A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 47. szám - A decentralisatio és az egységes jogszolgáltatás - Az igényperekről. (Befejező közlemény)

Tizedik évfolyam. 47. szám. Budapest 1891. november 22. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V\, Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendó'k. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) ÉGI ÉRDEMIEK KÉPVISELETÉRE A «M ÚGYVÉD!, BIR0I, ÜGYÉSZI ÉS O/JEGÍ/ÖI U Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : negyed évre 1 frt 50 kr. fél » 3 » — » egész > 6 » — » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : A decentralisatio és az egységes jogszolgáltatás. Irta : dr. F r a n kfurter Sándor, ügyvéd Miskolcon. — Az igényperekről. Irta : C s e b i Pogány Virgil, budapesti kir. aljárásbiró. — Az elévülési és záros határidők a magyar kereskedelmi jogban. Irta: dr. Dobai Győző, budapesti ügyvéd. — Ausztria és külföld. (A vizsgálati fogságban tartott személy értéktárgyai Németországban. — Német birodalmi vizijog. — A párisi gonosztevők világából.) — Nyilt kérdések és feleletek. (Az örökösödési jog köréből. Irta : Jakab Géza, budapesti kir. közjegyzőhelyettes. — Sérelem. (Kézbesítési miseriák. Irta . dr. Schuster Rudolf, medgyesi ügyvéd.) — Birói ügyviteli szabályok. — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. TÁRCA: Egy angol váltóper. Közli: dr. Hirscbler Henrik, budapesti ügyvéd. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) A decentralisatio és az egységes jogszolgáltatás. Irta : Dr. FRANKFURTER SÁNDOR, ügyvéd Miskolczon. A »J o g« 44. számában V i d t Géza L. ügyvéd ur egyetlen gyakorlati példával akarja bizonyítani, hogy a decentralisatio következménye az egységes jogszolgáltatás megbontása lesz s azzal végzi czikkét, hogy a decentralisatiót nem tartja egyébnek, mint egy theoretikus jogász experimentálásának. Részemről az ítéletet legalább is korainak tartom. Lehet, sőt mai jogéletünk mellett, codificált magánjog hiányában, bizonyosra vehető, hogy különböző kir. táblák által egyes kérdésekben ellentétes határozatok fognak hozatni, de hiszen megtörtént ez az egységes (budapesti) kir. tábla fennállása alatt is s alább szolgálok példával, hogy ugyanazon felek közt fenforgott teljesen azonos ügyekben a budapesti kir. tábla három eltérő ítéletet hozott. A jogegység tekintetében tehát nem lesz rosszabb helyzetünk, mint a decentralisatio előtt s legalább az eltérések, az ellentétes határozatok szégyenletes voltát mentegetni lehet azzal, hogy nem ugyanazon felsőbíróság által hozattak. A kir. táblák szétosztásának üdvös hatását a felügyelet szigorúbb gyakorlásában s ennek következményeiben fogjuk érezni s e tekintetben az új ügyviteli szabályok tetemesen bővítették a kir. táblák elnökeinek hatáskörét. Módjában lesz az elnöknek a kir. tábla területén lévő bíróságok eljárását, a bírák egyéni képességét megismerni, az ügykezelés egyöntetűségét utasításokkal biztosítani, a külsőleg észlelhető hiányok megszüntetését követelni, egy szóval a külső rendet megteremteni, a mi már magában véve nagy haladás. Arról nem is akarok szólni, hogy a birói kinevezéseknél követendő eljárásnál leginkább a kir. táblák vannak hivatva arra, hogy a valóban érdemes és teljesen képzett jogászok kinevezését mozdítsák elő. A kir. táblák külső szervezetének első sorban a rend megteremtésére és fentartására kell alkalmasnak lennie, a j jogegység megteremtése nincs összefüggésben az egyes közbenső forumok organisatiójával. Egységes jogszolgáltatás ép | ugy lehetséges tizenegy, mint két kir. tábla mellett s e j tekintetben nem az határoz, hogy hány helyen gyakorolják a jogszolgáltatást, hanem hogy kik gyakorolják. Már | pedig nem szenved kétséget, hogy a decentralisált táblák bíráinak képességét az illető elnök jobban megbírálhatja, mint az egységes tábla elnöke tehetné, minek ismét az lesz a következménye, hogy a birói kar epuration fog keresztülmenni s az igazságszolgáltatás hivatott birák kezeibe lesz letéve. Lapunk mai száma Nagyon téved az, a ki a táblák szétosztásában merényletet lát az egységes jogszolgáltatás ellen, vagy pláne azt hiszi, hogy az egységes jogszolgáltatás a decentralisatio által meg lesz bontva. Érteném a félelmet, ha elmondhatnók, hogy ezelőtt jogszolgáltatásunk egységes elveket vallott, azonban jól tudjuk, hogy nem igy volt. A jogi szaklapok folyton közöltek ezelőtt is ellentétes határozatokat, különösen a budapesti kir. tábla volt ezekről nevezetes. Hiába! emberek vagyunk, a meggyőződést canonizálni nem lehet s magánjogi tőrvényeink zűrzavarában az egyik azt tartja jogosnak, a mit a másik jogtalannak. Ígértem, hogy példával szolgálok. Özv. S. A.-né házbérért perelteti lakóját, három évnegyedben egymás után. Alperes azzal védekezik, hogy felperesnek nincs kereseti joga, mert nem tőle bérelt, hanem albérlőtől. Az első bíróság az első perben pótesküt itél felperesnek — a másodikban feltétlenül marasztalja alperest — a harmadikban ismét pótesküt itél felperesnek. És az akkori budapesti kir. tábla ? Az első perben helybenhagyja az eskütől feltételezett ítéletet, — a második perben helyben hagyja a feltétlen Ítéletet (mindkettő jogerős lett, mert 500 frtot meg nem halad), a harmadik perben pedig megváltoztatja az elsőbiróság ítéletét s feltétlenül elutasítja felperest keresetével. Ugyanazok a felek, ugyanaz a bérleti viszony, ugyanazok a bizonyítékok és ugyanaz a másodbiróság! A kit érdekel, annak szolgálok az ítéletekkel. Ilyen volt az egységes jogszolgáltatás a decentralisatio előtt. Vájjon lesz-e ezután rosszabb ? Én nem hiszem, hogy ilyesmi a decentralisált tábláknál megeshetnék. Hogy azonban a Vidt kartárs ur által annyira kicsinyelt §., mely szerint ellentétes megállapodások esetén a kir. Curia teljes tanácsülése lesz hivatva a jogegység fölött őrködni, a jogkereső közönséget némileg mégis megnyugtatja, azt az előbbi példának folytatásával akarom illustrálni. Az emiitett harmadik perben felperes felebbezett s hivatkozott arra, hogy az előző kettőben a budapesti kir. tábla más ítéletet hozott. Erre a Curia rendelvényileg felkérte a két előző per iratait az első bíróságtól s megváltoztatta a másodbíróság Ítéletét azon indokolással, hogy előző birói ítélettel lévén eldöntve, miszerint alperes felperestől bérelt, alperest feltétlenül kellene marasztalni, mivel azonban felperes az eskü ellen nem felebbezett, az első bíróság eskütől feltételezett ítélete volt helybenhagyandó. Igaz, hogy nem elvi jelentőségű kérdés forgott fenn, nem is a teljes ülés döntött, azonban az a bíróság, mely az ellentéteket kevésbé fontos ügyekben sem tűri meg, ki fogja azokat fontosabb ügyekben, elvi kérdésekben is egyenlíteni. »Az igényperekről.« Irta: Csebi POGÁNY VIRGIL, albiró Budapesten. (Befejező közlemény.) Az igényperek azon részére nézve pedig már most, a mik a per huzavonására s a hitelező várakoztatása s bosszantására irányulnak, szintén meg lehetne találni a módot a megfelelő megoldáshoz. Mondja ki ugyanis a törvénynovella, hogy csak azon bizonyítékok vehetők figyelembe az igénypereknél a melyek már a keresethez csatoltatnak s a melyekre — ide értve a tanukat is - itt történik pontos hivatkozás, avagy mik legkésőbben az első tárgyalás alkalmával már produkáltatnak, mondja ki a törvény, hogy a halasztás költségei a feleket nem terhelhetik, hogy nemcsak a tárgyalás elhalasztásának nincsen helye a foglaltató ellenzése folytán, hanem ily feltétellel a bizonyítékok előterjesztése, közelebbi megjelölése s produkálhatása végett sem vehető igénybe halasztás, hogy egy második tárgyalási határnap kitűzése hivatalig oldalra terjed.