A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 3. szám - A tolmácsokról - Telekkönyvi hatosági végzés végrehajtása

A JOG, 21 találván eléggé alkalmasnak arra, hogy ez által a bíróság nívójának a tervezet által szándékolt emelése elérhető legyen ; hogy: ennek támogatására gyakorlati jelentőségű eshetőségeket említek, melyek kizárólag az ügyvédi vizsgát megelőző gyakorlatra vonatkozhatnak ; hogy : ezekután kívánatosnak tartom, miszerint a tervezetnek törvénynyé emelésekor az ügyvédi vizsga, mint theoretikus kellék mellett a gyakorlati szempont is kifejezésre jusson. Hogy ez így van, kitűnik a kifogásolt rész szerkezetéből, mely szerint előrebocsátom a tételt; ezután felsorolom az indokokat, kiemelvén, hogy az ügyvédi vizsgát elfogadva, úgy, miként az a tervezetben van, »mi legyen akkor, li a 3 évi ügyvédjelöltség után ügyvédi vizsgát tett egyén birói kinevezéséit pályázik ?« ez által jeleztem, hogy csak ezen szavakkal világosan megjelölt pályázókra vonatkoznak indokaim, de nem egyszersmind azokra, a kik bizonyos tartamú önálló ügyvédi gyakorlati al birnak; majd végül ennek folyományaként következtetést vonok arra, a mit az előző pont végén már is kifejeztem. Mellesleg pedig mindezek után összehasonlítást teszek »a birósági«, nem tehát a birói és az ügyvédi vizsgát megelőző gyakorlat hatása között »a közepes képzettségűt és tehetségű t« szavak által szintén megjelölve azokat, a kikre az vonatkozik. Mindebbe tehát azt, mintha az ügyvédi vizsga magasabb theoretikus értékét elvitatni; az ügyvédi karnak jellemét, tehetségét, működését« »megítélnie szándékom lett volna, nem lehet belemagyarázni csak úgy, ha nem a szavak, de azok hasznalója vétetik szemügyre. Egyúttal a fentiekből kitűnik az is, hogy az ügyvédjelölt gyakorlata és a szorosabban vett ügyvédi gyakorlat között szigorú különbséget tettem s miután az utóbb említett gyakorlatot sehol nem értettem és egy szóval sem érintettem, a felhozott ellenérvek nagy része tárgytalan. Hogy a figyelem a fődologról el ne tereitessék a vita tott tárgy érdemére döntő hatással nem bíró ellenérveket egészen mellőzöm, mivel szemben különösen megemlítésre méltó azon körülmény, miszerint elismerésre talált az, hogy az ügyvéd keresettsége; a vidék minősége; az ügyvéd egyénisége az illető ügyvédjelöltnek, azaz annak gyakorlatában, ki az ügyvédi vizsgát csak az imént tette le — különbségeket szül, mely különbségekből — mint az emiitett cikk helyesen véli — csak az következhetik, hogy ne neveztessék ki bírónak olyan ügyvéd, a kinél a különbségek hátrányos jelenségei fenforognak. Ámde felelet nélkül hagyatott ama kérdés, hor;y ezen jelenségek fenforgása a felmerült egyes esetekben miként s ki által legyen constatálható, mely kérdés fontossággal bir azzal szemben, a ki mostanáig ügyvédjelölt lévén önálló ügyvédi gyakorlatot még nem folytatott, vagy menjünk tovább, azzal szemben, aki az ügyvédi képesítést régebben megszerezte ugyan, de gyakorló ügyvéd soha nem volt, vagy legalább jelenleg nem az. Kinek véleménye legyen ezen esetekben meghallgatandó ? E részben sem az, a ki hivatva van az illetőt kinevezésre ajánlani nem lehet alaposan tájékozva, de az ügyvédi kamara sem. Az újdonsült ügyvédre egyedül annak volt főnöke, mig az utóbbiakra egyáltalán senki nem bir biztos véleményt nyilvánítani. E szempont alá sorolhatók a nagyon szerény clientelával bíró kevésbé keresett ügyvédek is. Már most, ha figyelembe veszszük azt, hogy a jelenlegi viszonyok között a fényesen javadalmazottnak nem állitható birói hivatalra olyan ügyvéd, a ki már félig-meddig tűrhető clientelával dicsekedhetik, ritka esetben fog vágyódni: nagyon valószínű, hogy a pályázók igen nagy része az előbb felsoroltak sorából fog kitelni. A dolgot ekként felfogva, indokolt azon következtetésem, hogy: »veszélylyel fog az járni, ha minden további kikötés nélkül az ügyvédi vizsga puszta birása birói képesítésül el leend fogadva«. Nézetem szerint veszélylyel fog pedig azért járni, mert ez által vagy lehetővé lesz téve, hogy a birói karba nagyobb arányban az oda nem való elemek fognak bejuthatni, avagy másrészt sok kitűnő erő fog mellőztetni csupán a kevésbé ismertség okából. Igaz ?! Hogy tehát ezen eshetőségek bármelyikének előfordulása minél korlátoltabb mérvre szorittassék, biróságaink elvitathatlan érdekét képezvén, ahhoz a törvényhozás gondos intézkedése szükségeltetik. Meddig teijedjen és hogy mi legyen ezen intézkedés, erre nézve hasonlósága miatt útmutatóul a közjegyzőkről szóló 1886 : VII. t.-cikket vélném felhasználhatni, melynek 1. §-a meghatározván a közjegyzői képesítési kellékeket, a c) pont alatt kimondja, hogy közjegyző lehet, a ki: . . . »az ügyvédi, vagy birói gyakorlati vizsgálat sikeres letételét és három évi közjegyzői gyakorlatot, melyből legalább két év az emiitett vizsgálatok letétele után töltendő ki — okiratokkal kimutatni képes; vagy ki az ügyvédi vagy birói gyakorlati vizsgálat sikeres letétele után négy év óta, mint kinevezett biró vagy ügyész működik, avagy négy év óta valamely ügyvédi kamarának bejegyzett tagja . . .« Mindezek után, midőn szerény nézeteimet bővebben kifejtettem, nyilvánvaló, hogy a minap mondottakat csak ekként értettem és érthettem. Hogy azonban mégis cikkem megtámadott részéből a felhozottaknál több, vagy egyéb lett kiolvasva, azt egyedül annak tulajdonithatom, hogy a cikkem címe alá nyomtatott szerény nevem és állásom nagyobb figyelemben részesült, mint maga a cikk. Végül pedig a személyes vonatkozású észrevételekre válaszul csak egy megjegyzésem, még pedig az, hogy a feleselgetés nem képezi különös kedvtelésemet s igy abba bele sem megyek. = - = A tolmácsokról. Irta : GLUCK PÉTER ügyvéd, Kis-Várdán. A 947/888. sz. igazságügyminiszteri rendelet folytán a bíróságok mellé állandó hites tolmácsok alkalmaztatnak. Ugy ezek, valamint a régiek az emiitett és az 1873. évi 32,942. sz. rendeletek szerint megállapított díjak mellett hiteles fordítások eszközlésére jogositvák. A magyarországi bíróságoknál a fordításoknak legnagyobb részét az osztrák és német hatóságokhoz intézett megkeresések képezik. Ily fordításoknak eszközlésére azonban nem a helyi tolmács, hanem az igazságügyministerium kerestetik meg, a mennyiben az 1881. évi 4,237. sz. rendele} szerint azokat a miniszteTium egyik budapesti tolmács által eszközölteti, a ki mint gondolom, a cs. kir. osztrák kormány által díjaztatik. A tolmácsi intézmény általánosítása folytán azonban a t. igazságügyi kormányra azon feladat hárult, hogy a tolmácsok munkakörét kibővitse. Mert azt tálán érvül fel nem hozhatni, hogy a 947/888. sz. rendelet folytán kinevezett tolmácsok az osztrák és német hatóságok részére a szükséges fordításokat ép oly helyesen nem eszközölhetnék, mint a budapesti, a mennyiben feltételezhetni, hogy ha valaki tolmácsnak kineveztetett, akkor bizonyára a kellő qualificatióval is bir. De fontos igazságügyi érdekek is megkövetelik, hogy ezen fordítások a helyi tolmácsok által eszközöltessenek, mert ha a némely bíróságnál évente előforduló 50 — 100 s talán több ügy darab rövid uton a helyi tolmácsnak fordítás végett átadatván, azt a rendeletben meghatározott rövid idő alatt visszaszármaztatná, az ügymenet egyszerüsittetvén, a bíróság munkája kevesbittetnék s nem állana elő az az anomália, hogy mint az a jelenlegi rendszer mellett történik, néha hónapok telnek el, mig a fordítás rendeltetési helyére ér, s ez által számos esetben a felekre tetemes károk háromolnak. A díj magassága sem képezhet e tekintetben akadályt; mert ha már az 1873-íki rendeletben meghatározott díjjegyzék alkalmazhatónak nem találtatnék, az esetben épúgy, mint a hogy a telekkönyvi használatra szánt fordításokért a lehető legmérsékeltebb díjjegyzék lett megállapítva, a biróság részére osztrák, avagy német hatóságokhoz intézendő, esetleg azoktól érkezett megkeresések fordításáért szintén mérsékelt díjjegyzéket lehetne decretálni. így aztán elérhető volna az, hogy egy különben általam Tisztelt tolmács ne monopolizálja az egész ország részére készítendő e nemű fordításokat, másrészt, meggyőződésem szerint e fordítások a bírósági tolmácsok közt megosztva nem okoznának nagyobb kiadást, mint a mennyi a budapesti szabadalmazott tolmácsnak fizettetik. A t. igazságügyminiszter ur, kinek reformatori tevékenysége az igazságügyi problémák minden ágára kihat, bizonyára megfogja szüntetni ezen anomáliát, a tolmácsi intézmény jelen tarthatatlan helyzetét is. Nyilt kérdések és feleletek. Telekkönyvi hatosági végzés végrehajtása. (Az 1881. évi LX. t.-c. 1.. 2. és 186. §-ai.) »A J o g« m. évi december 14-iki 50. számában Gaál Gyula aljbiró ur által feltett azon kérdésre, hogy a telekkönyvi hatóság jogerőre emelkedett végzései alapján melyik hatóság — biróság — illetékes a végrehajtás elrendelésére ? szerény véleményem feleletképen következő: