A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 36. szám - Igazságügyminiszteri rendelet

A JOG. 261 ezen lap 1891. aug. hó 30-án megjelent 35. számában megtámadja a szentesi kir. járásbíróságnak a sommás ügyeket végző albiráját, panegirikát ir az előbbi albiróról a »helyébe jött« jelenlegi albiró rovására s egyúttal ennek törvénytisztcletét és ügyességét egyaránt gyanúsítja. Mi, alólirottak, kik nem csekély érdemül róvjuk fel magunknak, hogy erélyes és alkalmas felszólalásunknak köszönhetjük jórészt azt, hogy járásbíróságunk előbbi elhanyagolt állapotából a létező törvények keretében lehető, valóban elismerésreméltó niveaura emelkedett, bizonyára nem vonjuk kétségbe senkinek azon jogát, hogy bármely felvetett kérdéshez nyíltan hozzászóljon, véleményét tekintet nélkül bárkire és bármire, bárhol nyilvánítsa : sőt miután mi az ügyvédi kart s így minden egyes tagját a jogszolgáltatás hivatott ellenőrzőjének tekintjük, csak elismerésre és hálára méltónak tekintjük azon kartársunkat, ki a mindennapi küzdelmekből kibontakozva és a bíróságok ugy sem túltengő jóakaratát kockáztatva, a jogszolgáltatás érdekeiért síkra száll s ha kell, a túlkapások ápolóit sem kiméli, de épen ezért elvárjuk és féltékenyen őrködünk a felett, hogy ezen ellenőrzési és véleménynyilvánítási jog és kötelesség egyesek által ne gyakoroltassék esetleg személyes neheztelés eszközeképen és bárkinek is méltatlan támadására, mint teszi ezt Szathmári Ede ügyvéd ur a »Sommás szóbeli eljárás«, talán nem is egészen alapos, megvitatásának örve alatt. Mert mi alólirottak, legjobb tudomásunk és meggyőződésünk szerint kijelenthetjük, hogy Szathmári Ede urnák idézett cikkében a szentesi kir. járásbíróságnál a sommás eljárás kezelésére s az ezt ellátó aljárásbiró ur működésére nézve elmondottak lényeges részeiben nem felelnek meg a valónak. A mi tapasztalataink arra tanítanak bennünket, hogy a mi járásbíróságunknál ugy az előbbi feldicsért, mint a jelenlegi megtámadott aljárásbiró ur által a sommás perek — ugy mint kevés járásbíróságnál e hazában — törvényszabta módon láttatnak el, a jegyzőkönyvek kivétel nélkül a biró által vezettetnek, ez alól még makacssági és egyezségkötési jegyzökönyveknél sem tévén kivételt és »az eljárás berekesztésekor*, ha a felek jelen vannak, az Ítéletek rendszerint szóval ki is hirdettetnek. Hogy ez utóbbi nem történhetik meg minden ügy letárgyalása után azonnal, azzal tisztában lehet mindenki, ki a törvényes eljárást ismeri, mert az tudni fogja, hogy a tárgyalási »jegyzökönyvek befejezésével«, mely után nyomban az Ítéletnek előszóval leendő kihirdetését cikkíró követeli, nem azonos »az eljárás berekesztésévek, a mit a törvény követel, hogy az Ítélet kihirdettessék; azt pedig, hogy a biró mikor tekintse az »eljárást berekesztettnek«, tekintettel a bizonyítási eljárásra és az 1881. évi LIX. t.-c. 17. §-ára, valóban bajos volna még törvényben is előírni. Annál kevésbé lehet szemrehányást kovácsolni abból, ha a biró Ítéletét, kivételes és bonyolultabb esetekben előbb meggondolja, illetve meggondolja azt, hogy az eljárást berekesztettnek tekintse-e már, vagy sem, ha még hozzáveszszük azon eseteket is, a melyekben a tanuhallgatásoknál a felek nem jelennek meg, vagy a tanuvallomási jegyzőkönyv vidékről érkezik be és az ítélet nyombani kihirdetésének lehetősége is ki van zárva, kétségtelen, hogy a törvény szövegének dacára a sommás biró is helyesen cselekszik, ha az Ítéletet 10—14 nap múlva kézbesitteti, sem mint a hirdetésre új határnapot tűzzön. Nem vélünk csalatkozni, hogy a fenti cím alatti első közlemény nagynevű szerzője mindezen körülmények teljes ismeretében és nem a Szathmári Ede ur által feltételezett alaposság fogyatékosságából hagyta ki consideratióból a ki nem hirdetés, illetve az Ítélet kézbesítést a felgyűlendő restantiák és a helytelen eljárás szülői közt való felemlitését. Mert nézetünk szerint a törvény által szabályozott sommás eljárásban a közvetlenség kívánalmának teljesen elég van téve, ha a biró a tárgyalást maga vezeti, az ügy eldöntésére nyomatékos körülményeket kipuhatolja és ezeket jegyzőkönyvbe vezeti önmaga és nem vét a közvetlenség ellen, ha az önmaga által kipuhatolt tényállást alaposabb megfontolásra méltatja, sőt azt hiszszük, jobban megfelel hivatásának, mint azon biró, a ki a cikkiró kívánsága szerint az ítéletet impressiók alapján kimondva, a törvény áhal megengedett 24 órán belül kimondott ítéletét indokolni kívánván, arra talán a jobb megfontolás világításában indokokat nem talál. Hogy járásbíróságunknál 5 — 6 heti terminusokat kapunk, abban leli részben magyarázatát, hogy az összes sommás és kispolgári ügyeket egy albiró látja el, és további okait sokkal tárgyilagosabban adja elő az ugyancsak a »J o g« 34. számában dr. T u t s e k Sándor ügyvéd ur által közölt cikk, melyben Szathmári Ede ügyvéd ur, hacsak tárgyilagos szempontok lebegtek volna szemei előtt, bátran megnyugodhatott volna. A megtámadott aljárásbiró ur tehát bátran szeme közé nézhet a cikkiró ur által 1891. évi XVII. t.-cikkre való hivatkozással felhívott felettes hatóságok szigorú őrszemének, mely vizsgálata alkalmával ezen okokat bizonyosan észlelni és orvosolni fogja. Dr. Mátctfy Ferenc, Dr. Ecscri Lajos, Dr. Tasnády Antal, Mojzsik Lajos, Hós Pál, Szabó Menyhért, Dr. Csató Kálmán, Dr. Viragh Lajos, Burián Lajos, Dr. Polacsek Albert, Dr. Schlesinger Károly, Szobotka Gusztáv, Ugyvédtk, Igazságügy miniszteri rendelet a bírósági joggyakornokok és aljegyzők minősítésének, valamint ezek és a bírósági jegyzők szolgálati viszonyainak, gyakorlati kiképzésének és működési körének szabályozása tárgyában. (4192/1. M. E. 1891.) Az 1883 : I. t.-cikk 32. §., valamint az 1891 : XVII. törvényezikk 63. és 67. §-ai alapján rendelem : 1. Joggyakornokok. 1. Képesítési kellékek. 1. §. Joggyakoniokká kinevezhető az, a ki az 1883. évi I. t.-cikk 1. §. a) és b) pontjaiban meghatározott általános minősítéssel bir, a jogi tanfolyamot bevégezte és vagy a jogtudományi államvizsgát vagy az első jogszigorlatot letette. (1874 : XXIV. t.-cikk 3. §., 1874: XXXIV. t.-cikk 5. §. 2.) 2. §. Joggyakornokká kivételesen kinevezhető az is, a ki sem a jogtudományi államvizsgát, sem az első jogszigorlatot le nem tette, a mennyiben az 1. §-ban megállapított többi képesítési kellékekkel bir. Ily kinevezés esetén azonban a joggyakoruok a kinevezési okiratban egyúttal kötelezendő, hogy a szolgálatba lépéstől (14. §.) számított hat hónapon belül az emiitett vizsgák egyikének lételét igazolja. A kitűzött határidő eredménytelen elmultának esetében a joggyakoruok állását veszti. A határidőt a kir. ítélőtábla elnöke fontos okokból legfölebb hat hónappal meghosszabbíthatja. 2. Az alkalmazás helye. Díjtalan és díjas joggyakornokok. Kinevezés, áthelyezés és az alkalmazás helyének kijelölése. 3. §. Joggyakornokok a kir. törvényszékeknél, a kir. járásbíróságoknál és a kir. ügyészségeknél alkalmaztatnak. Valamely bíróságnál vagy kir. ügyészségnél joggyakornokként nem alkalmazható az, a ki az illető bíróság vagy kir. ügyészség vezetőjével az 1891 : XVII. t.-c. 41. §-ában felsorolt viszonyok bármelyikében áll. 4. §. A joggyakornokok vagy díjtalanok vagy díjasok. A joggyakornoki díj évenkinti 360 forintból vagy 500 forintból áll és havi utólagos részletekben fizettetik. A díjas joggyakornokok számát az egyes kir. Ítélőtáblák egész kerületére nézve az igazságügyminiszter állapítja meg. 5. §. A joggyakornokokat a kir. Ítélőtábla egész kerületére nézve a kir. Ítélőtábla elnöke nevezi ki; ugyanez jelöli ki azt a bíróságot, melynél a joggyakornok alkalmazandó lesz. Az igazságügyminiszter a kinevezett joggyakornokot a közszolgálat érdekéből elbocsáthatja. 6. §. Annak meghatározásánál, hogy a joggyakornok melyik bíróságnál alkalmaztassák, az az irányadó, hogy a kinevezett az egyes ügyszakokban (28 —32. §§.) annál a bíróságnál kellő gyakorlati kiképzést nyerhessen. Az egy-egy bíróságnál alkalmazandó joggyakornokok száma előre s állandóan meg nem állapittatik és ez a szám csak annyiban korlátolt, hogy valamely bíróságnál együttvéve több joggyakornok és aljegyző nem alkalmazható, mint a mennyit ugyanott elegendően foglalkoztatni és czélszerííen kiképezni lehet. 7. §. A 6. §. szerint egyenlően alkalmas több bíróság egyikének kijelölésénél a joggyakornok kívánsága lehetőleg figyelembe veendő. 8. §. Az 5., 6. és 7. §§. szabályai a 35. §. korlátain belül a joggyakornokoknak a kir. ügyészségeknél való alkalmazására nézve is állanak azzal az eltéréssel, hogy a kir. Ítélőtábla elnöke csak általában a kir. Ítélőtábla kerületében levő kir. ügyészségeket jelöli meg, ezek közül pedig annak kijelölése végett, melynél a joggyakornok alkalmaztassák, a kir. főügyészség vezetőjét keresi meg 9. §. A kir. ilélőtábla elnöke a gyakorlati kiképzés és a közszolgálat igényeihez képest a joggyakornokot a kir. ítélőtábla kerületén belül az egyik bíróságtól a másikhoz, illetve bíróságtól kir. ügyészséghez (8. §.) és viszont hivatalból áthelyezheti. A joggyakornoknak ily esetben a tábla elnöke költözési költséget engedélyezhet. A 7. §. szabálya hivatalból való áthelyezés esetében is alkalmazandó. E §. rendelkezése nem érinti a törvényszéki elnök azon jogát, hogy a joggyakornokot és az aljegyzőt kiképzése alatt is sürgős esetekben kerületének valamely bíróságához kiküldhesse. Az eset a táblai elnöknek utólag jóváhagyás végett feljelentendő. 10. §. A joggyakornokká kinevezés pályázat hirdetése nélkül azon törvényszék elnökéhez, a melynek területén folyamodó alkalmaztatni óhajt, vagy pedig a kir. Ítélőtábla elnökéhez közvetlen beadott és a kellő okiratokkal felszerelt kérvény alapján történik. Díjas joggyakornoki állás megüresedése esetén (4. § ), a mennyiben alkalmas kérelmezők nem jelentkeztek, a kir. Ítélőtábla elnöke 15 napra szóló pályázatot hirdethet. A pályázati hirdetmény a hivatalos hírlapban egyszeri beiktatás által közzéteendő. A kérelmezőt díjtalan joggyakornokká sem lehet kinevezni, a mikor a 6. §. második bekezdésében emiitett korlátozó körülmény a kir. Ítélőtábla kerületében levő valamennyi bíróságra és kir. ügyészségre nézve forog fenn. 11. §. Egymagában az a körülmény, hogy az illető előzetesen díjtalan joggyakornokként volt alkalmazva, valamint az alkalmazás hosszabb tartama, a díjas joggyakornokká kineveztetésre igényt még nem alapit. E tekintetben csupán a képesség, a szorgalom, a jogi képzettség és a viselet dönt. Ezek egyenlősége esetén azt illeti az elsőbbség, ki joggyakornokként vagy ügyvédjelöltként hosszabb időt töltött. 12. A 2. í;-hoz képest kinevezett joggyakornok addig, mig a jogtudományi államvizsgát vagy az első jogszigorlatot le nem tette, díjas joggyakornokká elő nem léptethető 13. §. A díjas joggyakornokká való kinevezés csak 360 forintnyi évi díjra ad igényt. Évi 500 forintra az egyes joggyakornokok diját, tekintettel azok kiváló képességeire, jogi képzettségére és szorgalmára, valamint anyagi viszonyaikra, a kir. Ítélőtábla elnökének véleményes jelentése alapján az igazságügyminiszter emelheti fel. Ha a fent elősorolt körülmények igazolvák, az 500 forint díj adományozása a kinevezés után mindjárt javaslatba hozható. 14. §. A joggyakornok köteles kineveztetése utáni 15 napon belül annak a bíróságnak vagy kir. ügyészségnek vezetőjénél, a melyhez be-