A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 33. szám - Tartozik-e a törvényszék a törvényt alkalmazni és büntetést kiszabni az esküdtszék verdictje alapján? (Felelet.)

243 Habár a hirdetrnénj a hivatalos lapban való közzétételének az az árnyoldala van, hogy e hirdetményeket senki sem olvassa, mely okból sokkal célszerűbb volna a hirdetménynek az illető község táblájára való kifüggesztés általi közététele, ez a hirdetményi eljárás egyszerűségén és gyorsaságán mit sem változtat. _ Mig a kbzjegyzökhez utalt hagyatékok befejezése sokszor evekig tart, addig a hirdetményi uton való átíratás 3 — 4 hónap alatt keresztül- vezethető s ez oly előny, melyet egyedül a közjegyzők jövedelmének szaporítása indokából feláldozni nem siabad. n D , „, . JJr. boor Karoly, II. Valóban megbotránkoztató azon hanyagság, melyet egyes vidéki adóhivatalok — tisztelet a kivételeknek — a hagyatékok illetékezéséuél tanúsítanak; tudok rá esetet, hogy egy kir. törvényszék bizonyos hagyatéki ügyben az illetékes kir. adóhivatalt már majdnem két év mindig sürgeti s az adóhivatal a sürgetésre eddig még csak nem is válaszolt; mig végre ismételt erélyesebb sürgetésre azt jelentette, hogy biz ö a megkeresést már nem találja s igy ezen a beszavatolásra egyébként már két év óta megérett hagyaték mikor lesz befejezhető, azt csak a jó isten tudja. De vájjon nem lehetne-e ezen tarthatatlan állapoton segíteni, a nélkül, hogy az állam financiális érdeke ne szenvedne ? Nézetem szerint lehet, de csakis az 1881. évi 26,809. számú igazságügyminiszteri rendelet módosításával, mert mig az, különösen annak a gyakorlati szempontból legfontosabb, ingatlanok illetékezésére vonatkozó része megváltoztatva nem lesz, irott malaszt marad a m. kir. pénzügyminisztérium 1881. évi 63,313. sz. rendelete is, sohasem tartják be az abban jelzett záros határidőket a kir. adóhivatalok s ott leszünk, hogy a hagyaték átadásakor már az örökösből is örökhagyó lesz. Hivatoltam igazságügyministeri rendelet 4. pontja értelmében a kir. bíróság a hagyatékot akkor, midőn már letárgyalva s az egyezség gyámhatóságilag is jóváhagyva lett, szóval midőn az a beszavatolásra már teljesen megérett, még nem adhatja át az örökösökuek, hanem előbb köteles a szükséges iratokat illetékszabás végett áttenni, az illetékkiszabást bevárni, a kiszabott illeték befizetésére az örökösöket felhívni s igy hónapok, sőt évek raulva jön azon helyzetbe, hogy az átadó végzést meghozhassa. Ezen miniszteri rendeletnek kétségkivül az a célja, hogy az örökösödési illeték minden eshetőséggel szemben biztosittassék, a mely cél-el is van érve, mert ha az örökösök az illeték befizetését nem igazolják, az tulajdonjoguk bekebelezésével egyidejűleg ingatlanaikra be lesz kebelezve, de ezen cel tökéletesen eléretnék s az örökösödési illeték teljesen biztosítva lenne akkor is, ha a bíróság a hagyatékot, mihelyt az átadható lenne, átadná s egyszersmind a leltári becsérték, avagy a kat. tisztajövedelem alapján kiszámítandó becsérték 10°/o-át, az örökösödési illeték biztosításául, zálogjogilag bekebeleztetné s csak ezután tenné át a szükséges iratokat a hagyaték átadó végzés egy példányával együtt illetékszabás végett; a hagyatéki bíróság teendői ezzel véget érnének, el lenne kerülve sok irka-firka, sürgetés és ismét sürgetés és felesleges iktatókönyvi számok gyártása. Az adóhivatalok pedig az áttett iratok alapján szépen kiszabnák az illetéket, ha valamely értékbeli felvilágosításra volna szükségük, nyugodtan megkereshetnék az illetékes körjegyzőt, a nélkül, hogy az e miatt előállható késedelmeztetett bírói sürgetésekre jelentgetnének, kiszabás után kiküldenék feleknek a fizetési meghagyást s midőn az illeték befizettetik, kivennék levéltárból az egy csomóban levő hagyatéki iratokat s a hagyaték átadó végzésből kitöltenék a törléshez szükséges blankettát s áttennék az illetékes tkvi hatósághoz, tehát az adóhivatalok ügykezelése is nagyon megkönnyebbülne, még a tkvi törlésekre vonatkozólag is. Ugyanis az adóhivatalok kötelesek a bekebelezett illetéket, ha az kifizettetik, hivatalból kitöröltetni, a jelenlegi gyakorlat szerint azonban ez nehézséggel jár, mert most a kiszabási iratokhoz a hagyaték átadó végzés csatolva nem lévén, nincs azon helyzetben az adóhivatal, hogy ha az örökös a hagyaték átadó végzésnek az adóhivatalhoz történt áttétele előtt fizet, fizetnie pedig rendszerint addig kell, mert a fizetési határidő 30 nap, a végzés expediálásig pedig hónapok telnek el, a végzés számára és keltére a törlési blankettában hivatkozhassék, de főleg azért, mert nem is tudhatja még akkor, hogy az illeték be lesz, vagy be lett e kebelezve vagy sem ; igaz, hogy a bíróságok a hagyaték átadó végzést az adóhivataloknak is megküldik s ebből látszik az is, hogy be van-e kebelezve az illeték vagy sem s igy ennek folytán a törlés iránt intézkedhetnének; de a ki ismeri az igy oda áttett végzések sorsát, az nagyon jól tudja, hogy azt ott, mint teljesen felesleges írást, senki át nem olvassa s igy nem veszik maguknak azt a fáradságot -sem, hogy megnézzék, be van-e kebelezve az illeték, mert ha be van s rendelet szerint akarnak eljárni, t. i. töröltetni, akkor még utána kell nézniök annak is, hogy ki van-e fizetve, a mi pedig mindenesetre több munkát és fáradságot igényel; mig ellenben az általam jelzett eljárás mellett ezen kettős munka elesnék, mert az illeték biztosítására szolgáló összeg minden egyes hagyatéknál be lévén kebelezve, az illeték befizetésekor a törlési blanketta mindig kiállítandó lenne. Az elmondottakat tekintetbe véve, azt hiszem, nem tévedek akkor, midőn azt jelzem, hogy hivatolt miniszteri rendeletnek módosítását nemcsak az állampolgárok érdeke, de az ügykezelés egyszerűsítése is sürgősen követeli s ha az igazságügyi kormány módját ejti annak, hogy az eddig, gyakran évekig húzódó örökösödési eljárás menete megrövidül, örök hálára fog kötelezni ezreket, kik a jelenlegi nehézkes eljárás mellett összetett kézzel tehetetlenül kénytelenek nézni vagyoni pusztulásukat. Kovács Lajos, kisvárdai ügyvéd. Nyilt kérdések és feleletek. i. Tartozik-e a törvényszék a törvényt alkalmazni és büntetést kiszabni az esküdtszék verdictje alapján? (Felelet.) A »Jog'< folyó évi 29. és 32. számaiban egy esküdtszéki ítéletről van szó, mely a helytelen fogalmak, rosszul magyarázott §-ok és következetlenségek conglomeratuma lévén, ez Ítéletből kifolyólag a fenti nyilt kérdés vettetett föl. A következőkben én is igyekszem az eszmék tisztázásához hozzájárulni. Nézetem szerint az esküdtszéki eljárást vezető bíróság, meghozatván az esküdtszék verdictje, nem intézheti többé a magánvádlóhoz ama kérdést, hogy fentartja, avagy visszavonja-e a vádját s nem alkalmazkodhatik többé a magánvádló ebbeli előterjesztéséhez, hanem a verdict alapján a törvényt alkalmazni tartozik. ^Esküdtszék alatt ugyanis a vádlottak vétkessége fölött ítélő szoros értelemben vett esküdtszék s a törvényt alkalmazó s az esküdtszéki eljárást vezető bíróság együtt véve értendő.« (1867. évi jul. 25-iki 307. számú igazságügyminiszteri rendelet.) A szoros értelemben vett esküdtszék és a bíróság tehát szerves összefüggésben áll egymással s mihelyt a bíróság magáévá teszi az esküdtszék határozatát, akkor ezt a határozatot a törvény alkalmazásával ki is kell egészítenie. Az A-ra B-t kell mondania. Erre a határozatra kell a törvényt alkalmaznia s nem többé a magánvádló amaz esetleges kijelentésére, hogy a vádat visszavonja. A magánvádlónak csak az Ítélet kihirdetése előtt, azaz a tárgyalás folyama alatt van az iránt szava, hogy fentartja-e a vádat, vagy sem? Ha visszavonja a vádat, akkor a további eljárás beszüntetendő. A tárgyalás befejeztével az esküdtek visszavonulásával kezdetét veszi az Ítélethozatal processusa, mely processus nem lehet félmunka, többé nem szakitható meg a vád visszavonása által, hanem kell, hogy a törvény alkalmazásával érjen véget. A vádlott a verdicthez képest büntetendő vagy felmentendő. Tertium non datur Arról, hogy a vádlott a vádat az esküdtszék határozata után is jogérvényesen visszavonhatná, mit sem tudunk, a mi, ha megtörténhetnék, a törvényben bizonyára praecis kifejezést is nyert volna. D .... 7'. II. Lehet-e a tanút polgári perben az eskü letételére kényszeríteni ? (Kérdés.) Egy polgári perben N. N. evangelicus vallású tanuként beidéztetik. A hivatkozó fél javára tanúvallomást tesz, azonban vallomását — minden ok nélkül — vonakodik esküvel megerősíteni. A perrendtartás 206. §-a és a birói ügyviteli szabályok csak az idézés dacára meg nem jelenő, avagy a vallomástételt megtagadó tanú bírságolását említi; ellenben az oly tanú ellenében, a ki vallomást tesz, de azt esküvel meg nem erősiti, a birság vagy fogság alkalmazását kifejezetten nem emliti. Kérdés, mily eljárás alkalmazandó a per bírája által az eskü letételét megtagadó tanú ellenében ? Vájjon azon tanú, ki vallomást tesz, de azt esküvel nem erősiti meg, a prdts 206. §. analóg alkalmazásánál fogva megbírságolható és esetleg elzárható ép ugy, mint azon tanú, ki idézés dacára meg nem jelent, avagy a vallomástételt megtagadja ? Felkérem a t. érdeklődő jogászközönséget, hogy a fenti kérdésben véleményt nyilvánítani szíveskedjék. Dr. Nagy Sándor, csurgói ügyvéd. Vegyesek. Az »Annuaire de Legislation Etrangére« címet viselő nagyszabású mű jelen évfolyama a napokban F. P i c h o n kiadásában Párisban megjelent. E mű tudvalevőleg a föld minden állama törvényhozási intézkedéseit hozza. Ezúttal az 1889. évi törvényhozási intézkedéseket tartalmazza. Ausztria, Magyarország, Horvátország, Szlavónia és Dalmátia »Autriche-Hongrie« (I. Autriche, II. Hongrie) »Croatie-Slavonie-Dalmatie« címek:' pelnek. Az » Autriche-Hongrie« Magyarországra vonatkoz clr. Nagy Dezső, budapesti ügyvéd irja a magyar tör ez évi történetét, ecseteívén törvényhozásunk fejleménye tésre méltóbb eseteit. Ezenkívül Thévenet ügyvéd