A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 40. szám - Az eskü mint bizonyiték

A JOG. 291 valahára bezárhatjuk azt a fegyvertárt, melyből ismét és ismét elő kell hozni a kir. táblák szétosztása védelmére a fegyvereket. A szégyen bizonyos érzése fog el, hogy ilyen támadások ezen intézmény ellen nálunk még mindig hívőkre találnak. Az igazságügyministér urat azonban kérjük, hogy tervei jól kiszámított egymásutánjában számítsa végre azt is ki, hogy mikor jöhet már az egyik után a másik, mikor a z után, a mit már tett, az, a mit még csak igért. Első sorban azonban igazságügyünk nagy kérdései megold ísát várjuk tőle ; alárendeltebb kérdéseket és folt ozgatásokat nyugodtan bizhat egy későbbi időszakra. { Dr. Stitíer Mór. A büntetótörvényköny v módosítása tárgyában összehívott igazságügyminiszteri enquete Daruváry Alajos kúriai másodelnök elnöklete alatt eddig négy ülésben letárgyalta a novella-tervezet öt szakaszát. A büntetötörvónykönyv 336. §-a, mely a minősített lopások esetének körülírását tartalmazza, lényegileg ugy fogadtatott el. a mint a törvényben foglaltatik; csakis a zsebtolvajlás vétetett fel a minősített lopások közé mint új eset, a feltörés fogalma pedig pontosabban körüliratott. Ellenben a minősített lopások büntetéseinél határozottan az enyhítés mellett nyilatkozott az enquete. A bemászással elkövetett lopás ezentúl nem fegyházzal, hanem börtönnel büntettetnék s ily módon a biró a legenyhébb esetekben leszállhatna csekély tartamú fogházra. Nagyfontosságú különösen azon határozat, hogy mindazon esetekben, midőn a büntetési tétel maximuma öt évi fegyház, a végső minimum az eddigi hat havi börtönről három havi börtönre szállittassék le. Ezen rendelkezés az általános részbe vétetnék fel és a lopáson kívül is számos cselekményre nézve lejebb szállítaná a büntetési tétel minimumát. Megjegyezzük, hogy a tanácskozásokban miniszteri meghívás folytán néhány nap óta C s e m e g i Károly, a büntető kódex nagyérdemű megalkotója is részt vesz, aki csak nem rég tért vissza szabadságidejéről javult egészségben. Az eskü mint bizonyíték. Irta: SCHEIBNER KÁLMÁN ügyvéd Pécsett. A kir. táblák decentralisatiojával kezdetét vette a nagy igazságszolgáltatási reform. Lassan, de következni fog a folytatás, Szilágyi Dezső egyénisége garantiául szolgál arra, hogy a tengeri kígyóként fel-felmerülő, majd ismét elbukó perrendtartási javaslat végre is szárazra jut, a mire égető szükség van, mert ott vagyunk, hogy a jelenlegi perrend mellett kitűnő alsó, még kitűnőbb felső bíróságaink dacára gyakran áldozatul esik az anyagi igazság. Mint az iparos tökéletlen eszközeivel a legjobb anyagból sem képes műremeket teremteni, úgy bíróságaink is kénytelenek a hiányos perrendtartás keretei közt megelégedni az alaki igazság kiszolgáltatásával. A beteg meghal, mert nincs orvosság, de legalább gondos ápolásban részesül és kijut neki a pompás végtiszteség. Legyen szabad előadni tapasztalatból meritettt nézeteimet, hogy néhány homokszemmel én is járulhassak a felépítendő nagy alkotmányhoz. Perrendtartásunk sok defectusa közé számítom az esküvel való bizonyításnak most érvényben levő alakját is. A beismerés — mint bizonyíték — csak sporadice fordul elő, kivált rendes perekben. A perek legnagyobb része esküvel döntetik el, miuthogy a tanúvallomásoknak is az eskü adja meg a sanctiót. Az eskü tehát domináló szerepet játszik perrendüukben, miért is nem habozom kimondani, hogy az eskületétel mai alakja a leggyarlóbb, legpongyolább, eredményében végtelen káros és nincs olyan napfényes igazság, melyet az ellenfél meg nem dönthetne a minden viselendő dolgok nervusával, pénzzel, épen az eskü letételi formalitások miatt. Mi az eskü ? Valamely állítás valóságának istenre hivatkozással való erősitése. Erkölcsi alapját az a feltevés képezi, hogy az esküt tevő az isteni büntetéstől való félelmében csak az igazat fogja mondani és anyagi előnyökért nem kockáztatja lelki üdvét, mert egy vallásos ember, legyen bár keresztény, zsidó vagy pogány, legyen felvilágosodott vagy az értelmiség legalantibb fokán álló, nem fogja lelkiismeretét hamisan terhelni saját istensége előtt és ha mégis teszi: a bűnhődés nyomon követendi a bűnt. A »vén Márkus«-féle eset nem költői phantasia szüleménye. A lelkiismeret kegyetlen biró, a ki elől nem lehet futni, sem elévülés nem áll be. Az a kérdés már most, saját istenére esküszik e az arra kötelezett? A törvény supponálja, hogy igen, én pedig határozottan állítom, hogy nem. A polgári eskü egy neutrális istenséget állit fel, melyre egyformán esküszik katholikus, protestáns, görög, zsidó és pedig olyképen, hogy az esküszöveget egyszerűen utána mondja a bírónak. Az eskületé'.el soleunitása abban nyilvánul, hogy az eskü elmondása alatt a jelenlevők felállatlak és szünetel a szivarozás. A keresztéuy a három egy istenség dogmáját hiszi, annak nevében kereszteltetik, lép házasságra és vitetik utolsó útjára. A zsidó tagadja Krisztus istenségét és csupán Jehovát imádja, kinek nevét félve ejti ki. A kettő tűz és viz. Két kiegyenlithetlen azóta csinálunk, mióta a tpipázás« semmiségi okul lett kikiáltva! Áttanulmányozzuk a bünpert s ha meggyőződtünk arról, hogy a vádinditvány megfelel a vizsgálat eredményének: lemásoljuk szórólszóra az ügyészi indítvány indokait csak azért, mert a budapesti kir. Ítélőtábla semmiségi okot észlelt ebben az utasításban : »Indokok« gyanánt írja le az iroda az ügyészi indítvány < — > közötti részét«. — Ez az a sérelmes pipa! Ne tessék azonban hinni, hogy azt az időt, a mit így megtakarított a biró, valóban pipázással töltötte ! Dehogy ! az alatt 5—6 más ügyet intézett el hasonló módon és apasztotta a restantiát, mert nem végzett hiábavaló munkát. Ha szabad a felsőbb bíróságoknak az alsóbbak helyes indokait elfogadni, miért ne tehetné azt az első bíróság az ügyészségi indítványokkal ? Vagy volna lelke valakinek az ugy is túlterhelt felsőbb fórumok elfaglaltságát még azzal is tetézni, hogy őket a helyes határozatoknak is, új indokokkal való ellátására kényszerítse ? Mi lenne ennek a gyakorlati eredménye ? Legfeljebb az, hogy a decentralisált kir- Ítélőtáblák, már csak volt nagynevű budapesti elnökük iránti pietásból is, »cselekvő alakban« fogalmaznák meg azt, a mit az alsó fokok — szenvedésük hü tükre gyanánt — »szenvedőleg« vetettek papirosra; a Cm. kir. uria pedig, mely méltányolja az első folyamodású bíróságok szenvedéseit: megint csak visszaállítaná a »szenvedő« formát. Mivel hát a »birói nyelvnek* föltétlen szüksége van (állítólag!) az »objectiv« formulákra; mert az ítélet minden személyes formula levetkőzésében, és a »jog« tiszta, tárgyilagos megállapításában áll . . . Ez lévén az oka annak, hogy az egész világon mindenütt szenvedő alakban Ítélnek. (Még ott is, a hol nagy a birói fizetés.) De bajos is az, kérem alázatosan, ugyanazon dolgot négyféleképen »jól« elmondani. Ebből igazán jó alig ha volna több egynél. Ezek előrebocsátásával, mint egyik érdekelt közmunkás, az iránt vagyok bátor esedezni a kodifikáló nagyhatalmasságokhoz, miszerint a » Jogtudományi Közlöny« szerkesztőinek azon óhajtása, hogy a készülő bűnvádi birói ügyviteli szabályokban a »ptpázás« kifejezetten eltiltassék — mint a közegészségbe vágó intézkedés — figyelembe ne vétessék Ellenkezőleg, addig is, mig a F a b i n y - féle bűnvádi eljárási javaslatba lefektetett vádrendszer törvénynyé lesz : a munkában levő bűnvádi ügyviteli szabályokban, melyek (filius ante patrem!) egyelőre és előreláthatólag hosszú időre a bűnvádi perrendtartást lesznek hivatva helyettesíteni, — vétessenek fel a következő rendelkezések : 1. A vádirat a büntető törvényszékhez annyi példányban adandó be, hogy a bírósági példányon kivül mindegyik terheltnek egy példány jusson. 2. A büntető bíróság a vádiratot kikézbesiti a terhelteknek azzal, hogy a mennyiben ellene 8 nap alatt kifogásokkal nem élnek, ügyök szóbeli főtárgyalásra fog kitűzetni. 3. Ha a nyilvántartandó 8 nap alatt kifogás érkezik, a vádirat birói határozat tárgyát képezendi. (Tehát csakis kifogások folytán hozatnék formális vádhatározat.) Ha kifogások nem érkeznek, 8 nap lejártával a tárgyalás kitűzendő. A mennyiben pedig az ügyészségi irodák mostani szervezete nem birná meg a vádinditványok többszörösitését, akkor azt a bírósági irodák teljesíthetnék s ez még azon esetben is practizálható volna, ha bűnvádi perrendtartás nélkül nem volna bátorságunk a vádrendszert rendeletileg érvényre juttatni ; a mikor is a büntető biróság a vádhatározatot — ha helyét látná — »a kir. ügyészség vádiratában felhozott indokokból« meghozná s mellékletül az ügyészi indítvány egy másolati példányát a határozathoz oda »kampózná« a terhelt részére. Minő sok munkamegtakarítás éretnék el ez által is. Az első biró ugyanis nem volna kénytelen a helyesnek elismert, rendszerint terjedelmes ügyészi indítványt leirni; a felsőbb bíróságok pedig nem kénytelenittetnének a szépen letisztázott ügyészi vádiratot gyors s ennélfogva nehezen olvasható birói fogalmazványban is elolvasni csak azért, hogy a netalán birói határozatba nem alkalmas ügyészi kifejezéseket (mert ilyenek is kipipáztatnak néha!) javítgassák. 4. Mondassék ki kifejezetten, az ideigl. bűnvádi eljárási szabályok 89. §-ával egyértelmüleg, a mint ezt legújabban a m. kir. Curia is (1890. dec. 3-án 9,908. sz. a.) kimondotta a kir, ítélőtáblák gyakorlata ellenében, hogy a közvetlen főtárgyalásra idéző végzés nem felebbezhető s mint idéző határozat nem is indokolandó, hanem a végzéssel együtt a terheltnek az ide vonatkozó ügyészi megindokolt indítvány másolata is kikézbesitendő. Ilyenképen adja meg a magas igazságügyi kormány legalább a »pipálási« jogosultságot a biráknak, ha már a »dohányra valóvak annyira késedelmeskedik.