A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 43. szám - Az örökösödési eljárás

Tizedik évfolyam. 43. szám. Budapest, 1891. október 25. Szerkesztőség: \., Rudolf-rakpart :í. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendó'k. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) A/ IGUGI ERDEKÉÉNEK. KÉPVISELED1 í HAGTAR ÜGYVÉDI, BIR0I, ÜGYÉSZI ÉS ÚIMM KI Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STJLLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : negyed évre 1 frt 50 kr. fél » 3 » — » egész > 6 » — » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : Az örökösödési eljárás. Irta : B ö 1 ö n i László, bánffy-hunyadi ügyvéd. — Az elévülési és záros határidők a magyar kereskedelmi jogban. Irta : dr. D o b a i Győző, budapesti ügyvéd. — A haszonbérleti szerződés lényeges alkatrészei. Irta : Reichfeld Izor, bpesti kir. trvszéki joggyakornok. — Az örökösödési eljárásra vonatkozó törvények modositásáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat. — Ausztria és külföld. (Kilenczedik osztrák ügyvédgyülés.) — Nyilt kérdések és feleletek. (Helyszíni birói szemle teljesítésére egy aljegyző kiküldhető-e ? Irta : dr. G r 5 b e r Lajos, apatini ügyvéd.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesitések. — Hirdetések. MKLLÉKLKT: jogesetek tára. Felsőbíróság] határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) A »>Jog törvénytára* t. előfizetői jelen szántunkhoz mellékelve veszik az igazságügy"miniszteri Vendeletek' II. ivét (153—168. lap) és a birói ügyviteli szabályok címlapját és tartálommutatóját. Az esetleges reklamációkat kérjük 8 napon belül hozzánk intézni. A kiadóhivatal. Az örökösödési eljárás. (Vonatkozással a legújabban tervezett módosításra.) Irta : BOLOM LÁSZLÓ, bánffy-hunyadi ügyvéd Mindenekelőtt világosan tudni kell, hogy mi az örökösödési eljárás célja. Quid •• quid agis: respice finem. Tudni kell, hogy a szervezendő örökösödési eljárás egy eszköz, melylyel az elhalt egyén hagyatékát célszerűen lehet átruházni az élő jogutódokra akként, hogy az örökhagyó intentiója, az örökösök érdeke és bizonyos köztekintetek (állami érdek) egyaránt kielégitve legyenek. Ez az eljárás egyetemes és általános célja; különösen pedig az örökösödési eljárásnak semmi más célja nincs, mint hogy »a z örökös könnyen juthasson örökségéhe z«. Ezt a meghatározást el kell hogy fogadja mindenki, a ki következő okoskodásaimat — melyeknek megdönthetetlen támaszait a praktikus életből szedtem magamhoz — figyelemmel akarja kisérni és azt hiszem, hogy ez a meghatározás nem is hivja ki senkinek a kritikáját, annyira természetes az. Hogy a célt elérhessük, vagy helyesebben, hogy azokat a dolgokat alaposan megvizsgálhassuk, melyek a cél eléréséhez segítenek, hogy t. i. »az örökös könnyen juthasson örőkségéhez«: szükséges okvetetlenül és különösen három dolgot szemügyre venni, u. m.: 1. Vájjon az örökösödési eljárás praeventiv, peren kivüli intézkedéseket akar; avagy meritalis, birói functiot végez ? 2. Vájjon az örökhagyó hagyatékát active és passive rendezi egyszerre mint a csődeljárás a csődtömeget; avagy csak átutalja az örökséget rendezetlenül a terhekkel együtt, mint a mai hagyatéki eljárás ? Vájjon az eljárás végén keletkezett egyesség vagy határozat alapján lehet-e az örökség tényleges átadását foganatosítani; avagy csak papíron való átadást tartunk meg jövőre is az örökösödési eljárás rendjén ? A hagyatéki eljárás kötelező, vagy nem kötelező voltának, illetve ezen okoskodások alapját képező ipso jure vagy legalitás elveinek fontosságát ezúttal számba nem veszem ; mert , bár az elméleti tudósok többsége a féltett nemzeti géniusz j * Ugyancsak az örökösödési eljárás módosítására vonatkozó törvényjavaslatról legközelebb Plainer Lajos sásdi közjegyző úr cikkét fogjuk közölni. A szerkesztőség: \ Lapunk mai száma védelmének ürügye alatt ma is erős ipsojuristák, mindazonáltal a gyakorlati élet s ennek nyomása alatt maga a kormány az eljárás kötelező voltának szükségét ismerte be s határozottan a legalitás terére lépett, ugy, hogy az ipsojuristák ma már csak könyveik lapjai között elbújva érzik jól magukat s a vita teljesen véget ér a két felekezet között ma-holnap. Még egyéb apróbb kérdések is volnának, melyek az örökösödési eljárás milyenségének megbirálásánál általában figyelembe veendők volnának, de azokat körülbelől a részleteknél elég méltatni, ezúttal csakis a most felvetett három dolgot veszem kritika alá, mivel erősen hiszem, hogy ezektől függ nagy részben azon cél elérése, hogy »az örökös könnyen juthasson örökségéhez«. I. A fölött kell határozni mindenek előtt, hogy az örökösödési eljárás vájjon perenkivüli, avagy peres működés-e ? Ugyanis vagy azt kell elfogadni, hogy a hagyatéki eljárás azon működés, mely az örökség megnyiltától a perre utasító végzés meghozataláig terjed, mely az erősebb jog és birtoklás kérdését megoldatlanul dobja s dobhatja el magától, mely pusztán csak egy kísérlet, ha sikerül jó, ha nem sikerül ugy is jó; vagy azt, hogy az örökösödési eljárás nem perenkivüli kísérlet, hanem egy meritalis eljárás, melyben a biró minden vitás kérdést megold és annak megoldását más hatóságra hárítani jogosítva nincs. Nem tudja megmondani senki előre, hogy valamely hagyatéki ügy peres vagy perenkivüli módon fog-e elintéztetni s hogy ennélfogva peres avagy perenkivüli ügy-e ? Ennek meghatározása csak akkor volna lehetséges, ha valaki mindig előre megtudná szabni minden örökség megnyíltakor, hogy pl. a társadalom melyik osztálya igazítja el bizonyosan hagyatéki dolgát békésen, perenkivüli módon, ha megmondaná tárgyalás előtt, hogy pl. a kisebb vagy nagyobb hagyatékhoz hivatott igénylők, avagy a férfi, vagy nő örökösök, illetőleg ezek és ezek bizonyosan pert fognak kezdeni és a béke kísérlet teljesen fölösleges; vagy ezek és ezek bizonyosan ki fognak békülni és a perlekedés teljesen fölösleges. Ekkor törvényben előre meghatározható volna biztosan, hogy például valamely országban a hagyaték hány százaléka tartozik perenkivüli eljárás alá és hány peres eljárás alá; az örökösök közül kik folyamodjanak kizárólag perenkivüli és kik peres eljáráshoz. Nem tudja s nem tudhatja senki se ennélfogva megmondani, hogy az örökösödési ügy peres-e vagy perenkivüli ügy; mikép legyen tehát szervezve az eljárás, hogy a célt megvalósítva lássuk ? Ha perenkivüli úton kezdjük az eljárást: elöljáróság, jbiróság, közjegyző, árvaszék, törvényszék stb. hatóságok retortáin megy keresztül az örökös, évek alatt költ és fárad — ingyen; mert sok évi költsége és fáradsága jutalmául világért se kap örökséget, csak egy darab papirt, a perre utasító végzést. A perre utasító végzéssel aztán megkezdheti az örökösödési pert, melynek mai hatósági szervezetünk és eljárásunk me'lett senki se láthatja be előre a végét. Ha az öröködési ügyet perenkivüli ügynek minősítjük, az eljárás célját — hogy t. i. az örökös könnyen jusson az örökséghez — messzire dobtuk magunktól, az bizonyos; mert néhány évig elkinlódik az örökös perenkivüli kísérletezéssel ok nélkül s utoljára is csak perre szorul, ekként mind a két uton meghurcolja a törvény kénytelen kelletlen temérdek költséget okozva. Ha peres uton kezdjük az eljárást, lehet, hogy a szabályszerű kereset felszerelésével, felbélyegzésével stb. fölösleges kárt csináltunk magunknak, mert az egyesség készen van, perre egyátalában nincs szükség. Perenkivüli uton nem értünk célt, peres uton pedig túl lőttünk a célon. 12 oldalra terjed.