A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 46. szám - Birói ügyviteli szabályok. (A m. kir. igazságügyminiszter 1891. évi aug. 19-én kelt 4291. I. M. E . sz. rendelete az új birói ügyviteli szabályok kiadása tárgyában.) (Folytatás.)

A .1 O Gr. takarékpénztárnál jelentkezett, s a kereseti váltó értékét az egyik kötelezett V János helyett fedezte, valamint az a tény, hogy a váltó felperes birtokában van, képezhetnek ugyan bizonyítékot arra nézve, hogy a váltólevélnek, mint bizonyítékul szolgáló okiratnak tulajdonjoga a fizető és átvevő által megszereztetett, de hogy a váltóhitelezőnek az okmányon alapuló jogai is megszereztetteknek tekinthetők legyenek, váltóhitelező forgatmányának vagy engedményének hiányában a fentebb emiitett körülmények annál kevésbé elegendők, mivel a váltólevél puszta átadása mellett történt fizetés a váltótörvény 39. g-a értelmében a váltókötelezettek helyett és azok nevében tett fizetés tekintete alá esvén, az igy célját ért váltólevélből a fizető és a kötelezettek közt váltójogi kötelezettség nem származik, azt pedig felperes csak elkésve állította, de egyáltalán nem bizonyította, hogy névbecsülésből teljesítette a fizetést, mert az, hogy névbecsiilésböl és kiért fizetett, óvás-levéllel volt volna igazolaudó és a váltón kitüntetendő. Kitekintve tehát alpereseknek érdemi védekezésétől, minthogy az A. alatti váltó alapján felperesnek váltókereseti joga nincs, az elsöbiróság helytelenül rendelkezett, midőn a sommás végzést kibocsátotta, s ezt alperesek kifogása dacára fentartotta, ugyanezért Ítéletét megváltoztatni kellett, stb. A m. kir. Curia (1891. évi október hó 6-án, 191. sz. a.): A másodbiróság Ítélete a benne felhozott egyéb indokoknál fogva és azért hagyatik helyben : mert ha felperes a kereseti váltót, mint közbenjáró, névbeesülésböl akarta kifizetni, a mihez a v. t. 62. §-a értelmében joga volt, tartozott volna ezt a szándékát a váltóbirtokosnak kijelenteni s annak elismerését, hogy a fizetés névbecsülésből, a Váltókötelezettek melyikéért történt, magán a váltón vagy toldalékán követelői és a mennyiben ezt a feljegyzést a váltóbirtokos megtagadta, e körülményt óvással igazolni; mivel csak ez esetekben érvényesíthette volna felperes azokat a váltójogokat, melyeket a vt. 63. íj-a a névbecsülö fizető részére az elfogadó a uévbecsült s ennek előzői ellen biztosit. Már pedig a kereseti váltón levő, nem is az annak birtokosaként jelentkező takarékpénztár képviseletére jogosított igazgatóságnak alapszabályszerü cégjegyzésével, hanem csak a pénztárnoknak aláírásával ellátott az az elismerés : hogy »értékét fedezte V. János helyett V |ánosné« — a névbecsülés imént kijelölt kellékeinek egyáltalában meg nem felel, az ezen kellékek hiányát pótló óvás pedig fel nem mutattatott, stb. A vetél u vevő megbízottja által eszközöltetvén, a megvett árú nem a megbízott, hanem eladó rendelkezésére bocsátandó azon esetre, ha az a vételi feltételeknek meg nem felelt. Azon körülmény, ho?y a vevő megbízottja az árút eladó tivollétéhen és ennek akarata ellenére visszahozta és ott hagyta, vevőt a vételi jogügylet kötelezettsései. vagyis a vételár fizetése alól fel nem mentheti, hanem esak arra jogosítja fel, hogy az árút, a melyet eladó sujátjának el nem ismert és érintetlenül hagyott, onnét a vételár lefizetése mellett ismét elhozathassa. Az egri kir. járásbíróság: (1890. január 23-án, 467. sz) B Henrik felperesnek Th. M. alperes ellen 192 frt és járulék iránti perében következőleg itélt: Alperes tartozik a kereseti 192 frt tőkét s ennek járulékait felperesnek megfizetni, stb. Indok: Mert alperes maga beismeri, hogy a borvétel körül L. Mór volt a megbízottja, elismeri, hogy az ezen megbízott által vitt mustraborokat jóknak találta, azokból bort rendelt, az üvegeket megbízottja által elküldötte alperes felpereshez, tudta tehát alperes, hogy megbízottja a bort felperestől vette, elismeri felperes, hogy a mustrának megfelelő bor lett neki kiszolgáltatva, s hogy a megrendelt bormennyiség alpereshez elszállíttatott, hogy ezen alperes által elismert tények és körülmények dacára, alperes megbízottjának mily feltételeket szabott, az felperesre nem tartozik, miután azok felperessel nem is közöltettek ; hogy pedig az üvegek dugója petroleumos és ecetes lett volna, azt alperes a felperesi tagadás ellenében mivel sem igazolta, sőt elismerte alperes azt is, hogy a dugókat ő küldötte, azokért tehát felperes felelősséggel nem tartozik. A fentebbi alperes által elismert tények és körülmények folytán a felperes által kínált főesküveli bizonyításnak szüksége fenn nem forgott, mert alperes a főesküvel bizonyítani kivánt körülményeket maga beismerte, ez okból alperest a kereseti tőkekamatban elmarasztalni kellett, stb. A budapesti kir. tábla: (1890. május 29-én, 6,969. sz.) A kir. járásbíróság Ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja, stb. Indok: A per adatai szerint alperes és L. Mór között egy bizonyos minőségű bornak bizonyos mennyiségben beszerzése iránt megállapodás jött ugyan létre és L. Mór a megállapodás következtében szállított is ugyan bort alpereshez, azonban ez, miután el nem fogadtatott s L. Mór rendelkezésére bocsáttatott, most nevezett által átvétetett a felpereshez, kitől beszereztetett, visszaviteletett, ezen tényállás mellett tehát nem vehető igazoltnak azon állítás, hogy a borra nézve a szerződés felperes és alperes között jött létre. Az az egy körülmény, hogy a nevezett L. Mór a bort felperestől szerezte be, még a felperes és alperes közötti jogviszony létezését fel nem tüntetvén, tekintve, hogy ama körülmény, mely szerint egy borvételi ügylet peres felek közt akár közvetlen, akár közvetve létrejött volna, felperes részéről alperes tagadásával szemben ki nem mutattatott, ugyanazért az elsöbirósági Ítélet megváltoztatásával felperes bizonyitatlan keresetével elutasítandó volt, stb. A m. kir. Curia: (1890. december 24-én, 7,524. p. sz.) A kir. itélő tábla Ítéletének megváltoztatásával az első bíróságnak ítélete hagyatik helyben, stb. Indokok: Alperes az 1890. január 20-án tartott tárgyalás alkalmával önként beismerte, hogy ő L. Mórt a borvétellel megbízta, alperes tehát a kérdéses borvételi üzletet nem L. Mórral, hanem ennek közbenjárása mellett felperessel kötötte meg. Tekintve már most, hogy alperes nem is tagadta, hogy a minta után megvett bornak mennyisége 77'9 liter és kialkudott ára literenként 2 frt 50 kr. volt; tekintve továbbá, hogy azt az állítását, hogy a bor a kiválasztott mintának meg nem felelt volna, felperes tagadása ellenében perrendszerünek nem bizonyította, sőt a mennyiben a neki kínált főesküt arra: »hogy 77"9 liter a mustrának megfelelő bor hozzá nem szállittatott« sem el nem fogadta, sem vissza nem kínálta, a szállított bornak mennyisége és mintaszerüsége a törv. rend. 234. §. értelmében is bebizonyitottnak tekintendő ; tekintve végre, hogy a szállítás idejére és helyére nézve L. Mórnak állítólag adott utasítás figyelmen kivül hagyása felperesnek az eladási jogügyletből eredő jogaira nézve befolyással nem lehet: a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával annyival is inkább helybenhagyandó volt az elsőbiróságnak marasztaló ítélete, mert a fentebbiek szerint L. Mór alperesnek megbízottja és nem a megvett bornak eladója levén, nem ennek, hanem alperesnek rendelkezésére kellett volna a bort bocsátani, ha az, miként állítja, a vételi feltételnek meg nem felelt és mert ennélfogva az a körülmény, hogy L. Mór a bort felperes távollétében és ennek akarata ellenére visszahozta és ott hagyta, alperest a vételi jogügylet kötelezettségei, vagyis a vételár fizetése alól fel nem mentheti, hanem csak arra jogosítja fel, hogy a bort, a melyet felperes sajátjának el nem ismert és érintetlenül hagyott, onnét a vételár lefizetése mellett ismét elhozhassa, stb. Váltó aláírás valódiságának bizonyítására alkalmazható a bár elkésetten a végiratban kinált, de alperes részéről elfogadott föeskü, ha alperes az eskünek elkésetten történt kínálása miatt kifogást nem tett. (M. kir. Curia 1891. február 3. 1,044/1890. v. sz.) A szövetkezet közgyűlése az elnök-igazgatót állásától elmozdíthatja és helyébe új elnök-igazgatót választhat, ha mindjárt az előbbi elnök-igazgató állásáról le sem mondott és elmozdítása kifejezetten a közgyűlés tanácskozásának tárgyai közé fel nem vetetett. (M. kir. Curia 1891. szept. hó 10. 992. v. sz. a.) Bűnügyekben. A közséiii végrehajtó vádlottnál hatósági meghagyás végrehajtásában jelenvén meg s vádlott által abban erőszak használatával megakadályoztatván, azon körülmény, hogy a tartozás, mely miatt a végrehajtásilag lefoglalt ingók elszállítása foganatosítandó lett volna, nem vádlott, hanem más egyén tartozása volt, minthogy a végrehajtó a köréhez tartozó ügyben járt el, az ellenében használt erőszak, ha mindjárt a végrehajtás jogos nem volt is, a hatóság elleni eröszakot megállapítja.A kalocsai kir. törvényszék (1890. október 17-én 3032.): S. Istvánné vádlottat a btkv. 92. §-a alkalmazása mellett a btkv. 165. §-ába ütköző hatóság elleni erőszak vétségében bűnösnek mondja ki s ezért 8 napi fogházra itéli stb. Indokok: Az eljárás adatai szerint S. Istvánné szölődézsma-váltsága 10 frt 92 kr. és 2 frt 08 krban, összesen 13 írtban mutattatott ki; ezen tartozás erejéig nála foglalás teljesíttetett és ez alkalommal két darab sertés vétetett zár alá. S. István a 2 frt 08 krt lefizette, de fenmaradt a 10 frt 92 kr. követelés, ennek biztosítására akarta K. Mór községi végrehajtó a lefoglalt sertéseket elszállítani, ezt azonban vádlott S. Istvánné meghiusitá azzal, hogy a sertéseket elhajtani nem engedte s a végrehajtót a sertésól mellett megkapta és ellóditotta és az ól rekeszfáját felkapta és azzal fenyegette; vádlott ezen cselekményét beismeri és azzal védekezik, hogy a fennálló 10 frt 92 kr. szőlödézsma-váltság nem őket, hanem más személyeket terhel: tekintettel, hogy utóbb valóban kitűnt, hogy a 10 frt 92 kr. szőlödézsma-váltság nem S. Istvánt, hanem D. István és társait illeti, ennélfogva az e tekintetbeni foglalás nála jogtalan volt; tekintettel továbbá rovatlan előéletére, mint enyhítő körülményekre: vádlott a 92. §. alkalmazása mellett a hatóság elleni erőszak vétségében volt bűnösnek kimondandó s ezért az Ítélet rendelkező részében kiszabott szabadságvesztés-büntetésre elitélni kellett stb. A budapesti kir. itélő tábla (1891. január 26-án 48,476.): A S. Istvánné házánál K. Mór községi végrehajtó által 1889. évi november 24-én folyamatba tett eljárás jogosnak nem tekinthető, mert a felterjesztett és különösen a 12., 14. és 16. n. sz. a. elfekvő irat és vallomásokból az tűnik ki, hogy a 10 frt 92 kr. szőlődézsma-váltságösszeg, mely miatt a végrehajtást s illetve a már előbb lefoglalt tárgyak átszállítását a végrehajtó foganatba venni akarta, nem S. Istvánt, hanem D. István és társait illeti és ekként vádlott az ellene szabályellenesen vezetett végrehajtásnak tettleges meggátlása miatt nem büntethető. Miért is a kir. itélő