A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 41. szám - Az önvédelem kérdéséhez

300 A JOG. sokkal gyorsabban, olcsóbban és alaposabban volna elintézhető. Ily elvek meghonosítása nélkül a restanciák soh'se lesznek kipusztíthatok. n ,, „ , Dr. tíexner Gyula, liptó-zzentmiklósi ügyvéd. Az önvédelem kérdéséhez. Irta : SCHOLMÁSCHI ADOLF, kir. aljárásbiró Oravicabányán. A büntető törvény indokainak első részében foglalt ezen kitétel: »Azon felfogás, hogy a sértegető csak tettleges bántalmazás által bírható hallgatásra, a kényszerűségi szempont improprius túlleszitését tartalmazza«, az önvédelmet becsületsértés és rágalmazás ellen kizárni látszik s ugyanezen véleményen van Schniercr, ki a »M. B. T. magyarázata« című munkája ] 73-ik lapján, támaszkodva az indokokban foglalt fentebbi idézetre, következőleg nyilatkozik : ^szavak, iratok vagy képes ábrázolatok által elkövetett jogsértés ellen önvédelemnek nincs helye, mert ily táraadások, midőn intéztetnek, egyúttal be is fejeztetnek, azok megelőzéséről, azok elleni védelemről tehát szó nem lehet«. Szerző ugyanis, mint ezen szavakból látszik, a cselekmény megelőzését kizártnak látja, miután kísérletről, a kezdetnek és végnek majdnem ugyanazon időpontbani egyesülése folytán szó nem lehet. Ha a szóban rejlő meggyalázó értelem által követtetik cl a becsületsértés, fenti nézet okvetetlenül helyes, mert a támadás elhárítása végett a már kimondott szó ellen védekezni, midőn a támadás már be van fejezve, ellenmondás, az már nem a védekezés, hanem a megtorlás fogalma alá esik, legyen a viszonzás bármily csekély erőszak. Az elhárítandó veszély hiánya ez es-tben az önvédelmet kizárja. Elkövethető a becsületsértés és rágalmazás azonban nemcsak egyes szavaknak meggyalázó értelme által, hanem a szavaknak összefüggő, azoknak mondatban vagy mondatokban kifejezeti összértelme által, midőn nem a szó értelme, hanem az elbeszélt tény meggyalázó és képes valakit megvetésnek tenni ki. Elkövethető továbbá a becsületsértés levél utján is s ez esetekben előkészületről, kísérletről és befejezett cselekményről lehet szó. Habár a becsületsértés kísérlete, mint ilyen, gyakorlati értékkel nem is bir s az előkészület még kevésbé, az önvédelem kérdésénél e megkülönböztetés mégis megteendő, mert a megelőzés lehetősége vagy annak lehetetlensége az önvédelem lehetősége vagy lehetetlensége iránt mérvadó. A gyakorlati élet pedig a cselekmény megelőzését lehetségesnek mutatja. Annak előrebocsátásával, hogy a magyar B. T. K. 79. §-a az önvédelmet becsületsértés ellen ab ovo nem zárja ki, mert az idézett §. a személy elleni támadás elhárítására szükséges erőszakot minősiti jogos önvédelemnek, a személy fogalmában : a becsület, mint annak egyik attribútuma, benfoglaltatik, a nélkül, hogy valamennyi képzelhető esetet kimeritettnek állítanánk, kisérjük figyelemmel csak az alább felsorolandó eseteket. 1. B. egy társaságban A-t jegyese előtt saját önző érdekében meggyalázni szándékozik, céljának kivitelére A. múltjából A. előtt jól ismert személyek megnevezésével oly tény elbeszélésébe kezd, melyről A. tudja, mit kell eredményeznie, ha B. a megkezdett elbeszélést befejezi, s mely tény alkalmatos A-t jegyese és a társaság előtt azok megvetésének tenni ki. Ha A. tudja, mit akar 13. elmondani, ha A. tudja, mivel végződik az elbeszélés, kénytelen-e hallgatással tíírni, hogy B. a megkezdett elbeszélést befejezze ? Ha A. az elbeszélés befejezését megelőzendő, B-t torkon ragadja s rajta testi sértést ejt, védekezhetik-e jogos védelemmel ? 2. A., B. szándékát ismerve, annak háta mellett áll és vállán keresztül olvassa, a mint B. A. jegyesének leveletjr, melyben B. A-nak becsületét támadó koholt tényeket sorol elő. Köteles e tűrni A., hogy B. e levelet megírja vagy indokolható azon ténye, hogy a levelet B. kezeiből kitépi és összeszakitja ? 3. B. az A. által olvasott levelet már meg is irta és szekrényébe helyezi, A. a levél kézbesítését megakadályozandó, a levelet a szekrényből kiveszi, boritékát feltöri és az iratot üres papírral cseréli ki. Jogosult-e A. a levél feltörésére és annak birtokba vételére ? Megállapítható-e ez esetben a jogos védelem ? Ezen példák elsejénél szerény nézetem szerint az önvédelem plausibilis. A támadás jogtalansága és a veszély közvetlensége kétségtelen, a veszély mint Damokles kardja függhet az áldozat felett s az önsegély szükségessége érezhetővé válik. A cselekményre való előkészület a bevégzéshez oly közel áll, hogy annak bevégzését törvényes uton megakadályozni, a veszélyt elhárítani lehetetlen. Az elbeszélés fokozott előhaladása, az áldozat lelki kínjainak szemléltetésére szánt jól kigondolt kinzó eszköz lehet, mely által B. gyönyörűséget szerez gonosz indulatának. Ellenvethetné valaki, hogy a veszély csak képzeleti, a cselekmény szenvedő alanyának képzelete által festett agyrém. A támadás nem oly mérvű s nem oly hatékony, hogy A-t valamely jogától fosztaná meg. A veszteség nem pótolhatatlan. Igen, ha a becsületsértés megtorlása által annak összes következményei megsemmisülnének. A büntetés megsemmisíti a jogsértést, de fenmarad a társadalmi előítélet, fenmarad az állított tény tudata azokban, kik azt hallották. Gondoljunk csak valamely magánvádra üldözendő csalásra, mely vád tárgyát soha sem képezte, vagy birói ítélettel már A-ra kimondott büntetendő jselekményre, melyet az idő a feledés homályába borított. A közbecsülés, közbizalom és a vagyon csorbulását vonhatja maga után egy ily természetű, a hir szárnyára bocsátott tény s kire nézve ne volnának ezek pótolhatatlan veszteségek ! Az állítás valódiságának bizonyítása, melylyel a női becsület támadtatik meg, ki van zárva ; ily állítás már a törvény erejénél fogva valótlannak veendő, a tény valódiságának bebizonyítása pótolhatatlan veszteséget eredményez, mert a közvéleményt mérgezi meg, habár annak bizonyítása nem is sikerült volna. A vagyon alkatrészei értékesebbeknek vétetnének a becsületnél ?! Azt hiszem, kétségtelen, hogy a törvénynek intentiója nem lehet : a becsület ellen intézett támadás elhárítására ott, a hol annak alkalmazása lehetséges, az erőszak alkalmazását kizárni. A-nak tudata B. által fel van ébresztve, a következményektől való tartás A-ban a veszély tudatát felébresztette, az ismert személyek, az ismert körülmények csak egy következtetést engednek meg, a B. által táplált szándék szavaiban nyer igazolást, az előkészület stádiuma forog fenn, a szándék félremagyarázhatlan előjelei épen ugy megvannak, mintha B. A-ra töltött és felhúzott pisztolyt szegezett volna. váratlan háborittatásom ulán az országbeli nemes vármegyék több mint kétharmad részének, sőt többeknek meghagyása, megbízása is hozzájárult ugy, hogy többen levelezőjüknek közhatározott erejével nyilatkoznának, mintegy 22 vármegye pedig tudósításomat maga számára szinte közvégzése által (megerősítené) meg is rendelné. (Megjegyezzük, hogy valamint a jelen időben, midőn sajtószabadságot élvezünk, törvényes szabály bármely napi vagy heti lapnak megjelenhetésére engedélyt kérni, ugy a 30-as években is, midőn a lapok censura alá voltak véve, az engedélykérés mulasztása és a censura mellőzése is terhelte vádlottat, mely mellett nehezteltetett, hogy közlönyét havi 8 frtért árusította, melynek okát azonban feleletével megfejtette.) 4. Qui sunt illi comitatus et quae publicae jurisdictiones, quae publica determinatione mediante doriinationem vestram authorisarunt pro compilatione pagellarum suarum ? Ad 4. Emlékezetemből mindet elszámlálni nem tudom, maguk tudósításaim legjobban megmondják, mert bár rövid említés, de mégis van említés bennök mindenikről. Azonban háromfelé osztanám a megrendelő megyéket. Némelyek (mintegy 22) azt határozták, hogy tudósitásim kiadása törvényes, helyes és a megye tetszését is kiérdemelte ; némelyik (mint Szathmár) azt is mellé tévén, hogy munkámmal a nemzet köszönetére magamat érdemessé tettem s annálfogva említett tudósításomat a megye számára meg is rendelték; mások e mellett a megye fogadott levelezőjüknek is kijelentették, p. o. Nógrád, Bars, Szathmár, Abauj (alkalmasint Pest is) és még többen ; mások végre még a megye jegyző hivatalának is meghagyták, hogy engemet a megyei közgyűlések nevezetesebb történetéről hivatalosan tudósítsam. Azon nemes megyéket, melyek részszerint ő csász. kir. felségéhez, részszerint ő cs. kir. íőhercegségéhez, részszerint nmltgú helvtartó tanácshoz felírlak és ismételve felírván ügyemet nemzeti ügynek, háborittatásomat nemzeti sérelemnek nyilvánították, számomra a legfelsőbb oltalmat kikérték, ezen megyéket, mondom, melyeknek száma (a fentebbiek beszámításával) közel 40 re megyén, nem is emiitvén. * Az eddigi kérdések és feleletekből, melyeket mutatványkép közlök, megérthette az olvasó, hogy a szabadságharc előtti időben küzdelmes volt az irói pálya és egy szabad szellemű szaklap szerkesztése mily phasisokon ment keresztül ugy, hogy nagy hazánkfia Kossuth Lajos méltán megérdemelné a hírlapirodalom mostani corifeusaitól, hogy az úttörő szaklapszerkesztőt, mint annak martyrját, olajfestményben örökítené meg és nyugdíjintézete palotájában, a főterem díszítésére első helyen függesztené föl. Az iuquisitio további részleteiből felhozzuk még, hogy K. L. beismerte, miszerint a »Törvényhatósági tudósitások« szerkesztése és kiadásától a felsőbb hatóság Z 1 i n s z k y János pestmegyei főszclgabiró által intő levélben tiltatott le, de azt törvényes alakja hiányában, nem respectálta. A további kérdésekben igen szépen indokolja, hogy ő felsége parancsa mily módon szokott kiadatni és hogy szaklapjában törvénytelenségeket nem irt, a kapott intés után pedig a megyei hatóságok oltalmát és pártfogását kérő levele »animosa vagy illegális lett volna.« Hivatkozott, hogy az 1832. országgyűlésen, mely nagy reformokat ígért, hő vágya volt jelen lenni, de hogy Pozsonyban fenttarthassa magát, szülemlett meg az eszme benne, hogy »Orszá"-gyülési tudósitások« címén lapot indítson meg. Ezt tanulságosnak és célszerűnek látva, a diéta befejezése után a közönséc kívánságára indította meg új lapját hasonló szellemben, miért az 5 évig élvezett szabadalmat korlátozni méltánytalanságnak mondotta. Titkos szövetség előkészítésével is vádoltatván, azt agyrémnek nevezte azok részéről, kik ellene felhozták.