A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 29. szám - A magyar büntetőjog rendszeres tan- és kézikönyve - Szabad-e a zsidó hitre való áttérés Magyarországon?

A JOG. 115 Altból, hogy az eladási ügylet az ügynök -utján«, vagyis az 8 kö/vctilése melleit köttetett, még nem következik, hogy az ügynök kereskedelmi meglialalmazotl voll is, hogy ö az ügylet teljesítésével és lebonyolításával is meg volt bizva, illetve, hogy oly eselekményekre is jogosítva voll, melyek mint a szállítás felmondása es nz átadási határnap meghatározása az ügylet teljesítéséhez tartoznak. Az ügynöknek meghatalmazotti minősége igazolva nem lévén, neki. mint perben nem álló harmadik személynek, esküt kínálni nem lehet. A győri kir. járásbíróság (1889. november 29-én, 9,822. sz. a.): S. Freund cég felperesnek, M. P. cég alperes ellen 109 frt 09 kr. tőke és jár. iránti perében alperest kötelezi a kereseti követelésnek s járulékainak felperes részére való megfizetésére, stb. stb. Indokok: Alperes cég marasztalandó volt, mert a kereseti követelés mennyisége ellen kifogást nem tett, különben is annak mennyiségét és azt, hogy alperes ténykedéséből folyólag a felperesnek ennyi kiadása, illetve kára történt, a becsatolt és a győri Lloyd-társaság által hozott határozattal igazoltatik; ehhez képest megítélendő volt a felperesi követelés és pedig feltétlenül, mert csak egyetlen körülmény nem lett teljes hitelt érdemlőleg igazolva, az t. i., melyre a felperes az esküt kínálta, ezzel pedig az alperes nem akart bizonyítani s igy ezen ténykörülmény valónak veendő. Hogy H. Izidor által közvetítve köttetett az ügylet, alperes részéről is elismerve lett, a megbízott pedig a megbízást egész terjedelmében végezi és az abból folyó minden kárért felelős, viszont a megbízó azon ügyletből folyó hasznokat magának szedi be. Különben a beismerés egész terjedelmében veendő és igy alperesnek azon védekezése, hogy a kukorica átadása iránti felhívásra H. Izidor nem volt meghatalmazva, elesik stb. A budapesti kir. ítélő tábla: Az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A felek megegyező előadása szerint felperes alperestől 1886. évben H. Izidor ügvnök utján 500 métermázsa kukoricát vett, métermázsáját 5 frt 70 krjával, 1886. márciusáprilis hónapokban Győrött átadandólag. Felperes állítása szerint H. Izidor ügynök alperes nevében a szállítást 1886. március 27-én ugyanazon hónap 29. napjára felmondotta, illetőleg felperest felhívta, hogy a kukoricát március 29-én Győrött az »Elsa« nevű hajóból vegye át, alperes azonban az átadást megtagadta, minek folytán felperes a március 29-iki árkülönbözetet és felmerült költségeinek megtérítését követeli. Minthogy alperes tagadásba vette, hogy H. Izidor a szállítást 1886. március 29-re felmondta s hogy erre fel lett volna hatalmazva, felperes nemcsak a felmondás tényét, hanem H. Izidornak a felmondás eszközlésére való jogosultságát is bizonyítani tartozott. Abból ugyanis, hogy az eladási ügylet H. Izidor ügynök »utján«, vagyis az ő közvetítésével köttetett, még nem következik, hogy H. Izidor alperesnek kereskedelmi meghatalmazottja volt s hogy ő alperes által az ügylet teljesítésével és lebonyolításával is meg volt bizva, illetve, hogy oly cselekményekre is jogosítva volt, melyek szerint a szállítás felmondása és az átadási határnap meghatározása — az ügylet teljesítéséhez tartoznak. Felperes azonban arra nézve, hogy H. I. akár általában az ügylet lebonyolítására, akár különösen a felmondásra lett volna hatalmazva, mi bizonyítékot sem hozott fel; következőleg ha bizonyítva volna is, hogy H. Izidor március 29-re felmondott, e ténye alperest nem kötelezte és alperes, ki a szerződés tartalma szerint április havában is jogosítva volt a kukoricát szállítani, az által, hogy azt március 29-én nem adta ál, szerződésszegést el nem követett; s igy kártérítéssel sem tartozik. Azt pedig, hogy alperes április havában a szállításra kész volt és felperest az átvételre fel is hivta, felperes kétségbe nem vonta. De nincs bizonyítva az sem, hogy H. Izidor alperesnek a szállítást március 29-re felmondotta volna, mert felperes ezt csak a H. Izidornak kinált főesküvel kívánta igazolni; minthogy pedig H. Izidor meghatalmazotti minősége igazolva nincs, neki mint perben nem álló harmadik személynek esküt kínálni nem lehet. A főeskü tehát bizonyítékként alkalmazható nem lévén, a felmondás megtörténte is bizonyitatlan maradt. Azért az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatni s felperest keresetével elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1891. június ll-én, 1,668/1890. v. sz. a.): A másodbiróságnak ítélete indokainál fogva helybenhagyatik stb. Bün-ügyekben. Az a körülmény, hogy a Jogtalan eltulajdonítást a kir. iigyé-z tévesen minősítette, a cselekvény megfelelő minősítésében a birósátrot nem korlátozza. A büntetés a kir. ügyész indítványának keretén túl szigorúbb büntetési nemben nem állapitható meg. A község közvetlen közelében legelve talált néiry anyakocát 13 malaccal nem lehet elhagyottnak tekinteni. A nagybecskereki kir. törvényszék (1890. május 10-én, 2,068. sz.) : P. Torna vádlottat az ellene a btk. 333. és 334. §-ai j alá eső lopás büntette, ugy a btk. 365. §-ába ütköző jogtalan elsajátítás vétsége miatt emelt vád alól felmenti. Indokok: Mert vádlott határozott tagadásával szemben i arra nézve, hogy 1888. évi május hó 10 — 11. közti éjjel P. Szilárd tanyájáról 4 db. kocát és 13 db. malacot ellopott, a végtárgyalás során nemcsak hogy nem merültek fel elegendő bizonyítékok, de vádlott amaz állítása, hogy a disznócsoportot a falu melletti gödörben találta, P. Pável vallomása által támogattatik. Minthogy Cz. Markó, O. Józsim és P. Juon tanuk is azt vallják, hogy vádlott a csendőrök által lett letartóztatása és vallatása alkalmával szintén azzal védekezett, hogy ő a disznókat a gödörben találta : vádlottat felmenteni kellett az ellene lopás miatt emelt vád alól. De felmentendő volt vádlott a jogtalan elsajátítás vétsége miatt emelt vád alól is, mert a btk. 365. §-a szerint jogtalan elsajátítás vétségét csak az követi el, ki a talált idegen dolgot nyolc nap alatt a hatóságnak, vagy annak, ki elvesztette, át nem adja, már pedig be van igazolva, hogy még az nap délután a disznók vádlottnál megtaláltatván, a csendőrök által elvétettek s igy vádlottól a lehetőség elvonatott, hogy a talált disznókat, a melyeket L. Mella tanú vallomása által is támogatott, állítása szerint csak azért hajtott be, hogy el ne tévedjenek s hogy azokat a kitudandó tulajdonosnak visszaadhassa, a község elöljáróságánál a törvényes határidő alatt bejelentse, stb. A budapesti kir. ítélő tábla 11890. május 10-én, 2,068. szám): Az első bíróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja stb. A m. kir. Curia (1891. janius ll-én, 1,241. sz.): A község közvetlen közelében legelve talált négy anyakocát 13 malaccal nem lehet elveszettnek, elhagyottnak tekinteni. Feltéve tehát, hogy vádlottnak állítása való. hogy a sertéseket a nyújtói elmaradottaknak, elkódorgottaknak tartotta: mivel belátnia kellett, hogy a tulajdonos azokat keresni vagy kerestetni fogja, következésképen a sertéseket a mezőn is a tulajdonos birtokában levőknek kellett tekinteni és belátnia kellett azt is, hogy az által, hogy a sertéseket udvarába hajtja és óljába elzárja, a tulajdonost megakadályozza a sertések feltalálásában. Nyilvánvaló tehát, hogy merőben valótlan vádlottnak az az állítása, mintha ő a sertéseket a végett hajtotta volna udvarába és zárta el óljába, hogy azokat az elveszéstől megóvja. Es az állított cselekmény célzatául is az tekintendő, hogy vádlott a sertéseket a tulajdonos birtokából a végett vette el, hogy azokat jogtalanul eltulajdonítsa. De tekintve, hogy a mint a kérdéses sertések a P. Szilárd, helyesebben anyjának, özv. P. Peeinének a nagybecskereki határban fekvő tanyájáról ellopattak, a nevezett károsnőnek gazdatisztje F. Mihály azokat még éjjel az országútig csapázta, hogy ott értesülve S. Miklós, S. Jusztinától és P. Annától, hogy azok éjfél után 22/4 óra tájban észlelték, hogy román Szárcsa község felé sertések hajtattak, ezen értesítés nyomán foganatosíttatott román Szárcsán a gyanúsoknak tartott több lakosnál és vádlottnál is a sertések után való kutatás, tekintve továbbá, hogy vádlott ugy a saját vallomása, valamint a L. Mejla és P. Pável tanuzása szerint a kérdéses sertéseket kora hajnalban hajtotta a temetőnél lévő gödröktől lakásához és ezzel kapcsolatban tekintve a r. Szárcsa és azon hely közötti távolságot, a mely helyen S. Miklós és fennebb megnevezett tanú társai a sertések hajtását észlelték, valamint tekintve, hogy P. Pável és L. Mejla a sertések közelében vádlotton kivül más embert nem láttak, hogy mindezek egybevetése arra a következtetésre utal, hogy a sertéseket a tanyáról is vádlott hajtotta el; ezekhez járulván még az is, hogy vádlott, miután kinyomoztatott, hogy május 10-én este felé hazulról eltávozott és ez iránt maga igazolására felhivatott, azt állította, hogy Ernesztházára járt T. Fülöp szíjgyártóhoz, hogy ezt nem találta otthon, hogy ennek következtében visszatért és az éjet otthon lakásán töltötte: vádlottnak ez az igazolása azonban első részében valótlannak bizonyult, abban a tekintetben pedig, minha az éjt lakásán töltötte volna, nem bizonyult valónak, a mennyiben neje és fivére, kiknek tanuzására hivatkozott, a tanuságtételt megtagadták: az állapittatik meg, hogy a lopást, mely a sertéseknek 50 frtot meghaladó értékénél fogva a btk. 334. §. szerint minősülő büntettet képez, vádlott követte el. Ezekhez képest ; tekintettel egyrészről arra, hogy a kir. ügyész a sertések jogtalan eltulajdonítása miatt vádat emelt és az a körülménv, hogy a jogtalan eltulajdonítást a kir. ügyész tévesen minősítette, a cselekmény megfelelő minősítésében a bíróságot nem korlátozza ; másrészről azonban tekintettel arra, hogy a büntetés a kir. ügyész indítványának keretén túl szigorúbb büntetési nemben nem állapitható meg, tehát a jelen esetben a lopás bűntettének megfelelő, a btk. 340. §-ában meghatározott börtönbüntetés és a btk. 341. §-ában meghatározott mellékbüntetés nem alkalmazható : mind a két alsóbb fokú birósági ítélet olyképen változtatik meg, hogy a vádlott a btk. 20. §. intézkedéséhez képest lopás vétségében mondatik ki bűnösnek és a btk. 339. §-a alapján három havi fogházra itéttetik, stb. Jövedéki kihásráM ügyekben is a bűnvádi eljárás általánoN elvei alkalmazandók s vádlott tagadása esetén a vádhatóságot (pénzügyi hatósásrot) terheli a bizonyítás kötelezettsége. A budapesti kir. ítélő tábla: Jóllehet, a bor- és húsfogyasztási adótörvények és szabályok hivatalos összeállításának 61. és 64. §-ai értelmében a fél az italkészleteket szemle-ívekkel