A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 41. szám - Álrészvényesek (Strohmänner) a közgyűléseken. Büntetési intézkedések ellenük Svájcban, Németországban és Franciaországban - Az örökösödési eljárásra vonatkozó törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat. 2. r. - A perújítás kérdéséhez. (Felelet)

302 A JOG, az ne bizassék, akár van reá szükség, akár nincs, a sokkal magasabb díjazást igénylő s életfeltételeiben sokkal előnyösebb helyzetben levő közjegyzőre; de már kevésbé látjuk s ismerjük el helyességét annak, hogy midőn azonegy kiküldő végzés alapján, azonegy jegyzőkönyv felvételével több alperesnél jár el a végrehajtó, több eljárási dijat is igényelhessen; azon óhajukat aztán már mi sem veszszük komolyan, hogy ha saját fuvart tartanak, attól a végrehajtató által felajánlott fuvarral el ne üttessenek. Ezekben kívántuk szerény észrevételeinket ugy a ministeri tervezetre, mint a végrehajtók javaslatára, a lehető legrövidebben, csak a felvetett kérdésekre szoritkozva, megtenni. Ha az ügynek a legcsekélyebbet is használhattunk vele, fáradságunkat nem tartjuk hiábavalónak. Az örökösödési eljárásra vonatkozó törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat. (Folytatás.) 6. §. A hagyatéki eljárás megindítását kérheti az, a ki örökösödési vagy utóörökösödési igényt támaszt és ha az örökhagyó halálától számitott 3 hó alatt az örökös sem a hagyatéki eljárás megindítását, sem örökösödési bizonyítvány kiadatását nem kéri; a hagyományos, az örökhagyó hitelezője és az örökös hitelezője is, a mennyiben a hagyományt alakszerű végrendelettel, vagy öröklési szerződéssel, illetőleg a követelést okirattal vagy szabályszerű kereskedelmi könyvkivonattal igazolja. Az 1877 : XX. t.-c. 233. §-a a —c) pontjainak eseteiben az örökösödési eljárásra illetékes bíróság a hagyatéki eljárást hivatalból köteles megindítani; kivéve, ha a halálesetfelvétel adatai szerint az elhalt örökhagyó maga után semmi vagyont sem hagyott. A hagyaték leltározása az 1877 : XX. t.-c. 233. §-a 1 — 3. pontjainak eseteiben hivatalból, különben a hagyatéki biióságnak rendelete folytán veendő fel. A hagyatéki biróság egy vagy több érdekelt fél kérelmére, vagy hivatalból is elrendelheti, hogy a hagyaték a tárgyalás vezetésével megbízott közjegyző által, e közjegyző területkörén kivül fekvő hagyatéki vagyontárgyak pedig, megkeresés utján bírósági végrehajtó által leltároztassanak, illetőleg a már felvett leltár az említett közegek által egészíttessék ki, vagy helyesbittessék. A felvett leltár az 1877 : XX. t.-c. 236. §-ban felsorolt értéktárgyakkal együtt minden esetben a hagyatéki bíróságnak küldendő be. A leltárnak egy másolata a leltározó közeg által, ha kiskorúak vagy gyámhatóság alatt állók is vannak érdekelve, az illetékes gyámhatóságnak megküldendő. 7. §. Ha az örökhagyó halálától, illetőleg a holtnak nyilvánítási végzésnek a hagyatéki bírósághoz való áttételétől számitott három hónap alatt az érdekeltek közül hivatalos beavatkozást senki sem kért, sem pedig ugyanazon határidő alatt az 1868 : LIV. t.-c. 580. §-a értelmében örökösödési bizonyítvány kiadatása iránti kérelem elő nem terjesztetett, a mennyiben a hagyatékhoz ingatlan vagyon is tartozik, az örökösödési eljárás akkor is hivatalból megindítandó, ha az 1877 : XX. t.-c. 233. §-a eseteinek egyike sem forog fenn. E végből a bíróságok, a közigazgatási hatóságok, a kir. közjegyzők és a községi elöljáróságok kötelesek a hagyatéki bíróságnak jelentést tenni minden olyan tudomásukra jutott esetről, a melyben olyan személy halt el, a kinek hagyatékához ingatlan is tartozik és a fentebbi határidő eltelte dacára a hagyatéki eljárás meg nem indíttatott. 8. §. Ha a hagyaték leltári értéke a tartozások levonása nélkül 200 frtot meg nem halad és a hagyatékhoz nem tartoznak olyan ingatlanok, a melyek az örökhagyó nevére átirva nincsenek, a hagyaték tárgyalása egy bírósági tag által a biróság székhelyén tartandó. Ha a fentebbi feltételek fennforgása esetében leszármazó örökösök ügyedül, vagy az örökhagyónak túlélő házastársával hivatvák az örökösödésre, a hagyatéki biróság a tárgyalás vezetésével a községi elöljáróságot bizhatja meg. Ez esetben a netalán szükségesnek mutatkozó póttárgyalás a hagyatéki biróság székhelyén egy bírósági tag által tartandó meg. 9. §. A mennyiben a 8. §. esete fenn nem forog, a hagyaték tárgyalásának vezetésével kir. közjegyző bízandó meg és a tárgyalás rendszerint a helyszínén, vagy a körülményekhez képest a közjegyzőség székhelyén, vagy a közjegyzőséghez tartozó, avagy szomszédos valamelyik községben tartandó meg. Ha azonban a hagyaték csupán ingóságokból, pénzből és pénzbeli követelésekből áll, vagy ha ingatlanokból is áll ugyan, de az utóbbiak tulajdonjoga az örökhagyó nevére van bekebelezve, a közjegyző saját székhelyén, vagy ha hatásköre több járásbíróság területére terjed ki, az illetékes járásbíróság székhelyén is megtarthatja a tárgyalást. A biróság, melynek területén több közjegyző van, felügyelni tartozik, hogy azok ilyen megbízatásokban a hagyatékoknak értéke szerint lehetőleg egyenlő arányban részesittessenek. 10. §. A hagyatéki eljárás során szabályszerűen megidézett, de meg nem jelent örökös egy újabb határnapra azzal a hozzáadással idézendő meg, hogy ha személyesen vagy meghatal,, ,lfQ, „,„„. nem jelennék, a részére a végzés hozatalával ^ | lef in ^ndnok ko^eojőttovel fog a h*—, egymejuiefe ^ o megejtetni es netalani osztály. táro-valás megtartatni, az osztaiy S a menüvibo, birói letétre nem alkal, (Folyt, köv.) része, a menuyib kezeltetni ,'ondnok által Ausztria és külföld. Álrészvényesek (Strohmiinner) a közgyűléseken. I5ii„. tetési intézkedések ellenük Svájcban, Németországban és Franciaországban. A közgyűléseken dívó alreszvenyesség mint az összes részvénytársulatok rákfenéje, jelenleg heves küzdelmek tánrvát képezi Svájcban és komoly hatósági intézkedéseket készülnek foganatba venni ezen ferdeségek kiirtásara. Ezen törekvéseket Svájcon kivül is élénk érdeklődés kiséri, a mennyiben egy nemzetközi calamitás elhárításáról van szó. A »Zuncher Zeitung« írja: »A svájci kötelmi jognak 640-ik cikke máris torvényhozásunk "•yöngyének lett magasztalva. Ezen törvényes határozat, mely szerint a közgyűléseken egy részvényes sem egyesíthet magában több szavazatot, mint a mennyit a közgyűlésben képviselt részvény, szavazatok ötödrésze kitesz, tudvalevőleg azért hozatott, hogy a kisebb részvényesek a gazdagság túlkapásai, azaz az úgynevezett nagyrészvényesek által háttérbe ne szoríttassanak. Néhány hét előtt megesett Baselben az a curiosum, hogy a központi vasutak közgyűlésének túlnyomó része, álrészvényesekből állott, sőt olyan egyénekből verődött össze, kikről »S t r o h m a n n e r« elnevezés alatt az utóbbi időben gyakran lehetett hallani és olvasni. Zürichben hasonlóképen egy ily fiatal segédekből és az alma mater Turicensis fiaiból álló statista-sereg alakult. Ezen álrészvényesek parancsszóra szavaztak, az igazgató tanács javaslatai jóváhagyattak és négy svájci tag helyett négy német illetőségű tag választatott be az igazgató-tanácsba. Mindenesetre nagyon nehéz dolog és egészen sohasem fog sikerülni részvényjogunk eme sérelmeit kiirtani. Mindamellett csodálkoznunk kell, hogy épen a mi törvényhozásunk nem állit fel szabályokat a képviseleti jogra, illetve az azzal való visszaélés ellen, mi abban leli okát, hogy a svájci jogban a részvénytársaságokra vonatkozó fejezet semmi eredetiséggel sem bír, hanem a részvény-jog lényegileg csak az erre vonatkozó német kereskedelmi törvények új kiadásaként jelentkezik. Hogy a részvényesek közgyűlésén a képviselet jogosultságát el kell ismernünk, az a dolog természetében rejlik. Kifejezetten elismeri ezt a belga Code de commerce 61. t.-cikk 2-ik szakasza. Hogy a svájci jog is elismeri, az abból következik, hogy a törvény e pontról hallgat. Az emiitett baseli eset azonbau világosan mutatja, mivé fajulhat a képviseltetés korlátlan szabadsága. A hasonló kinövések correctiváját a német és francia törvényekben véljük feltalálhatni. A német részvény-törvény 249. szakasza 10 — 30 márka büntetést ró minden részvény után arra, ki másnak részvényét ellenérték fejében kölcsön veszi és ezek alapján szavaz, valamint azt is, ki ehhez a részvények kölcsönadása által tudva hozzájárul. Az összbüntetés 1,000 márkán alul nem lehet. — A francia 1867 - i k i törvény (XIII. és XLV. cikkek) azon nmroní 1/1 Kninionn rűO'/iT.m rocriíil- ., 1.., l-l ,\n n 1 fii o rrV hető pénzbüntetéssel sújtja. A biró 14 naptól f5 hóig terjedhető fogházbüntetéssel is sújthatja a vétkest. Nem mintha ezen büntetések panacéáknak volnának tekinthetők. Azonnal felmerül az az ellenvetés, hogy ki fogja és hogyan fogja kikutatni azt, hogy melyik tagja a gyűlésnek valódi részvényes és melyik nem? Az ellenvetés alapos és helyesen mutat rá a törvényes fenyegetés IV/IVŰŰ^I *uiv i^iij- ^gbigo, élést szűkebb mederbe ? A törvény szigorú alkalmazása e mellett mindenesetre feltétlen szükség. Vájjon meg volt-e győződve a központi vasutak valódi részvényesei közül egyetlen egy is arról, hogy a jelenvolt fiatal emberek tényleg tagját voltak a részvénytársaságnak ? Alio-ha I társaságnak ? Aligha! Mennél kisebb a társaság hathatósabbnak mutatkozik ho illetve a részvénytőke, annál törvény sanctiója, Az a fölfogás, ..ugy a törvényt csak a nagyobb részvénytársaságok játszák ki, teljesen helytelen. Ha a bajt nem lehet kiirtani, a fenyíték által kell enyhíteni.^ Az álrészvényesség az a módja, a mint azt nálunk szemlátomást űzik, nem nagy becsületére válik országunknak és törvényünknek. Nyílt kérdések és feleletek. A perújítás kérdéséhez. (Felelet.) A »Jog« ezidei 39. számában Szép Gedeon ügyvéd ur által lelvetett kérdés megoldása első tekintetre is bonyolultnak latszik, de mielőtt a feleletet megadnám, szabadjon előbb a kérdés feltevésére egy megjegyzést tennem. Én ugy hiszem, hogy a praemissak, a melyekből a kérdező kartárs ur kiindul, tévesek; mert ha ugy áll a dolog és nem másként, mint a kérdés szövegében rt D