A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 45. szám - A német császár az ügyvédek ellen - Német jogászgyülés

A JOG. 333 Cikkíró ügyvéd ur az árverési eladás elősegítésére rendelt kivételes jogsegélynek tekinti a birói birtokba helyezést s azt minden korlátok nélkül a már egyszer békés úton birtokba jutott, sőt a már egyszer birtokba bíróilag bevezetett árverési vevőnek is megadni hajlandó, ha birtokában racgháborittatott. Jelen sorok irója a birói birtokba vezetést végrehajtási el­járásnak tekintvén, azt csak ott hajlandó megadni, a hol a végre­hajtásnak birói Ítélet alapján helye volna s a cikkíró ur által fel­hozott példában a birtokba vezetést egyenlőnek tartja azzal, mintha a nyertes és békés úton már egyszer birtokba került, de birtokában megháborított felperes, a tulajdonjogát megállapító birói Ítélet alapján kérne végrehajtást, a birtokba vezetés ismét­lését pedig nem tartja egyébnek, mint a már egyszer teljes ered­ménynyel járó végrehajtás által kimerített birói Ítélet ismételt végrehajtásának. Hogy az én nézetem a helyes, azt a következőkben igyek­szem megvilágítani. Ha az árverésen megvásárolt ingatlan bérbe van adva, az árverés jogerőssé váltától kezdve a bérlő az üj tulajdonosnak fizeti a bért és — ez a fő - az ő nevében birtokol, vásárló tehát birtokba jutott. Ha a bérleti idő leteltével a bérlő nem bocsátja vissza a bérleményt, akkor az árverési vevő, mint a bérlő által birtokban volt tulajdonos, a jogtalanul birlaló bérlő ellen egy­szerűen a bérlemény visszabocsátása iránti pert iudit s ezzel mit sem vészit, mert ha megadatnék is neki a jog • a birói birtokba helyezés kérésére, mielőtt az elrendeltetnék, be kellene bizonyítania itt is, hogy az első helyen bekebelezett s az árverés által nem érintett joga a bérlőnek s illetve a bérleti viszony már nem áll fenn. Ha ellenben a bérlő távozik és a birtokot a volt tulajdonos, vagy valaki más foglalja el, ezek ellen a sommás visszahelyezési perrel lép fel az árverési vevő s mint már birtokban volt tulaj­donos, a birtokháboritókkal szemben biztosan nyer. Épen igy a sommás visszahelyezési perrel lép fel akkor is, ha már egyszer birtokba vezettetett bíróilag és szerzési címe igazolva lévén, ha egy negyedóráig volt is csak birtokban, már öt illeti meg a birtok és minden háboritóján győzedelmes­kedni fog. Látható tehát, hogy semmit sem vészit az árverési vevő akkor sem, ha nem térünk el a törvény rendes irányától. Hogy már most ezen korlátok is kitüntetve legyenek és félremagyarázásnak ne legyen kitéve az általam is helyesnek el­fogadott meghatározás, szükséges azt azon szinte önként értetődő meghatározással megtoldani, miszerint árverési vevőnek nemcsak birtokon kivül kell lennie, hogy a birói birtokba vezetést sikerrel kérhesse, hanem kell, hogy a birtokban sem közvetve, sem köz­vetlenül benne ne lett legyen. Minélfogva a meghatározás egészen praecise igy fog szólani: A vételi bizonyítvány kézbesítésének napjától kezdve, az attól számított köztörvényi elévülés (ez idő szerint 32 év) lejártáig bármikor sikerrel kérheti a vht. törv. 180. §-ában engedélyezeit birói birtokba vezetést azon birtokon kivül levő árverési vevő, ki a kérdéseit ingatlan birtokában még sem közvetve, sem közvet­lenül nem volt; mig ha a birtokba akár csak közvetve is be­lépett, de abból kivettetett, a birói birtokba helyezést többé igénybe nem veheti, hanem a birtokában őt megháboritók ellen sommás visszahelyezési perrel kell fellépnie. Ausztria és külföld. A német császár az ügyvédek ellen. Egyhamar önkényesebb és erősebb támadás nem történt a bíróság és a védelem függetlensége és szabadsága ellen, mint minőt a német császár elkövetett ez év október 22 én. II. Vilmos császár egy leiratot intézett a porosz államminiszteriumhoz. Ez okmány miniszteri ellenjegyzés nélkül a hivatalos lap élén meg­jelent. Nagy és általános feltűnést okozott e császári levél Berlin­ben és egész Németországban. Alakjánál és tartalmánál fogva egyaránt közfigyelemre érdemes. Az eset, mely miatt II. Vilmos császár oly rendkívüli módon tudatja nézeteit és elhatározását, a következő : Egy berlini bünper adott alkalmat a fejedelem nyilatkozatára. Egy közönséges gyilkos­ságot tárgyaltak a törvényszék előtt. A Heinze-házaspár megölt egy napszámost. Az asszony becstelenségével kereste kenyerét és kitartotta férjét, ki kerítő volt. A végtárgyalás nyilvánosan folyt le s a legocsmánvabb bűnöket nagy hallgató közönség előtt, szemérmetlen nyíltsággal tárgyalták. A hírlapok a szenzációs pör­ről részletes tudósításokat adtak. A védő ügyvédek a vádlottakat informálták, hogy mi módon kerü'.hetik el súlyos büntetésüket ; alaki nehézségek miatt a végtárgyalás nem volt befejezhető s az Ítéletet elhalasztották. Sokáig tartván az ülés, a védő ügyvédek kimerültek s az elnöktől engedelmet kértek, hogy hozathassanak maguknak valamit enni és inni; mit ez megengedvén, a tárgya­lási teremben pezsgőztek. A tárgyalás Berlin erkölcsi állapotát a legsötétebb oldaláról világította meg. Nagy volt a tisztességes emberek megbotránkozása. Erre a császár megírta a fenti levelet, mely igy szól és melyet érdekes adatként közlünk : »Az én nevemben szolgáltatnak igazságot. A Heinze-pör elijesztő módon kimutatta, hogy a nagy­városokban s különösen Berlinben a kerítés és a nagymértékű prostitúció az állam ésa társadalom általános veszé­llyé vé fejlődött. Ez üzelmek erélyes irtására első kérdés, j hogy a létező törvények alapján mennyiben lehet hatályosan fellépni a keritők ellen. E feladat a rendőrségnek és a büntető igazságszolgáltatásnak teendője. A rendőrségnek köteles­ségelesz ama romlott emberek osztályai ellen erősebben és tekintet nélkül fellépni. Egyúttal biztositandók a végrehajtással megbízott hivatalnokok, hogy cselekvő eljárásukban nemcsak elismerést, hanem védelmet is fognak nálam találni. A mi a fennálló büntetőtörvényeket illeti, oda kell hatni, hogy a törvényszékeket ítéleteikben hamis humanitás ne vezérelje s e szerint komoly esetekben lehetőleg magas büntetést szabjanak. Ugyancsak vizs­gáltassék meg, hogy és mennyiben szükséges a fennálló büntető jognak módosítása vagy kiegészítése. A büntető eljárás is közelebb­ről megbírálandó lészen, tekintettel oly rendszabályokra, melyek meggátolják, hogy a védők, megfeledkezvén kötelességükről — hogy az igazság felderítéséhez járuljanak — feladatukká I teszik magát az igazságtalanságot frivol esz­j közökkel győzelemre segiteni. Továbbá gondoskodni I kell, hogy a törvényszék méltósága a védelem, a vádlottak és a közönséggel szemben minden esetre bizíosittassék. Végül szükséges, hogy oly esetekben, midőn a legsúlyosabb erkölcsi hibák szolgál­nak a tárgyalás anyagául, a tárgyalás nyiivánossága kizárassék.« Német jogászgyülés. Ez év szeptember hó lü-én és 11-én tartatott a huszon­egyedik német jogászgyülés Kölnben. Elnöke Drechsler volt, a birodalmi törvényszék tanácselnöke, akit Struckmann, a kölni fölebbviteli bíróság elnöke helyettesitett. A részletfizetésekre kötött ügyletek körül tapasztalt vissza­élések tárgyában D o v e (frankfurti tsz. biró) kifejti, hogy túloz­zák az e tekintetben létező bajokat, miért is helytelen volna a szerződési és iparszabadság korlátozása. Makower (berlini igazságügyi tanácsos) utal arra, hogy minden jogügyletnél lehet­ségesek visszaélések. A gazdaságilag gyengék oltalmazandó!?, a nélkül, hogy ez gyámkodássá legyen. E kérdés tárgyalásánál abból kell kiindulni, hogy senki sem követelheti egyszerre a tárgyat és annak vételárát. A felek a részletfizetésre vásárolt ügyletnél is vételt akarnak létesíteni; ha az a részletek meg nem fizetése folytán nem létesülne, az eladó csakis a használatért és az el­használásért követelhet kártérítést, a melyet szükség esetében a biró szabna meg. Igy meg volna szüntethető ama nagy igazság­talanság, hogy az eladó a tárgyat visszaveszi és a fizetett rész­leteket megtartja. Heck tanár egyetért az előbbivel és utal amaz ügyleteknek a zálogügylettel való hasonlóságára. Ha az alsóbb néposztályok érdekében ezeket lehetett hatósági felügyelet alá helyezni, nincs ok arra, hogy miért ne lehetne ezt megtenni a részletfizetésre történő eladásokkal is. S t r a u s s (müncheni ügy­véd) ez eladásokat a hitelviszonyok rosszabbulása okának tartja. A tulajdonjog fentartásáról ugyanis egy harmadiknak nem lévén tudomása: a mint jogát a vevő-adós ellen érvényesiti, r előáll az eladó igénykeresetéve!, melyben az átlós támogatja. Épen azért helyes volna a tulajdonjog fentartását az illető tárgyakon észrevehetően megjelölni. Gillischevski járásbiró nem tartja szűkségesnek — az eladó érdekében sem — a tulajdonjog fen­tartását, elégséges az eladásra feljogosító zálogjog. Wilke (ber­lini igazságügyi tanácsos) azt javasolja, hogy a részletügyleteket vételügyleteknek tekintsék; sorsjegyeknél és fényűzési cikkeknél az ilyen ügyletek ki legyenek zárva. Ha az eladó tulajdonjogánál fogva visszaveszi a tárgyakat, akkor vagy fizesse vissza a teljesített összegeket, vagy pétiig adja el azokat nyilvánosan, ugy, hogy a vételáron és 5%-os kamatain felül befolyó összeg a vevőé legyen, a ki az esetleges különbségért is felelős. Hausmann ügyvéd a szegény sorsúak érdekében íöntartandóknak véli ez ügyleteket, melyek csak a sorsjegyek és értékpapírok eladásából zárandók ki. A jogászgyülés végül kimondja, hogy e kérdés még nem érett meg a határozathozatalra és azt a legközelebbi jogászgyülésre halasztja. (Ez Gráczban lesz.) A holttá nyilvánítás kérdésében (kapcsolatban a polg. tvk. tervezetének vonatkozó intézkedéseivel) a jogászgyü és el­határozta, hogy a baleset miatti eltűnés is a holttányilvánitás esetei közé sorozandó. Élénk vitát keltett a harmadik kérdés: »Miképen sza­bályozandó az ingatlan leltárának viszonya a személyes és dologi hitelezők jogaival és a bérbeadó zálogjogával szemben ?« A vita, a melyben főképen Gierke és Enneccerus (marburgi tanár) vettek részt, ez utóbbi következő intlitváuyának elfogadásával végződött: A polg. Wkv. tervezetének vonatkozó rendelkezései helyeslendők, célszerű volna azonban a felelősség megszűnését attól tenni függővé, hogy a leltár tárgyai elidegenítve és az ingatlantól el­távolítva lettek-e. A bérbeadó zálogjoga a foglalás alól kivett tárgyakra is kiterjesztendő, azon jogosultság nélkül, hogy e tárgyakat a bérleti viszony tartama alatt a gazdaságtól megvonja. A feltételes elitélés kértlése igen nagy vitát keltett. Stenglein és Loebell birod. tszéki birák a következő javas­latot terjesztették elő : »A feltételes elitélés behozatala kívánatos a testi sértés, a lopás és egyéb vétségek és kihágások esetében oly vádlottakkal szemben, a kik elitélésük idejében a belföldön

Next

/
Oldalképek
Tartalom