelt, melyeket a törvény az illető állásra vonatkozólag megállapít; 3. tettleges szolgálatban álló katona vagy honvéd, a mennyiben illetékes hatósága az iránt nem nyilatkozik, hogy kineveztetése esetén a tettleges szolgálatból elbocsáttatik ; 4. államszolgálatban nem álló oly folyamodó, a ki negyvenedik életévét meghaladta, kivéve, ha e végből korengedélyt nyert. Berendelés tanáesjegyzői szolgálatra és elnöki titkári teendőkre. IS. §. Tanáesjegyzői szolgálatra vagy elnöki titkári teendőkre a kir. itélö táblákhoz (1890: XXV. t.-c. 6. §., 1891: XVII. t-c. 56. §.) azok az albirák, «, kir. Curiához pedig tanáesjegyzői szolgálatra (1891 : XVII. t.-c. 55. §.) azok a törvényszéki birák, járásbirák vagy albirák rendeltetnek be az illető törvényszéki elnök meghallgatása után, a kik a berendelést az igazságügyminisztertöl önként kérték, vagy kik az igazságügyminiszter felszólítására a berendelésbe való beleegyezésüket írásban bejelentették. Jegyzőknek és birói képesítéssel bíró aljegyzőknek a kir. itélö tábláknál tanácsjegyzőkként alkalmazása iránt az igazságügyminiszter hivatalból való berendelés útján intézkedik. (1891 : XVII. t.-c. 56. § ) Fordítók. 19. §. Az 1890 : XXV. t.-c. 5. §-a értelmében a kir. ítélő tábláknál rendszeresíthető külön fordítói állások betöltésének szabályozása, a fordítók hatáskörének, hivatalos kötelességeinek és ügykezelésének, valamint a fordítói és tolmácsdijaknak megállapítása (1890 : XXV. t.-c. 8. § ) külön rendelet tárgyát fogja képezni. Jogyakornokok. 20. §. A joggyakornokok kinevezéséről, szolgálati viszonyaival és működési körével egyetemben, külön rendelet intézkedik. Hivatalszolgák és segédszolgák. ál. §. A hivatalszolgákat és segédszolgákat az 1873 : II. t.-c. és az ennek alapján kiadott rendeletek szabályainak megtartása mellett szabályszerű pályázat hirdetése után a bíróság elnöke, illetőleg azon kir. törvényszék elnöke nevezi ki, a melynek kerületében levő járásbíróságnál az állás betöltendő. A kinevezésre és az előléptetésre nézve az 1885. évi 1,974. sz. igazságügyminiszteri rendelet szabályai alkalmazandók. A hivatalszolgák és segédszolgák csak előzetes fegyelmi eljárás útján bocsáthatók el. (9. tj.) Dijnokok. 22. §. A dijnokok felfogadása és elbocsátása a bíróság elnökét, járásbíróságra nézve annak a törvényszéknek elnökét illeti, a melynek kerületébe a járásbíróság tartozik. (Folyt, köv.) Vegyesek. A büntetőtörvény módosítása tárgyában tanácskozó szakértekezlet a napokban tárgyalta azt a kérdést, hogy a szemérem elleni bűncselekményekről szóló fejezetben milyen módosítás volna teendő. A határozat — mint értesülünk — az, hogy az üzletszerű kerítés, mely az országban köztudomásúlag annyira elterjedt, a vétségek közé vétessék fel s ezenkívül a 236. és 539. §-okban történjenek módosítások. Tárgyalták még az u. n. kulpozus vádaskodásról szóló 260. §-t; ennek szövegét annyiban módosították, hogy jövőre előreláthatólag kikerülhetők lesznek az oly ítéletek, melyekben valakit rágalmazásban mondanak bűnösnek, midőn nem tett egyebet, mint kifejezte abbeli gyanúját, hogy az ellene elkövetett bűncselekményt egy bizonyos egyén követte el, kit utólag bármely oknál fogva felmentettek. A becsületsértés büntetését pedig súlyosbitandónak mondották annyiban, hogy a reális injuriára fogházbüntetés szabassék. —-A f. hó 19-én tartott újabbi ülésben első sorban a vagyonrongálás fölött tanácskoztak. Többen megjegyezték, hogy helytelen az a különbség, melyet a törvény az ingatlan és az ingó vagyon rongálása közt tesz. A törvény ugyanis jóval enyhébben bünteti az ingatlan, mint az ingó vagyon rongálását, holott az utóbbiból gyakran nagyobb kár származhatik, mint az ÍDgatlan vagyon rongálásából. így például, ha egy értékes képet vagy tükröt rongálnak meg. Az ánket kimondotta, hogy jövőre ez a különbség megszűnjék s csak a dolus nagysága s az okozott kár legyen irányadó a büntetés kiszabásánál. Ezután a robbanó anyagok által okozott kár került szóba, melyről az érvényben lévő büntetőtörvénykönyv nem intézkedik. Az ánket kimondotta, hogy ez a hézag is novelláris úton pótoltassák. Elhatározta továbbá a bizottság, hogy a száz forintot meg nem haladó váltóhamisítást ne fegyházzal, hanem börtönnel büntessék s hogy jövőre a csalás vétségének kísérletét is büntetés érje. Ezzel a bizottság befejezte a Schedius-féle novellának a bűntettekről és vétségekről szóló fejezetének tárgyalását. Hétfőn a kihágásokat fogják tárgyalni. A budapesti ügyvédi kamara választmánya legközelebb több közérdekű kérdéssel foglalkozott. Abűnügyi védelem személyi oldala képezte megvitatás tárgyát, a melyre alkalmat a budapesti kir. törvényszék alelnökének Z s i t v a i Leónak egy átirata adott, ki a kamarát a büntető ügyekben védők kirendelése tárgyában, egyetértő eljárás megállapítására hivta fel, s a dolgot oly módon véli megoldhatónak, hogy a kamara közölje vele azok névsorát, kik védőkül lennének kirendelendők, s a kiknek sorából esetről-esetre a törvényszék jelölné ki a védőt. A kamara szívesen fogadta az alelnök ur gondoskodó figyelmét, melyet e tárgyra fordított, de mégis szükségesnek látta emlékeztetni, hogy e tárgyban (a miről vajmi kevesen tudnak) a budapesti törvényszék büntető osztálya és a budapesti ügyvédi kamara közt, még Nóvák Kamill akkori alelnök kezdeményezésére, már egy megállapodás létesült, a melynek értelmében a hivatalból kirendelendő bűnügyi védők kijelölése tekintetében, a törvényszék a kamara jogát elismerte. A kamara e jogát és a kijelölést éveken keresztül gyakorolta is. A kijelölés ezen módozata azonban lassan feledésbe merült, úgyannyira, hogy az utolsó két évben a törvényszéktől mindössze 1 — 1 hasontárgyú megkeres 5' jött, a mi mellett vigan tenyészett az a dudva és űzettek azok a köztudomású visszaélések, melyek a bűnügyi védelemnek valóságos penészgombáit képezik, a melynek kiirtására minden eszközt meg kellett ragadni. A választmány kiküldte dr. Nagy Dezső titkárt, hogy e tárgyban személyesen is lépjen érintkezésbe az alelnök úrral a célból, hogy a létező bajok orvoslására a törvényszék és a kamara által követendő hatályos és egyöntetű eljárás részletei megbeszéltessenek. A legközelebbi választmányi ülésben a titkár jelentést tett a választmánynak eljárásáról, s e módon a választmány oly kirivó, az ügyvédi kar tekintélyét sértő visszaéléseknek jött tudomására, hogy mielőtt a védők kirendelése tárgyában egy általános eljárási módozat létesítése iránt határozna, szükségesnek látja az ügyet bővebb vizsgálat tárgyává tenni. E célból dr. Friedmann Bernát v. tag elnöklete alatt egy vegyes bizottságot küldött ki, melynek tagjai: dr. Liedemann Károly kam. ügyész, dr. Nagy Dezső kam. titkár, dr. Gruber Lajos, dr. Robitsek József kam. választmányi tagok és dr. Darvai Fülöp, dr. S i k Sándor, dr. V i s o n t a i Soma, dr. G y ő r f f y Gyula és Pollák Illés kam. tagok. E bizottság tagjainak buzgóságától és ügyszeretetétől függ, hogy az oly rég óta tapasztalt baj, melyet eddig összetett kezekkel néztek és hagytak dúlni, végre orvoslást nyerjen. Ezután a választmány a budapesti törvényszék büntető osztálya vezetőjének, / s i t v a y Leó urnák ama nyilatkozatával foglalkozott, melyet egy legközelebbi esküdtszéki tárgyaláson nyílt ülésben tett, midőn oly szót ejtett el, hogy szomorúan tapasztalja, hogy az ügyvédek néha egy, de sőt másfél óráig is elbeszélnek. A választmány kimondotta, hogy habár az ügyvédi karnak ily általánosságban tartott, mintegy kicsinylő apostrophálásával szemben kötelességének ismerné törvéuyadta jogánál fogva ugy az ügyvédi kar tekintélyének, mint a védelem szabatosságának megóvása céljából fellépni; mindazonáltal ezt ezúttal csak azért mellőzi, mert Zsitvay alelnök ur fenti szavait még ugyanazon tárgyalás alkalmával módosította s kielégítő uton megmagyarázta. Dr. Friedmann Bernát választmányi tag felhívta a választmány figyelmét arra, hogy a btkv revisiója tárgyában szerkesztett ministeri előadói javaslat megvitatására egybehívott e n q u é t tagjaiul a jogélet minden functionariusai, a birói. ügyészi és tanári kar köréből hivattak be, s csak egyedül az ügyvédi kar az, a mely mellőztetett, a mire eddigelé még nem volt példa. Ezen eddigi, példa nélkül álló, indokolatlan eljárással szemben a kamara nem hallgathat, s kell, hogy az ügyvédi kar ezen mellőzése miatti kellő módon felszólaljon, mert ott, a hol a jogi élet minden ágának képviselői részt vesznek, kik ott együtt működésben különböző irányú tapasztalataikat érvényesitik, az ügyvédi kar sem ignorálható, miért is határozatilag kimondja a választmány, hogy e tény, mint sérelem az évi jelentésben felvétetik. Egy másik közérdekű tárgya volt a választmányi ülésnek a Budapest fővárosi m. kir. adófelügyelőség azon eljárása, a mely szerint ha pénzügyi igazgatási érdekből valamely peres fél lakását kipuhatolni óhajtotta, e célból az illető ügyfelet képviselő ügyvédet hivta fel a lakás bejelentésére. Midőn az ügyvédek nagy része az ily felhívásokra nem válaszolt, a pénzügyi hatóság a kamarához fordult, hogy ez hívja fel az ügyvédet válaszadásra. Eleinte az efféle megkereséseknek, melyek szórványosan jöttek, a kamara, mint társhatóság, szívesen tett eleget. F megkeresések azonban mind tömegesebben érkeztek, s többen voltak a kar tagjai közül, kik a kamara hason tárgyban kibocsátott felhívásait sérelmeseknek nyilvánították. A kamarai választmány indittatva érezte magát ez előzmények után teljes ülésben foglalkozni a dologgal s kimondotta azon elvi jelentőségű határozatot, hogy jövőre a pénzügyi hatóság hasonló megkereséseinek nem tesz eleget A választmányt a határozat hozatalánál azon indokok vezérelték, hogy a kamara hatásköre az 1874: XXXIX. t.-c. 19-ik §-ában szorosan körül van irva, mely hasonló megkeresések kívánt módon való elintézésére ki nem terjed, s igy nem is áll módjában egyes tagjait hasonló felhívásokra adandó nyilatkozattételre törvényes eszközökkel szorítani. E határozat az illető pénzügyi hatósággal már közöltetett is. Dr. (iruber Lajos budapesti ügyvéd, lapunk derék munkatársa, kit olvasóink különben is alapos irodalmi tevékenysége után