A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 29. szám - A magyar büntetőjog rendszeres tan- és kézikönyve - Szabad-e a zsidó hitre való áttérés Magyarországon?

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a *Jog« 29. számához. Budapest, 1891. július 19-én. Köztörvényi ügyekben. Habár felperesnek még nem volt nyilvánkönyvi joga akkor, midőn alperes javára a zálogjog bekebeleztetett, ez a körülmény nem zárja ki azt, hogy felperes, ki későbben ugyanarra az ingatlanra nézve tulajdonjogi bekebelezést nyert, az alperes zálogjogi bekebelezését eredeti érvénytelenség miatt per utján megtámadhassa, A házas felek közti kölcsönszerződés jogérvényességéhez közjegyzői okirat kívántatván meg, az ily kellékekkel nem birő és igy joghatály nélküli zálogjogi bekebelezés eredetileg érvénytelennek kimondandó és alperes a törlés tűrésére kötelezendő. A nagykikindai kir. törvényszék (1889. október 8-ák 5,312. sz.): Dr. Ruzsits György ügyvéd által képviselt T. Imre felperesnek — dr. Spitzer Mór ügyvéd által védett K. Katalin alperes ellen a t.-kanizsai 326. sz. tjkvben 2. sor sz. a. 200 frt erejéig bekeblczett zálogjognak a kitörlése s jár. iránt indított perében felperest a perköltségnek kölcsönös megszüntetése mellett keresetével elutasítja stb. Indokok: Habár beismeri alperes, hogy a megtámadott bekeblezésnek alapúi szolgált kötelező okiratnak a kiállítása idejében törvényes felesége volt felperes nyilvánkönyvi előzőjének 13. Jánosnak és habár az 1874. évi XXV. t.-c. 54. §-ának a) pontja nem hagy fenn kétséget arra nézve, hogy a házasfelek közti kölcsönszerződések jogérvényessége is a törvénynél fogva közjegyzői okirat külalakjához van kötve és bár az 7. alatt csatolt okirat a törvény kívánta külalakban nincs is kiállítva, ugy sem lehetett a most érintett kötelezvény alapján alperes javára 200 frt erejéig bekeblezett zálogjognak a kitörlésére irányuló kereseti kérelemnek helyt adni, mert a •/. alatti kötelező okiratnak kiállításakor, tehát a zálogszerződés létesítésekor perbeli felperes nem szerezte volt meg a jelzálogul szolgáló ingatlannak tulajdonjogát, nyilvánkönyvön kivül sem, mert az átruházásáról szóló s az 1889. évi 5,312. sz. a. igtatott jegyzőkönyvhöz 13. a. csatolt szerződés 1887. november 30. napján állíttatván ki, alperesnek zálogjoga akkor már jogérvényesen bekeblezett joghatálylyal fennállott, tehát felperes akkor még nyilvánkönyvi joggal nem bírt volt, már pedig az 1855. december 15-én kelt tkvi rendelet 178. §. értelmében eredeti érvénytelenség alapján törlési keresettel csak az léphet fel, a ki a bekeblezés előtt birt már nyilvánkönyvi jogot, de eltekintve a most felhozott okoktól, el kellett utasítani felperesnek keresetét különösen még azért, mert felperes nyilvánkönyvi előzőjének T. Jánosnak azon ténye, hogy neje jelen perbeli alperes részére a •/• a. kötelező alapján zálogjogot engedélyezett, az alperesi követelés érvényének elismerését foglalja magában ; érvényes követelés alapján szerzett zálogjognak törlését pedig pusztán csak azon indokból, mivel a bekeblezés alapjául szolgáló okirat a törvény rendelkezésének megfelelő külalakot nem birja, kö/etelni nem lehet. — Nem volt birói figyelembe vehető felperesnek azon állítása, hogy a megtámadott bekeblezésről tudomással nem birt s igy abbeli következtetése sem, hogy ez által nyilvánkönyvi jogában sértve van, mert abbeli mulasztásának jogkövetkezményeit, hogy a nyilvánkönyv állását meg nem tekintette, az országbírói értekezlet által joghatályában fentartatott oszt. polg. törvénykönyv 443. §-a értelmében egyedül ő köteles viselni. — A perköltséget a per körülményeinél fogva kellett kölcsönösen megszüntetni stb.. A budapesti kir. itélö tábla (1890. február 5-én 54,039. sz.) az első bíróság ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: Felperes a t.-kanizsai 326. sz. tjkvben 20,709/86. sz. a. bekebelezett zálogjogot eredeti érvénytelensége miatt kérte töröltetni, ebből az okból azonban a telekk. rend. 148. §-a értelmében valamely bekeblezés törlését csak az a fél kérheti, a ki a bekeblezés által jogaiban sértetett, minthogy pedig a felterjesztett tlkvi kivonat és bejegyzési iratok tanúsítása szerint a töröltetni kért zálogjog a t.-kanizsai 326. sz. tljkvben A I. 1. sor szám alatt foglalt ingatlanra 1886. november 27-én 20,709. sz. a., felperes tulajdonjoga pedig ugyanarra az ingatlanra adás-vétel címen csak 1887. évi november 30-án 2,451. sz. a. kebeleztetett be, nyilvánvaló, hogy felperesnek akkor, midőn a töröltetni kért zálogjog bekebeleztetett, az érintett ingatlanra nyilvánkönyvi joga nem volt, következőleg eme bekeblezés által sérelmet nem szenvedhetett. Felperes e szerint egészben pervesztes lévén, a perköltségekben is elmarasztalandó lett volna, de mivel alperes nem felebbezett s igy az Ítélet a felebbezö felperes hátrányára meg nem változtatható, az első bírósági ítéletnek a perköltségek kölcsönös megszüntetésére vonatkozó részét ebből az okból helybenhagyni kellett stb. A m. kir. Curia (1890. december 17-én 3,808. sz.) : A kereset főtárgyára vonatkozólag mindkét alsó bíróság ítélete megváltoztatik és alperes köteleztetik tűrni, miszerint a t.-kanizsai 326. sz. tjkvben foglalt ingatlanra a 20,709/886. sz. végzéssel 200 frt tőke erejéig A 2. alatt az ő javára eszközlött zálogjogi bekeblezés mint eredetileg érvénytelen, a jelen ítélet alapján végrehajtás utján kitörültessék. A perköltségre nézve a másodbiróság ítélete helybenhagyatik stb. Indoko k. Habár felperesnek a t.-kanizsai 326. sz. tjkvben foglalt ingatlanra nézve még nem volt nyilvánkönyvi joga akkor, midőn alperes javára a zálogjog amaz ingatlanra bekebeleztetett, ez a körülmény mindazonáltal nem zárja ki azt, hogy felperes, ki későbben ugyanarra az ingatlanra nézve tulajdonjogi bekeblezést nyert, a kérdéses zálogjogi bekeblezést eredeti érvénytelenség miatt per útján megtámadhassa, mert felperes, mint a korábbi telekkönyvi jogosultnak, T. Jánosnak nyilvánkönyvi jogutóda, az ettől megvett ingatlanra vonatkozólag ennek nemcsak összes kötelezettségeibe, de jogaiba is lépett, következőleg a jogelődét megilletett kereseti jog is ő reá szállott, minél fogva tekintve, hogy alperes a megtámadott zálogjogi bekebelezésnek alapjául szolgáló kötelezvénynek kiállítása idejében, felperes jogelődének T. Jánosnak törvényes felesége volt, ugy tekintve, hogy az 1874 : 35. t.-c. 54. teának a) pontja szerint a házasfelek közt kölcsönszerződés jogérvényességéhez közjegyzői okirat kívántatik, a kérdéses kötelezvény azonban közjegyző előtt kiállítva nincsen, s igy joghatálylyal nem bír, az annak alapján eszközlött zálogjogi bekeblezést eredetileg érvénytelennek kimondani és alperest a törlésnek tűrésére kellett kötelezni stb. A kocsi hátulsó részére felkötött bőrönd az ütőn a kötélnek, melylyel a bőrönd felkötve volt, elvágása után ellopatván, a kocsist a bőrönd biztos elhelyezésével mulasztás nem terheli, az arra való felügyelet pedig nemcsak a kocsis, hanem a kocsin jelenlevő megbízó érdekében is állott. A késmárki kir. járásbíróság (1889. december hó 2-án, 2,949. sz.): Dr. Schweiger Ferenc ügyvéd által képviselt M. János felperesnek Göcel Lajos ügyvéd által képviselt G. Jakab alperes ellen 117 frt s járadékai iránti perében következőleg ítélt: Ha felperes leteszi a következő becslő esküt: »Esküszöm, hogy az A. alatti számlában 1 — 13. tételek alatt felsorolt tárgyak azon kufferban voltak, mely az alperes kocsijáról 1889. évi január havában Poprádról Késmárkra történt utazásom alkalmával elveszett és hogy ezen tárgyaknak összes értéke 117 frtot tett ki«, ez esetben köteles alperes 117 frt tőkét, annak a kereset beadásától számítandó 6°/o kamatait felperesnek megfizetni. Jogában álland felperesnek a becslő esküt kevesebb összegre is letenni, mely esetben ezen kevesebb összeg fogja a marasztalás tárgyát képezni. Érdekében áll tehát felperesnek az esküre ezen Ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt jelentkezui s azt a kitűzendő határidőben le is tenni, mert ellenkező esetben keresetével elutasittatik stb. Indokok; Alperes beismerte, hogy az 1889. január hóban felperest Popráfiról Késmárkra hozatta a saját fiakkerén; beismerte, hogy ez alkalommal a felperes kofferje a kocsiról eltűnt; minthogy alperes a fiakker-üzletet iparszerűleg űzi, az utasok által neki átadott értékekért, különösen a podgyászokért felelősséggel tartozik; minthogy akár ellopatott felperes podgyásza a kocsiról, akár a hibás felpakolás miatt veszett el, mindkét esetben alperes s illetőleg alkalmazottja gondatlanságából, helyesebben a kellő figyelem elmulasztásából eredt felperes kára ; ezeknél fogva, minthogy tény az, hogy a felperes kofferje elveszett, de arra nézve, hogy a kofferben mi volt, bizonyíték nem hozatott fel, felperesnek a döntő körülmény tekintetében a prts. 235. §-a alapján a fő s illetőleg a prts. 237. §-a alapján a becslő eskü volt megítélendő s annak letételétől feltételezetten volt a marasztalás kimondandó stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (1890. április 1-én 1,861/90) : Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja, a perköltséget kölcsönösen megszünteti stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy alperesnek bőröndjét fuvarozás végett átadta s mert az azt elvesztette, annak 117 frt értékét megtéríteni köteles, Tekintve azonban, hogy a per során igazoltatott, miszerint a kérdéses bőrönd véletlen baleset folytán veszett el, az 1875 : XXXVII. t.-c. 38ó. §-a szerint pedig ily esetben a szállítmányozó a kárért csak akkor felelős, ha a fuvarozásnak a feladó által kijelölt módjától fontos ok nélkül eltér, a mi azonban a jelen esetben fenn nem áll, sőt a szállítás felperes közvetlen jelenlétében és felügyelete alatt történt: a keresetet a kereshetési jog hiányában elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1891. január hó 23 án, 7,247. sz. a.): A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik, mert felperes nem vonta kétségbe azt, hogy a kérdéses bőröndöt az ő jelenlétében kötötte alperes kocsisa a kocsi hátulsó részére és azt sem vonta kétségbe, hogy a kötél, melylyel a kérdéses bőrönd felkötve volt, az úton elvágatott, a mely körülményből okszerűen vélelmezhető, hogv a bőrönd nem a hiányos felkötés folytán esett le, hanem útközben