A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 43. szám - Kilencedik osztrák ügyvédgyülés

A JOG. 319 Kérdés, vájjon >*a birói és ügyészi szervezet módositásáról« szóló 1891. évi XVII. t.-c. végrehajtása iráut 4,192. J. M. E. 1S91. szám alatt kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet 27. §. 7. pontja értelmében az ilyen sem tanúkihallgatással, sem szakértői bizonylattal össze nem kötött helyszíni szemle teljesítésére egy aljegyző kiküldhetö-e ? n r • p' J OJ JJr. Graber Lajos, apatini ügyvéd. Vegyesek. A büntetőtörvény könyv módosítása tárgyában tanácskozó szakértekezlet utolsó ülésében folytatta az önbíráskodás kérdésének tárgyalását. A többség oda nyilatkozott, hogy az önbíráskodás, mint külön bűncselekmény, ne vétessék a törvénybe, mivel a i seK kmény körülírása és a magánjogi önsegélytől való elhatárolása csaknem lehetetlen. Ellenben elfogadta a szakértekezlet, mint új delictumot, a kényszerítést és ennek oly formulázást adott, hogy a bíróságok az önbiráskodási eseteknek a többi bűncselekmények köréből való kiválasztására kellő támpontot fognak nyerni. Az iránt egyhangú volt a vélemény, hogy a bíróságoknak eddigi gyakorlata az önbíráskodást illetőleg túlszigorú és az élet követelményeinek meg nem felelő. Tárgyalás alá vette ezután a szakértekezlet a csalás körülírásának módosítását és e tekintetben egy új határozmány vétetett fel a törvényjavaslatba, mely a bíróságok számára útmutatásul szolgál a csalás területkörének megállapításánál. Fenyvessy Arnold budapesti kir. törvényszéki biró esetére vonatkozólag legutóbbi számunkban elmondtuk nézetünket. Ez ügyben folyó hó 17-én Dárday Sándor országgyűlési képviselő interpellátiót intézett az igazságügyminiszterhez. Örülünk, hogy az igazságügyminiszter tekintetében ezen kérdésre vonatkozólag nyilvánított nézetünk teljes igazolást nyert azon felelet által, melyet az interpellatióra folyó hó 19-én tényleg adott. De sajnáljuk másrészt, hogy a honvédminiszter tekintetében nyilvánított nézetünk is igazolást nyert. Az ügy fontosságánál fogva és igazságügyi adatként közöljük a miniszter válaszát az interpellatióra: Szilágyi Dezső igazságügyminiszter folyó hó 19-én a következő választ adta : A kérdésekre alkalmat adó ügy, vett informatióm szerint, a következő: ennek előrebocsátása után adom meg feleletemet: A budapesti törvényszék büntető osztálya előtt Török Dezső és Rimanóczy Kálmán közt egy bűnügy forgott fenn, a mely kávéházban történt összekoccanásából keletkezett, párbajra hívás és a párbaj elfogadásának vétségét képezte ; a segédek közt a megállapodás pisztolyokban történt, mielőtt azonban a helyszínén a pisztolyok megtöltettek volna és a segédek a kötelességükhöz tartozó felhívást megtehették volna, a rendőrség beavatkozása folytán a felek szétválasztattak és az ügy a felek közt kibéküléssel fejeztetett be. A vádhatóság a törvénynek megfelelőleg, miután a kihívás maga, vagy a kihivás elfogadása már vétséget képez, párbaj vétsége miatt megindította a büntető eljárást. Az inditváuy tisztán a felek ellen volt intézve; a tanukra nézve azt a nyilt kijelentést tartalmazta, hogy mivel semmi adat sincs arra. hogy a segédek kötelességüknek meg nem feleltek, ennélfogva ellenük semmifél 3 vád nem emelhető. A tárgyaláson tehát a volt segédek, a kik közül különben csupán kettő jelent meg, csak mint tanuk szerepeltek és kérdeztettek ki. Az iratokból meggyőződtem arról, hogy az ügy egész lefolyása alatt az a kérdés, vagy az az állítás, hogy a katonák és nem katonák, katonai kötelékben állók becsülete közt különbség van-e vagy nincs, sem a vádlottak, sem a vád, sem a tannk részéről fel nem hozatott és így ez a kérdés a birói functio körébe a büntetőjogi beszámítás mérlegelése szempontjából nem is vitetett. E kérdést a végtárgyaláson elnöklő biró vetette fel, a ki a tárgyalás körébe — nincs okom benne kételkedni, hogy jóhiszemü'eg — eszmetársitás utján belevonta azt és hozzá fűzött még a tárgyalás menete alatt a bírói functio körébe eső teendőkhöz bizonyos kijelentéseket, fejtegetéseket és kijelentette részint a vádlottakkal szemben, a kik a társadalmi kényszerre hivatkoztak, hogy társadalmi kényszernek való engedés gyávaság és fejtegette, hogy miért is, részint ezután a tanukhoz fordulva, mint az előterjesztett adatokból magamat informáltattam, azoknak is szigorú leckét adott és felemlítette, hogy ha a segédek kötelességüket teljesítenék és nem ugratnák be a feleket a párbajokba, azok száma kevesebb volna. Ennek felemlitésekor az egyik tanú megjegyezte, hogy : kérem, mi katonatisztek is vagyunk. Erre az elnök feléje fordulva — legalább az adatokból igy derül ki — azt mondja : talán a katonai becsület más és nagyobb, mint a polgári becsület? és egyéb nyilatkozatokat is tett e kérdésről. Ezt az egészet csak azért hozom fel, hogy kitűnjék az, hogy maga az a kérdés, hogy katonai becsület közt különbség van-e vagy nincs, nem a vád vagy vádlottak, vagy a tanuk által, hanem az elnök által hozatott be a tárgyalási fejtegetések körébe. Már most, t. ház, azon kérdésekre, a mit a t. képviselőtársam tett, már itt megjegyzem, hogy nem a kijelentés tartalma, hogy a katonák és nem katonák becsülete között nincs különbség, képezte a minisztérium intézkedésének tárgyát, nem annak tartalma, mert az helyes, egyéb álláspontot sem itt a házban tudtommal senki sem képviselt, sem az igazságügyminiszterium soha nem képviselt, hanem a figyelmeztetés okát azok az intések, fejtegetések képezték, a melyek a tárgyalás vezetése körébe nem tartoztak. (Helyeslés jobbfelől.) Már most visszatérek a történtekre. A honvédelmi minisztérium részéről egy átirat intéztetett hozzám, a melyben egyszerűen tudomásomra hozatik az, a mit különben a minisztérium más forrásokból, de magukból a hírlapi közleményekből is tudott. Ebben az átiratban semminemű kívánság, semminemű megkeresés nem fejeztetett ki, de ezzel kapcsolatban az is felemlittetett, hogy az elnöknek a tárgyalás vezetésében összpontosult feladatán túlterjeszkedése és esetleg oly társadalmi és egyéb kérdéseknek, például a tiszteknek, mint ilyeneknek, minő kötelességeik vannak, ezeknek fejtegetései, a melyek az eldöntendő concret ügy birói elintézés alá tartozó körülményei közé nem tartoznak, visszautasítások, ellentmondások tárgyát foghatják képezhetni. Az igazságügyminiszterium az ügy állásának felderítése után akkép intézkedett felügyeleti jogából kifolyólag, hogy a törvényszék elnökét megbízta, hogy bizalmasan figyelmeztesse az illető birót arra, hogy a birói hatalom minden körülmények közt megóvandó pártatlansága és objectivitása érdekében a tárgyalás vezetésénél olyan kérdések fejtegetését, észrevételeket, intéseket, melyek az eldöntendő ügy birói megítélés alá veendő körülményeihez nem tartoznak, a tárgyalás körébe ne vonjon be. Ez rövid előadása annak, a mi történt. Történt ez a figyelmeztetés bizalmas szóval, az illető bíróval szemben kíméletesen. (Egy (hang balfelől: Mi köze ehhez a honvédelmi miniszternek ?) Én, t. ház, felelek a hozzám intézett kérdésekre és az igazságügyi minisztérium által történtekről. Egyébiránt meg vagyok győződve, semminemű beavatkozást, t. barátom, a honvédelmi miniszter nem tett, de célba sem vett. Mert, kérem, mibe akart volna beleavatkozni ? Az igazságügyi minisztérium feladatába nem akarhatott, mert t. barátom nagyon jól ismeri a hatásköröket. A miért az igazságügyi minisztérium tudomására juttatta a dolgot, azért történt, mert attól tarthatott, hogy ha ily túlterjeszkedések történnének nyilvános tárgyalásoknál: a tanuk r. széről könnyen bizonyos ellenmondások, visszautasítások történnének. Pedig az igazságügyi kormányzat álláspontja az, hogy akár helyes, akár nem helyes egy birói kijelentés, azt az illető és mindenki, ki ott van, tisztelettel fogadni tartozik; visszautasításnak, ellenmondásnak nincs helye. De igenis, ha túlhág a határon, ott van az illetőnek felügyeleti hatósága. (Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondások a szélsőbalon.) Már most megfelelhetek a kérdésre: Tévedés, nem való az, hogy az igazságügyminiszter a nevezett biróuak rosszalását fejezte volna ki. A rosszalás fegyelmi büntetés. Annak kiszabására az igazságügyi miuiszterium nincs hivatva. Arra más fórum és más eljárás van. Hanem igenis történt figyelmeztetés, még pedig a felügyeleti jogból kifolyólag, történt oly alakban, mint szerencsém volt előadni, nem annak tartalma miatt, a mi észrevételt a biró tett, hanem akár ilyen, akár olyan észrevételt tett, történt a miatt, mert az elnöki feladatnak a főtárgyalásba vont határain túlterjeszkedett. Még egy kérdést tett t. képviselőtársam: ha csak figyelmeztetés történt, mi által érezte a miniszter magát arra indíttatva? Szabad legyen erre is röviden megfelelnem. Ama tekintetek által, hogy a törvények szerint a felügyeleti hatóságoknak joga és kötelessége figyelemmel kisérni a birói közegek hivatali működését, s intézkedni ott, a hol az intézkedés a felügyeleti hatóságok körébe tartozik. Már pedig, t. ház, az elnöknek tárgyalást vezető hatalma a dolog természeténél fogva diskretionális hatalom, de ez nem korlátlan és ellenőrzés alatt áll. Össze van kötve és méltán össze van kötve, a rendfentartási hatalommal. Kijelentései ellenében csak panasz lehet, ellenmondás, visszautasítás vagy visszatorlásnak helye nincs ; de ha az a discretionalis hatalom arra használtatnék fel, hogy különben helyes nézetek nyilvánítására az alkalmat a főtárgyalásban találja, akár függ ez az ügygyei össze, akár nem, akár van ez a körülmény bocsátva birói cognitiója és megállapítása alá. akár nem ; akkor, uraim, mondhatja a leghelyesebb dolgot, de túlterjeszkedik azon a határon, a melyet a főtárgyalás vezetésében meg kell tartani. Politikai, vagy társadalmi felfogások hirdetése, cáfolata nem képezi a biró feladatát. Ily nyilatkozatokért nem fedi tekintélye, nem fedi hivatala. Mi nemcsak független birót akarunk az ország, nak, mi, pártatlan és hatásköre korlátain belül maradó birót akarunk. (Altalános helyeslés.) Elég egy pillanatot vetni a francia büntető eljárás körében történtekre, hogy az a csábító alkalom, a mely a főtárgyalás által kínálkozik, mily gyakran vezeti nemcsak a védőt, mert ebben még oly baj nincs, hanem a birót is arra, hogy a birói székből kijelentéseket tegyen, fejtegetésekbe bocsátkozzék, a melyek birói functiójához nem tartoznak, a melyek a főtárgyalást nézetek mérkőzésének, tárgyhoz nem tartozó észrevételek küzdelmének, gyakran rendetlenségnek, a birói pártatlanságban és objectivitásban vetett hit megrendülésének teszik ki. A felügyeleti hatóság intézkedése az ügy befejezése után történt, nem vonatkozik arra, miként itélt a. biró vagy Ítéletét miként indokolta. Maga az ítélő biró sem tekintette tárgyalás körébe esőnek ezeket a fejtegetéseket, mert a tárgyalási jegyzőkönyv erről semmit sem tartalmaz. Az ítélkezésbe avatkozni, arra nézve intézkedni a felügyeleti hatóság hivatva nincs.