A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 41. szám - Köteles-e az, ki testi sértést szenvedett, magát az orvos által egészsége helyreállításához szükségesnek tartott operációnak alávetni

164 A JOG. Sajtóügyekben. A kérdéseknek minden sértettre nézve összefoglaltan történt feltétele nem képezi az eljiints lényeges formáinak megsértését, mert n sértésnek és sértetteknek egyforma minőségénél fogva a feltett kérdésekre igennel vagy nemmel lehet válaszolni. A m. kir. Curia (1891. szeptember 10-én 6.011/B./891.): a becsületsértés vétsége miatt vádolt Z. Lajos ellen a budapesti kir. törvényszék, mint sajtóbiróság előtt folyamatban tett bűnügyben következő határozatot hozott: A semmiségi panasz elvettetik. Indokok: [. A kérdéseknek minden sértettre nézve összefoglaltan történt feltétele nem képezi az eljárás lényeges formáinak megsértését, mert a sértésnek és a sértetteknek egyforma minőségénél fogva a feltett kérdésekre igennel vagy nemmel lehetett válaszolni, annál is inkább, mert vádlott a végtárgyalás során maga is kijelentette, hogy a vádlókat erkölcsösöknek ismeri és igy ki volt zárva a lehetőség, hogy az esküdtek e tekintetben a vádlók között különbséget tegyenek. Ez volt az oka, hogy a sajtóbiróság elnöke — annak határozott kijelentése mellett, miszerint a 33 panaszosra való tekintetből 67 kérdést kellene feltenni — megkérdezte a felektől, ha nincs-e kifogásuk a kérdéseknek célszerűségi szempontból lehető összefoglalása ellen s csak a feleknek egyértelmű beleegyezése után vonta azokat össze. Ily körülmények közt nincs igazolva a semmiségi panasznak az az állítása, mintha a sajtóbiróságnak e kérdések összevonását a felek kivánata ellenére is hivatalból mellőznie kellett volna. Még kevésbé vehető figyelembe a védőnek ama mentegetődzése, hogy a kérdések összevonásába azért egyezett bele, nehogy az anyagi halmazat kérdése fölidéztessék ; mert mindenekelőtt nem birt tényleges alappal védőnek az a feltevése, mintha a vádlevél és a vádbeszéd nyilván az eszmei halmazat álláspontjára helyezkedett volna ; mert továbbá a sajtóbiróság elnöke fönnebb érintett nyilatkozatával ama kérdést már érintette. II. Nem szolgálhat okul az Ítélet megsemmisítésére az a körülmény sem, hogy J. Vilmos tanú németül, tolmács alkalmazása nélkül hallgattatott ki, mert az elnök kérdésére az esküdtek kijelentették, hogy németül tudnak és ekkor, ha vádlott csakugyan nem tudna németül: kellő alkalma volt tolmács igénybe vételének kérésére. De nem fogadható el valónak még az sem, hogy vádlott »egy árva szót sem tudna németül«, mert a bevádolt közleménynek ezen szavai: »Moralische Todte der Tarifbewegung 1890« saját beismerése szerint tőle származnak és a »Typographia«-nak az ő felelős szerkesztősége alatt megjelenő »Guttenberg« című melléklapja szintén német. III. A »Budapest« újság csatolásának megtagadása azért nem képez semmiségi okot, mert ama lap tartalma az elintézés alatt álló kérdéssel semmi összefüggésben nincsen. Az ügy felesleges bonyolítását és az esküdtek figyelmének másfelé terelését pedig a sajtóbiróság lehetőleg megakadályozni köteles. IV. A btk. 96. §-ának alkalmazása a cikkben megnevezett sértettek többségénél fogva a törvény célzatának megfelelvén, az ebből merített panaszpont is mellőzendő volt. Kivonat a Budapesti Közlöny-nöl. Csőd: Spiegel S. e., budapesti ker. és váltótszék, bej. nov. 18, félsz. dec. 9, csb. Jamniczky Sándor, tmg. dr. Balassa Károly. Pályázatok: A sátoralja-ujhelyi tszéknél aljegyzői áll. okt. 20-ig. — A szabadkai tszéknél 300, esetleg 500 írt segélydíjjal javadalmazott joggyakornoki áll. okt. 2l-ig. — A debreczeni tszéknél bírói áll. okt. 2 l-ig. — A kulai jrbságnál albirói áll. okt. 23-ig. — A m. szigeti kir. ügyészségnél a 1 ügyészi áll. okt. 21-ig. — A bazini jrbságnál albirói áll. okt. 1'3-ig. A budapesti Ügyvédi kamara a kir. végrehajtók díjazása tárgyában következő feliratot intézett az igazságügyminiszterhez : A 26,421 /1. M. 91. sz. a. meghagyásának (a bírósági végrehajtók díjazása tárgyában azokra az eljárásokra vonatkozólag, a melyeknek díjazása iránt az 1871 : Ll. t.-c. rendelkezést nem tartalmaz, kibocsátani szándékolt igazságügyminiszteri rendelet tárgyában) a következőkben sietünk megfelelni : I. Mindenekelőtt köszönettel vesszük a célba vett intézkedést, mint a melyet 1890. évi május 30-án benyújtott tiszteletteljes felterjesztésünkben magunk is sürgettünk, bár egyben ezúttal sem hallgathatjuk el abbeli meggyőződésünket, hogy a kibocsátani szándékolt rendelet a gyakorlat számos vissszáságát annyiban el fogja ugyan oszlatni, amennyiben eddig bizonytalan állapotok tekintetében immár határozott rendelkezéseket fog életbe léptettetni, de azon bajokon, a melyeket Nagyméltóságodnak fenthivatkozott és azt megelőzőleg több rendbeli felterjesztésünkben feltárni alkalmunk volt, segítve nem lesz. Nem tágíthatunk ezúttal sem azon meggyőződésünktől, hogy gyökeres orvoslás csak abban található, ha, a mint már több ízben javaslatba hoztuk, a fontosság tekintetében nem eléggé méltányolt végrehajtási jogcselekmények teljesítése nem a jogkereső közönségre utalt díjazással ellátott közegekre, hanem az állam által kinevezett, kellő qualificatióval bíró, óvadékképes, és azállam általdíjazott nyugdíjképes egyénekre bizatik. Miután ebbeli meggyőződésünk indokait Nagyméltóságodnak már több izben volt szerencsénk előterjeszteni, azokra való utalással ez álláspontunk okainak felsorolását ezúttal mellözhetőnek hisszük. II. A mi magát a rendelet tervezetét illeti, mindenek előtt nem tartjuk helyesnek azt, hogy a díjak meghatározásának alapjául a lefoglalt vagyon becsértéke vétetik. Mert jogos a félelem, hogy a mennyiben a becsérték vétetik alapúi, ez a gyakorlatban oda fog vezetni, hogy a lefoglalt tárgyak becsértéke célzatosan fog felvétetni. És habár igaz, hogy ebben önmagában veszedelem nem rejlik, de másrészt nem vehető tagadásba az sem, hogy ez mégis számos visszásságnak lehet és lesz előidézője. Részünkről sokkal célszerűbbnek tartanók, ha alapúi nem a becsérték, hanem a végrehajtási összeg tökéje vétetnék (járadékok nélkül), mert ez által a díjazásra nézve fix és biztos tényező' nyújtatnék. A végrehajtási összegnek alapúi vétele annál igazságosabb, mert a felekre nézve is az ügy az összeg szerint bi'r nagyobb vagy kisebb fontossággal és értékkel. III. Nem tartjuk továbbá helyesnek, ha csupán három fokozat állapittatik meg t. i. 300 frtig, 300 — 1,000 frtig és 1,000 frton felül. .Sokkal helyesebbnek tartanok úgy a jogkereső közönség mint a végrehajtók méltányos kielégítésre jogot tartó igényeire és különösen a kisebb fontosságú ügyekre való tekintettel, ha a fokozat akként állapíttatnék meg, hogy első fokozatképen 50 frtig, második fokozatképen 50 — 300 frtig, harmadik fokozatképen 300 — 1,000 frtig terjedő és negyedik fokozatképen ezer forinton felüli összeg vétetnék. Ezek előrebocsátása után, a mi a rendelet-tervezet egyes rendelkezéseit illeti, ezekre nézve általánosságban nem hallgathatjuk el azon megjegyzést, hogy a kibocsájtatni szándékolt rendeletben contemplált díjakat túlcsekélyeknek tartjuk, mert a megállapittatni szándékolt díjazás mellett a végrehajtók állapota ezentúl is problematikus marad. Ez visszhatással kell, hogy legyen az általuk teljesíttetni követelt cselekményekre, inert hiányozván a létszükséglet minimuma, kl van zárva az, hogy a végrehajtói állásokra alkalmas és megbízható egyének fognának pályázni. Mi tehát méltányosnak és igazságosnak tartottuk általában némi felemeléseket hozni javaslatba, hogy ez által az existentia lehetősége legalább megközelittessék, bár ismételnünk kell, hogy meggyőződésünk szerint gyökeres orvoslás csakis a már jelzett rendszerváltoztatás mellett eszközölhető. Egyebekben a részletekre nézve megjegyzéseink a következők, u. m. . 1. A rendelet-tervezet 2. §-a 1. pontjában felsorolt cselekményekért megállapított díjazást, tekintettel az e pontban felemlített munkálatokra, kielégítőnek nem tartjuk és az igazság és méltányosság érdekében javaslatba hozzuk, hogy az e §-ban felsorolt végrehajtói cselekményekért a díjazás a következőleg állapittassék meg, ú. m. . 50 frtig . • . . . 15 kr. 50- 300 frtig 20 kr. 300—1,000 frtig 30 kr. 1,000 frton felül 35 kr., minden további példányért kivétel nélkül 10 kr. 2. A rendelet-tervezet 2. §. 2. pontjában felsorolt cselekményekért a kibocsátandó példányok száma szerinti megkülönböztetést annál is inkább helyesnek kell elismernünk, mert tömeges kibocsátásnál a többletpéldány kiállítása már csak nyomdaköltséget okoz. De e megkülönböztetést a végrehajtók jogos érdekében akképen javasoljuk eszközöltetni, hogy határképen 10 példányszám vétessék és ehhez képest javasoljuk, hogy az e pontban emiitett cselekményekért, ha a példányok száma a 10-et meg nem haladja, minden egyes példányért 50 frtig 10 kr. 50— 300 frtig . . . 15 kr. 300-1,01)0 frtig . . . 20 kr. 1,000 frton felül 25 kr. állapittassék meg, íenhagyatván a 10 példányon felül való kiállítások mindegyikéért átlagosan 5 kr. 3. A rendelet-tervezet 2. §. 4. pontjában megállapított végrehajtási cselekményekért — tekintettel arra, hogy az e pontban felsorolt cselekmények, úgymint az összeírás, végrehajtási cselekmények, habár külön foganatosíttatnak — az 1871 : LI. t.-c. 24. §-ában meghatározott díjazást véljük fentartandónak. 5. §. A rend let-tervezet 2. §. 5. pontjában foglalt végrehajtási cselekmények tekintetéeen szintén a fokozatos díjazást hozzuk javaslatba, mert az e pontban emlibett cselekmények tekintetében a rendelet-tervezet által elfogadott fokozatost díjazás elvétől való eltérést indokoltnak nem tartjuk és ehhez képest javaslatba hozzuk, hogy az e pontban emiitett cselekmények díjazása 50 frtig . . 25 krban, 50— 300 frtig 50 » 300—1,000 frtig 1 frtl an, 1,000 frton felül pedig 1 fit L0 krban állapittassék meg. 6. A rendelet-tervezet 6. poutjában felsorolt cselekményekért megállapított díjazást azért tartjuk csekélynek, mert a telekkönyvi megkeresés a végrehajtók különös óvatosságát igényli és erre való tekintettel javaslatba hozzuk, hogy az ebbeli díjazás 50 frtig 50 krban, 50— 300 frtig 75 » 300-1,000 1 frtbac, 1,000 frton felül pedig 1 frt 50 krban állapittassék meg. 7. A rendelet-tervezet 2. §. 7. és 8. pontjaiban felsorolt díjazásukat megfelelőknek találjuk. 8. A rendelet-tervezet 2. §. 9. pontjában megállapított díjazás helyett javasoljuk, hogy az e pontban meghatározott cselekményekért a végrehajtók részére 50 frtig 25 kr., 50- 300 » 50 » 300-1,000 » 75 » 1,000 frton felül pedig [ 1 frt állapittassék meg. 9. A rendelet-tervezet 3. §-ában foglalt azon rendelkezést, mely szerint az ügy körülményeihez képest az e szakaszban foglalt határok között, a biró szabad belátására bizatik az ott meghatározott dijak megállapítása, helyesnek tartjuk. 10. A rendelet-tervezet 4. §-ában meghatározott díjazást megfelelőnek találjuk. 11. A rendelet-tervezet 5. §-ában meghatározott rendelkezést nem tartjuk méltányosnak, mert ha a végrehajtó a hivatalos eljárás teljesítése végett a helyszínén megjelent, de az eljárás a kiküldöttön kívül fekvő bármely ok miatt foganatositatlan maradt, a bírói végrehajtót az eljárási díj egészen megilleti, már csak azért is, mert ö azon időt, melyet a teljasiteni szándékolt cselekménynek szánt, — ha már a helyszínén meg is jelent — másképen nem értékesítheti. 12. A rendelet-tervezet 6. § ában foglalt rendelkezést megfelelőnek találván, arra nézve észrevételünk^ nincs. Maradtunk mély tisztelettel Budapesten, 1891. szept. 25. A budapesti ügyvédi kamara. Nyomatott a .Pesti könyvnyomda-részvény-társaság-'-nál. Hold-utca 7. sz.)