A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1891 / 3. szám - A büntető jog tankönyve [könyvismertetés]
JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog< 3. számához. Budapest, 1891. január 18-an. Köztörvényi ügyekben. A haszonbérlőt az alhaszonbérlö irányában d törvényes zálogjos: meg nem illeti. A m. kir. Curia: Mimikét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett felperes keresetének részben hely adatik s a végrehajtási jköuyv 1., 2 , 3. t. alatt lefoglalt juhoknak és szaporulatának a végrehajtást szenvedő által teljesített egy évi, ugy a végrehajtási zárlat ideje alatti 2 évi tartásáért a C) alatti szerződés szerint kikötött 2/t; része és a további tartási időre esö aránylagos része, valamint az 1889. és 1890. évi gyapjú és tejhaszon felerésze zár alatt hagyatni rendeltetik, az ezeken felül való juhok és hasznuk pedig a zár alul feloldatnak. Indokok: Az 1881 : LX. t.-c. 72. §-a szerint a haszonbérelt területen levő ingókra a törvényes zálogjog a haszonbérbeadót a haszonbérlő irányában illeti meg és ezen törvényes zálogjog a dolog természeténél fogva az alhaszonbérlöre is kiterjed, azonban e törvény idézett §-a azt nem tartalmazza, hogy ugyanezen jog a haszonbérlöt is illeti az alhaszonbérlö irányában. Ugyanazért jelen esetben a végrehajtási foglalás alhaszonbéri követelés alapján foganatosíttatván, a végrehajtási zárlat törvényes zálogjog címén fenn nem tartható, hanem az igénylőnek a végrehajtást szenvedővel való jogviszonya a lefoglalt juhokra nézve a közöttük keletkezett szerződés alapján Ítélendő meg. Sem a végrehajtó, sem a végrehajtást szenvedő fél nem vonták kétségbe, hogy a C) alatti szerződést a végrehajtást szenvedő aláirta és ennek tartalma szerint az igénylő felperesnek 160 db. juhait a meghatározott részért 3 éven át való tartásra felvállalta. A végrehajtást szenvedő ugyan tagadta azt, hogy a szerződés foganatba ment és azt állította, hogy a szerződésben érintett juhok felperesnek visszaadatlak. Azonban ezen állításának igazolása tekintetéből bizonyítékot szolgáltatni nem sikerült, mert a kihallgatott tanuk bizonyítják, hogy a lefoglalt juhok ugyanazok, melyeket a végrehajtást szevedő felperestől átvett. Az a tanuk vallomásában érintett körülmény pedig, hogy a végrehajtást szenvedő és F. J. mint bérlőtársa már előbb is juhokat tartván, a C) alatti szerződés kelte előtt ezeken megosztoztak, a végrehajtást szenvedő a neki jutott ürüjuhokat azért hajtotta el felperestől, hogy ismét tartásra való anyajuhokat kaphasson, arra nézve, hogy a C) alatti szerződés hatályba nem ment, bizonyítékot nem képez, mert nem is állíttatik az, hogy a végrehajtást szenvedő a C) alatti szerződés alapján átvett juhokat az ürüjuhokért cserében és pedig tulajdonjoggal szerezte meg. Ezekhez képest a C) alatti szerződés tartalma valónak s foganatba mentnek lévén tekintendő, az ennek tárgyát képező juhok csak annyiban voltak lefoglalhatok, a mennyiben ezeknek évi fele haszna és bizonyos hányada a végrehajtást szenvedőt á tartás fejében megilleti. (1890. dec. 4. 7,815.) Visszahelyezés! kereset c-ak a tényleges birtokos ellen indítható. Ha tehát az Ingatlan haszonbérbe van adva, perbe a haszonbérlő, esetleg az alhaszonbérlö vonandó és nem a haszonbérbe adó tulajdonos. — A haszonbérlőnek a tulajdonossal szemben csak azon esetben van visszahelyezéshez joga, ha a haszonbéri szerződés feltételeinek eleget tett. (A m. kir. Curia, 1890. október 10-én 8,112. sz. a.) Közjegyzői okiratba foglalt adásvételi szerződésnek érvénytelenné nyilvánítása azon okból, mert az abban szabályozott jogiitrylet valójában zálog és igy érvénytelen szerződés. Visszavásárlási jog csakis bevégzett eladási jogügyletnél köthetö ki. A beregszászi kir. törvényszék (1890. ápr. 25. 4,108. sz. a.) Szóráth János ügyvéd által képviselt ifj. B. Bálint felperesnek dr. Preusz Adolf ügyvéd által képviselt M. Ábrahám és M. Éliás alperesek ellen regalejog tulajdona iránt indított perében következőleg itélt: Felperes-keresetével elutasittatik stb. Indokok: A keresethez A. alatti másolatban csatolt közjegyzői okmány szerint özv. P. Lökösné, szül. D. Matild, Váralja községéhez tartozó italmérési jogot, minden ahhoz tartozó járulékokkal 2,700 frt kialkudott árért 1878. évi január /-én oly kikötés mellett adta el alpereseknek, hogy a szerződés kötése napjától számított 6 év után jogában áll eladónak a vételár lefizetése mellett a regálét visszavásárolni. Időközben özv. P. Lökösné. szül. D. Matild 1879. évi augusztus 1-én kelt szerződéssel azon ingatlanait, a melyekhez az alperesek által megvett regálé kötve volt, eladta id. B. Mihálynak, felperes jogelődjének, ki viszont a keresethez C. alatt csatolt 1884. évi okt. 16-án kelt szerződéssel átruházta birtokát fiára, felperesre. Felperes keresetében azt állítja, hogy az A. alatti szerződés :;. pontja szerint a regálejog oly kikötéssel adatott el, miszerint azt alperesek 6 évig használhatják, azután pedig a vételár teljes lefizetése után kötelesek a regálét visszabocsátani; ekként a visszavásárlási jogot magának kikötötte, miután pedig jogelőde összes jogait ő reá ruházta s miután a vételári összeget letette, ennek dacára azonban alperesek a regálét kiadni nem akarják, felperes a jogelődétől reá ruházott visszavásárlási jog alapján a regáléra vonatkozó tulajdonjog az átadás s a 2,000 frtnak letétele napjától felkezelt bérjövedelem megtérítését követelésbe tette. Jelen perben a per tárgyát képező A. alatti szerződés pontozatai a felek által eltérőleg magyaráztatván, mindenek előtt szükségesnek találtatott a szerződés valódi értelmének megállapítása. Felperes által felhozott azon állítás, hogy az A. alattival a regálé csak ideiglenesen adatott át alpereseknek, teljesen megsemmisül a szerződés intentiója által, ugyanis, míg abban egyrészről »eladás« és »nem ideiglenes használatba adásról* van szó, addig másrészről a visszavásárlási jog is kiköttetett, már pedig oly szerződésnél, mint a minőnek felperes declarálja az A. alattit s a mit szerinte csak haszonbérletnek lehetne tekinteni, visszavásárlási jog kikötésének helye nincs, mivel magánjogi törvényeink s a gyakorlat szerint visszavásárlási jog csakis örökeladási szerződéseknél köthető ki ; miből kétségen kivül következik, hogy felperes jogelőde a visszavásárlási jog kikötése mellett örökáron adta el a kereseti regálejogot alpereseknek. A visszavásárlási jog ideje tekintetében igaz ugyan, hogy az A. •/. 3. pontjában »hat év lefolyása után« idő említtetik, de hogy ez, mint felperes óhajtja értelmezni, a 6 évet követő időben bármikor gyakorolható lenne, megcáfolva van a 4. pont által, hol már a »visszavásárlási idő után« kifejezést használ; miből a szerződő felek akaratát csak akként lehet következtetni, hogy a kitett hat év lejárata után a kikötött visszavásárlási jog elveszti érvényét. Kétségtelen tehát, hogy a visszavásárlásnak a szerződés megkötése vagy 1878. évi január 7- napjától számított hat év után azonnal, vagy 1884. évi január 7-ig kellett volna megtörténnie; ez azonban a jelzett időben nem történvén, a visszavásárlási jog többé nem gyakorolható. De ettől eltekintve, minthogy magánjogi törvényeink és a curiai gyakorlat szerint a visszavásárlási jog oly személyes jog, a mely sem az utódra nem száll, sem pedig másra át nem ruházható s igy még ha felperes jogelőde e jogát utódja felperes javára fentartotta volna is, annak alapján felperes visszavásárlási jogát nem gyakorolhatná; annál kevésbé gyakorolhatja jelen esetben, midőn a visszavásárlási jog gyakorlására engedett és szerződésileg kikötött idő már a jogelőddel szemben is lejárt stb. A budapesti kir. ilélö tííbla (1890. június 30. 29,257. sz. a.) az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja akként, hogy a keresetnek részben helyt ad és alpereseket kötelezi, miszerint tartoznak a 2,000 frtnyi vételárnak felperes által leendő egyidejüleges lefizetése mellett a Váralja községéhez tartozó italmérési regálejogot felperes tulajdonába és birtokába kibocsátani; ellenben felperest az 569 frt 75 kr. bérösszeg iránti kereseti részszel elutasítja stb. Indokok: A kereset alapjául vett 1878. évi január 7-én kelt, a peres felek által valódinak elismert A. alatti okirat tartalmából, jelesen ennek 3., 4., 5. és 6. pontjának egybevetéséből nyilván ldtetszik, hogy az ezen okiratban foglalt ügylet nem örök, hanem időleges adásvevést, vagyis oly zálogos szerződést tárgyaz, a melyben a hitelezőnek a kamatok helyett az elzálogosított jószág haszonvétele engedtetett át. Minthogy pedig a szerződési viszonyok megítélésénél nem a szerződés címe, hanem annak belső tartalma irányadó és minthogy ily zálogszerződés az id. t. szabályok i0. §-a által hatályában fentartott 1852. évi nov. 29-én kelt nyiltparancs 19. §-a értelmében jogérvénytelen, ennek jogszerű folyománya egyrészről az, hogy miután a szerződő felek a szerződés előtti állapotba visszahelyezendők, felperes jogelőde, özv. P. Lökösné a kereset tárgyát tevő regálejognak továbbra is tulajdonosa maradt és arról szabadon rendelkezhetett; másrészről az, hogy alperesek az A. alatti szerződés alapján csupán a vételár nevezet alatt fizetett 2,000 frtnyi zálog-sommát követelni jogositvák s minthogy a B. és C. alatti okmányok tanúsításaként özv. P Lökösné a tulajdonát tevő regálejogot id. B. Bálintra és ismét felperesre ruházta át: ezek szerint felperes kereseti joga igazolva lévén, keresetének a regálejog tulajdona tekintetében helyt adni, ellenben felperest a regálejog időközi bérjövedelme iránti kereseti részszel elutasítani kellett azért, mert alperesek az A. alatti szerződés érvénytelenítéséig jóhiszemű birtokosoknak tekintetvén : a szedett hasznok megtérítésére nem kötelezhetők stb. A m. kir. Curia (1890. szeptember 19. 8,063. foly. sz. a.; mindkét alsóbb bíróság ítélete megváltoztattatik akképen, hogy alperesek az Ung vármegyei Váralja községbeli regáléra felperes tulajdonjogának elismerésére s ebből folyólag e regálejog után nyújtandó kártalanításnak felperes által felvételének tűrésére; valamint 208 frt elvont haszonvételnek lefizetésére feltétlenül s egyetemlegesen köteleztetnek, de viszont a szobránci kir. járásbíróság 1888. nov. 12-én 2,484. sz. a. kelt végzésével részükre