A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 39. szám - A fiaker-jog

A JOG. 287 visszanyerése óta minden irányban tapasztalható, az eddig fennálló jogintézményeinket is nagy részben szuperálta, régi formájukban elavultakká tevé. Ebben keresendő annak oka, hogy az idegen jogintézmények receptiója immár sokkal nagyobb mérveket öltött, mint azt jogéletünk bármely fejlődési állapotában tapasztalnánk s mint a mily mérvű receptio az egészséges jogfejlődéshez szükséges volna. Lassankint egy féltudós jogászvilág kezd kifejlődni, mely sem a nemzeti individualitás alapján fejlődött társadalmunkat, sem ahhoz fűződő jogintézményeinket alapos vizsgálódás tárgyává nem tevén, gépszerűleg s önálló tudományos feldolgozás nélkül törekszik alkalmazni a nyugati civilisatio által fejlesztett s általuk csaknem kizárólag a német jogtudományból merített jogi fogalmakat és jogi alakzatokat. Ez öntudatlan s a nemzeti individualitást figyelembe nem vevő receptio végeredménveiben csak káros hatású lehet, mert mig egyrészt veszélyezteti jogfejlődésünk sajátos nemzeti jellegét és megbénítja a nemzeti szellem jogalkotó képességét, addig másrészt ingadozóvá, bizonytalanná teszi egész jogrendszerünket.« A üaker-jog. Bécsben ez idő szerint a bérkocsi-ügyre vonatkozó szabályrendeletek revisiójával vannak elfoglalva, mely alkalomból következő érdekes adatokat közöl egy szaklap a bérkocsiintézménynek történetét illetőleg. »Mióta bérkocsik léteznek, a törvényhozás sohasem szűnik meg a fiaker-joggal foglalkozni, de soha sem jutott minden tekintetben kielégítő jogalkotásokhoz. A történelem megőrizte számunkra az első fiakeresnek, azaz ama bérkocsisnak nevét, ki minden ember használatára, minden előző megrendelés nélkül fogatokat készen tartani ajánlkozott. Ez t. i. egy Sauvage Miklós nevü ember volt, az amiensi kocsimesterek üzletvezetője, ki 16í0-ben azon gondolatra jött, hogy állandóan befogott kocsikat fog a közönség rendelkezésére bocsátani. E fogatok a »fiaker< nevet kapták, mert az épület címere a szent »Fiaker« képét viselte és Sauvage azt kocsijainak ajtajára festette annak jeléül, hogy azok eme védszentnek oltalma alatt állanak. Rövid idő múlva Angolországban is kísérletet tettek ily népies bérkocsikkal. Egyedül I. Károly udvara szólalt fel ellene és maga a király gördítette a legnagyobb akadályokat az új vállalat elé. Miként egykor a szigorú erkölcsű Cato ellenezte a római színházakba az ülések divatba hozását, mivel Róma harcra termett népét az elpuhulástól féltette, ép ugy I. Károly káros következményeket látott az új jármüvek behozatalában az »old merry England« szigorú életmódjára nézve. Továbbá az angolszász nemesi gőg az új bérkocsikban egy demokratikus jelenséget látott, melyet leszorítani akart. Felhozták az utak elzárását, a gyalogjárók veszélyeztetését a lovak rakoncátlansága és a kocsik járatlansága által, a vasárnapi munkaszünet megzavarását, tartózkodási helyeik piszkosságát és tényleg meg is jelent egy királyi rendelet, mely igy szólt: »A bérkocsik nagyobb száma London Westminster utjain utóbbi időben nagy terhére van a királynak, királynénak és a nemességnek, mert az utakon keresztül akadályozza és veszélyezteti a szokott közlekedést és-rendkívül megdrágítja a szénát, szalmát és az egyéb takarmánycikkeket. Ep ezért tiltva van a bérkocsik használata Londonban, kivéve azon esetet, ha valaki London városától legalább 3 mértföldnyi útra kivánja azokat igénybe venni.« Mindazonáltal a szükség hatalma nagyobb volt, mint az aristokratikus körök ellenállása és 30 évvel később, 1771-ben mintegy 100 fiáker volt már Londonban. Bécsben Mária Terézia idejében a leghasznál abb jármüvek voltak az úgynevezett »Linienzeugl« és »Zeisel\vagen«. A városban pedig, ki nem volt oly szerencsés helyzetben, hogy saját járművel bírt volna, annak nem volt más választéka, mint szabadalmazott gyaloghintóval vitetni haza magát. A gyaloghintósnak nemcsak a vitel díja volt megszabva, hanem még az is, hogy kiket nem szabad egyáltalán transportálnia. Az 1707. évi szeptember 10-én kelt engedély, mely a hordszékek privilégiumát Rauchmüller Ernest császári kamarásra ruházza át élethossziglan, az 5- pontban újra felemlíti: »hogy ezen székeken nem vihetők betegek, uri vagy libériás szolgák, vagy efféle alacsony állású emberek, annál kevésbé zsidók és a vállalkozó kötelezze le magát, kizárólag német származású hordárokat felfogaduk. Ezen gyaloghintók voltak a fiakerüzletnek legelkeseredettebb ellenzői. Bár már VI. Károly alatt meg volt engedve néhány bérkocsitulajdonosnak, hogy a köztereken kiálljanak, hogy a helypénzekkel a szegényalapot gyarapítsák. Azonban, mint Fuhrmann ismert müvének a »Bérkocsisokról« című fejezetében mondja, 1721. márciusban minden fiakert betiltottak, részint az utak elzárása, részint ama alkalmatlanságok miatt, a melyeket a járó-kelőknek brutális lárma és mindenféle neveletlenségek által okoztak, legkivált pedig ama botrány miatt, melyet szánalomra méltó lovakkal való embertelen bánásmódjukkal követtek el. A francia példa egyelőre Bécsben nem aratott sikert. A fiakerek szépen visszavonultak lakásaikba, ott szabadságukban állott egy táblát kifüggeszteni, melyet azonban, mihelyt fuvart kaptak, azonnal le kellett venniök. Az első bérkocsi-ügyre vonatkozó rendelet aKropatschekféle (osztrák) törvénygyűjteményben található és 1765. nov. 29-ről van datálva. Az egyfogatú kocsik behozatala csak 1852-ből származik. Az egyfogatú bérkocsik angol minta szerint készültek és »Cab« nevet viseltek. Tetszésre azonban nem találtak és nemsokára a Comfortabl mai formája által kiszorittattak. Berlinben Frigyes Vilmos hozta be a fiakert. Maga a király vette kezébe a dolgot. Az 1739. évi december hó elsején kelt cabinet-rendelettel Hoppé ministert megbízta terve kivitelével és egyúttal egy rajzmintát mellékelt, a mely után készítendők az ' összes fiakerek. De az alaptőkét magának a királynak kellett előteremteni; 1,400 tallért tett ki. 1739. dec. 24-én a nekik kijelölt állomásokon felállottak. A berlini nép azonban őket serami figyelemre sem méltatta, ugy, hogy a király kénytelen volt az új vállalatot kizárólagos privilégiummal ellátni. Több kísérletet is tettek a vállalat életképességének fentartása érdekében ; igy többek közt csupán a fiakerek voltak jogosítva lakodalmi menetekre vállalkozni. 1739-től 1769-ig a fiakerek száma 36-ra emelkedett, ettől kezdve azonban szemlátomást fogytak és igy 1794-ben Berlinben megszűntek létezni. Husz évvel később látott ismét napvilágot az első fiáker a királyi metropole területén. 1814. év nov. 29-én Bécsben kelt a rendelet, mely III. Frigyes Vilmos alatt a dessaui lókereskedő abbeli kérvényének, hogy úgynevezett »varsói droskéket« hozhasson forgalomba, helyt adott. Fzt a vállalatot a közönség tetszéssel fogadta és joggal, célszerű, olcsó és népszerű volt.« A kiskorú által szándékolt névváltoztatásra irányzott kérelem szabályszerű elintéztetése céljából a kiskorú községi illetősége megállapításának kieszközlése nem az árvaszéknek, mint gyámhatóságnak, hanem a kiskorú részére kirendelt gyámnak áll feladatában. A belügyminiszter 1890. évi 80,255. sz. a. kibocsátott rendelete P.-P.-S.-K.-K. vármegye közigazgatási bizottságának. Kiskorú E. Emánuel nevének »Vesztróczy«-ra leendő átváltoztatása iránt V. István mint a nevezett kiskorú részére kirendelt gyám által folyamatba tett ügyben a vármegye árvaszékének folyó évi május hó 13-án 9,451. szám a. és V. István felebbezésére a közigazgatási bizottság gyámügyi felebbviteli küldöttségének folyó évi szeptember hó 11-én 1,326. szám a. hozott határozatát ugyancsak nevezettnek felebbezése folytán felülvizsgálat alá vévén, következőleg határoztam : Az idézett számú és keletű határozatokat, melyek szerint V. István által célbavett névváltoztatáshoz kért gyámhatósági hozzájárulás megtagadtatott, feloldom és utasítom a vármegyei árvaszéket, hogy a gyámot a kiskorú E. Emánuel községi illetőségének megállapítása iránti lépések megtételére s ezen kiskorúnak illetősége felöl kiállított községi elismerő nyilatkozat esetleges tekintetben hozott illetékes határozat bemutatására hivja fel, a melynek beérkeztével, a mennyiben a közigazgatási bizottság a nevezett kiskorú feletti gyámhatósági illetékességét i továbbra is fentartandónak véli, a kérelem felett a nevezett kiskorúnak is meghallgatásával új határozatot hozzon. Indokok: A házasságon kívüli viszonyból Újpesten 1875. évi január 17-én született kiskorú E. Emánuel községi illetősége a gyámhatósági úton tett puhatolózásokra kinyomozható nem lévén: a kiskorú névváltoztatására irányzott kérelem szabályszerű elintézhetése céljából a kiskorú részére kirendelt gyámnak áll feladatában, hogy a kiskorú községi illetőségének az e tekintetben az 1886. évi XXII. t.-c. rendelkezéséhez képest illetékes hatóság által leendő megállapítását eszközölje. A községi illetőség ekkénti megállapítása után veheti az árvaszék, a mennyiben a kiskorú feletti gyámhatósági illetékességet fentartja, a szóban lévő kéreli met gyámhatósági szempontból tárgyalás alá, a melynek során az életének 15. évét betöltött kiskorú a személyi viszonyát közelről érdeklő névváltoztatás iránt meghallgatandó. Az ügyvédjelöltek és joggyakornokok köre f. hó 30-án kezdi meg a nyári szünet által megszakított működését dr. F a y e r László, egyetemi r. k. tanár előadásával »a vizsgálati fogságról a törvényszékekhez tartozó vétségek esetébe n«. Az előadást — mely d. u. 7 órakor lesz a kör helyiségében (a Ferencziek bazárában) — vita fogja követni, melyre több szakember van előjegyezve. Szigor a részvénytársasági alapitások körül. A Seinedepartementi (párisi) kereskedelmi törvényszék nemrég érdekes Ítéletet hozott egy perben, melyet a »Compagnie centrale des cafés et restaurants« részvényesei a társaságnak alapitói és igazgatósága ellen indítottak. A nevezett részvénytársaságot 1888. évben Goldschmid S. ismert párisi bankár alapította s célja volt nagyszámú kávéházat és vendéglőt a különböző városrészekből közös igazgatás alá hozni. Röviddel a kiállítás előtt 7.500,000 frankot kitevő, 500 frankos részvények bocsáttattak ki. Az eredmény messze hátramaradt a várakozások mögött, vagy azért, mert az igazgatás rossz volt, vagy pedig a miatt, hogy a különféle kávéházakat és vendéglőket igen drágán vették át. Ennek folytán már az első év után a részvények 500 frankról 50-re estek. Ezen nagyon is kedvezőtlen eredmény arra birta a részvényesek egy csoportját, hogy törvényes lépéseket tegyenek Goldschmid és a többi igazgatósági tag ellen, utalással aira, hogy a részvénytársaság alapításánál az 1867. évi, a részvénytársaságokra vonatkozó törvényt kijátszották. A biróság a részvényesek javára döntött, a társaság megalakulását semmisnek mondta ki és ehez képest az összes igazgatósági tagokat és alapitókat felelőssé tette az ezen érvénytelenítésből folyó következményekért. A magyar királyi pénzügyi közigazgatási birósásr ügyforgalmi kimutatása 1891. év I. feléről. I. Elnöki ügyekben: Mult évi hátralék 0, 1891. év I. felében beérkezett 113, összesen 113 darab, elintézve lett 111 darab, marad elintézetlen 2 darab. — II. Pénzügyi vitás ügyekben: Mult 1890. évről maradt hátralék 1,170 ügydarab, 1891. év