A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 39. szám - A budapesti kir. közjegyzői kamara

A JOG. 283 azon ügyekre nézve nem lehet helye, melyek más külön törvények vagy törvényes rendeletek által kizárólag valamely határozottan kijelölt hatósághoz utalvák« (30/383. sz.), s innét van, hogy bíróságaink mindazon esetekben, melyekben külön törvény vagy rendelet, más bíróság hatáskörét megállapítja, az illetőséget hivatalból észlelik. Logikai következménye ezen álláspontnak az, hogy miután felhívási perekre sem törvény, sem rendelet más bíróságot ki nem jelölt, az illetőség hivatalból nem észlelhető, hanem a mennyiben illetőségi kifogás nem érvényesíttetik, az illetéktelen bíróság is illetékessé válik. Magam részéről a törvénynek ezen szoros magyarázatát el nem fogadom Mert a midőn a törvényhozó a számadási per elbírálására hivatott bíróságot kijelölte, szem előtt tartotta azon tárgyi kellékeket, melyek a per elbírálására szükségesek s annak tudatában, hogy a helyi viszonyok tüzetes ismerete e perben döntő szereppel bír, azon bíróságot jelölte ki, hol a számadás tárgya kezeltetett. Ezt a bíróságot én ugyancsak ügybiróságnak tekintem s azt hiszem, ezzel a perreud szelleme ellen nem vétek, mert az 1881 : LIX. t.-c. 39. §-anak c) pontja szerint a felsőbíróság hivatalból észleli az esetet, ha illetéktelen biró járt el s ezt a szakaszt sem applicálják felsőbíróságaink kizárólag az 53. §. szerinti ügybiróságokra, hanem mindazon esetekre, melyekben nem a perrendben határozottan kijelölt bíróság járt el az ügyben. Álláspontom tehát az, hogy számadási perekben a bíróság a hatáskört hivatalból köteles vizsgálni és a hozzá illetéktelenül benyújtott felhívási keresetet hivatalból visszautasítani, esetleg az illetőséget hivatalból leszállítani tartozik. Ad 2. Az általam jelzett álláspont mellett elesnék ugyan a második kérdés taglalásának szüksége, de miután nézetemnek aütoritativ jelentőséget nem arrogálok és a törvény homálya mellett a legtöbb biró az illetőséget hivatalból el nem bírálja, tisztáznunk kell azon kérdést is, vájjon mikor és miképen érvényesítse alperes illetőségi kifogásait. Elég szabatosan szabályozzák az 1881 : LIX. t.-c. 15. és 16. §-ai a sommás és rendes eljárásban érvényesíthető illetőségi kifogások módozatát, de hiába keressük a perrendtartás vagy perrendnovellában útmutatást arra, miként érvényesíttessenek ezen kifogások a speciális eljárás alá eső felhívási perben. A számadási perben alperes az 1881 : LIX. t.-c. 82. §-a szerint a keresetre számadással vagy nyilatkozattal felel. Miután pedig az illetőségi kifogás a legelső tárgyalás alkalmával előterjesztendő, a dolog rendje szerint felhivott alperes csak számadása vagy nyilatkozatában terjesztheti elő illetőségi kifogását akkép, hogy ezen beadványában még mielőtt az ügy érdeméhez hozzászólna, első sorban az illetőséget kifogásolja, ugy, hogy ennek elmulasztása vagy a tárgyalás során, tehát elkésett előterjesztése által az illetéktelen bíróság illetékességét elismeri. Máskép ál'ana a dolog, ha bíróságaink álláspontomból kiindulva, az illetékességet hivatalból bírálnák, vagyis a felhívási per elintézésére hivatott bíróságot ügybiróságnak tekintenék, mert ily esetben a kifogás egyáltalán felesleges volna és annak elkésett voltáról sem lehetne szó ; arról pedig meg vagyok győződve, hogy csak ez felelne meg a perrend igazi szellemének. A budapesti kir. közjegyzői kamara f. hó 20-án tartotta meg rendes évi közgyűlését Tokaji Nagy Lajos elnöklete alatt. Elnök üdvözölvén a megjelenteket, előterjesztette évi jelentését, a melyben a kamara múlt évi történetét ismertette; majd ezzel kapcsolatosan annak szükségességét hangoztatta, hogy a kar tagjainak törvényhozásilag kötelezett hozzájárulásával szerveztessék az országos közjegyzői nyugdíjalap ; és hogy a kir. közjegyzőket az igazságügyi kormányzat magánokiratok készítésére is feljogosítsa, a mint az már Ausztriában és Franciaországban tényleg van. A nagyérdekü elnöki jelentést éljenzéssel fogadták a jelenlevők és elhatározták, hogy a jelentés befoglalta ssék a kamarának az igazságügymin isterhez intézendő felterjesztésébe. — Ezután a pénztáros és titkár olvasták fel évi jelentéseiket, a melyekből kitetszöleg a kamarának 33 bejegyzett tagja van, vagyis ez idő szerint a kamara területén levő összes állások betöltvék. Végül megválasztották az új választmányt; elnök lett Tokaji Nagy Lajos, választmányi rendes tagok : R u p p Zsigmond, Z i m á n y i Alajos, Zárka Dénes, Jeszenszky Danó, póttagok: M a n nh e i m e r Ignác dr. és Weinmann Fülöp dr. budapesti kir. közjegyzők. — Az elnöki jelentést érdekességénél fogva egész terjedelmében közöljük. Tisztelt közgyűlés ! Örömmel üdvözlöm a megjelent kartársakat s azokat is, kik ez évi közgyűlésünkre meg nem jelenhet'ek, de érdekeltségükkel közülünk bizonyosan nem hiányoznak. Jól esik constatálni azt. hogy kamaránk a lefolyt évben halálozás által veszteséget nem szenvedett s hogy a törvény értelmében befejezett évi írodavizsgálatokról beérkezett jelentések szerint a kamara területén működő kir. közjegyzők eljárása az általunk szolgák intézmény közbizalmi jellegének megfelelő és hogy a közjegyzői jelöltek száma ez év folytán némileg gyarapodott. Ez utóbbi körülményre — szemben az 1886 : VII. t.-c. 1. §-ával — mely a közjegyzői pályát a birói, ügyészi s ügyvédi kar tagjainak közjegyzői gyakorlat kikötése nélkül megnyitotta, súlyt helyezek, mert az tanúsága azon szükségességnek, hogy a közjegyzői pálya igényeinek betöltéséhez: az elméleti tanulmányoknak gyakorlati képezéssel betetőzése, elengedhetlen feltétel, ha általán az intézménynek teljesen szakavatott s ügybuzgó szolgálatát megnyerni akarjuk. A közjegyzői intézmény érdekében levőnek vélem tehát, hogy kamaránk minden adott esetben törekedjék a betöltendő közjegyzői állásokra, közjegyzői gyakorlatban is teljesen képezett egyének kineveztetését előmozdítani. Igazságügyminiszterünk mondotta egyik nagy parlamenti beszédében, hogy a »jogi professiók minden ága egyenlő« s mi szívesen elismerjük ezen enuntiatio igazságát, mely azonban nemcsak ki nem zárja, de sőt azon enuntiatiónak corollariuma, hogy az intézmény érdekében érvényesíteni igyekezzünk, miszerint ez intézmény szolgálatába csakis a közjegyzői gyakorlatban kiI jelelöleg képezett egyének lépjenek, kik e professiónak a jogi professiók minden ágával egyenlőségét teljes hivatottsággal képviseljék. A jogtudomány ép ugy, mint fokozottabb mérvben az orvosi s még inkább a technikai tudományszakokban, már ma oly nagy mezőny, melyben universalis honossággal egyesek alig, legfölebb igen ritka kivételes képességek bírhatnak. A mindennapi élet tapasztalása ugy az ügyvédi, mint a birói karban tanúsítja azt, hogy a jogtudomány s jogszolgálat kijelelően a specialisták által nyer erőteljes fejlődést s hatályos képviseletet. Jogászkörökben feltűnést, sőt egyik jogtudományi heti lapunkban erős bírálatot szenvedett, a napokban közzétett birói ügyviteli szabályoknak azon rendelkezése, mely szerint »a bíróságoknál az ügydarabok kiosztásánál figyelem fordítandó arra, hogy a birák egy időben, főleg egy szakba tartozó, de azokon felül mellékszakbeli ügyekkel is foglalkozzanak és megfelelő idő elmultával aztán főleg az azon szakbeli ügyeket kapják feldolgozás végett, melyekkel addig, mint mellékszakbeliekkel foglalkoztak, hogy a bíráknak nagyobb időkörön belül alkalom adassék az ügyszakok mindenikében, vagy legalább ezek többjeiben működhetni.« Kétségtelennek látszik, hogy e rendelkezés csakugyan a specialisták képződése ellen irányul, de tán túlmegy azon méltánylandó célon, mely a birói ügyviteli szabályok megalkotásánál szem előtt lebeghetett, hogy a birák, kik külön jogszakmákba eső ügyek elbírálására hivatvák, egyik terrénumon se legyenek idegenek ; azonban ez elérethetett volna a szakrendszer előnyeinek fentartása mellett is, ha azon 153. s 172. §. rendelkezése tovább nem terjedt volna, mint annyira, hogy minden biró a szakmájába tartozó ügyeken felül és mellett, csekélyebb mérvben, mellékszakbeli ügyeket is kapjon feldolgozás végett. Ez incidenst felhoztam annak tanúságául, hogy a jogszakmák szerinti különleges képességek ápolása nemcsak jogosult, de szükségesség s még inkább a közjegyzői intézménynél : melyben a jog s törvények tárgyilagos alkalmazása, szigorúan betartandó formákkal szoros kapcsolatban van előírva s oly materiális és azonnal érvéuyesithető felelősséggel egybekötve, minőt semmi más hivatásnál nem találunk, de melyet a közjegyzői intézmény bizalmi és közhitelességi jellegénél fogva, illetékesnek készséggel elismerünk. Nem is találunk máshol sehol a közjegyzők alkalmazásánál oly engedékenységet, mely a közjegyzői gyakorlat több-kevesebb idejét feltétlenül ki nem kötné, mint azt nálunk is az 1875 : XXXV. t.-c. 2. §-a kikötötte s mint azt a gyakorlati élet követelményeinek számbavételénél ezentúl is figyelembe venni kell. Kamaránk statusának ezen vázlatából nem hagyhatom fölemlités nélkül, hogy kamaránk, sok különböző tulajdonokkal kiváló tagjai közül: kijelelően intézményünk érdekébeni ernyedetlen munkásságukkal is, többen jelentékenyen kitüntették magukat. Ne érezzék érintve szerénységüket, hogy neveiket kartársaink közismeretére hozom Ilyen : Rupp Zsigmond kartársunk, ki a közjegyzői egylet központi bizottságának elnöki tisztét hév buzgalommal s élénk erélylyel tölti be, hogy ugy az igazságügyi administratióban, mint a törvényhozásnál intézményünk érdekeit érvényesítse, a közjegyzői kar kebelében pedig az egybetartozóság szálait szorosabbra fűzze. Ez utóbbi feladatai közt első helyet foglal a közjegyzői segélyalap s illetve országos közjegyzői nyugdíjalap megteremtése, melyre nézve törekedni kell, hogy a közjegyzői segélyalap > emelése mellett az egyes kamarák, saját, hatáskörükbeni intézkedésekkel mindinkább oda hassanak, miszerint a segélyalapnak a dolog természete szerint lassú növekedését be nem várva, az országos közjegyzői nyugdíjintézet megalapittassék; sőt azt vélem, hogy az egyleti szövetkezés eredményének hatványozására igyekeznünk kell oly törvényhozási intézkedést megnyerni, mely a közjegyzői nyugdíjintézet megalkotását, a közjegyzői kar minden tagjának kötelezett hozzájárulásával biztosítsa, 'azon arányban, melyben a nyugdíjintézet jótékonyságát igénybe venni óhajtja. Z i m á n y i Alajos kartársunk pedig irodalmi téren közzétett szakcikkeivel fáradhatlan buzgalommal küzd a közjegyzői intézmény hatáskörének kiterjesztéseért, a bíróságoknak a judicatura körén kívül eső teendők terhétől mentesítésével, a peres ügyeken kívüli agendáknak a közjegyzői közegekre utalásáért. Jól esik vonatkozni arra, hogy a miért Zimányi köztünk